Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-09 / 19. szám

m m IGÉNYES VENDÉG Pökhendy úr leül az étteremben és odainti a pincért:- Hozzon nekem egy menüt! De a leves torró legyen, a húst ne égessék meg, a köretet tálalják külön, a dinnyét pedig egyenesen a jégről kérem...- És milyen fogvájót parancsol uram? - érdeklődik udvariasan a pincér. - Rokokót, beidermeier vagy esetleg valami modemet? KRIMI- Miért ítélték Pempelét élet- fogytiglanra?- Mert ráfogott valakire valamit.- Ilyesmiért nem jár életfogytig­lan. Egyszerű rágalmazás.- Ez több volt, mint rágalmazás.- Miért? Mit fogott az illetőre?- Egy pisztolyt. EGÉR-ELEFÁNT Az egér és az elefánt egy szobrot nézegetnek.- Cin-cin! - mondja elismerően az egér. Mire az elefánt:- ördögöt cin! Bronz... PROBLÉMA- Szinte hihetetlen, de az oxi­gént alig százötven éve fedezték fel.- Mi ebben a hihetetlen?- No hallja? Hát amíg fel nem fedezték az oxigént, hogy a csu­dába éltek az emberek? JOGOS KÉRDÉS- Hol voltál?- Pontyra horgásztam.- És hány pontyot fogtál?- Egyet sem.- Akkor honnan tudod, hogy pontyra horgásztál? A HÉT VICCE- Anyu, az apu már megint tökrészeg!- Honnan tudod?- Borotválja a tükröt a fürdőszobában. SKÓT VICC- Hallottad? A skót hadsereg­ben elrendelték, hogy a lovasok csak egy lábon hordhatnak sar­kantyút.- Miért?- Mert rájöt­tek, hogy ha az ember a ló egyik oldalát megsar- kantyúzza, a ló másik oldala is elindul. ?qv Vladimír Pavlik karikatúrája CUKRÁSZDÁBAN- Én mazsolás kalácsot rendel­tem - panaszolja a vendég a fel­szolgálónak -, és ebben a kalács­ban egy szem mazsola sincs!- Miért lenne a mazsolás ka­lácsban mazsola? - csodálkozik rá ártatlan arccal a felszolgáló. - Hiszen a kürtös kalácsban sin­csen kürt... ESZPRESSZÓBAN- Melegen ajánlom a málna­fagylaltunkat!- Melegen egye meg maga. SIVATAGI VICC Két pösze moszat találkozik a sivatagban.- Maga is moszat? - kérdezi az egyik. A másik megcsóválja a fejét:- Nem. Én magam moszok. HAUcrm alti tua-ff* fizetne­a iJf­ie£ I UTAZÁS Az áruház felvonójába beszáll három férfi.- Az ötödikre megyek - mondja az egyik.- Én a negyedikre - így a másik.- És ön? - fordul a liftes a har­madikhoz.- Nekem mindegy! - sóhajt az. - Én csak azért utazom, hogy feledjek.- Jean, kifutott a tej!-Az lehetetlen, uram. Hiszen csukva van az ajtó.- Miért tette az újságokat a hű­tőszekrénybe, Jean?- Hogy a hírek frissek maradja­nak uram.- Jean, a puskámat, Célba aka­rok lőni.- De uram, az egész ház alszik.- Nem baj, Jean. Majd lábujjhe­gyen lövök- Jean, miért szorít ez a cipő?- Mert bent maradt a nyelve, uram.- Ugyan, Jean! Ha kidugom a nyelvemet, akkor is szorít. Az egyik amerikai kisváros egyirányú utcájában tilos irányból hajt be autójával egy turista.- Nem látta a nyilat? - tartóztat­ja fel a rendőr.- Miféle nyilat? - ijed meg a tu­rista. - Csak nincsenek itt indi­ánok? A TÉBOLY TETEJE- Mibe örült bele az ausztrál törzsfónök?- Új bumerángot vett, és el akarta dobni a régit. SZORGALOM- Egész nyáron tanulni fogok!- Ó, te szegény! És mit?- Horgászni. Habib* NÉMETALFÖLDI NÉPI MONDÁSOK A szülök tisztessége a gyermek legtöbbet érő öröksége Jobb egy pofon, mint egy hamis csók Ezer betegség van, de csak egy egészség Vakok közt a félszemű már király A szorgalom a szerencse apja A szakáll meg a köpeny még senkit sem tett filozófussá Ha teli a kamra, okos az asz- szony A varjún nem segít a fürdés Aki a létrát tartja, ugyanolyan bűnös, mint a tolvaj Az ellenség az ajándékot nem jó szándékból adja A pletyka élesebb a kardnál A tükör sosem hazudik Sz. Hlavaty Márta fordításai MEGFELELT!- Hány éves vagy, Pistike?- Tizenhárom.- Ne bolondozz, te! Hiszen ta­valy még csak hat voltál.- Tavaly hat, idén hét, az összesen tizenhárom. SZÓVICC-Hogy hívták volna Teli Vil­most, ha jelentéktelen ember lett volna.- Bagatell Vilmosnak.- Mama, egy üveg lekvárral hu­szonnyolc szelet kenyeret lehet megkenni! (Jezs) ABSZOLÚT KÉRDÉSEK KI AZ ABSZOLÚT BOR­BÉLY? Aki megborotválja az egrest és eladja szőlőnek. Ml AZ ABSZOLÚT ÓVA­TOSSÁG? Egy húsevő növényre száj­kosarat tenni. KI AZ ABSZOLÚT LUSTA LOVAG? Aki felmenteti magát lovagi tornából. * Ml AZ ABSZOLÚT REA­LITÁS? Ha egy mamut kevesli a ma­mutjövedelmét. KI AZ ABSZOLÚT HOR­GÁSZ? Aki, ha sötétben pecázik, szentjánosbogarakat használ csalinak. A TAPASZTALATLAN KUTYÁK, Vége-hossza sincs megjegyzések, célozgatások, kérlelés után Olij' elhatározta, hogy meglátogatja a juhászokat a hegyekben.- Ellenőrizni kell a kádereinket, - mondta a helyettesének.- A juhászok állandóan panaszkodnak. Elmegyek, rendet csinálok. Félúton kiszállt a kocsiból, és gyalogszerrel indult el a hegyoldalon a nyájak felé. Alig tett tíz lépést, amikor rekedt ugatással négy bozontos juhászkutya rontott rá, Olij sietve letört egy vastag ágat, és a feje fölé emelve teljes fegyverzetben várta a támadókat. A kutyák körülfogták, bele-belekaptak köpenye aljába. Olij forgott, mint a motolla.- Micsoda dögök! - kiáltott fel az elnök. - Hol vannak azok az átkozott juhászok? Érezte, hogy fogytán az ereje, és aligha sikerül a kutyák fölé kerekednie. Egy párszor még meglengette a bunkót a feje fölött, de már-már megadta magát, amikor emberi hangot hallott:- Hé, fickó! Ne ingereld a kutyákat! Ülj le a földre! Olij megfogadta a tanácsot és rögvest a földre huppant. A kutyák egy pillanat alatt megnyugodtak, s maguk is a jövevény köré telepedve, kíváncsian kezdték nézegetni. Hamarosan odaértek a juhászok, elkergették a kutyákat, felsegí­tették a földről a reszkető Olijt és tisztelettudóan levették a sapkáju­kat. Az elnök rögtön felöltötte szokott hivatalos arcát, és szidni kezdte a juhászokat:- Látom, szándékosan uszítottátok rám a kutyákat, hogy senki se leplezhesse le sötét dolgaitokat... Minden bizonnyal üzérkedtek a hússal, manipuláltok a tejjel!- Miket beszélsz, elnök elvtárs? - csodálkozott egy fekete szakállas juhász tágra nyílt szemmel.- Ne tettessétek magatokat! Tudom, amit tudok. Azt sem ússzátok meg szárazon, hogy kutyát uszíttok a szövetkezet vezetőire. Ti naplopók, úgy éltek itt, mint egy üdülőben, egészen kikerekedett a képetek...Majd elbeszélgetünk a vezetőségi ülésen, majd én megmutatom nektek! Azt próbáljátok megmagyarázni, hogy a kutyái­tok miért akarták széttépni a szövetkezet legfőbb emberét?! A fekete szakállas csak most fogta fel az elnök szavainak igazi értelmét.- Ne heveskedj, tisztelt elnök elvtárs! Ne kiabálj! A mi kutyáink nem hibásak, becsületesen szolgálnak minket. Rád azért vetették magukat, mert nem tudják, kit tiszteljenek benned. Tapasztalatlan fiatal kutyák, alig múltak egyévesek... Az ismerőst még csak meg sem ugatják, de téged mifelénk most látnak először. Olij mérgesen megigazította a köpenyét, és búcsút sem véve, sietős léptekkel lefelé indult a hegyoldalon. Végérvényesen elment a kedve, hogy ellenőrizze a kádereket és rendet csináljon. A kutyák értetlenül bámultak a dühös idegen után... Zahemszky László fordítása ♦ Mai szovjet-balkán iró, humorista ÚJ szú 22 1986. V. 9.

Next

/
Thumbnails
Contents