Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-30 / 22. szám
A műemlékvédelem hazánkban hatalmas hagyományokra tekint vissza. Nem véletlenül, hiszen Csehszlovákia, műemlékeit illetően - több mint 42 000 védett kulturális emlék, ebből 121 nemzeti kulturális műemlék és 47 városi műemlék rezervátum található hazánk területén -, nemzetközi hírnévnek örvend. A választási programok részeként, a Z-akcióban százezrek kapcsolódnak be a felújítási és karbantartó munkálatokba. Környezetünk védelme, a múlt, a történelem örökségének megőrzése kiemelt helyen szerepel az elkövetkezendő ötéves tervidőszakban is. Építsünk várat Legtöbbünknek gyermekkorunk színes kockákból feltornyozott, égig érőnek tűnő vára, a homokozó gondosan formázott, tiszavirág életű homokerődítménye jut az eszébe. Az alkotás öröme, az emberi tenni akarás hozta létre mindkettőt. Igazi várat építeni, a tenni akarás mellett odaadást, kitartást, elkötelezettséget és szívet kíván. Példa rá az alábbi, nem mindennapi történet. Hol tart a Staré Hrady-beli vár rekonstrukciója? - a választ megtudni utaztunk egy napfényes reggelen Staré Hrady községbe. A kelet-csehországi Jicíni járás - természeti szépségeivel, váraival, kastélyaival igazi turista zarándokhely -160 lélekszámú kis községe öt további községgel Libán városához tartozik. A Cseh paradicsom déli peremén fekszik a vár. Ma épülő-szépülö műemlék, kulturális központ. Elevenítsük fel a vár, s újjászületésének történetét. Az eredeti, gótikus erődítmény a 14. században épült, 1571-tól újabb három szárnnyal bővítették, ily módon a kor igényeinek megfelelő reneszánsz székhellyé alakult. Az új, kétemeletes kastély előtt zárt udvar, mögötte raktárak, sörfőzde, magtárak, lovardák és béreslakások épültek. A későbbiekben a vár kizárólag gazdasági központként szolgált, tulajdonosaik a közeli Kopidlnoba tették át székhelyüket. A 19. század elején a gótikus szárny fokozatosan tönkrement, a következő évtizedekben az omladékot akác, bodza nőtte be. A múlt század közepén megszűnt a sörfőzde, helyette sajt- és tejkészító részlegek létesültek. A vár karbantartása csak a legszükségesebb munkálatokra, igy tetőjavításra korlátozódott, a három, még álló szárnyon repedések, hasadékok tátongtak. Veszélyezteti a véletlen látogatók épségét - így hangzott a vár lebontására vonatkozó döntés a hatvanas évek elején. Hogy újra életre kelnek, kelhetnek a romok, senki sem hitte. Illetve valaki, valakik mégis. Sedlisté és Staré Hrady községek egyesülését követően a Staré Hrady-i Hnb új elnöke, Vladimír Holman, tanárember, a libáéi általános iskola igazgatóhelyettese vezetésével, 1964 nyarán néhány nyugdíjassal, s a diákokkal hozzáfogtak a vár megmentéséhez. Bizonyítaniuk kellett, az eleinte érthetően csekély anyagi segítség mellett, hogy a romok felélesztése nem csupán romantikus vállalkozás. S bizonyítottak - a kezdeti három-négy állandó munkatárs, segítőtárs sok-sok segítő kézzel gyarapodott. 1975-ig a Z-akcióban folyt az építkezés. Először a vár előtti térségben elhelyezkedő kisebb épületek kerültek sorra, tégla tégla után, terem terem után. Könyvtár, irodák, vendéglő, táncterem létesült, megjavították az egykori lovardát, s bérbe adták a libáéi Plastimat vállalatnak. Az így nyert jövedelemből törlesztették az állami takarékpénztár által folyósított 50 000 koronás kölcsönt. 1968-ban kezdtek hozzá a belső vár, a főépület rekonstrukciójához. Elkészült az első helyiség, ekkor ismét bériöt kerestek. Szerencsés véletlennek nevezhető a Nemzeti Irodalmi Emlékmúzeum és a vár találkozása. Irodalmi archívumuk akkoriban helyhiánnyal küzdött, s a Staré Hrady-i hívás kecsegtetően hangzott, egy kész termet tudnak azonnal a rendelkezésükre bocsátani. Annál nagyobb volt a meglepetésük, amikor meglátták a félig rom várat; kételkedve fogadták az ígéretet - negyedévenként újabb és újabb, az iratok elhelyezésére tökéletesen alkalmas helyiségeket kap az archívum. Azt az első, készen lévő, őket váró termet azért „ideiglenesen“ elfogadták. Ma az emlékmúzeumé az első és a második emelet, s a lovarda is. Már folynak a tárgyalások, melyek alapján a jövőben várhatóan az egész várkomplexum a Nemzeti Irodalmi Emlékmúzeum igazgatása alá kerül. Újabb és újabb 1973. június elseje kettős évforduló — ekkor ünnepelték a várkastély fennállásának 400., a gótikus erődítmény keletkezésének 650. évfordulóját, — hármas öröm volt a várépítők számára: a vár három reneszánsz szárnyát megnyitották a látogatók előtt. Befejeződött a kandallóterem építése, ahol egykor denevérek repkedtek, hangulatos koncertterem működik. A belső udvart rózsákkal népesítették be, s elkészült a házasságkötő terem. 1975. április 30. - az első esküvő dátuma. Azóta közel ezerkétszázszor hangzott el az ünnepélyes igen. A Jicíni járás egyik legszebb házasságkötő termének előterében Az élet fája, Frantisek Vecemík alkotása. A várépítés legnehezebb része azonban még hátra volt. A csalánnal, akáccal, feketebodzával benőtt romos, legrégibb, gótikus épületszámy a helybeliek s környékbeliek kitartó munkájának eredményeként ma már csak az utolsó simításra várva újra áll. A társadalmi munka, a régi alapanyag újrafelhasználása, s erre külön büszkék a staré hradyak, a szakemberek véleménye szerint sok millió megtakarított koronát jelentett. Előadóestek, hangversenyek A Staré Hrady-i várkastély kettős funkciót tölt be. A történelem, s a jelen tanúja, műemlék, s egyben a község, a környék kulturális központja. A vár él. Bár állandó alkalmazottjai nincsenek, a látogatókat mégis szakképzett „idegenvezetők“ kalauzolják — iskolások, közülük sokan még apró negyedikesként kezdték idegenvezetői pályafutásukat. A munkájukat - biztosít Karol Bílek történész, az irodalmi múzeum munkatársa - éppolyan jól végzik, mint bármelyik felnőtt kollégájuk. Mi mindent láthatnak az idelátogató turisták? Jaroslav Vrchlicky, a nagy cseh költő könyvtárát-emlékszobáját, a második emeleti koncertteremben Vítézslav Nerval zongorája áll, néhány berendezési tárgy villantja fel Leontina MaSinová írónő életét, fotográfiák őrzik a rekonstrukció éveit, a vitrinekben a gótikus szárny újjáépítésekor feltárt leletek, kerámia és üvegedénytöredékek, kerámia- csempék, kancsók láthatók, Karel Polák színészről, a község szülöttjéről, aki Josef Kajetán Tyl barátja, s a híres prágai Ideiglenes Színház tagja volt szintén kiállítás emlékezik meg. Josef Váchal grafikus 1922-ben készült érdekes bútorai ugyancsak magukra vonják a látogatók figyelmét. Számos kitűnő tárlat - többek között Frantisek Volf, Cyril Bouda, Max Sva- binsky — követte az utóbbi években egymást, s gyarapodik a várgaléria állandó gyűjteménye is. A kiállító művészek kedves hagyományként, egy-egy alkotásukkal járulnak hozzá a gyűjtemény gazdagításához. A táriatmegnyi- tókat, immár szokássá vált, szavalódélutánok, előadóestek, beszélgetések követik. Ízelítőül csak néhány a hosszú sorból — Julie Charvátová szavalóestje, találkozók Miroslav Homíőek, Josef Vink- lár, Ludék Munzar színművészekkel, járt itt Jirí Zácek, Karel Sys költő, neves koncertmüvészek, mint Ivan Klánsky, Alfréd Holecek zongoraművészek, Öe- nék Pavlik hegedűművész, hangversenyeit hallhatta a kandallóterem közönsége. Közösen Pan ucitel — mindenki így szólítja Vladimír Holmant. Hetvenkét éves, nyugdíjas, a Libán — Staré Hrady-i Művelődési Központ elnökhelyettese, a helyreállító munkálatok vezetője. Három generációt nevelt fel Libáéban, első diákjai, akik ma már szintén nyugdíjasok, éppúgy részt vettek a közös mű építésében, mint az unokáik, a mostani kisdiákok. S nemcsak ők - évente négyszer-ötször tarka hálózsákok lepik el a várudvart, közel százával érkeznek a természetjáró fiatalok, tréfából a lányok egy, a fiúk két téglát hozva magukkal, „belépőjegyként“, hogy segédkezzenek. A huszonegy évvel ezelőtt megkezdett munka hogyanjaira, miértjeire Vladimír Holman így válaszolt:- Nem tudok, sosem tudtam ölbe tett kézzel ülni. Sose féltem a munkától, mindig együtt dolgoztam a többiekkel, ez természetes, hiszen lángra gyújtani csak úgy lehet, ha magad is égsz. Meg kellett nyerni az embereket, hogy közös legyen a gond, s közös a cél. A vár ma a Libáni Hnb tulajdona. Eddig 5 és fél millió koronát fektettek a helyreállító munkálatokba. - A következő választási programban - mondta végezetül Jirí Cuban, a Libáni Hnb elnöke - már a vár rekonstrukciójának befejezése szerepelhet. A majdnem negyed évszázados munka a tervek szerint az idén befejeződik. TARICS ADRIENN- Te új vagy? - kérdezi tőlem szomorúan, kezeit kórházi köpenyének mély zsebeibe rejtve. Arca ráncos, tekintete kifejezéstelen - állapítom meg, majd sietósebbre veszem lépteimet, s szinte megkönnyebbülve kopogok dr. Peter Vázny pszichiáter főorvos ajtaján. A helyszín az érsekújvári (Nővé Zámky) kórház alig háromnegyed éve megnyílt pszichiátriai osztálya.- Kissé meglepett ez az első találkozás — közlöm a főorvossal, aki megnyugtat, nincs mitől tartanom. - A járásban égető szükség volt erre az 52 ágyas osztályra. Ennek több oka van - közli készségesen a főorvos - és talán elég ha megemlítem, hogy ezidáig betegeinket Lekérre (Hronovce) kellett szállítani, míg most helyben, az osztályon maradhatnak. A rászorultakat nem elmegyógyintézetben kezelik, hanem kórházban. A köztudatban ennek a fogalomnak más jelentősége, íze van - folytatta, majd az osztályon folyó munkáról beszélt. A kétemeletes, felújítás alatt álló épület nem különbözik más kórházi épületektől A betegek szabadon sétálhatnak a folyosón, kísérettel a kórház udvarán. Csak a földszinten található kijózanító ablakain van rács, a részegek védelme érdekében. Itt nagy a forgalom, hiszen az idén már 161 -en ezekben a termekben aludták ki mámorukat. — Az osztályon pszichikai megbetegedéseket, alkoholos pszichózisokat kezelünk. És ami ugyancsak lényeges, itt gyógyítjuk az önkéntes elvonókúrára jelentkezőket is. Három pszichiáter és két pszichológus foglalkozik a betegekkel, szinte reggeltől estig. Az utóbbi két csoport adja a legtöbb munkát, hiszen nemcsak szellemi, hanem fizikai bajaikat is orvosolni kell. Amióta megnyílt az osztály, egyre több az önkéntes jelentkező. Ide a kórházba már nem szégyen befeküdni. Igaz viszont az is, hogy az önkénteseket másképp ítélik meg mint azokat, akiket kényszerelvonókúrára ítélnek. Az alkoholizmus az Egészségügyi Világszervezet megállapítása szerint betegség, ám meg kell jegyezni, hogy egyben társadalmi probléma is. Egyik napról a másikra nem válik senki az ital rabjává. A hosszabb alkoholizálás során az egyén konfliktusba kerül úgy a családtagokkal, mint munkatársaival. Elromlik a házasság? Megtörik a karrier? Ez is ok az ivásra. Megindul (vagy folytatódik) az ördögi körforgás - iszom, mert rossz a házasságom, mert mellőznek a munkahelyen. És szinte nincs senki, aki nyíltan kijelentené, azért romlott meg a házasságod, mert ittál, azért nincsenek veled megelégedve a munkahelyeden, mert ittál... Be kell vallani azt is, hogy ügyein melyik szerv az, amelyik addig, míg nincs nagyobb baj, beavatkozna az alkoholista életvitelébe?!- Az alkoholtól való függőség megszüntetése elsőrendű feladatunk - avat a gyógyítás folyamatába a főorvos. ÚJ SZÍ 8 1986. V.3 Stare Hrady - Cyril Bouda nemzeti művész rajzán (Archívumi felvétel)
