Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-23 / 21. szám
P rovidence-i nyelvtanfolyamunk egy hónapja a viszonylagos gondtalanság időszakának számított. A bennünket vendégül látó intézmény mindig gondosan előkészítette napi programunkat és szinte minden órára akadt tennivaló. Mivel a program tartalmilag változatos volt, a napok gyorsan teltek. Az elszakadás otthonunktól eddig nem volt olyany- nyira érezhető, mivel az európai szocialista országokból érkezett tanulmányi' küldöttség - amelynek kilenc csehszlovákiai tagja is volt - ezalatt állandóan együtt volt, egy helyen lakott, étkezett. A szálláshelyünkként szolgáló kollégium kifejezetten szerénynek mondható. A szobák ugyan nagyok voltak, de a berendezésük nagyon egyszerű, nem volt például jégszekrény, zuhanyozó sarok, sem szellőztető berendezés. Pedig főleg a napjában többszöri zuhanyozás nagyon elkelt volna, tekintve a nagy hőséget és a rendkívül páradús levegőt. Mi természetesen- nem voltunk ehhez szokva, s ezért ha csak tehettük, napjában többször is felfrissítettük magunkat a hűsítő vízsugár alatt a közös zuhanyozóban. Étkezni a kollégiumunkhoz közel fekvő diákétterembe jártunk. Még most is nosztalgiával gondolok vissza az ott elfogyasztott ebédekre. Egészen más kiszolgálási szokások vannak, mint nálunk. A bejárat melletti asztalnál mindenkit egyenként „pipálnak ki“ az étkezők előre összeállított névjegyzékén. Mihelyt valakinek a nevét bekarikázták, máris beléphet. Az étterem önkiszolgálóként működik. Kivételt a húsok és a saláták képezik, amelyeket kívánságra a pultnál tálaltak fel. Mindenki annyit kérhetett ezekből, amennyire éppen étvágya volt. Az ételek választéka több, mint változatos. Narancs, grapefruit, dinnye, alma, banán, kétféle fagylalt, különböző zöldségfélék, sütemények, kávé, tea, kakaó, kenyér, szendvics, gyümölcslevesek, kompótok, zabpehely, mazsola, dió, túró, lekvár - mindez megtalálható volt a pultokon és mindenki annyit rakhatott belőlük a tálcájára, amennyit csak akart. Aki azonban mindazt a tálcájára rakta, amit szeme, szája megkívánt, pórul járt. Hamarosan rájöttünk arra, hogy célszerű a mértéktartás és a szemnél sokkal jobb barométer a gyomor. Ilyen típusú önkiszolgálókkal az Egyesült Államok legtöbb városában mindenhol találkozhatunk, igaz ugyan, hogy nem mindenhol egyformán gazdag a választék. A bejáratnál befizetett négy-öt dollár ellenében mindenki korlátlan emnnyiseg- ben fogyaszthat. A közétkeztetésnek ez a formája mégis gazdaságos, az egyik vendég ugyanis többet fogyaszt, a másik viszont nem annyira nagy étvágyú. Sok ételt takarítanak meg azzal is, hogy mindenki csak olyan mennyiséget vesz el, amennyit el is fogyaszt. Éppen ezért a tányérokon szinte nem is láttunk maradékot. ÚJ SZÚ 15 986. V. 23. Irány: Washington D. C. Idillikus tartózkodásunk Providence- ben azonban nem volt végtelen. Eljött a búcsúzást jelentő utolsó este, amikor ünnepélyesen kiosztották a nyelvtanfolyam sikeres befejezését igazoló diplomákat. Ezután csoportunk minden tagja megkapta az Egyesült Államok különböző városaiba szóló repülőjegyeket és szétszéledtünk az országban. Én a Boeing 727-es gép fedélzetén Washington D. C. -be repültem. Eddigi tartózkodási helyemtől jó pár száz kilométerrel délebbre kerültem, úgyhogy itt ismét forró nyár fogadott. Sokan talán felteszik a kérdést, hogy Washington mellett mit is jelent a D. C. rövidítés. Ez annyit tesz, mint District of Columbia - vagyis az a terület, amelyen az Egyesült Államok fővárosa elterül. Ha egy tősgyökeres amerikai kérdésére, hogy ön hol lakik, csak annyit válaszolna: Washingtonban, biztos lehetne abban, hogy az amerikai tovább kérdezősködik: D. C.-ben? Ez természetes is, mivel Washington ,,D. C.“ nélkül az Egyesült Államok északnyugati partvidékén fekvő egyik szövetségi államot jelenti, ami néhány ezer kilométerre fekszik a fővárostól. Ide érkezve már nem volt olyan könnyű dolgom, mivel mindent magamnak kellett elintézni és megszervezni. Először a külügyminisztérium tőszomszédságában levő La Plaza Hotelban szálltam meg. Egy hónap után azonban átköltöztem egy másik szállodába, amelyhez a legjobb emlékeim fűződnek. Átköltözésem több szempontból is előnyös volt. A szálloda közelében levő szupermarketben - amely a hírhedt Watergate épületcsoportban van elhelyezve - mindent megvásárolhattam, mélyhűtött és egyéb élelmiszereket egyaránt. Nem tartozom ugyan a szakács- művészetet mesteri fokon művelők közé, de mint mondani szokás, a „kényszer nagy úr“. A havonta 450 dolláros összegben meghatározott ösztöndíjamból nem is futotta volna arra, hogy rendszeresen vendéglőben étkezzek. Inkább bajlódtam otthon a félkész ételek elkészítésével, s .így olcsóbban megúsztam az étkezést. Itt-tartózkodásom során értettem meg, hogy mire megy el annak a tízezer dollárnak a legnagyobb része, amellyel az amerikai fél tartózkodásom költségeinek a fedezéséhez hozzájárult. A legsúlyosabb tételt a szállodai számlák jelentették. Például a Hotel Intrique-ben egy napra 75 dollárért szállásolhatta el magát az ember. A könyvek birodalmában Washingtoni „munkahelyem“ a balti- more-i Johns Hopkins Universityhez tartozó School of Advanced International Studies lett a Massachusetts-sugárúton. Ezt már megtudtam egyébként az Egyesült Államokba történt elutazásom előtt. Itteni patrónusom egy bizonyos Robert A. Lystad professzor volt. Mikor először felkerestem, éppen látogatója volt. Titkárnője teával kínált, és az iskola életéről tájékoztató kiadványt tett elém, amelyet míg várakoztam, átlapoztam. Az egyik oldalon megtaláltam a professzor fényképét és rövid ismertetést arról, hogy mi tartozik a hatáskörébe. Gyorsan olvastam a rövid jellemzést és megdöbbenve álltam meg az alábbiaknál: „Az Amerika Hangja tanácsadója“. Ezekután kíváncsian vártam, hogy milyen személyt ismerek meg hamarosan. Első találkozóm Lystad professzorral minden zavaró körülménytől mentesen zajlott le, kezdetben általános, később pedig az ottlétemmel összefüggő gyakorlati témákról társalogtunk. Kellemes ember benyomását tette rám. Beszélgetésünk alatt nem tett semmi olyan jellegű megjegyzést, amellyel provokálni akart volna engem, s ezt mindenképpen jónéven vettem. Meg sem kísérelte, hogy tőlem bármiféle információt szerezzen Csehszlovákiáról, de bizonyára ehhez megvannak a megfelelő forrásai és kitaposott módszerei. Mindenütt a segítségemre volt, az ó közreműködésével állították ki a korábbi fejezetben már említett identifikációs kártyámat, amellyel bármikor beléphettem az intézmény könyvtárába, s ezzel elkezdhettem tulajdonképpeni búvárkodásomat a könyvek birodalmában. A School of Advanced International Studies-hoz tartozó könyvtárban a kikölcsönzési rendszert hasonlóképpen szervezték meg, mint a providence-i Rockefeller könyvtárban, igaz, az itteni jóval kisebb volt. A legtöbb könyvet kikölcsönözhettem úgy, hogy a szállodába vittem, és ott későig jegyzetelhettem belőlük. A könyvek egy bizonyos részét azonban csak olvasótermi tanulmányozásra kölcsönözték ki. Ezek általában olyan könyvek voltak, amelyek iránt állandóan- nagy az érdeklődés. Ezeket két óra időtartamra lehetett kikölcsönözni, majd újabb két órával meg lehetett hosszabbítani. A meghosszabbítás nem okozott gondot, ha ezalatt más nem érdeklődött iránta, s ebben az esetben többször is fel lehetett újítani a kikölcsönzést. Ha viszont jelentkezett érdeklődő, akkor természetesen a későbbiekben őt részesítették előnyben, így tették lehetővé, hogy a népszerű irodalmat tanulmányozni kívánók gyakorlatilag mindig hozzájussanak a keresett könyvekhez. A könyvtár szombaton és vasárnap is a késő esti órákig nyitva tartott. A tengerentúlon tehát a diák nem hivatkozhat arra, - mint általában nálunk előszeretettel teszi ezt hogy nem találta meg a keresett könyvet, illetve otthoni tanulmányozásra nem minden kiadványt kölcsönöznek. Hamarosan kialakult az itteni új életritmusom: ébresztő, reggeli, indulás a könyvtárba a szakirodalom tanulmányozása, kései ebéd, ismerkedés a főváros nevezetességeivel, a szakkönyvek tanulmányozása a szállodai szobában, alvás és másnap minden kezdődött elölről. Ez a „menetrend“ akkor borult fel némiképp, amikor szállodát változtattam. Figyelmességek - napi 75 dollárért Miután elszállásoltam magam a Hotel Intrique-ben, rövid sétára mentem, majd mikor visszatértem, meglepetéssel tapasztaltam, hogy a szobámban valaki járt. Az asztalon egy eredeti francia bort tartalmazó üveget és egy leragasztott borítékot találtam. Izgatottan bontottam ki az utóbbit, amelyben a szálloda igazgatónője által aláírt levelet találtam. Ebben örömét fejezte ki afelett, hogy éppen az ő szállodáját választottam szálláshelyemül és kellemes itt-tartózkodást kívánt. Hogy még otthonosabban érezzem magamat, a fürdőszobában frotír háziköpenyt találtam. Mindvégig rendkívül figyelmesek voltak velem, de ugyanígy a többi vendéggel szemben is. Minden este menetrendszerűen tapintatos halk kopogás hallatszott, majd a szobalány bejött és megvetette az ágyat. Minden alkalommal két csokoládébonbont tett az asztalra. Természetesen nem kifejezetten az én személyemnek szólt ez a figyelmesség, hanem mint olyan vendégnek, aki naponta 75 dollárral viszonozza az iránta megnyilvánuló körültekintő magatartást. A szállodai szolgáltatások közé tartozott az is, hogy minden reggel ébredés után megkaptam a The Washington Post aznapi legfrisebb kiadását. Ha tüzetesen át akartam volna olvasni az első oldaltól az utolsóig, akkor bizony nem maradt volna időm a kikölcsönözött szakiroda- lom tanulmányozására. A világformátumban megjelenő napilap terjedelme 90-130 oldal között mozgott, esetenként bővített kiadásban jelent meg. Amikor átlapozásának nekiláttam, nagy gondban voltam, hogy a temérdek információ közül a legfontosabbakat tudjam kihalászni. A lapban minden volt: kül- és belpolitika, gazdasági hírek, vállalkozásokról, a főváros eseményeiről szóló beszámolók, egészségügyi melléklet, horoszkóp, rengeteg apróhirdetés stb. Engem elsősorban a nemzetközi gazdasági kapcsolatok hírei érdekeltek, s ezeknek állandó helye volt a lapban. Mindenesetre a lap olvasása révén megismerkedhettem azokkal a módszerekkel, eszközökkel, amelyekkel befolyásolják az amerikai közvéleményt. A bőség zavara Újonnan szerzett ismereteimet, mint az eddigiekből is kiderült, főleg a napilapokból és a könyvtári kiadványokból merítettem. Washingtoni tartózkodásom alatt több könyvtárat is felkerestem. Ezek között különleges helyet foglal el az amerikai Kongresszus könyvtára, amely a Capitolium közelében fekszik. Könyvalapját hozzávetőleg 8 millió kötetre becsülik. Ebben a könyvtárban azonban csak az olvasótermekben lehet jegyzetelni a könyvekből. A keresett könyv felkutatásában számítógépek nyújtanak segítséget a könyvtárba látogatónak. Ezek kezelése viszonylag egyszerű még a laikus számára is. Minden számítógép mellett megtalálható a kezelésére vonatkozó használati utasítás. Kezelésének alfája és ómegája, hogy helyesen válasz- szűk ki a bennünket érdeklő területet felölelő jelszót. Ehhez nyújt segítséget a számítógépek mellett található rendkívül vastag útmutató, amely abc-sorrend- ben tartalmazza az egyes címszavakat, illetva az ezeknek a számítógép nyelvére fordított, megfelelő számkódokat. Jómagam is kipróbáltam ezt a rendszert. Fokozatosan két címszót választottam: a tágabb értelemben vett címszó a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat jelölte, majd ezt a későbbiekben leszűkítettem a nyugat-európai gazdasági integrációra. Korábbi tapasztalataim alapján mindenképpen meg szerettem volna előzni azt, hogy a számítógépes válasz tűi terjedelmes legyen, ezért a kért információt kizárólag a könyvekre, méghozzá az 1980-1985 között kiadott publikációkra korlátoztam. A számítógép feleletét egy papírtekercsen kaptam meg, amelyen feltüntette a szerzők nevét, a kiadványok címét, kiadásuk helyét és idejét, illetve a könyv nyilvántartási számát. Az így nyert adatoktól egyszerűen megrémültem: az első címszóval kapcsolatosan 960, a másodikkal összefüggésben pedig 130 könyvmegjelölést kaptam válaszul. Tehetetlennek éreztem magamat. Viszonylag rövid ottlétem alatt semmiképpen sem állt módomban ennyi szakirodalom áttanulmányozása, az engem érdeklő fejezetek kijegyzetelése is megoldhatatlannak tűnt. De még ha ez sikerült is volna, a jegyzeteléssel még semmi sem fejeződött volna be, hiszen a munka zöme ezután kezdődik: a nyert adatok csoportosítása, feldolgozása, értékelése, az összefüggések keresése stb. Egyrészt tehát örültem, hogy sok új, hazai előadói praxisomban később kamatoztatható információra bukkanok, másrészt nyomasztónak találtam a rám zúduló információáradatot. Úgy véltem, hogy az egyedüli megoldás, ha ésszerűen járok el. Nem merülhetek el a részletekben, hanem a legfontosabbra, az engem leginkább érdeklő fő témakörökre összpontosítok. így is tettem, s ezért az amerikai fővárosban töltött hetek után azzal a megnyugtató érzéssel tekintettem vissza ott-tartózkodásomra, hogy minden tőlem telhetőt megtettem az elérhető információk megszerzése érdekében. DRÁHOS SlBL I II . iiniimü A Watergate-épületkomplexum - amely az Egyesült Államok történelmének legsúlyosabb politikai botránya révén vált hírhedtté. Az épületegyüttes alagsorában szupermarket található. Az Atlanti-óceán túlsó partján - 5.
