Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-02 / 18. szám
T. BJELOZEROV Az édes áfonya Látogatóba ment az erdőben lakó nagyapjához kis unokája. Nagyapó áfonyával kínálta a kislányt.- Nagyapó, ez nem édes...! Egészen savanyú! - pityereden el. - Én az édeset szeretem!- Jól van, kislányom... lehet édesebb is... - mosolyodon el nagyapó, de nem szólt többet. Másnap kora reggel felébresztene kis unokáját.- Menjünk áfonyát szedni... A kislány álmosan dörzsölgette a szemét, de felkelt és elindult nagyapóval, áfonyát szedni. Az erdei tisztáson bőségesen termen az áfonya. A kislány már nyújtotta volna a kezét, hogy szedje kicsi kosarába. de nagyapó rászólt:- Várj csak! A botjával a bokor aljára nyúlt, ahonnan egy sikló menekült ijedten. A kislány is megijedt, de nagyapó megnyugtatta, hogy a sikló nem bántja az embert. Csak azt akarta, nehogy az unokája nagyon megijedjen tőle. Amint szedték a gyümölcsöt, egy jávorszarvast is láttak. Később messziről egy medve is rájuk dörmögött, a kislány pedig egészen belefáradt az áfonyaszedésbe. Ekkor megszólalt a nagyapó.- Most kóstold csak meg, amit szedtél... talán most édesebb... Kis unokája megkóstolta a maga szedte gyümölcsöt. Felcsillant a szeme, és hangosan kiáltotta boldogan: — Igen, igen, nagyapó! Olyan pompás, édes ez az áfonya - és megkínálta nagyapót is. ANTALFY ISTVÁN fordítása ZSEMBERI ETELKA írisz írisz,,törvényt irt“ az embereknek: hajnalhasadás után minden láthatónak és láthatatlannak, foghatónak és foghatatlannak nevet adjanak, a nap befejeztével pedig nevezzék meg munkájukat vagy kontárkodásukat. így lett a kőtörő kőtörövé. A kenyéradó kenyéradóvá. És ettől kezdve fogalmainkkal meg tudjuk különböztetni a jót rossztól, a haladót a maraditól. Persze, szavainkat nem szabad pazarolni, örüljünk annak, hogy mindennek neve van. íriszt nagy tisztelet övezte hatalmas értékű kezdeményezéséért, és az Óriás nevet szánták neki a földi emberek. írisz azonban így szólt:- Titkon is alig gondolok munkálkodásom gyümölcsére, hogyan engedhetném meg azt, hogy a nevem hirdesse... Kószán sas kerengett a hallgatók felett. S hogy a szó ne maradjon árván, írisz arra kérte a várakozókat: e madarat nevezzék el Óriásnak.- Bensőtök békéjére: legyen ó e szó viselője - mondta. Az emberek ezután békésen elindultak vályogházaik felé. Valamennyien arra gondoltak, hogy csupán egyetlen lény van, akit - szerénységéért - e névvel tudnának illetni, ha hagyná... Évszázadok múlottak el azóta. S ez a fogalom legfeljebb csak átmeneti időre lel gazdára... Hány óceánja van a Földnek? Csak három. Az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceán. De ezek is egymásba nyílnak; vizük folyvást keveredik. Ezért is oly egyformán sósak: egy-egy liter óceáni vízben szinte mindenütt 35 gramm só van. Főleg konyhasó. A Csendes-óceán egymaga majdnem akkora, mint a másik kettő együttvéve. Pedig az Északi-Jeges-tengert is az Atlanti-óceánhoz szokás számítani. Minden óceánnak megvannak a maga melléktengerei, amelyeket szigetek, félszigetek választanak el az anyamedencétől. A Földközi-tenger is az Atlanti-óceán melléktengere, sőt közvetve az Adriai- és a Fekete-tenger is. A Csendes-óceán a Föld színének több mint harmadát foglalja el a maga melléktengereivel. Valamennyi óceán és tenger .együtt: a 71 százalékát. Hozzávéve ehhez a folyókat, tavakat, mocsarakat: a száraz lábbal megjárható földekre csak negyedrésznyi marad. A többi víztükör vagy kisebbnaavobb vizek jégtükre. , . V. A. Félreértelmező szótár FRIDZSIDER: Léhütó JÓ ARATÁS: Kaszasiker FOGAS HAZÁJA: Süllőföld CSELLÓ: Trójai faló FELINDULÁS: Emeletre menés KÉMLELÉS: Spionra találás KÍSÉR: Parányi véna FEJTÖRŐ: Buzogány BOCSKOR: Medveifjúság SZAKÁCS: Építőipari szakmunkás HASONLÓ: Fekvő mén ROMBUSZ: Tönkrement jármű SZALONKA: Becézett fogadószoba HŰHÓ: Ragaszkodó csapadék LÁMPALÁZ: íme készíti a tetőt ÁRAMVONAL: Villanyvezeték LIFTJAVÍTÁS: Felvonókúra LÓVERSENY: Paripatúra ÁRAMLIK: Konnektor FÜLKE: Kis hallószerv HALLÓ: Tengeri csikó TARKA: Becézett kopasz TÖKÉLETLEN: Tompa főzeléknövény RÉMLIK: Kísértet búvóhelye SÜNDÖRÖG: Tüskés állat robajlik SZÉKTÁMLA: Hátvéd FEJTŐ: Tarkó ARCVONAL: Ránc APRÓLÉK: Kis lyuk KIRÁNDULÁS: Bokaficam APAD: Az ülőhely BABONÁS: Paszulyon földmunkát végez ... ANYÁNK NYELVÉN FRISS MADÁRDALUNK SZÁLL; ZENGVE A DOLGOS HAZA MÁJUSÁT... Hviezdoslav NEMES NAGY ÁGNES Tavaszi felhők Bodzavirágból, bodzavirágból hullik a, hullik a sárga virágpor. Fönt meg a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren. Szállj, szállj felhő, pamacsos, hullj le, te zápor, aranyos, hullj le, te zápor, égi virágpor, égen nyíló bodzavirágból. MOTOROS SZITAKÖTŐ A szitakötőktől van mit tanulni, ami a repülést illeti. 1. Mi mindent tud ez a ..bajnok"? Magától értetődik, hogy repülőgépek tervezői szeretnék a gyakorlatban alkalmazni mindazt, ami a szitakötőnél elleshető. Úgy tűnik, sikerül is. A gépek szárnyára erősített lebegő fémszalagok hasonló eredményt hoznak, mint a szitakötő szárnyának mozgása. 2. Mi lehet az, ami a szitakötő és az említett gépek repülését is följavitja? (A válasz: 1. Egy helyben tud lebegni, hátrafelé és oldalt is képes repülni. Hallatlan gyorsasággal változtatja az irányt, sebesen le-fel száll. 2. Az, hogy kis légörvények keletkeznek, amelyek fokozzák a felhajtóerőt és javítják a repülési tulajdonságokat.) GONDOLKODOM, TEHÁT... A kérdés: mi a kulcs otthona? A választ megkapod, ha minden négyzetbe a meghatározás szerinti betűt írod. MEGHATÁROZÁSOK: 1. és 9. Kedves rövidítés. 2. és 8. Ilyen szög is kapható a vasboltokba 3. és 6. Sok előszobának van ilyen alakja. 4. Az én». es kivágja akkor is. ha magas. 5. A kén vegyjele. Ez a betű három kettős betűnek is tagja. MEGFEJTÉS Az április 18-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 2-es; a - 5, B-6, C - 1, d — 2. Nyertesek: Forgács András, Léva (Levice); Pecuch Ildikó, Makranc (Mok- rance); Hudák Viktor és Milán, Érsekújvár (Nővé Zámky); Káposzta István, Leléd (Lefa); Dömötör Olivér, Komárom (Komárno). A néző szerepében Az opera Az opera az udvartartásunkban talán az első udvarhölgy szerepét tölthetné be. Igen kedveli a fényűzést, de megőrizte a humorérzékét is. S rendkívüli érzéke van a zenéhez. Egyébként jól benne van a korban, egyesek szerint kimondottan öregecske már. Ami viszont egyáltalán nem igaz. A valóságban ugyanis jó- néhány száz évvel fiatalabb a színjátéknál. Az opera nagyjából négyszáz esztendeje született Olaszországban. Hamarosan Európa minden országában rendkívüli népszerűségre tett szert és fejlődésének csúcsán az egész müveit világ érdeklődésének középpontjában volt. Az opera a szó szoros értelmében nagy formátumú és lenyűgöző műalkotás. Valamennyi eleme egyformán fontos szerepet tölt be és lehetetlen elválasztani őket egymástól. Első helyen említjük itt a zenét. A zene kíséretében dalok hangzanak el. A dalok szavakat, gondolatokat közvetítenek. A szavak és a gondolatok a színészi játék által teljesednek ki. Mindezek együttesen segítenek hozzá téged az opera cselekményének megértéséhez - irodalmi formáját librettónak nevezzük. Végül pedig az egyes részeket a színpadkép fogja egységbe. E részek egységbe történő hozzáértő elrendezésének eredményeképpen gazdag, színpompás, lenyűgöző mozaikként tárul elénk az opera. Mielőtt azonban a maga teljességében érzékelni tudnád annak minden szépségét, kezdő operalátogatóként néhány olyan vonását is észleled majd, amelyek éppen ellenkezőleg, az első pillanatban meghökkentenek, vagy legalábbis ellentmondásokba sodornak! Ilyen lehet például a nyílt színen felhangzó taps, amelynek jelentőségét csak később fogod megérteni. Ilyen lehet a duett, az énekkettös is - mondjuk egy női alt és egy férfi tenor kettőse. Megtörténik ugyanis, hogy a két énekes szövege egy kissé eltér egymástól, ami első hallásra zavarólag hathat rád. Mi több, a duett mellett még a kórus is megszólalhat, amelynek az előzőekétől ugyancsak egy kissé eltérő szövege van. De ha figyelmesen hallgatod az énekeseket, csakhamar rádöbbensz, milyen varázslatos lehet mindez így együtt. Az opera további sajátossága egy bizonyos fajta logikátlanság, amely előtt a tapasztalatlan néző értetlenül áll. Ilyen például az, hogy az operában a betegek, haldoklók, illetve különféle veszélyben levő emberek is énekelnek. Smetana Dalibotjänak például lehetősége nyílik a szökésre, s élete megmentésére. Abban a pillanatban ugyanis, amikor kitépi a falból cellájának rácsait, a néző arra számít, hogy a szökés sikerül neki. De sajnos, nem sikerül! Hiszen Dalibornak ebben a pillanatban még el kell énekelnie híres áriáját, s mire ezzel végezne, elfogják és meg kell halnia, mivelhogy a monda szerint ez a sors vár rá, ami ellen nem tehet semmit, Az ária azonban valóban gyönyörű! Sőt, egy jó rendező és egy jó színészi adottságokkal rendelkező énekes még azt is elérheti, hogy a néző nem a logikátlanságot, hanem a sors elkerülhetetlen csapását látja ebben a jelenetben. Nem kerülheti el figyelmünket az opera családjának legfiatalabb tagja sem, amelynek ugyancsak számtalan híve van, s elsősorban a fiatal nézők körében. A musical-rőt, erről a nagy jövő előtt álló gyermekről van szó, amely már most is igazán változatos repertoárral rendelkezik. JARMILA ÓERMÁKOVÁ ÚJ SZÚ 18 1986. V. 2.
