Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-30 / 22. szám
ÚJ szú TUDOMÁNY TECHNIKA Leküzdhető-e az álmatlanság Az alvásnak nemcsak gyógyító ereje van, hanem nyugtató hatása is. Megszünteti a fáradtságot, feloldja a feszültséget, friss energiával lát el bennünket a következő napra. Nem ok nélkül tartja a népi bölcsesség, hogy fontos ügyekben reggel, friss fejjel kell dönteni. Előfordul azonban, hogy valamilyen ok miatt zavar keletkezik az alvásban. Az álmatlanság, amely azelőtt főként csak a betegeket jellemezte, manapság roppantul elterjedt „kórrá“ vált, még serdülökorúak- nál is előfordul. Az oka pedig: a kimerültség. Igaz ügyéin, hogy áltáléiban mindenki elfárad, de emiatt nem mindenki alszik rosszul. A heves természetű, ingerlékeny, labilis idegállapotú emberek e tekintetben sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint éizok, éikik flegmatikusak, nyugodtéik, kiegyensúlyozottak. Aki feszült figyelemmel dolgozik, sőt gyakran váratlan feladatok elé kerül, éinnak az idegrendszerét sokkal nagyobb megterhelés éri, mint az olyan emberét, aki szabályos ütemben, izgalom nélkül végzi munkáját. A megfeszített szellemi tevékenység is sokszor álmatlanságot okoz. Azt jelenti ez talán, hogy az álmatlanság szükség- szerű jelenség, és mi tehetetlenek vagyunk vele szemben? Egyáltalán nem. Hogyan ellensúlyozhatjuk az alvászavarok okajt? Háromféle téiktikai lehetőség kínálkozik: a támadás, a meghátrálás, valamint az alkalmazkodás. Mind a háromnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. Ki-ki másként küzd az álmatlanság ellen. Egyesek a támadást tartják leghelyesebbnek, tehát a legegyszerűbb módszert választják: nyugtatót vagy altatót vesznek be éjszakára. Ezzel a módszerrel azonban csak végső megoldásként lehet élni. Például éikkor, ha igen nehéz néip van mögöttünk, vagy másnap komoly megterhelés áll előttünk. Nem szabad elfelejteni, hogy az emberi szervezet igen gyorsan alkalmazko- dik a nehézség legyőzésének könnyű módszereihez; a megszokás lassanként ellenállhatatlan vággyá válhat, és az állandó orvosságszedés fokozatosan tönkreteszi szervezetünket. Talán a meghátrálás sem a legjobb megoldás. Az ilyen ember, miután sikertelenül próbált elaludni, felkel és dolgozni kezd, bár még éjszaka van, előfordul, hogy a hajnali órákban jóval többet végez, mint napközben. De mi az ára? A nappalra vonatkozó tervei meghiúsulnak, és az illető napközben kénytelen néhány órát aludni, nehogy teljesen összetörtnek érezze magát. Az is előfordul, hogy a következő éjszaka az egész újra megismétlődik. Az alkalmazkodás jóval ésszerűbb módszer. Ha valaki az éjszaka kellős közepén felébred, akkor olvasson egy keveset, hallgasson megnyugtató zenét - és akkor a szervezete is lassan megnyugszik. A tudat alatti éberség elcsitul; az agykéregben lassúbbá válik a tevékenység, és jótékony álom borul rá. Az álmatlanság ellen folytatott harcnak még egyszerűbb módja is van: a pihenés. A baj csupán az, hogy a szabadidő - ahelyett, hogy ilyenkor kellemesen és hasznosan pihennénk a szabad természetben, olvasnánk, gondolkodnánk, sportolnánk, nyugodtan beszélgetnénk - sokszor feszült és szükségtelen kapkodássá változik, s ez roppantul megterheli idegrendszerünket. Most pedig arról szóljunk néhány szót, miként készüljünk az alvásra. Este hat óra után ne igyunk se teát, se kávét. E kedvelt italok fogyasztását napi egykét csészényire csökkentsük, és azt is a nap első felében vegyük magunkhoz. Este vonjunk mérleget az egész napunkról. Helyes ugyanis, ha megállapítjuk, mi okunk volt az idegességre, miben volt igazunk és miben nem, s a jövőben miként kerülhetjük el az ilyen helyzeteket. Az önkritikus értékelés célja az, hogy kiküszöböljük a rémálmokat, amikor is tudat alatti énünk temérdek kérdést tesz fel: miért nem kérdeztem meg ezt vagy azt, miért nem úgy válaszoltam, ahogyan kellett volna? Mi lett volna, ha nem ezt, hanem azt tettem volna? Ezt „lelki rágóguminak“ nevezik a pszichiáterek. Az ilyesmi értelmetlen, azonfelül veszélyes is. Nagyon helyes, ha fontolóra vesszük másnapi tervünket, és gondosan feljegyezzük - így nyugodtabban alhatunk. Lefekvés előtt célszerű egyórás sétát tenni. De nem ajánlatos, hogy kísérőnkkel szenvedélyesen vitatkozzunk a bennünket érdeklő kérdésekről. Az esti futás, a túl gyors kocogás sok embernél alvászavart okoz. A csendes zene, a rövid olvasás viszont elősegíti alvásunkat. Ajánljuk továbbá a langyos, mézes tejet, a nyugtató gyógyfüvekböl főzött teát. Egyeseknek az önszuggesztió, az autogén tréning használ leginkább. Akik pedig nem ismerik ezeket a módszereket, azok eleinte a legegyszerűbb gyakorlatokat végezzék el: feküdjenek nyugodtan, lazítsák el egész testüket, lassan és ütemesen lélegezzenek. Ha váratlanul zavar támad alvásunkban, ne essünk kétségbe. Az ilyesmi persze neurózisos panaszokat idéz elő az aggályos természetű embereknél. Csupán arra a gondolatra is elkedvetlenednek, hogy hamarosan itt az este, és ők esetleg nem tudnak elaludni. Egy-két álmatlan éjszaka nem túl nagy veszély az egészséges szervezetre nézve; más dolog az, ha valamilyen betegség okoz álmatlanságot. Akármilyen jók az említett módszerek, az egészséges életmód a döntő. Legjelentősebb: a rendszeres fizikai munka. A rendszeres testedzés is elengedhetetlen. Minderre ráillik talán a „munka után édes a pihenés“ réges-régi igazság mai változata: a testi fáradtság után édes az alvás. És végül, még valami. Ahogyan a cukor és a só sem árt kis mennyiségben, ugyanígy a mértéktelen öröm és bánat is „megengedett“ az életben. Sokszor az is éppen tőlünk függ, mennyire vagyunk szomorúak, hiszen gyakran magunk vagyunk az oka annak, hogy nem viselkedünk kellően, ha úrrá lesznek jellembeli hibáink, ha rosszul mérjük fel helyünket a közösségben, nem jól szervezzük meg családi életünket, nem nézünk szembe jövőnkkel. Az életben feltétlenül szükséges tulajdonságok kialakítását leghelyesebb a gyermekkorban elkezdeni. Éppen ezért mi felnőttek a gyermeknevelésben a játékot, a szórakozást a kötelességteljesítésért járó jutalomnak, holmi ráadásnak tekintsük. A kötelességek közé pedig a rendszeres munkát, az állandó tanulást és a módszeres önképzést kell sorolni. SZ. DOLECKIJ Alvászavarok idős korban Az NSZK-beli Bad-Kissingenben él dr. Wilde fürdöorvos, aki hosszú szakmai tevékenysége során elsősorban az időskori alvászavar problémájával foglalkozott. Ennek az okára valóban sohasem bukkant rá, de tudományos kutatásai közben nem hagyta nyugton az a kérdés: mi lehet az oka annak, hogy a fiatal ember este jóformán bezuhan az ágyba, és egyfolytában végigalszik nyolc órát, az idős korú számára pedig az éjszaka sokszor egész örökkévalóság? A közismert mondás szerint: „Az idős embernek nincs szüksége annyi alvásra, mint a fiatalnak“. Dr. Wilde erről így ’ vélekedik: „Ez merő ostobaság. Mindenkinek szüksége van alvásra, mégpedig elegendő alvásra." Az idős ember azonban rendszerint rosszul alszik, és szinte menekül az ágytól. A következmény: szinte pánikfélelem a párnáktól, matracoktól. Különösen a gerincbántalmaktól vagy reumától szenvedő betegek rettegnek az éjszakától. Az álmatlanság miatt az éjszaka számukra merő kínszenvedés, az ágy kínzókamrává válik, minden harangszó pedig valóságos akusztikai kínzóeszköz. Az orvos egy szakfolyóiratban valamikor olvasott egy „rezgéstechnikusról“, aki biodinamikus módszerrel akarta pótolni a mozgáshiányt. És dr. Wildének hirtelen eszébe jutott, mi lehet az idős páciensek alvászavarának az oka. Az ágyhoz simuló testfelület nem részesül megfelelő oxigénellátásban; az agy kiadja ugyan a „megfordulni“ parancsot, de ez a megfordulás a reumás betegnek nagy fájdalmat okoz. (G. GY.) BAD A ít NYÁL A SZÁJBAN, INZULIN A VÉRBEN... Megfigyelték, hogy nagyon kövér (túlsúlyos) embereknek - főképp, akiknek életelemük az evés!- olyan étel láttára, amely bennük különösen erős vágyat ébreszt arra, hogy elfogyasszák, nemcsak a nyáluk folyik össze a szájukban, hanem egyidejűleg - reflexes úton- a hasnyálmirigy-elválasztásuk is fokozódik, s a rendesnél több inzulint választanak ki. Ezt a tulajdonképpen pavlovi reflexnek minősíthető folyamatot csak olyan túlsúlyos személyeken tapasztalták, akik fokozottan érzékenyek az efféle „gasztronómiai ingerek“-re. Az ilyenkor keletkező hirtelen inzulinkiáramlásnak ugyanilyen fokú vércukorszint-csökkenés a következménye, márpedig az- tudvalévőén - az éhség mértékének jelzője. Ennek következtében az illetőt szinte leküzdhetetlen éhségérzet keríti hatalmába. Nem csoda, hogy ilyenkor a legkomolyabban vett fogyási szándék is meghiúsul, hiszen valóságos „ördögi kör“ alakul ki. (De ezen is úrrá lehet az, akiben az akaraterő leküzdi a pillanatnyi vágyakat, s mohó étvágyát fehérjékkel, nem pedig szénhidrátokkal csillapítja.) GYÓGYÍTÓ PROTONOK Bár még a világon sehol sincs kifejezetten gyógyászati célú proton-részecskegyorsító, már körülbelül ötezer beteg esett át protonterápián. A fizikusok az orvosok rendelkezésére bocsátják kísérleti eszközeiket. A proton-nyaláb alkalmas a rák bizonyos típusainak, daganatoknak, értágulásos betegségeknek a gyógyítására, s azzal is kísérleteznek, hogy epilepsziát gyógyítsanak vele. A gyógyászatban alkalmazott proton-sugárzásnak a többi sugárzásfajtával szemben az az előnye, hogy a nyalábokat kizárólag a beteg szövetekre összpontosítják, a szomszédos egészséges szöveteket gyakorlatiig nem éri semmi károsodás. A Szovjetunióban három proton-terápiás központ működik, ahol kutatási célokat szolgáló gyorsítókat használnak a betegek gyógykezelésében. Az egyik központban - a Leningrádi Magfizikai Intézetben - 1985-ig 381 beteg esett át ilyen terápián. Különösen nagy figyelmet fordítanak az intézetben a protonoknak az agysebészetben való alkalmazására. EKG A MUNKAHELYEN ÉS OTTHON Először a sportolók vizsgálatára és orvosi kutatásra használtak olyan készülékeket, amelyekkel a szivet megfigyelés alatt tarthatták anélkül, hogy a vizsgált személy oda volna kötve az EKG- készülékhez. Hovatovább már a „hétköznapi“ betegek közül is egyre többet vizsgálhatnak így. Egy oxfordi cég már több mint ötszáz olyan — medilognak elnevezett - EKG-berendezést értékesített, amely egész napra a beteg testére erősíthető, a huszonnégy órán át magnetofonkazettára írja a vizsgálat eredményét. A hozzá tartozó olvasóberendezés tizenhét perc alatt értékeli ki a huszonnégy órás felvételt, a szívgörbéket képernyőre felrajzolja és kinyomtatja, s kiemeli az esetlegesen rendellenes időszakokat. I obacsevszkij professzor 1826 február L. 23-án értékes témáról tartott előadást a Kazanyi Egyetem matematika-fizika tanszékén: a nem euklideszi geometriáról. Előzmények. Az elemek (Stoicheia) Eukli- desz (kb. i. e. 365-300) többkötetes munkája. Eszerint tanították a geometriát mintegy 2000 éven keresztül. Minden kötet azon fogalmaik meghatározásaival kezdődik, amelyekkel a szerző dolgozik. A definíciók után a posztu- látumok, oxiómák - olyan állítások, melyeket bizonyítás nélkül is igaznak tartunk - következnek. Az euklideszi geometria hiányosságai közé sorolható például az, hogy szerzője nem tartotta be az oxiómarendszer azon követelményét, mely szerint csupán szükséges számú - tehát sem kevesebb, sem több - oxiómá- val dolgozzék. Amikor kiderült, hogy 4. posztu- látuma felesleges, sokan elgondolkodtak, vajon nincsenek-e ebben a geometriában további „felesleges“ oxiómák. A gyanú elsősorban Euklidesz 5. posztulátumára, a párhuzamosság oxiómájára esett, amely így szól: adott egyenessel, egy adott ponton keresztül, mely nem fekszik az egyenesen, legfeljebb egy párhuzamos egyenes húzható. Sok matematikus szerette volna megoldani ezt a problémát, pontosabban: be akarták bizonyítani, hogy az 5. posztulátum levezethető a többi posztulá- tumból és oxiómából. E próbálkozások kicsú- csosodásaként három kitűnő matematikus: az orosz Ny. J. Lobacsevszkij (1792—1856), a magyar Bolyai János (1802-1860) és a német K. F. Gauss (1777-1855) megteremtették a nem euklideszi, új geometriát. Természetesen egymástól teljesen függetlenül és nagyjából egy időben. Ny. J. Lobacsevszkij. Eleinte ó is az 5. posztulátum bizonyításával kísérletezett. Feltételezte, hogy a kérdéses posztulátum negá- ciója (tagadása) igaz! Tehát Lobacsevszkij professzor mit állított? Azt, hogy adott egyenessel, egy adott ponton keresztül, mely nem fekszik az egyenesen, legalább két különböző párhuzamos egyenes húzható! Arra számított, hogy e negáció alkalmazása során előbb vagy utóbb valamilyen ellentmondáshoz jut. Nem így történt, és milyen jó, hogy nem így történt. GONDOK AZ EGYENESSEL Ekkor támadt ugyanis az a zseniális gondolata, hogy ha Euklidesz 5. posztulátumát a negációjával helyettesítjük, új geometriát kapunk. Az új posztulátum segítségével egy sor olyan állítást (tételt) bizonyított be, amelyek teljesen képtelennek, elképzelhetetlennek tűntek. íme ezekből néhány: a háromszög belső szögeinek összege kisebb mint 180°; adott egyenessel, egy adott ponton keresztül, mely nem fekszik az egyenesen, végtelenül sok (!) különböző párhuzamos húzható; a négyszög belső szögeinek összege kisebb, mint 360° stb. Bolyai János. Rendkívül nagy tehetség volt. Édesapja, Bolyai Farkas szintén foglalkozott a párhuzamos egyenesek elméletével. Kevés sikerrel. Amikor megtudta, hogy János az 5. posztulátum bizonyításán dolgozik, szerette volna meggyőzni fiát fáradozásának hiábavalóságáról. Eredmény nélkül. 1823-ban János közölte édesapjával, hogy kész nyilvánosságra hozni a párhuzamosokról szóló munkáját. (Ez azonban csak 1832-ben valósult meg.) Édesapjának küldött leveléből kiderült, hogy igyekezete egyáltalán nem volt hiábavaló. Valószínű, hogy - elsőként a világon - agyában már megszületett a nem euklideszi geometria. K. F. Gauss. A matematikusok koronázatlan királya egyetlen munkát sem publikált erről a témáról. Hogy miért? Talán azért, mert a világ ekkor még nem volt kész egy új (nem is akármilyen új) geometria elfogadására. Csak a 19. század második felében ismerték fel a felfedezés zsenialitását. Még akkor is sokan hitetlenkedve kérdezték: mire jó ez? Választ korunk fizikája nyújtott. Tény ugyanis, hogy míg a tér kisebb részében (galaxisunk méreteivel összehasonlítható részében), az euklideszi geometria helytálló, addig a tér nagyobb részében, a tér és idő kölcsönös összefüggése (amelyet A. Einstein írt le speciális relativitás-elméletében) az új, nem euklideszi geometria segítségével ábrázolható pontosan. Tehát nemcsak hogy nem mondanak ellent egymásnak, sőt épp ellenkezőleg, kölcsönösen kiegészítik egymást. A nem euklideszi geometria nagy mértékben hozzájárul(hat) a világegyetem megismeréséhez. KANKULYA LÁSZLÓ A huszonnégy órás EKG-vizs- gálat azért fontos, mert így a beteget nem az orvosi rendelő különleges körülményei között vizsgálják - ahol őt rendszerint a szokásosnál nagyobb lelki megterhelés is éri -, hanem a szokásos munkahelyi és otthoni napi tevékenysége közben. Ezért megbízhatóbban értékelhetik ki a beteg szívének valóságos állapotát, s pontosabban határozhatják meg fogyasztandó gyógyszeradagját. INZULIN AZ ORRBA A kutatók régóta próbálkoznak azzal, hogy az eddig csak injekció formájában beadható gyógyszereket orron keresztül felszippantha- tóvá tegyék (ezzel többek között kiküszöbölhetővé válnának a tűszúrás által okozott kellemetlenségek). Eddig ez az út nem volt járható, mert például az inzulin molekulája olyan méretű, hogy az orrot bélelő szöveten nem tud áthatolni. A közelmúlban egy kaliforniai cégnek sikerült olyan vegyületet felfedezni, amely az orrmembránt „megnyitja" addig, amíg az inzulin áthatol rajta. Megállapították, hogy az ily módon az orrba bejuttatott inzulin gyorsan kerül a véráramba, és a cukorbeteg vércukorszintjét 10 perc alatt süllyeszti le, szemben az injekcióval, amikor a hatás csak három óra múlva érvényesül. 1986. V. 30.
