Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-09 / 19. szám
SZIVÁRVÁNY SZÜLETIK Nyikolaj Kraszilnyikov //- De unalmas ez az élet - sóhajtozott a tarka esernyő. - Már egy hete nem esett. Itt lógok az előszobafalon, és a ruhákon kívül semmit sem láthatok. Az esernyő a kis Lena tulajdona volt, aki zeneiskolába is járt. Mindketten nagyon szerették a zenét. A kis tarka ernyő szerette hallgatni, amint Lena ütögeti a billenytűket. Ez az ezüstös eső kopogását, az eső zenéjét juttatta eszébe. Egyik reggel végre megkoppantak a tetőn a régen várt esőcseppek. Az esernyő felélénkült.- Végre sétálhatok egyet! Amikor kiértek az utcára, örvendezett és csodálkozott:- Milyen szép! Nem értem az embereket, miért nem szeretik az esőt. Hiszen minden olyan szép, ragyogó: a házak, a kirakatok, de főleg a gyerekek. Ugrálnak a tócsákban, tapsolnak, nevetnek. Hát nem ünnep ez? Milyen jó is lenne, ha az eső sosem állna el. De nicsak! Már el is állt. Csak rövid tavaszi eső volt. Márt nem kopognak a nagy csöppek az aszfalton, és a város fölött, a hatalmas, nagy házak, fák, parkok fölött megjelent egy gyönyörű szivárvány. Az emberek meg-megálltak, meghatódva mondták:- Nézzétek, milyen szép! A villamosok és a trolibuszok lelassítottak, az emberek kihajoltak az ablakon. Mindenki látni akarta ezt a tarka csodát. Lenocska is megállt. Az esernyő elszontyolodott:- Alighogy kijöttem a házból, máris elállt az eső. A zeneiskolában Lenocska fölakasztotta a kis ernyőt az előszobafalra és beszaladt az osztályba.- Jaj de unatkozom! - sóhajtott az esernyő. - Milyen élet ez - eső nélkül?- Nincs igazad - susogta a nyitott ajtón besurranó szellő. - Mindenhol vidám, jókedvű mindenki. Csak te ülsz itt, egy helyben és nem látsz semmit. Akarsz egyet kóborolni velem?- Akarok! - örvendezett az ernyő. Ekkor a szellő fölkapta őt és elrepültek a parkba. A szivárvány már szétoszlott, az égbolton tündökölt a ragyogó, májusi napocska. A parkban szólt a zene, a gyerekek repültek a körhintán, a hajóhintákon egészen a felhőkig emelkedtek. Mind vidámak, jókedvúek voltak.- Gyere, mi is felülünk - javasolta a szellő. Felültek a körhintára. A szellő egy kecses lábú lovacskára ült, az esernyő meg egy kétpupú tevére.- Esernyő a tevén!- Még ilyet!- Mint a cirkuszban! - nevetlek a gyerekek. Aztán jól kinevették magukat a tükrös-szobában, rollereztek együtt, lufikat bocsátottak az ég felé.- Tetszett a parkban? - kérdezte a szellő.- Nagyon.- Akkor jó. De most már valami hasznosat is kell csinálnunk.- Jó, de mit?- Elrepülünk az iskolakertbe. A gyerekek a gyümölcsfákat kapálgatták, meszelték.- Miben segítünk nekik? - kérdezte az esernyő.- Mindjárt kitaláljuk! - mondta a szellő. - Megvan! Te vigyázol, hogy ne égesse a gyerekeket a napocska, én meg addig lefújom a port az ablakokról. Jó? A szellő is, az esernyő is szorgoskodott. Amikor eljött az ideje, hogy elbúcsúzzanak, visszarepültek a zeneiskolába, és az esernyő leszállt ugyanarra az akasztóra, amelyről a szellővel elrepült. Lenocskának éppen véget ért az órája, és kereste az esőköpenyek és a többi esernyő között az ó tarka ernyőjét.- Á, itt van! - örvendezett. - Végre megvagy. Hazafelé az esernyő nagyon vidám volt. ,,Úgy látszik, nem csak akkor van ünnep, amikor esik az eső - gondolta. - Akkor van ünnep, ha boldogan, vidáman játszhatsz, ha valakinek valami hasznosat csinálhatsz." Bellus Imre fordítása A LÉLEK, AMELY MÉLYSÉGESEN ÉS ERŐSEN SZERET, NEM LEHET GYÁVA. De Amicis A néző szerepében VI. AZ OPERETT Igencsak rokonszenves szobalány. Vagy szolgálólány? Döntsd el magas. Az operett körül is a hódolók hada nyüzsög, s ő sem vesztett semmit a fiatalságából, varázsából, noha a Művészet - így, nagy M-mel - mogorva prókátorai elvitatják tőle az ehhez való jogát, s fecsegőnek, giccses- nek, pehelykönnyűnek, népinek, igénytelennek, korszerűtlennek, sőt még ízléstelennek is nevezik. Az operett azonban nem árt senkinek, s meglehet, hogy egyszer talán még a segítségedre is lesz. Mi tagadás, az operettmuzsika valóban rendkívül fülbemászó. Egyszer mélabús, máskor meg játékosan vidám vagy könnyeden csevegő. Az igényesebb zenéhez nem szokott fül is könnyűszerrel élvezheti, s éppen e tulajdonságánál fogva lehet alkalmas arra, hogy felkészítse az embert az igényesebb zene befogadására is. Az egyetlen, ami miatt eltanácsolhatnánk téged az operettől, a cselekménye. Az operettben ugyanis általában a felnőttek közti különböző bonyodalmak és érzelmek kerülnek középpontba, amelyek egyelőre közömbösek, sót kimondottan unalmasak is lehetnek számodra. Ami még abban az esetben is érvényes, ha a cselekményét éppenséggel humoros formában meséli el, hiszen te még aligha tudnád élvezni a szerző humorát. Talán éppen ezért olyan ritka és kivételnek számító jelenség a gyermeknézö az operettszínházban. És ez igy van rendjén, mivelhogy mindennek eljön az ideje. Ami viszont nem jelenti azt. Az ókori tudósok nagy része szentül hitte, hogy a Föld lapos, mint a palacsinta, arra azonban esküdni mertek, hogy az ég félgömb alakú. Amikor aztán rájöttek arra, hogy bolygónk gömbölyű, érthetővé vált: a légkör alakja is ilyen. Minthogy a gömb metszete mindig kör, magától adódik a magyarázat, hogy §zért látjuk a szivárványt kör alakúnak. De milyen lenne a szivárvány, ha Földünk töréténetesen egy hatalmas sakktábla, az égbolt pedig egy óriási kocka? Bizony, megint csak kör alakú. Ugyanis a szivárvány alakját nem a légkör, hanem a szabadon hulló esőcseppek alakja határozza meg. De miért olyan a szivárvány, amilyen, és mikor látható. Az természetesen nyilvánvaló, hogy a szivárvány kialakulásához napsütés és eső kell. De csak ennyi nem elég. Ez a légköri jelenség ugyanis csak akkor jön létre, illetve látható, ha a Nap nem áll túl magasan. Ugyanis a Napnak, a megfigyelőnek és a szivárvány középpontjának mindig egy egyenesen kell „lennie“. Ebből világosan következik, hogy a szivárvány körei annál nagyobbak, minél alacsonyabban ál a Nap, és fordítva. A szivárvány kialakulásának folyamatában Jtöbb fizaikai jelenség játszik szerepet. Elsőként a folyadékok felületi feszültségének a jelenségét kell megemlíteni vagyis azt, hogy a vízcseppek a lehető legkisebb felületűek akarnak lenni, ez pedig adott térfogat esetében a gömb. A szivárvány létrejöttének legfontosabb feltétele a fénytörés és a fényvisszaverődés. Ahhoz, hogy a napsugár haladási iránya megváltozzon, tehát hogy a vízcseppekről a szemünkbe jussanak a sugarak, be kell hatolni a vízcsepp belsejébe, és onnan a belső felületről kell visszaverődnie. A fénytörési törvénynek megfelelően a visszavert fénynek csupán egy része jut a szemünkbe. Ezek a sugarak egy kúp palástja mentén helyezkednek el - szaknyelven szólva, merőleges kúpszeletet alkotnak -, ami mindig kör. Innen a szivárvány alakja. De miért színes a szivárvány? Ez egy újabb jelenséggel függ össze: a fehér fény olyan keverékfény, amelynek alkotóelemei eltérő szögben törnek. He nem így lenne, akkor ragyogó fehér körivet látnánk szivárvány helyett. A különböző hullámhosszú fény - az egyes színek - másmás szögben törnek. Legnagyobb szögben a vörös, legkisebben az ibolyaszín látható. Ezért a szivárvány külső köríve a vörös, amelyet negyvenkét fokos szögben látunk a beeső sugarakhoz viszonyítva, míg belső köríve az ibolya, ezt negyven fokos szögben látjuk. A kettő között helyezkednek eh a szivárvány többi színei. Tehát a szivárvány szélessége két szögfok. Mivel a Nap, a megfigyelő és a szivárvány középpontja egy egyenesen „fekszik“, nyilvánvaló, hogy mindenki más-más szivárványt lát. Két megfigyelő között minél nagyobb a távolság, annál inkább eltérő helyen látják ezt a jelenséget. Könnyű kipróbálni, elég autóba ülni: helyváltoztatásunknak megfelelően a szivárvány helyzete is változni fog. Érdemes megemlíteni, hogy a szivárvány kialakulásának a magyarázata Isaac Newtontól származik, aki azonban a kialakuláshoz szükséges legfontosabb jelenséget, a fénytörést helytelenül magyarázta meg. Ennek ellenére az Optika című könyvében tökéletesen értelmezte a szivárvány létrejöttének folyamatát. Mindez azért volt lehetséges, mert a matematika, az elméleti és a kísérleti fizika területén egyformán otthonosan mozgott. Már csak egy kérdés van hátra: mikor keletkezik egyszerre két szivárvány? Ha a fénysugár egy része az esőcsepp belső falán nem csupán egyszer, hanem kétszer verődik vissza és csak azután lép ki belőle. Ha ehhez a Nap elég alacsonyan van, akkor a beeső sugarakhoz viszonyítva ötvenegy és fél fokos szögben egy ún. mellékszivárványt is láthatunk. Ennek fénye sokkal gyengébb, mint a fő szivárványé. Érdekessége, hogy benne a színek sorrendje fordított: a belső körív a vörös, a külső az ibolya színű. OZOGÁNY ERNŐ Frantiáek Hrubín JÓ ÉJT, JÓ NAPOT Máris alszom, ágyam, én, amint kialszik a fény, behunyom a szememet, megvár a nap engemet. Ha rámkacsint, s fent ragyog, jó anyámhoz szaladok: „ Anyám, ismét új nap van, süt a nap az ablakban!“ Tóth László fordítása Gondolkodom, tehát... MEGFEJTÉS Az április 25-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 9; Picasso. Nyertesek: Paudics Zsuzsanna, Somodi (Drienovec); Orosz Miklós, Királyhelmec (Kráf. Chlmec); Szlobodník Gyöngyi, Losonc (Luőenec); Mile László, Negyed (Neded); Korec Brigitta, Szádalmás (Jablonov nad Turőou). JAGST LAJTA+ FOLYÓ FOLYÓSZÁMTAN Helyettesítsd a betűket számokkal oly módon, hogy azonos betűk azonos, különböző betűk különböző számokat jelöljenek és - a fö szempont - az eredmény helyes legyen! hogy az operett egyelőre teljesen hozzáférhetetlen számodra. Sőt, még az is könnyen hozzáférhet, aki falun, tehát a nagy színházaktól távol él. Johann Strauss, Offenbach, Lehár Ferenc és mások világhírű operettjei ugyanis olyannyira közkedveltek, hogy már rég állandó helyük van a rádió és a televízió műsorában. S talán nem is tudatosítod, de bizonyára nem egy dallamot ismersz már ezekből az operettekből. Majd ha először foglalod el helyedet az operettszínházban, feltehetően magad is ráébredsz, hogy régi ismerőseiddel találkozol. Az operettnek is megvannak a maga híressé vált nyitányai, áriái, kettősei, kórusai. Az operától az különbözteti meg, hogy zenéjét minduntalan prózai betétek szakítják meg. Az énekesnek így voltaképpen jó színészi adottságokkal is rendelkeznie kell, mivel az operettben egyaránt fontos a színészi és énekesi előképzettség. JARMILA CERMÁKOVÁ Legalább az egyik megfejtését kérjük. ÚJ SZÚ 18 1986. V. 9.
