Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-09 / 19. szám
Tyihonov: „Az arcom semmit sem tükröz...“ Portrévázlat az l „aranykovácsról“ A nyugodt, kiegyensúlyozott Viktor Tyihonov a szovjet válogatott kis- padján A szovjet jégkorong nemcsak kiváló játékosokkal büszkélkedhet, hanem nagyszerű edzőkkel is. Gondoljunk csak Arkagyij Csernyisov és Anatolij Taraszov szinte gigantikus munkájára a válogatottal. Az 1977-es világbajnokság után a gazdag hagyományt Viktor Tyihonov folytatja, aki Vlagyimir Jurzinov segítőtársával sikerről sikerre vezeti a szovjet válogatottat. Hat világbajnoki cím és bronzérem, olimpiai bajnokság és ezüstérem, győzelem a Kanada Kupán... Tyihonov edző azt mondta az olimpiai második, illetve a világbajnoki harmadik hely után, hóg^ nem lehet mindig minden mérkőzést megnyerni, mert a hoki olyan mint a kártya: néha a partnernek is győznie kell, különben elöbb- utóbb abbahagyja a játékot. Persze, ezt nem gondolta komolyan a szakvezető... M oszkvában viszont az összes „partit“ megnyerte a szborna, s az 56 éves edző a kérdések kereszttüzébe került a 17 nap folyamán. Mindent tudni akartak róla az újságírók. A mérkőzések utáni hivatalos sajtóértekezleteken nem jutott mindenre idő, de amíg a mester a pódiumtól megtette az utat mondjuk az autóbuszban várakozó védenceihez, ötször (?), tízszer (?) állították meg öt a toliforgatók csoportjai: mi a véleménye a jégkorongról, további fejlődéséről, a játékosokról, van-e szabadideje, mi a titka a szovjet jégkorong világhegemóniájának ... Az egyik finn újságíró azt mondta Tyihonovnak; az ellenfelek nem szeretik a „szbornát“, mert mindig kikapnak tőle. De hogy van ez a közönséggel? Tyihonov: „Azt hiszem, élvezi játékunkat. Amilyen csodálatos elismerésben részesültünk például a tengerentúli nézőktől, az szinte elmondhatatlan ..."- Edzösködés? - töpreng Tyihonov. - Rendkívül érdekes, alkotómunka, mindig keresni és felfedezni valami újat, jobbat, életképesebbet. Megismerni az addig ismeretlent, megoldani a bonyolult helyzeteket és problémákat. Megnyugtató dolog. És éppen a legparányibb igazság felfedezése az a momentum, amely elsősorban vonz a hokihoz. A naptár 1968-at mutatott. A Dinamo Moszkva titkárságán megszólalt a telefon. A vonal másik végén a Riga jégkorong-szakosztályának elnöke beszélt: „Milyen is tulajdonképpen az a Tyihonov? Rövid jellemzést szeretnénk...“ A válasz világos és érthető volt: szerény, becsvágyó, szorgalmas. Igazi szakember. A Dinamo Riga hét év alatt tíz edzőt „fogyasztott el“, de csak egynek sikerült a csapatot a szovjet bajnokság öt legjobb együttese közé vezetnie. Viktor Tyihonovnak. Edzői pályafutását _1964-ben kezdte a Dinamónál. Ő, a „ta- nonc“ Arkagyij Csernyisov segítője lett! Figyelmes és tanulékony volt, és négy esztendő múlva Csernyisov nyugodt szívvel írta alá „edzői bizonyítványát". Mehetett Rigába... 1978-ban, 48 éves korában vette át a szborna irányítását, és két szűk esztendő után visszaszerezte a VB-címet. Aztán jöttek a sikerek... • Milyen helyet foglal el életében a jégkorong?- Egyértelműen az első helyen áll. Kimondhatatlanul szeretem. A legnagyobb szerelmem, hobbim, munkám, örömömet lelem benne; néha csalódást okoz, az igazságtalanság érzését is felkelti bennem. Minden szabadidőmet kitölti. • Régen is így volt?- Dehogy. A Burevesztnyik ificsapatában fociztam. Az edzésen véletlenül meglátott Vszelovod Bobrov, és azt mondta, próbálkozzam a jégkoronggal. Hátvédként kezdtem Vinogradov és Leonov mellett, de a válogatottba nem kerültem be. • Az aktív sportolásból mit „mentett át“ az életbe?- Először is bizonyos elveket, erős akaratot. Ezzel együtt kompromisszumot nem ismerő fegyelmet. Ez mindennek a kezdete és a vége. • Aztán elkezdte edzői pályafutását és Rigában - mint önálló szakvezető - először győződhetett meg képességeiről. Milyen „receptet“ használt a csúcshoz vezető úton?- Sziklaszilárd meggyőződésem volt: a siker alapja a fegyelem és legalább ilyen mértékben a fizikai képességek. Nem játszhatunk és nyerhetünk meg mérkőzést, amikor az első két harmad után levegő után kapkodnak a játékosok és rogyadozik a lábuk. Aki nem törődött az erőnlétével, attól búcsút vettem. Habár nem volt köny- nyű. Szükségem lett volna rájuk, de más megoldás nem volt. Tudtam, a kitartást csak sok mezei futással lehet elérni. Ezt nem kedvelik a hokisták. De én azt mondtam: ha valaki kitalál jobbat, abbahagyjuk. Nem akadt újító... • Milyen játékosokat részesített és részesít előnyben?- Minden korongozónak megvan a feladata a jégen. Néha a játékosok megszólaltak, hogy alkotni, improvizálni szeretnének, nem csak „egyszerűen“ végrehajtói lenni bizonyos elképzeléseknek. Egyetértettem velük: természetesen alkossatok, gondoljatok ki új figurális megoldásokat, de tudatosítanotok kell, hogy rendelkeztek-e megfelelő improvizációs készségekkel. Ha nem, inkább a középszerű játékost részesítem előnyben, ha az alkalmas a konkrét feladatok végrehajtására. A korongozónak olyan helyet jelölök ki a jégen, mely maximálisan megfelel képességeinek. • Viktor Tyihonov szerint mi az edző legfontosabb feladata?- A válogatottban rendszerint az ország legtehetségesebbjei, markáns egyéniségek kapnak helyet. Nem a szakvezetők érdeme, hogy gyorsabban korcsolyáznak, jobban, pontosabban lőnek és passzolnak mint klubtársaik. Ez tehetség kérdése. Az edző azonban csiszolhatja, elősegítheti ezeknek az egyéni tulajdonságjegyeknek a fejlődését. Különben a játékos tehetsége nem „magán- tulajdon“, mindenki köteles azt a közösség szolgálatába állítani. • A szovjet jégkorong ereje emberemlékezet óta a csatárjáték, az utóbbi időben sokat javult a védekezés is...- Vlagyimir Jurzinov kollégám alapos feljegyzései alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy' fontos meccseken - amikor nem biztosítottuk kellőképpen védelmünket - potyagólokat kaptunk. Ezzel a kérdéssel először nem a válogatottban, hanem a klubcsapatokban kezdtünk foglalkozni. Kifizetődött, hiszen a jól megszervezett védekezésből indítható a villámgyors ellenakció, meghiúsítva ezzel az ellenfél manőverezési lehetőségeit. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy védőink sokkal fegyelmezettebben korongoz- tak, mint a múltban, kevesebbszer kerültek a büntetópadra. • Edzői „ars poeticá“-ja?- Abban a szerencsében volt részem, hogy a Dinamo Moszkvában Arkagyij Csernyisov segítőjeként kezdhettem szakvezetői pályafutásomat. Csernyisov a gyakorlat tökéletes megtestesítője volt, tapintatosan tudott bölcs tanácsokat adni. Amikor Rigába mentem, elegendő tapasztalattal rendelkeztem. Manapság tudom, hogy maximálisan igényesnek és elvszerűnek kell lennem. A szavaknak és a tetteknek összhangban kell lenniük. A fegyelem útját járom, a mérce mindenkinél egyforma. A szbornába kész játékokezhetnek meg a védöjáték javításáról sem. A szovjet hokit mindig a kiváló csatárok művészete fémjelezte, és ez nagyon értékes hagyomány. Folytatni kell. • A cserepadon nyugodt „jéghegy“ benyomását kelti, mintha semmi köze nem lenne a jégen történtekhez. Hogyan éli át a mérkőzést? Lázba hozza egyáltalán?- Abszolút nyugodt, nemtörődöm ember nincs. Az ember minden körülmények között megmarad embernek, gondjával-ba- jával, érzéseivel és vágyaival. Az Vjacseszlav Fetyiszov csapatkapitány átveszi a világbajnoki trófeát Günter Sabetzkitöl, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnökétől. (Ján Súkup felvételei) sok jönnek, úgy kell fejlesztenünk képességeiket, hogy azó'k a szovjet jégkorong hasznára váljanak. • Állítólag külön véleménye van a jégen való „lustálkodásról“.- Nincs ebben semmi különös. Szerintem, még mindig sok a tétlenség a jégen. Ezt antihokinak nevezem, melyet gyakran a támadójáték sínyli meg; egyesek csak a türelemre, kivárásra, a véletlenre építenek. És ha ezzel a játékstílussal igyekszünk „beoltani“ a fiatalokat, megbocsáthatatlan bűnnek számít. Szárnyukat szegjük! A csatároknak támadni kell és állandóan tökéletesíteni művészetüket. Természetesen nem feledA világ legjobb ötösfogata - balról: Larionov, Kaszatonov, Makarov, Fetyiszov, és Krutov érzések és az emóciók nincsenek mindenkinek az arcára írva. Egyesek ezt nem hagyják eluralkodni magukon. Az idegesség, a feszültség legbenső énjük mélyén lappang. Én is ilyen vagyok. Az arcom semmit se tükröz... • Vannak a mindennapi életben helyzetek vagy talán emberi tulajdonságok, melyek mégiscsak bosszantják, idegesítik, s ezt az arca is tükrözi? Természetesen. Mindig felin- dultságot kelt bennem a becstelenség, az igazságtalanság és a hazugság. Ezeket a tulajdonságjegyeket egyetlen becsületes embernek sem szabadna eltűrni, tétlenül nézni. • Akadnak pillanatok, amikor „elfelejti“ a hokit?- Nagyon ritkán. Hiszen a jégkorong napi 24 órát igényel. Nagyon szívesen járnék színházba, moziba, hangversenyre, de hol a szabadidő? Játékos koromban összehasonlíthatatlanul több volt... • Mit szól mindehhez Tatjána asszony, a feleség, akivel úgy tudjuk 32 évvel ezelőtt ismerkedett meg egy hokimeccs után...- Akkor is a jégkorongról beszélgettünk. Ez most sem tabu otthon. Feleségem azt szokta mondani: nem érti a sportoló feleségeket, akik képtelenek elbeszélgetni férjükkel a sportról. Néha hetekig se látjuk egymást. Utána mindig van mondanivalónk - a hokiról ... • Viktor Tyihonov életfilozófiája?- A győzelem... TOMI VINCE ftÚJSZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pár1|a Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csető János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10, telefon 309 331-252 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18 gazdasági ügyek: 506-39 Távíró 092308 Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a P/avda. az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közule- teknek 815 80 Bratislava. Vajanského nábreiie 15 II. emelet, telefon 551-83, 544-51 Előfizetési di| havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kős 13,- Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő Külföldi megrendelések PNS. Üstredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, GottwakJovo námestie 6.
