Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-17 / 3. szám

A nemzetiségi kapcsolatokban mindig rendkívül jelentős szerepe volt a kultúrának. Ezt az adja meg, hogy az élet más területeihez képest a kultúra szorosabban kapcsolódik a nemzeti megnyilvánulásokhoz, és nagyon érzékeny minden hibával és következetlenséggel, a nemzetiségi politika lenini elveitől való elhajlással szemben. A szocializmus építésének éveiben e téren is szemmel látható mennyiségi és minőségi sikerek születtek. Felsorolásuk hosszúra nyúlna, így azok, akiket ezek a kérdések érdekelnek, több statisztikát és müvet olvashatnak erről a problémakörről. A kultúra területén Szlovákia nem marad el a cseh országrészek mögött, nemzetiségeink kultúrája is sokat fejlődött. A szlovák kultúra, amely tartalmában szocialista, jellegében internacionalista, formájában pedig nemzeti, az egységes csehszlovák kulturális élet oszthatatlan részét képezi. Tanúi lehetünk, hogy a Csehországban vagy a nemzetiségek lakta területeken létrehozott legjobb kulturális értékek Csehszlovákia egész népének közkincsévé válnak. A cseh kultúra a szlovákiai dolgozók életének oszthatatlan része lett, a szlovák kultúra pedig egyre mélyebben behatol a cseh kulturális köztudatba.

Nemzeteink és nemzetiségeink szocialista kultúrája a szocialista humanizmuson, a más nemzetek és nemzetiségek tiszteletén, az anyanyelvhez, a haladó és a forradalmi hagyományokhoz való ragaszkodáson, a hazaszereteten s az azon országoknak és népeknek nyújtott támogatáson és segítségen alapul, amelyek politikai és szociális szabadságukért küzdenek. Egyúttal ellentétben áll az antikommunizmus, a nacionalizmus, a sovinizmus, a fajüldözés és a kozmopolitizmus minden megnyilvánulásával. így a hazafias és az internacionalista nevelés egyre fontosabb tényezőjévé válik. Ezt a szerepét azért is betöltheti, mert a szocializmusban a párt vezetésével megszűnt a nemzeti kultúrák kettőssége, s e kultúrák az egységes osztály-, világnézeti és internacionalista kritériumok alapján fejlődnek, a népet szolgálják, és eredményeik hozzáférhetők a dolgozók legszélesebb tömegei számára. A kultúrának az emberek nevelésében betöltött szerepe elmélyítésével kapcsolatban tovább kell emelni az eszmei és az esztétikai színvonalat, a kultúra tartalmát és irányvételét jobban egybe kell kapcsolni társadalmunk jelenlegi életével, népünk, nemzeteinek és nemzetiségeinek munkájával, ösztönözni és gazdagítani kell szocialista hazafias és internacionalista érzéseiket és tudatukat.

Továbbra is arra törekszünk, hogy a kulturális tevékenység, valamint az egész eszmei nevelő munka fejlessze az emberek érzéseit, szilárdítsa a csehszlovák szocialista hazafiságnak, nemzeteink és nemzetiségeink testvéri barátságának és a szocialista közösséghez való tartozásunknak tudatát. Ezért még tovább kell mélyíteni a hazafiságra való nevelést nemzeteink és nemzetiségeink körében egyaránt. A nép minden rétegére gyakorolt eszmei hatás megerősítésén kívül idejében fel kell tárni mindazokat a problémákat és ellentmondásokat, amelyeket az élet hoz magával. Vannak sajátos nyelvi és kulturális szükségletek és követelmények, amelyeket a pártszerveknek és szervezeteknek meg kell ismerniük és el kell bírálniuk, s ha jogosak, arra kell ösztönözniük az illetékes állami szerveket, társadalmi szervezeteket és kulturális intézményeket, hogy huzavona nélkül foglalkozzanak velük, s ne engedjék meg, hogy egyes problémák bonyolultabbakká váljanak. Ugyanígy fontos, hogy a kommunisták határozottan és aktívan harcoljanak a nacionalizmus, valamint a nemzeti és nemzetiségi túlérzékenység megnyilvánulásai és reci- dívái ellen.

A szocialista hazafiságra és internacionalizmusra való nevelés fontos szempontja pártunk és szocialista államunk jelenlegi nemzetiségi politikája megismerésének elmélyítése és e politika tartós elveinek hatása nemzeteink és nemzetiségeink dolgozói széles rétegeinek további fejlődésére. A CSKP XVI. kongresszusa ismét kiemelte a párt e téren követett politikájának alapvető irányát: ,, Nemzeteink és nemzetiségeink egységének és testvéri együttműködésének megóvása és megszilárdítása, annak meggátolása, hogy ezt az egységet bárki is megbontsa, továbbá az az igyekezetünk, hogy nemzeteink fejlődjenek, közeledjenek egymáshoz, testvérien egymás mellett éljenek és dolgozzanak - ez a múlt hagyatéka és a jövő követelménye."

A szocializmus építésének jelenlegi időszakában országunkban új megvilágításba kerülnek a nemzeteink és nemzetiségeink további fejlődésével és kapcsolataival összefüggő kérdések. Nemzeteink és nemzetiségeink a jelenlegi időszakban megszilárdítják és elmélyítik szocialista jellegüket. Megszűntek a gazdasági, a politikai, a szociális és a kulturális élet történelemből fakadó különbségei, főleg azok, amelyek deformálták a cseh és a szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek kapcsolatait. A szocialista államszövetség létrejöttével befejeződött nemcsak az együttélés államjogi rendezése, hanem ezen elrendezés elvei is kikristályosodtak. A szövetségi államjogi rendszer biztosítja, hogy nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolatai következetesen a szocialista internacionalizmus, az egyenlőség és az egyenjogúság elvei alapján fejlődnek. Ezek a változások oda vezettek, hogy lényegében megoldottuk a nemzetiségi kérdést országunkban, s erre a kapitalizmus nem volt képes. Ezen az új alapon meggyorsul nemzeteink és nemzetiségeink fejlődésének és közeledésének folyamata. Az elért eredmények szemléltetően bizonyítják a párt nemzetiségi politikájának helyességét.

A nemzetiségi kérdés megoldása azonban nem jelenti azt, hogy háttérbe kell szorítani. Szocialista társadalmunk élete e téren gyors előrehaladást eredményez, s ezzel új jelenségek, kérdések és ellentmondások is felvetődnek. A pártnak irányító tevékenységével továbbra is meg kell teremtenie a feltételeket nemzeteink és nemzetiségeink fejlődése törvény- szerűségeinek érvényesüléséhez, s olyan politikát kell követnie, és olyan tevékenységet kell kifejtenie, hogy a köztük levő kapcsolatok alakulása és fejlődésük az egyenlőség, az egyenjogúság,

a szabadság lenini elvei alapján, a szocialista internacionalizmus szellemében történjen.

Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepének betöltése során a nemzetek és nemzetiségek olyan fejlődésére törekszik, amely a társadalom egész szerkezetét, az élet minden területét és szféráját érinti, azt is, amely sajátos és azt is, amely számukra közös. Ezzel pozitívan hat az internacionalista vonások fejlődésére és megszilárdulására, megőrzi és gyarapítja mindazokat a sajátos vonásokat, amelyek a nemzetet vagy a nemzetiséget jellemzik.

A szocializmus megteremti a feltételeket a nemzetnél újabb, tágabb és magasabb rendű közösségek létrejöttéhez. A Szovjetunióban is új közösség keletkezett: a szovjet nép. Nálunk, a szocializmus építésének jelenlegi időszakában történelmileg új osztály- és internacionalista közösség, a csehszlovák szocialista nép alakul ki. E közösség létrejötte országunkban hosszú távú folyamat, amely párhuzamosan fog folytatódni a fejlett szocialista társadalom építése feladatainak teljesítésével. Ez a közösség nem jön létre automatikusan, kialakulását Csehszlovákia Kommunista Pártjának céltudatosan kell irányítania.

Néhány szót a szocialista hazafias és internacionalista nevelés hatékonyságának kritériumairól. A hazafiság és az internacionalizmus számunkra nem olyan valami, amelyet külső meghatározott formával bizonyítunk. Zdenék Ne- jedly szavaival élve, nem azért vagyunk hazafiak, hogy eleget tegyünk a társadalmi divatnak. Ezt a kötelességünket nem adjuk el egy „százkoronásért, amint ezt a burzsoázia tagjai közül nagyon sokan megtették.“ A marxista-leninista tanításból kiindulva részvételünket abban a gyakorlatban, amely a világ progresszív átalakulásához és a mi feltételeink között a szocialista építés fejlődéséhez vezet, a valódi hazafiság és internacionalizmus alapvető és meghatározó kritériumának tekintjük. Ez jelenleg abban az aktív és áldozatkész munkában nyilvánul meg, amelyet a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött feladatok teljesítésével végzünk, továbbá az

azon célokkal való azonosulásban, amelyek elérésére bel- és külpolitikai téren törekszünk, főként a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban. Ez alkotó hazafiság és internacionalizmus, amely a munkahelyeken végzett mindennapi munkában és a közéleti tevékenységben valósul meg. Kritériumai közé tartozik az ország népéhez, a munkásosztályhoz való aktív viszony, a munka és mindazon értékek megbecsülése, amelyeket nemzeteink és nemzetiségeink hoztak létre, és amelyek szükségleteik kielégítése és érdekeik figyelembevétele során keletkeznek. Ide tartozik továbbá az engesztelhetetlenség minden negatívummal szemben, ami gátolja szocialista fejlődésünket. A hazafiság és az internacionalizmus kritériuma az áldozatkész munka, a szocializmus vívmányainak védelmében való részvétel s az az eltökéltség, hogy saját életünket is feláldozzuk a szocializmus és a béke ügyéért. A CSKP

XVI. kongresszusa hangsúlyozta: az a cél, hogy hazaszeretetét főleg a fiatal nemzedék „a szocializmus javát szolgáló hasznos munkával fejezze ki,... s legyen kész a szocialista haza építésére és védelmére.“

A hazafiság és a szocialista internacionalizmus egyik fő kritériumának a Szovjetunióhoz való viszonyunkat tekintjük. A Szovjetunió meghatározó módon segít megoldani feladatainkat, s biztonságunk, a világbéke és a társadalmi haladás fő szavatolója. További kritérium a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom erejének megszilárdulását elősegítő aktív támogatás és tevékenység. A hatékony segítség és szolidaritás azon országok népeivel, amelyek következetesen küzdenek a gyarmatosítás, a neokoloniaiizmus és a fajüldözés ellen, az imperialista erőknek, főként az Egyesült Államoknak a belügyeikbe való beavatkozása ellen és - mint a CSKP XVI. kongresszusa kiemelte - az imperializmus azon törekvései ellen, hogy exportálja az ellenforradalmat mindenhová, ahol a népek úgy döntöttek, hogy lerázzák az imperialista uralom igáját.

IVAN HÚTIRA

ÚJ szú

3

1986. I. 17.

A múlt év novemberében a szovjet újságok közölték az SZKP szervezeti szabályzatát, a javasolt módosításokkal és kiegészítésekkel együtt. A párt közelgő XXVII. kongresszusának küszöbén a szervezeti szabályzatot széles körű megvitatásra bocsátják, és ez képet nyújt azokról a legjellegzetesebb folyamatokról, amelyek a jelenlegi szakaszban a pártban kibontakoznak.

A párt növekszik, az előző XXVI. kongresszus óta eltelt öt év alatt több mint egymillió tagot vett fel soraiba. Az újonnan belépők többsége - munkás. Létszámuk a pártban meghaladta a nyolcmilliót. így tehát a 18,5 milliós pártban a munkások képviselik a legnagyobb társadalmi csoportot. Utánuk következnek a parasztok, az alkalmazottak, és így tovább. Egyszóval, a párt összetétele visszatükrözi a társadalom szerkezetét. A pártban a Szovjetunióban élő valamennyi nemzet és nemzetiség képviselve van.

Éppen ezért állapítja meg a szervezeti szabályzat, hogy az SZKP, bár osztálylényege, ideológiája révén a munkásosztály pártja marad, az egész nép pártja lett. Hogy a párt a népért létezik és a népet szolgálja.

Már Lenin, a párt megalapítója, megfogalmazta a demokratikus centralizmus és a kollektív vezetés elveit - az SZKP tevékenységét jelenleg is ezeknek az alapján építi fel. Ez a párton belüli demokrácia széles körű fejlesztését és a fegyelem szigorú megtartását jelenti, valamint a döntések kollektív kidolgozását és meghozatalát - s emellett e döntések végrehajtása terén a kisebbség feltétlenül engedelmeskedni köteles a többségnek. Valamennyi vezető szerv - az üzemi alsó fokú pártszervezet bizottságától kezdve egészen a párt központi bizottságáig - választott szerv, és időszakonként, a szervezeti szabályzatban megállapított időpontokban, beszámol a pártszervezeteknek, az egész pártnak.

Az SZKP soron következő XXVII. kongresszusának, amely 1986. február 25-én nyílik meg Moszkvában, előkészítése során jelenleg vezetőségválasztó kampány folyik az alsó fokú és a járási pártszervezetekben. Ezt az jellemzi, hogy minden párttaggal szemben magas fokú igényességet tanúsítanak a párthatározatok teljesítése, a párttag becsületes és tiszta jellemének megőrzése terén. Mindenkivel kapcsolatban egyetlen ismérv van: konkrét tettei és cselekedetei. A mai valóság igazolja a szervezeti szabályzat arra vonatkozó rendelkezésének időszerűségét, hogy a párt fegyelme, törvénye valamennyi kommunista számára ugyanaz, az illető érdemeitől és tisztségeitől függetlenül.

Egyes felettes pártbizottságokban már-már nyugtalanság mutatkozott, amikor ismeretessé vált az, hogy számos pártcsoportban és alapszervezetben a pártcsoport-szervezők és a vezetőség munkáját a vezetőségválasztó gyűlésen ki nem elégítónek minősítették. A párt központi bizottsága azonban ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy az elszomorító igazság jobb a hamis önelégültségnél, hogy a választás előtti kampányban nincs helye a látszateredményekkel való hivalkodásnak, a szócséplésnek, az elbizakodottságnak. Az országban mindenkinek látnia kell, milyen igényes magatartást tanúsítanak a kommunisták

A pártélet kódexe

saját mulasztásaikkal és hiányosságaikkal szemben. Személyes szorgalmuk, igényességük, elvhűségük, önkritikájuk, mélységes tisztességük ruházza fel őket azzal az erkölcsi joggal, hogy vezethetik az embereket, és harcolhatnak a rossz mindenféle megnyilvánulása ellen, s minden téren megszilárdíthatják a társadalmi igazságosság elveit.

Az elfogulatlan megfigyelő, miután kezébe vette az SZKP szervezeti szabályzatát és megvizsgálta a mai szovjet valóságban kibontakozó folyamatokat, erre a következtetésre jut: az SZKP egyáltalán nem monopolizálja a maga számára az államnak és a társadalomnak „a diktátum módszereivel“ történő irányítását, mint ezt egyes nyugati szovjetológusok bizonygatják.

Az SZKP, a Szovjetunió alkotmányának megfelelően és saját szervezeti szabályzata, gyakorlati tevékenységének formái és módszerei szerint, a szovjet nép politikai élcsapata. A párt nem adminisztrál, nem parancsol, hanem a dolgozókollektívákban, a tanácsokban, a hatalom ezen igazi szerveiben, a szakszervezetekben - e legnagyobb tömegeket átfogó, társadalmi szervezetben, amely több mint 130 millió dolgozót egyesít valamint a Komszomolban, a meggyőzés, a politikai és eszmei befolyás módszereivé! igyekszik érvényesíteni irányvonalát, támogatást találni kezdeményezései számára.

A szervezeti szabályzatban erről ez áll: a párt arra törekszik, hogy az állami és társadalmi szervezetek teljes mértékben éljenek alkotmányos hatáskörükkel, teljesítsék a szervezeti szabályzatban rögzített jogokat és kötelességeket, valamint elősegíti a dolgozók széles körű bevonását ezeknek a munkájába. Továbbá: a pártszervezetek a Szovjetunió alkotmányának keretei között tevékenykednek, nem cserélik fel egymással a tanácsi, szakszervezeti, szövetkezeti és más társadalmi szervezeteket, nem engedik meg a párt- és más szervek funkcióinak összekeverését, a szükségtelen párhuzamosságot munkájukban.

A szervezeti szabályzathoz fűzött egyik kiegészítés nyilván arra irányul, hogy fokozza és megszilárdítsa a Komszomol tekintélyét, amelyet a legnagyobb tartaléknak tekintenek a párt sorainak utánpótlása szempontjából. A pártba eddig olyan személyeket vettek fel, akik betöltötték 18. életévüket. Ez a jövőben is így lesz. Most azonban azt javasolják, hogy a fiatalok ne 23 éves korukig, mint eddig volt szokás, hanem 25 éves korukig csakis a Kom- szomolon keresztül léphessenek be a pártba.

A jelenleg mindenütt folyó vezetőségválasztó gyűléseken a kommunistákat ez a szabály vezérli: sem a korábbi érdemek, sem a hosszú ideig betöltött vezető állás nem tekinthető jogosítványnak arra, hogy az illető a soron következő időre választott tisztséget kapjon. Amikor büntetést alkalmaznak valamilyen párttaggal szemben, vagy kizárják a pártból - ez nem titokban, hanem nyilvánosan történik és rendszerint abban az alapszervezetben, amelynek nyilvántartásában az illető szerepel. Hadd tudja mindenki, aki vezető tisztségbe kerül, mondják a gyűléseken a párttagok, hogy bármit tesz is, erről mindenki tudomást szerez.

Azt javasolják; hogy ennek a szemléletnek kifejezésre kell jutnia a szervezeti szabályzatban. A kiegészítés többek között megállapítja, hogy az a kommunista, aki vétséget követett el, ezért mindenekelőtt a pártalapszervezet- ben felel. Abban az esetben pedig, ha a párt felelősségre vonja, a felettes szerv közvetlenül tájékoztatja erről az alapszervezetet. A szovjet törvények megsértéséért, mint a szervezeti szabályzat megállapítja, a párttag kettős felelősséggel tartozik: a párttal és az állammal szemben.

FJODOR BREUSZ az APN politikai szemléi rója

Nemzeteink és nemzetiségeink egysége