Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-23 / 21. szám
Egy képviselőjelölt portréja Diákéveimet juttatják -eszembe a Szepsi (Moldava nad Bodvou) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tantermeiből kiszüremló hangfoszlányok. Nosztalgiázva hallgatom egy ideig a feleleteket és a magyarázatokat.- Vitéz Erika pedagógust keresem.- Szerencséje van, mert már nincs ugyan órája, de nem ment el. Helyettesit. Kisvártatva mosolygós, ismerős arcú tanító nyújt kezet:- Király Erika - mondom félhangosan, s megint csak emlékezem. Jókai-napok, ha nem tévedek, 1978. A szőke szepsi gimnazista csodálatosan adta elő Arany János Vörös Rébékjét, ritka élménnyel ajándékozva meg a hallgatóságot.- Azóta elvégeztem a főiskolát, szülővárosomban tanítok matematikát, férjhez mentem, két gyermekem van, Lacika hét esztendős, Médea négy. Férjem az itteni mezőgazdasági szakközépiskolában szakoktató. Hát ennyi történt az elmúlt évek során.- Meg időközben a járási nemzeti bizottság képviselője lett, az ifjúsági és testnevelési szakbizottság elnöke, most pedig a Szövetségi Gyűlés képviselőjelöltje - teszem hozzá. - Ha jól számolok, akkor harminc éves korára érte ez a megtiszteltetés.- Nagyon meglepődtem, amikor elmondták nekem, hogy milyen tisztségre jelölnek. Értékelték eddigi munkámat, bíznak bennem, rátermettnek tartanak, mondták a járási és a kerületi szervek képviselői, de én ma is izgulpk, olykor kétségek gyötörnek, persze, lelkesedés és becsvágy is fűt. Akkor nyugszom meg igazán, ha arra gondolok, ezután is sokan biztatnak majd és segítenek nekem, ugyanúgy mint eddig. Mát hé Róbert, az igazgatóm, és kollégáim, valamint Lobéi Zoltán, a vnb elnöke, egykori tanítóm, Kornis Imre, Iván Sándor és még többen is segítőkészek, mindenben támaszkodhatom rájuk, bármikor bekopoghatok hozzájuk tanácsot, segítséget kérni, s ez nagy dolog.- Feleség, édesanya, pedagógus, képviselő. Mindez temérdek időt, energiát igénylő munka...- így igaz. Az életem tulajdonképpen állandó harc minden percért. Én mindig szerettem a tartalmas, mozgalmas életet. Csak a sparhelt mellett nem tudnám kibírni. Sok gyűlésre járok, tanítok, főzök és mosok is,, sót, tavaly én tanítottam be itt a lányok spartakiádgyakorlatát. Még Prágába is eljutottunk.- S mit szól mindehhez a férje? - kérdezem kissé gonoszkodva.- Megértő ember. Nemcsak élettársam, lelki partnerem is. Este, amikor elalszanak a gyerekek, akkor jut idő beszélgetésre, felkészülésre, olvasásra, meg lemezhallgatásra is, mert azt nagyon kedvelem. Egyébként férjem is mozgékony ember, családi házat építünk fenn a hegyen, ott neki nagyon sok a dolga. Mindketten azt szeretjük, ha nem múlnak el dologtalanul a napok. Fiatalok vagyunk, szeretünk dolgozni, új és új terveket szőni. Én például rövidesen szeretném megszerezni a vezetői jogosítványt. A járásról Ígértek kocsit, de azért jobb lesz a jelölő gyűlésekre és más rendezvényekre saját autóval járni.- Jut-e még ideje a szavalásra?- Esténként, ha otthon vagyok, gyermekeimnek szavalok az esti mese helyett. Talán ezek a legszebb percek, amikor látom, mennyire figyelnek. Apró sóhaj után folytatja:- Nemrég behívtak az egyik osztályba: tanító néni, szavalja el a Vörös Rébéket, mondták. Ennek nagyon megörültem. Ha meghívnak, szavalok a Csemadok-évzá- rón és más rendezvényen is. Nekem ez nagy élményt, szellemi felfrissülést jelent.- Matikus, és szereti a verset. Nem furcsa ez?- Egyáltalán nem. Szeretem a számok világát, s igyekszem a gyermekekkel is megszerettetni, a vers meg az éltető erőm. Annak is van belső logikája, konstrukciója, varázsa, szóval a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Helyemben minden bizonnyal mindenki megkérdezné, hogy ez a sok elfoglaltság nem megy-e az oktató-nevelő munka rovására?- Néha bizony hiányzóm, habár a gyűlések nagy része délután van. Ha most megválasztanak, nyilván még többször leszek távol. Az órákon is iparkodom minden percet a lehető legjobban kihasználni, családi okok miatt pedig én még sosem hiányoztam. Ha betegek a gyerekeim, akkor sem maradok otthon, ekkor a nagyszülők segítségét kérem, s jövök tanítani, mert felelősséggel tartozom minden gyermeknek, minden szülőnek.- Végezetül arról faggatom, milyen érzés a Szövetségi Gyűlés képviselőjelöltjének lenni.- Örülök is, drukkolok is. Vannak, akik félig tréfásan, félig komolyan azt mondogatják nemsokára magas helyre kerülsz, s aztán fenn hordod az orrod. Tévednek, mert én jól tudom, mivel tartozom szülőföldemnek, azoknak az embereknek, akik bíznak bennem, s akiknek oly sok mindent köszönhetek. Igyekszem majd minél többet tenni azért, hogy még gazdagabb, egyszersmind könnyebb is legyen az itteni emberek élete. Szepsi és környéke is sokat változott, korszerűsödött, de újabb üzletek és más fontos szolgáltatások kellenek. Aztán azt is szeretném, ha a fedett uszoda sem lenne sokáig vágyálom, hanem mielőbb lehetőséget kínálna az egészségesebb életmódhoz, főleg a gyermekek mozgásigényének kielégítéséhez. Kitekint az ablakon, amikor búcsúz- kodom:-Látja, ez a táj nevelt engem, itt majdnem mindenki személyesen is ismer, számon tartják, mit csinálok, hogyan dolgozom. Ez a bizalom, ez az érdeklődés nekem nagyon sokat jelent. Ezeknek az embereknek én nem okozhatok csalódást, mondtam, s mondom magamnak szülővárosomban, s ha eljutok, majd Prágában is. SZILVÁSSY JÓZSEF D élutánonként kijárok a lányommal a játszótérre. S míg ö nagy komolyan tologatja a babakocsit, száguld biciklijén, labdázik, vagy kis társaival homokvárat épít, addig én - azzal az ürüggyel, hogy még nem lehet felügyelet nélkül hagyni, - ülök a pádon és olvasok. A minap is épp kinyitottam könyvemet, amikor tekintetem egy idős nénire tévedt. Tétován állt a szemközti padnál, fél kezével védte arcát a naptól, a másikban pedig egy kisméretű bevásárlótáskát tartott. Hirtelen, mint aki meggondolta magát, elindult felém. Néztem töpörödött, sovány alakját, arcát, melyre az évek véstek ezernyi barázdát. Elveszettnek tűnt a panel- • házak rengetegében. Arra gondoltam, megszólítom, hogy rossz irányba indult bevásárolni, hisz az üzlet a túlsó oldalon van. De a nénike megelőzött. Elmondta, hogy a játszótérre csak levegőzni jött, úgy érezte nem bírja ki a négy fal között. - A házban mindig dübörög a felvonó, de ha én akarok menni Komfortos magány vele, soha nincs, aki elkísérjen. S a néniből csak úgy dőlt a szó, s mint régi ismerősének elmesélte életét. Azt, hogy nemrég halt meg a férje, s nagyon egyedül maradt a kis házban. Majd amikor beteg lett, lánya a városba hozta. - Jaj, nem jó nekem itt, nem ismerek senkit sem. Ha itt-ott kimegyek az utcára, elveszettnek érzem magam. Otthon a faluban az emberek rámköszöntek, szót váltottak velem. Egyedül voltam, de nem magányos. - Hát akkor miért nem megy legalább nyáron haza? - kérdezem, mert elhiszem, hogy a néni ,,idegenben“ nem találja a helyét. De mintha nem hallaná, folytatja. - Van egy fiam is, csak az iszik. Sóhajt egy mélyet, majd mintha szégyenkezne, folytatja. - Most már a menyem is inni kezdett. A három gyerekük, az unokáim pedig rendszerint nálam voltak, boldogultunk ahogyan tudtunk. Hát hol bírok én rendet teremteni közöttük? Ezért hozott el a lányom. Jó nála, csak hát itt még jobban magamra maradtam. Ók dolgoznak, én pedig haszontalanul élek - sírja el magát, majd a táskájából megsárgult fényképet, iratokat vesz elő, s reszkető kézzel mutogatja halottak és az élőket. Már éppen a végénél tartunk, amikor egy hang szólal meg a felettünk lévő lakásból. - Anyukám, miért nem ül a kényelmes lakásban? Miért nem pihen otthon? Jöjjön csak haza, estére én is hazaérek. A nénike szomorúan rám néz, feláll, majd lassú léptekkel elindul komfortos magánya felé. - Köszönöm a szép délutánt - mondom a néni felé, hogy egy kicsit megvigasztaljam. De ő nem hallja. A lánya pedig furcsán néz rám, s látom, nem érti. Kár. ‘ PÉTERFI SZONYA A Povazská Bystrica-i Klement Gottwald Vágmenti Gépgyár Görgőscsapágygyárában nincs könnyű dolguk a szerszámlakatosoknak. A korszerűen gépesített hatalmas üzemcsarnokban ugyan kezdettől fogva állandó feladat a kifogástalan minőségű csapágyak készítése, de aránylag rövid időközönként - a népgazdaság egyre újabb igénylései szerint - változtatni szükséges a fontos gépelemek méreteit. Amint valamelyik részlegen kifut egy- egy tipus rendszerint sokezres sorozata, a szerszámkészítő kollektíva tagjainak gondosan át kell állítaniuk a csapágyfémet előbb külső, illetve belső gyűrűkre szeletelő, majd lecsiszoló és több menetben fokozatosan ezredmilliméteres pontosságúra alakitó munkagépek mindegyikét. Ezekbe persze mindig megfelelő új szerszámok is kellenek, amelyek elkészítése, kipróbálása, beszerzése és állandó ellenőrzése szintén a szerszámlakatosok feladata. Ezen kívül az egyes gyártási részlegek vezetői elsősorban tőlük kérik számon a fémmegmunkáló gépek pontos működését, a szerszámok megbízhatóságát, valamint az éppen készülő gyártmányokhoz megszabott mérethúség feltétlenül pontos megtartását is.- Nálunk még nem fordult elő, hogy valaki panaszkodott volna a munka egyhangúságára - jegyzi meg a tág feladatkör ismertetésekor Frantiéek Cibik, a szerszámlakatosok hetventagú, ezüstjelvényes szocialista brigádjának vezetője. - Szinte csupa bonyolult feladatot kell megoldanunk, amihez bizony állandóan nagy szükség van a szerszámlakatosok minden tudására és tapasztalatára. Tévedni vagy rosszul csinálni valamit sohasem szabad, mert abból tetemes kára származna a gyárnak. Egy-egy nagyobb méretű, például hajógépekhez való gördülőcsapágy értéke rendszerint jóval meghaladja a százezer Koronát, viszont a sokféle közül már egyetlenegy megmunkáló gép pontatlan beállítása miatt is a csarnokból egyenesen az ócskavasba kerülhet a drága termék, sőt rosszabb esetben a sorozat több darabja. Frantisek Cibik huszonhét éve dolgozik jelenlegi munkahelyén, a görgöscsapágygyár szerszámlakatos- múhelyében, de sem ilyen, sem egyéb káreset miatt még nem kellett pironkodnia a felettesei előtt. Dicséretet, elismerést viszont már számtalanszor kapott a gyár vezetőségétől. Mint a törzsgárda egyik legrégibb és kezdettől fogva példamutató tagja, több ágazati és egy állami kitüntetésben is részesült.- Korán megtanultam a munka becsülését-eleveníti fel több mint harminc évvel ezelőtti emlékeit, amikor a sikerei titkáról kérdezem. - Édesapám, aki kisgazda volt a szövetkezetek megalakulása előtt, négy testvéremnek és nekem a saját példájával bizonyította be, hogy csakis a becsületesen elvégzett munka teheti elégedetté az embert. Otthonról aztán, mivel elég nehéz körülmények között éltünk, ezt kaptam a legfontosabb útravalónak, amikor lakatosinasnak mentem a Bratislavai Hydrostav vállalathoz. A púchovi szakiskolának szintén nagyon sokat köszönhetek. Nagyszerű pedagógusok foglalkoztak velünk. Nemcsak szakmát, lelkesedést is tanultunk tőlük. Termelési gyakorlataink jelentős részét a Nosicei Ifjúsági Víztároló építésén végzett munka képezte. Mint az ötvenes évek elején minden fontosabb beruházásnál, ott is mérhetetlenül nagy tenniakarás jellemezte az ország mielőbbi felvirágoztatásáért lelkesen szorgoskodó dolgozókat. A kollektíva szinte csupa fiatalból állt, akik az előttük megnyílt sok új lehetőségért becsületbeli kötelességüknek érezték a rájuk bízott feladatok rendszeres túlteljesítését. Nekem annyira megtetszett az az optimizmussal teli légkör, hogy a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésekor oda kértem a felvételemet. Az építkezésen eltöltött több mint másfél évről csak később bizonyosodott be, hogy egész életre szólóan megedzette a fiatal lakatos jó tulajdonságait. Példás helytállásával és figyelmet keltő kezdeményezéseivel hamarosan kiérdemelte a munkatársak tiszteletét. Ez abban is megnyilvánult, hogy a fiatalok egyhangúlag ót választották elnöknek az egyik CSISZ-alapszervezetben.- Az ifjúsági mozgalom szervezésében szerzett akkori tapasztalatokat továbbiak követték a tényleges katonai szolgálat alatt, mert az alakulatomnál szintén rám bízták az elnöki teendőket — folytatja eddigi életútja fontosabb állomásainak felsorolását az idén 50 éves Frantisek Cibik.- Jól esett a bizalom, amit természetesen nem kevés többletfeladat kifogástalan elvégzésével illett megszolgálni. A sikerek azonban megérték a fáradozást és fokozatosan erősítették az önbizalmamat is. Egyik parancsnokunkat, mint kommunistát, igazi példaképnek tekintettem. Biztatására elhatároztam, hogy az első adandó alkalommal kérvényezni fogom felvételemet a pártba. Az alakulat pártelnöke, aki kezdettől fogva figyelemmel kísérte az ifjúsági szervezetben végzett tevékenységemet, szintén bátorított. Aztán nagy örömömre az alapszervezet tagsága elfogadta a jelentkezésemet. Mivel a leszerelésig éppen kitelt a tagjelölti próbaidő, már mint a CSKP tagja jöhettem haza szülőfalumba, a Pieéfanyhoz közeli Trebaticébe. Időközben befejeződött az ifjúsági víztároló építése. Az ünnepélyes felavatás után azonnal máshová vonultak az építők. Nosicében megszűnt a lakatosok munkahelye is. Frantiéek Cibíknek tehát új állást kellett keresnie.- Szakmai fejlődésem érdekében mindenképpen gépgyárba akartam kerülni- indokolja választását. - Szlovákiában viszont az ötvenes évek végén még igen kevés lehetőség volt erre. A brnói Precíziós Gépgyárban annál szívesebben fogadtak. Tetszettek a munkafeltételek is, hiszen a feladatok teljesítése közben egyre többet ÚJSZŰ tanulhattam az idősebb kollégáktól. Bizonyára még ma is ott lennék, de hamarosan Povazská Bystricába költöztettek néhány termelési részleget, elsősorban a csapágygyártás nagyarányú bővítése céljából. A Vágmenti Góp1986. V. 23. SkAHAITAI
