Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-30 / 22. szám

iból és saját termelése útján fede­zi. A növekvő belső szükséglet és a külkereskedelem aktivizálása azonban szükségessé teszi, hogy még nagyobb figyelmet fordítson a takarékos tüzelőanyag-, ener­gia- és nyersanyaggazdálko­dásra. 1980. szeptemberében az SZKP Központi Bizottsága meg­vizsgálta a vas, valamint a másod­lagos tüzelőanyag- és energiafor­rások felhasználásával kapcsolat­ban szerzett tapasztalatait, és határozatot fogadott el, amely leszögezi, hogy a jövőben széle­sebb körben kell népszerűsíteni mindazon élenjáró kollektívák ta­pasztalatait, amelyek ésszerűen használják fel a tüzelőanyagot és az energiát. Minden harmadik tonna acél - ócskavasból Másodlagos nyersanyagforrások hasznosítása a tagországokban A világgazdaság céljaira jelenleg evente mintegy 100 milliárd tonna különböző ércet, tüzelő- és építőanyagot báynásznak. A világ földrajzi térképéről egész kontinens-nagyságú - 2 milliárd hektár területű - termékeny föld tűnt el. A szakemberek adatai szerint a világon a vállalatok ma évente több mint 30 milliárd köbméter szennyezett vizet, 250 millió tonna port, 70 millió tonna mérgező gázt bocsátanak ki. Mindazokat a károkat, melyeket ez a tevékenység a környezetnek és az embernek okoz, csak úgy lehet megelőzni vagy a minimálisra csökkenteni, ha ésszerűbben hasznosítjuk mindazokat a kincseket, amelyekkel a természet megajándékozott bennünket. Miután 1978-ban a KGST-tag- országok elfogadták az energia-, tüzelőanyag- és nyersanyagellá­tással kapcsolatos hosszú távú együttműködési célprogramot, megkezdték mindazon intézkedé­sek végrehajtását, amelyek célja a hagyományos energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz) takarékos felhasználása. Egyre nagyobb mértékben hasznosítják a geoter­mikus energiát, a nap és a szél energiáját, atomerőműveket épí­tenek. A KGST keretében kidol­gozták a szénhidrogén kőszénből történő előállításához szükséges katalizátorokat, technológiai sé­mákat és megvizsgálták a szén elgázosításához szükséges be­rendezések prototípusait. Kifej­lesztették a szilárd tüzelőanyag- fajták dúsításának számos tech­nológiai folyamatát. A Szovjetunió a maga energeti­kai szükségleteit ma saját forrása­Hogyan valósult meg a gyakor­latban a takarékosság az elmúlt öt esztendő során? A szterlitamaki szódagyár például többezer köb­méter, maximum 100 fokos folyé­kony halmazállapotú hulladékot használ fel a hőerőmű kazánjai vizének felmelegítésére. Külön berendezés biztosítja annak a hő­nek a megtakarítását, amelynek biztosítása korábban mintegy 7 ezer tonna tüzelőanyagba vagy 10 ezer tonna kőszénbe „került“ évente. Kedvező tapasztalatok szület­tek a metán - a levegővel veszé­lyes robbanó keveréket alkotó szénhidrogén - hasznosítása te­rén. A metán teljes mértékben vagy részben helyettesíti a kazán­házakban a szenet, jól felhasznál­ható a műanyagok és a műtrágya gyártásának alapanyagaként. Ki­számították, hogy a metán nép- gazdasági célokra történő felhasz­nálásával kapcsolatos munkák A moszkvai Lenini Komszomoi Autógyár, a világszerte ismert Moszkvicsok gyártója azt tervezi, hogy december 29-ig teljesíti idei tervfeladatait. Az év hátralevő napjaira várható terven felüli termelés értéke darabban kifejezve 1500 Moszkvics-típusú személyautót jelent. Felvételünk a gyár szerelőcsarnokában készült. (ŐSTK felvétele) igényeknek. Az utóbbi húsz évben a bútorgyártás több mint az ötszörösére emelkedett és a további előrelépéshez meg­vannak az adottságok, hiszen SZÁMOK, TÉNYEK, ADATOK megszervezésének költségei nem egészen két év alatt megtérülnek, ugyanakkor sok ezer tonna szenet lehet megtakarítani. A Szovjetunióban ma minden harmadik tonna acélt ócskavasból és fémhulladékból állítanak elő, ami hússzoros megtakarítást je­lent a vasércbázisú acélgyártás­hoz képest. Ugyancsak hulladék­ból készül minden negyedik tonna papír és kartonpapír, minden ötö­dik tonna színesfém és kénsav. Az ipari fémforgácsból évente mint­egy 1 millió szerszámgépet lehet gyártani. Az NDK acélöntődéi nyers­anyagszükségletének háromne­gyed részét öntödei hulladékvas­ból fedezi. Az öntödei hulladék- vas-bázisú termelés költségei a vasércbázisú acélgyártás költ­ségeinek egyharmadát jelentik. Lengyelországban más orszá­gokhoz hasonlóan célul tűzték ki a termelés zárt rendszerű nyers­anyagforgalom alapján történő megszervezését. Vonatkozik ez mindenekelőtt az energiafogyasz­tás csökkentésére. A szakem­berek kiszámították, hogy az ócs­kavasból előállított acél gyártásá­hoz 75 százalékkal kevesebb energiára van szükség, mintha vasércből állítanák elő az acélt; a papír makulatúrából történő elő­állításához 70 százalékkal keve­sebb energiára van szükség, an­nál mintha faanyagot használná­nak. Ugyanakkor ezzel sikerült elsődleges nyersanyagot megta­karítani és csökken a termelési folyamatoknak a természetre gya­korolt káros hatása. Bulgáriában a hőerőművek ha­muját útburkoló anyagok és építő­anyagok gyártására használják fel, a húsipari kombinátokból és a bőr­gyárakból kikerülő hulladék pedig takarmányliszt gyártására szolgál. Romániában a következő öté­ves terv végén az ország ipari szükségleteinek fedezésére má­sodlagosan hasznosított anyag és energia aránya a vas, acél és ólom esetében 40, a textilipari szálak és fonalak esetében 44, a makulatúra esetében 52 száza­lékra emelkedik. A román gazda­ság ezzel 120 milliárd lej értékű nyersanyagot takarít meg. Időközben megismerhette a vi­lág a KGST-országok általános gazdasági fejlesztésének prog­ramját, amely az évezred végéig jelöli ki a tagállamok minden eddiginél dinamikusabb fejlődésé­nek legfontosabb feladatait. A fi­gyelmes olvasó bizonyára azt is észrevette, hogy a fentebb leírt elvek abban is kiemelt hangsúlyt kaptak. -MéJ­• BULGÁRIA a világ 113 országával tart fenn kereske­delmi kapcsolatokat. Míg 1956-ban a kereskedelmi for­galom értéke alig érte el a 647 millió deviza-levát, addig ta­valy már meghaladta a 27,7 milliárdot. Szembetűnő válto­zások következtek be a külke­reskedelem szerkezetében, méghozzá az ipar, s ezen belül is legfőképpen a gépipar javá­ra. Míg Bulgária 1950-ben semmilyen gépet sem expor­tált, addig tavaly a kivitel 47,9 százalékát gépipari termékek alkották. Bulgária a modern gépipar alapjait elsősorban a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal kibontakozott együttműködés segítségével teremtette meg. Ennek az együttműködésnek a bővülé­sét bizonyítja az is, hogy a bol­gár export 77 százaléka a szo­cialista országok piacaira irá­nyul. • ROMÁNIÁBAN az ipari ágazatok között egyre jelentő­sebb helyet foglal el a bútor- gyártás. Mintegy 60 korszerű termelő berendezésekkel ellá­tott vállalat jelenleg hozzávető­leg ötezer bútortípust gyárt olyan műszaki paraméterekkel és tulajdonságokkal, amelyek megfelelnek a bel- és külpiaci az országban mintegy 7 millió hektárnyi területen találhatók erdőségek. A legfontosabb fel­adat most az innováció. A vá­lasztékot állandóan bővítik nemcsak új, korszerű bútorfaj­tákkal, hanem a külföldön is nagyon igényelt stílbútorok­kal. Statisztikai adatok szerint ezek exportjában Románia vi­lágviszonylatban az előkelő 8. helyet foglalja el. • A JUGOSZLÁV GAZDA­SÁG az idei óv első negyedé­ben sem mutatott fel jelentő­sebb, pozitív irányba mutató változásokat. 1985 hasonló időszakához viszonyítva a ke­reskedelmi deficit újabb 29 százalékkal, vagyis 150 millió dollárral emelkedett, tovább nőtt az infláció és komoly gondot okoznak a mértéktele­nül nagy készletek. A kormány álláspontja szerint az év kulcs- fontosságú feladata változatla­nul a munka termelékenységé­nek fokozása, minőségének javítása, ami az infláció csök­kentésének és az export növe­lésének legfontosabb alapfel­tétele. Jugoszláviának az idén 1 milliárd dollárral többet kell törlesztenie hitelezőinek, mint tavaly és ennek a célnak a tel­jesítése az elégtelen devizabe­vételek következtében komoly veszélybe került. Vietnam: Fókuszban a mezőgazdaság V ietnamban, akárcsak a többi KGST-országban, szintén új öté­ves tervidőszak kezdődött az idén. A ta­valy befejeződött ötéves tervidőszak so­rán a gazdaságfejlesztésben számos eredményt értek el, azonban változatla­nul érződik még a múltból öröklött elmaradottság és az ebből eredő nehéz­ségek. A délkelet-ázsiai szocialista or­szág ezek leküzdésében a KGST-orszá- gok és elsősorban a Szovjetunió sok­oldalú segítségére támaszkodik. Vietnamban folyamatban van a szoci­alizmus alapjainak a létrehozása, s ezen belül is a legnagyobb figyelmet a mező­gazdasági termelés, főleg az élelmiszer- termelés fokozásának szentelik. Viet­namban sikeres erőfeszítéseket tesz­nek az élelmiszer-behozataltól való füg- gősség csökkentésére. Szükség van a gyors népszaporulat következtében növekvő élelmiszerkereslet zavarta­lan kielégítésének a biztosítására. Viet­nam lakosságának száma meghaladja a hatvan milliót és némely tartományban a népszaporulat túllépi a két százalékot is. A mezőgazdaságban működő szövet­kezetekben 1980-ban bevezetett refor­mok kedvező feltételeket teremtettek az élelmiszer-termelés évi egy millió tonnás növeléséhez. Kivételt képezett az 1984- es és 85-ös év, amikor a kedvezőtlen időjárás következtében több százezer tonnával elmaradtak a tervben előirány­zott terméseredménytől. A terv előirány­zatai értelmében idén 20 millió tonna mezőgazdasági terményt kell betakaríta­ni. Ebben fontos szerepet játszik az ország déli részén levő legtermékenyebb tartományok termőföldjeinek a fokozatos kollektivizálása. Itt a mezőgazdasági földterület 82 százalékát szövetkezetek és egymást kölcsönösen kisegítő csopor­tok művelik meg. Vietnam fejlődése során elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor az egész ország területén hozzá kell látni a gazda­sági infrastruktúra megteremtéséhez. Ebből a szempontból rendkívül fontos a vietnami energetikai rendszer kiépíté­séhez nyújtott szovjet támogatás. A leg­fontosabb ilyen épjtkezés a Hanoitól északra épülő Hoa-Binh vizierömű, amely az évtized végére készül el teljesen és összteljesítménye eléri az 1920 megawattot. Ez lesz Délkelet- Azsiában a legnagyobb vizierömű. Szin­tén folyamatban van az ország északi részén a Pha-Lai hőerőmű, valamint délen a Tri-An villanyerőmú építése is. A Szovjetunió jelentős segítséget nyújt Vietnamnak a kontinentális talapzaton levő kőolajlelőhelyek feltárásában és a kitermelés előkészítésében. Tavaly számos, szovjet közreműködéssel épített ipari létesítményt helyeztek üzembe, többek között Bim-Sonban a cement­gyárat. A Vietnami Szocialista Köztársaság gazdasági potenciáljának erősödésével párhuzamosan az előtérbe kerültek a népgazdaság irányítási rendszerének hatékonyabbá tételével összefüggő kér­dések. A központi szervek az egyes tartományokban kiszélesítették a helyi gazdasági szervék hatáskörét. Ezeknek saját forrásaikból biztosítaniuk kell a la­Bac Thai viet­nami tarto­mányban a kö­zelmúltban átadták azt a meliorációs létesítményt, amely egy 25 négyzetkilomé­teres vízgyújtó­ból és egy 90 km-es csator­nából áll. A komplexum szabályozza majd a talaj nedvességtar­talmát tizen­egyezer hek­tárnyi területen három tarto­mányban. (CSTK-felvétel) kosság alapvető szükségleteinek a lehe­tő legjobb kielégítését. 1985 közepén Vietnamban megkezdő­dött a gazdasági reform végrehajtása. Ennek célja a bér- és az árrendszer összhangba hozása, a népgazdaságban az önelszámolási rendszerre való áttérés és a szocialista vállalkozás ösztönzése. A bér- és árreform megszüntette a jegy­rendszert és ezzel együtt a legalapve­tőbb árucikkek előállításához folyósított állami szubvenciókat. A bérekhez és fizetésekhez folyósított pénzbeli juttatá­sok hivatottak kiegyenlíteni az új, a ko­rábbinál magasabb árakkal összefüggő megnövekedett kiadásokat, s másik cél­juk a lakosság fizetőképes keresletének a javítása. A forgalomba került új fizető- eszköz, az új dong korábbihoz viszonyí­tott nagy mennyisége az infláció és a magánkereskedők kezében összponto­suló nagy pénzösszegek azonban gya­korlatilag lehetetlenné tették a pénzfor­galom állami ellenőrzését. Ezért tavaly az országban pénzrefor­mot hajtottak végre. A Vietnami Kommu­nista Párt Központi Bizottságának és a parlamentnek a decemberi ülésén rámutattak arra, hogy az említett intézke­déseket nem eléggé következetesen hajtották végre. A kitűzött irányvonal helyessége azonban beigazolódott, s ezért a párt- és állami szervek folytatják az árképzés, valamint a bérek és fizeté­sek nagyságát meghatározó elvek kidol­gozását. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a korábbihoz hasonlóan Vietnam tovább bővíti együttműködését a szocialista or­szágokkal. Ez az együttműködés mindkét fél szempontjából eredményes, termé­keny és kölcsönösen előnyös. Azokban az irányelvekben, amelyeket a párt kong­resszusa tűz majd ki, szintén fontos szerepet kap a KGST-országokkal való együttműködés bővítése. JIRI ROŐKOT fljsx KE 1986. V.3

Next

/
Thumbnails
Contents