Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-02 / 18. szám

­Szorgos munka folyik a bodrogközi mezőgazdasági üzemek határában Már néhány hete gépek zajától hangos a bodrog­közi határ, ahol az egységes földműves-szövetke­zetek és az állami gazdaságok teljes ütemben végzik a mezei munkákat. Messziről ez úgy hat, mintha a traktorok egymást kergetnék a hatalmas táblákon, ám közelebbről nézve egyértelmű, hogy a kultivátort, a boronát, a vetőgépet és a hengert vontató erőgépek nem versenyeznek, hanem egy­mást követve dolgoznak - mindegyik a saját feladatának teljesítésével van elfoglalva. S hogy a haladási sebességük talán egy árnyalattal gyor­sabb a megszokottnál, az azzal magyarázható, hogy az idén aránylag jobbak a magágykészítés és a vetés feltételei, mint máskor. Jobbak, mert a Bodrog ezúttal nem lépett ki a medréből, nem áztatták hetes esők a szántóföldeket, ugyanakkor pedig nem száradt ki és nem is keményeden meg a talaj. Most mintha a vetőmagellátás is folyamato­sabb lenne, s a gépekkel sincs sok baj. Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy az ősziek Sttelelése is jól sikerült - az egész Bodrog­közben kevesebb őszi vetést kellett kiszántani, mint a kevésbé kedvező esztendőkben csupán egyetlen üzemben akkor megértjük a helyi mezőgazdasá­gi dolgozók körében tapasztalható munkakedvet és nagy igyekezetét. Igaz, máskor sem vették félvállról a munkát, de mi tagadás, egy szépnek ígérkező év tavaszán sokkal jobban tudnak lelkesedni, mint például akkor, amikor az őszieket megtizedeli a tél, a tavasziak vetését pedig a rossz időjárás nehezíti. Április derekán két mezőgazdasági üzemben jártunk, s a következőket tapasztaltuk: A Szomotori (Somotor) Magtermesztö Állami Gazdaságban szervezetten és zavarmentesen foly­tak a mezei munkák. Többek között a 33 hektáros vécsi (Veő) Tábla dűlőben is nagy volt a sürgés­forgás. Ott cukorrépát vetettek. Az egyik traktor nyergében Misák Emil boronával porhanyósította az engedelmeskedő talajt, a tömörítést Kiss József végezte, míg a Saxonia vetögépet vontató traktor­ban ketten ültek, Kaskó István traktoros és Lázár István vetögépkezelő. Mindannyian elégedettek voltak a munka menetével, de leginkább a vető­páros.- Ilyen szép időben és ilyen tökéletesen eldolgo­zott parcellán élvezet vetni. Reméljük, a mi mun­kánkra sem lesz majd panasz, ha sorolni kezd a répa - vélekedett a gazdaság legtapasztaltabb cukorrépa-vetőjének számító Kaskó István. Aznap az állami gazdaság többi üzemében is befejezték a cukorrépa vetését, Juhász János főagronómus szerint mind a 220 hektáron jó földbe került a mag. Ebből a növényből tavaly 35,8 tonna termett hektáronként ebben az üzemben, s az idei terv 38,9 tonnás hozammal számol. Két nappal azután, hogy a cukorrépa magja a földbe került, a szemes kukorica vetése is megkezdődött. A vetők korábban is hozzáfoghattak volna - ugyanis a helyi hagyomány azt tartja, hogy amikor a kökény kivirágzik, kezdődhet a kukorica Lázár István (az előtérben) és Kaskó István gyakran ellenőrizték a vetögép működését (A szerző felvétele) vetése -, ám az április közepén jött hirtelen lehűléskor a talaj hőmérséklete is jóval a szükséges érték alá csökkent. Igaz, a föld járható volt, vetni lehetett volna, de a szakemberek mégis várakozás mellett döntöttek, hiszen még nem forgott veszély­ben a munka agrotechnikai határideje. Az idén az ötszáz hektár kukoricából hektáronként legalább 5,2 tonnás termést szeretnének betakarítani. Nagyüzem van mostanában az Agrokomplex bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) gazda­ságának a földjein is. Néhány hatalmas gép a Bod­rog folyó védögátjának megerősítésén dolgozik, mások a lecsapolási munkálatokat végzik, a szán­tóföldek egy részén pedig a vetők szorgoskodnak. Hogy a határ ígéretes, azt Stefán Miklós igazgató is megerősítette:- Az ősziekből csak harminc hektárt kellett ki­szántani, míg a többi vetés eléggé dús és szépen fejlődik. Közel négyszáz hektáron idejében elvetet­tük az árpát, zavarmentesen folyt a negyven hektár lucernának és lóherének, továbbá a 150 hektár lóbabnak, a 130 hektár cukorrépának, a 30 hektár takarmányrépának és a 40 hektár tavaszi takar­mánykeveréknek a vetése. Folyamatos az őszi gabonafélék és az évelő takarmányok fejtrágyázá­sa, valamint a többi tavaszi munka is. Eddig úgy látjuk, hogy a szemes kukorica vetése sem okoz majd különösebb gondot, s ha az időjárás nem szól közbe, akkor azt május ötödikéig nyugodtan elvé­gezhetjük. Ez utóbbi növény körüli teendőinket fokozott körültekintéssel végezzük, ugyanis nem mindegy, hogy a kilencszáz hektárról jó, vagy gyenge termést takarítunk majd be. A kilencszáz hektárból ötszáz hektáron IKR rendszerben tér-, mesztjük a kukoricát, négyszáz hektáron pedig a hagyományos helyi módszerrel. Eddig a vető­maggal nincs baj, azt kapunk, amit kérünk, tehát zömében Pionier és Dea hibrideket. A vetéshez a magyarországi Taktaharkányi Tsz is segítséget nyújt. GAZDAG JÓZSEF ÚJ szú Szorgalmas munkával A nagykürtösi (Vel'ky Krtís) já­rásban a növénytermesztők szor­galmas munkával igyekeztek pó­tolni a lemaradást, amit a tavasz késői érkezése okozott. Nyújtott műszakokban, szombaton és va­sárnap is dolgoztak a gépek, ami­nek meg is lett az eredménye. Az igyekezet indokolt is volt, hiszen a tavaszi gabonaféléket 2600 hektáron kellett a földbe juttatni, ebből 2153 hektárnyi a ta­vaszi árpa, s a tavasszal vetett hüvelyesek vetésterülete megkö­zelítette az ezer hektárt. Olajnövé­nyeket ebben az évben 1225 hek­táron termelnek a járási mezőgaz­dasági igazgatósághoz tartozó gazdaságokban, aminek több mint a kétharmada napraforgó. A legtöbb napraforgót a bussai (BuSince) és az óvári (Olováry) szövetkezetben termesztik. A cu­korrépa vetésterülete viszont járá­si viszonylatban csökkent, az idén nem éri el az ezer hektárt. Burgo­nya összesen 600 hektáron került a földbe, a legtöbb Ipolyvarbó (Vrbovka) és Bússá határában. Korai burgonyát 250 hektáron ter­melnek az említett szövetkezetek. A zöldségtermesztés az ipolybalo- gi (Balog nad Ipl'om) és a sklabinái szövetkezetben a legjelentősebb. A korai burgonya kiültetéséhez jelentős segítséget nyújtott az új, korszerű ültetőgép az ipolyvarbói szövetkezetben. Az Ipolynyéki (Vinica) Béke Efsz-ben csak március végén kezdhették el a talajművelési munkákat, majd pedig a tavaszi árpa vetését. A 100 hektáros Nagytábla dűlőben két vetőgéppel Siket József és Vezselai Sándor igyekezett, hogy a vetőmag mi­előbb a földbe kerüljön. A Tövis­dűlő 18 hektáros parcelláján Ján Mihálik, Száméi József és Halkó Ferenc két szorgalmas nyugdíjas, Bélik László és Szendrei Pál se­gítségével a borsó vetését végez­ték el gyors és pontos munkával. A vetési munkálatok után a vegy­szeres gyomirtás következett, majd pedig folyékony műtrágyát juttattak a gabonatáblákra. BOJTOS JÁNOS A Ján Mihálik vontatta gépen Bélik László és Szendrei Pál arra ügyel, hogy a borsó egyenletesen kerüljön a talajba (A szerző felvétele) BÍZNAK SAMT £RE JVHBEAI A kedvezőre fordult időjárás az almágyi (Gemersky Jablo­nec) Május 9 Efsz „gépezetét“ is lendületbe hozta. Miután az árpa rekordidő alatt a magágyba került, a lóbab vetését is elkezdték.- Még egy-két ilyen kedvező nap, s befejezzük a legsürgő­sebb tennivalókat - vélekedett Foglár András mérnök, növénytermesztési üzemágvezető. - Az idén nyolcvan hektá­ron termesztünk lóbabot, s végre szeretnénk elérni a kétton- nás hektárhozamot. A siker egyik feltétele a jó minőségű vetés, ezért szinte állandó kapcsolatban vagyunk a mezőkön dolgozó emberekkel, akik anyagilag is érdekeltek a jól és pontosan végzett munkában. Változtattunk a vetésterület kiválasztásában is, míg a múltban gyakran négy-öt helyre vetettük ezt a fontos takarmánynövényt, most az egyparcellás termesztés mellett döntöttünk. így áttekinthetőbb, egyszerűbb a növényápolás és a betakarítás, s a gépeket is jobban ki lehet használni. Miközben mindezt elmondta a fiatal szakember, a keskeny, egyenetlen mezei utakon haladva a vetőgépek töltőállomásá­hoz érkeztünk, ahol Agócs Ferenc, Pápista Sándorés Kovács István éppen egy meghibásodott vetögép mellett tanács­koztak.- Éppen jókor jöttek - mondja az utóbbi, kezében egy apró gépalkatrésszel. - A legutóbbi fordulóban eltörött a tárcsafel­fogó tengely, sürgősen meg kellene javítani. Az agronómus hamarjában szemügyre veszi a megrokkant gépet, s szinte másodperceken belül dönt a további tenniva­lókról.- Egyiküket elvisszük a műhelybe, ketten pedig az ebédidő alatt felváltják a másik gép személyzetét, hogy legalább azzal folyamatos legyen a munka. A baj szerencsére nem komoly, így a délutáni műszakban, ami általában sötétedésig tart, folytatni lehet a vetést. A mezőről visszatérve a szövetkezet székházában Agócs Ernővel, az efsz elnökével az időszerű tennivalókról és gondokról beszélgettünk.- Akárcsak a többi munkanap, ez a délelőtt is bővelkedett eseményekben - mondja az elnök. - Először a partizánskei cipőgyárból voltak vendégeim. Arra kértek, hogy egy kissé kapcsoljunk rá az elkövetkező hetekben, a vállalatnak ugyanis szüksége lenne a segítségünkre az exportfeladatok teljesíté­séhez. Évek óta szerződéses kapcsolatban állunk ezzel a gyárral. Asszonyaink és lányaink a melléküzemági termelés keretében a téli hónapokban cipőfelsőrészt varrnak bérmun­kában, s ha lehetőségeink megengedik, máskor is besegítünk a gyárnak. Eddigi együttműködésünk haszna vitathatatlan. Nem is annyira az anyagi előnyökre gondolok, hiszen mindössze 10-15 százalékos haszonkulccsal dolgozunk, hanem inkább arra, hogy tagjaink szervezettséget, pontossá­got és folyamatosságot sajátítanak el a műhelyekben, s az itt tanultakat a mezőgazdasági termelésben is kamatoztatják. A „cipészek“ munkacsoportja ugyanis kifejezetten jól helytáll a nyári mezőgazdasági munkák idején, s míg mások nem bánják a munkaszervezési fogyatékosságokból adódó pihe­nőket, ők nem tűrik az ilyen szervezetlenséget, mert megszok­ták a folyamatos termelést, beidegződött náluk a munkaidő kihasználása. Sajnos, ilyenkor nálunk is sok a tennivaló, ezért rendkívüli feladatokra nem vállalkozhatunk, de szerződéses kötelezettségeinknek az idén is eleget teszünk. A női munkaerőre valóban sok munka vár most a dohány- és a szőlőtermesztésben. Olyan sok, hogy kénytelenek voltak lemondani a korai burgonya termesztéséről.- A mi körülményeink között a burgonyatermesztést nem lehet a megfelelő módon gépesíteni - folytatja az előbbi gondolatmenetet az elnök. - Emellett a 105 hektáron termesztett dohány jövedelmezősége sokkal biztonságosabb a burgonyáénál, hiszen még jó esztendőben is két-három hetes késésben vagyunk a nyugat-szlovákiai termesztők mögött, ami bizony az árak gyors esése következtében érzékeny veszteséget jelent. A korábbi jelentős befektetések miatt a 70 hektáron termesztett szőlőt sem hanyagolhatjuk el, bár az utóbbi évek eredményei messze elmaradtak a számítá­sainktól, s a szakemberek korábbi előrejelzéseitől. Reméljük azonban, hogy a szőlőtermelésben nem lesznek mindig szűk esztendők, s néha majd a bő termésnek is örülhetünk.- Úgy hallottuk, hogy az Agrostav képviselői is itt jártak a délelőtt folyamán.- Ez a megbeszélés az előbbinél egészen más jellegű volt, ugyanis nekünk sürgős a lecsapolási munkák elvégzése, amiről az említett vállalat gondoskodik. A Gortva mentén az idén mintegy 70 hektárt szeretnénk teljes művelés alá venni. A teljes művelést azért hangsúlyozom, mert az átadás végső határidejét ezekre a napokra ígérték, de a munkálatokat csak részben végezték el. A gazdaság vezetőinek hozzáállásából egyértelműen kitű­nik, hogy a növénytermesztés fejlesztését a párthatározatok­kal összhangban nagyon fontosnak, kiemelt feladatnak tekin­tik. A rét- és a legelöművelésben is az új utakat keresik. A gyepterületek műtrágyázását például repülőgépekkel végeztetik, s ezen a dimbes-dombos vidéken is a gépesítésre, a kínálkozó műszaki lehetőségek kihasználására helyezik a hangsúlyt.- Nem becsüljük le a kívülről jövő segítséget a csúcsmun­kák idején, főleg a társadalmi szervezetek részéről, hiszen egy ideig még szükségünk lesz rá, de mi rövidesen olyan felkészültségi szintet szeretnénk elérni, hogy még a legbonyo­lultabb helyzetekben is saját erőnkre támaszkodva birkózzunk meg a feladatokkal. Tovább javítjuk a gépesítés színvonalát, s a munkaszervezésben is újítani szeretnénk. Egy számítógép üzembe helyezését is fontolgatjuk, amelytől nagyon fontos, naprakész információkat nyerhetünk. Mindez persze új szem­léletet, s hozzáértő, lelkes szakembereket is követel, s elége­detten állapíthatjuk meg, hogy szövetkezetünkben ebből a szempontból is javul a helyzet. HACSI ATTILA 1986. V. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents