Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-11 / 15. szám
- WIMM ZOJA PLOHIJ A bogár Szása talált egy szép nagy bogarat. Minden barátja megirigyelte, mindnyájan szerettek volna ugyanolyat. A bogárnak hosszú bajusza volt, fekete háta és sötétzöld volt a hasa. Szerjozskának, Száska barátjának, volt egy kis doboza. Nagyon vigyázott rá, de nem sajnálta odaadni Száskának, hogy beletehesse a bogarát. Aztán körbe adogatták, kézről kézre járt a doboz, és hallgatták, hogyan zúg-búg, kapálózik, nekiütődik a doboz falának, vergődik és megint csak zúg-búg a bogár. Este, amikor Szása aludni ment, a párnája alá tette a dobozt. De a bogár csak nem tudott megnyugodni. Éjjel Száskának nagyon rossz álma volt. Azt álmodta, hogy nem a bogár, hanem ó maga, egy egészen pici Szása ül egy sötét, szűk kis dobozban és keservesen sír. Egész nap vergődik, hánykolódik egyik oldalról a másikra, keresi a kijáratot, de mindig nekiütődik a falnak. Pedig tudja, hogy a dobozon túl kellemesen, melegen süt a napocska, játszanak a barátai, várja öt a finom ebéd. A kis Szása nagyon szeretett volna kiszabadulni. A dobozban már nehéz volt levegőt venni, semmit, de semmit nem lehetett látni, és az éhségtől már a hasa is megfájdult. De minden hiába: egy hatalmas, kegyetlen óriás nem akarja öt kiengedni. Ekkor Szása elkezdett hangosan kiabálni, két kis öklével ütötte, verte a doboz falait, de hiába. Keserűségében és tehetetlenségében sírva fakadt. Reggel ijedten ugrott ki Szása az ágyból. Körülnézett, és csak akkor fogta föl, hogy mindez csupán szörnyű álom volt. Párnája alól gyorsan elővette a kis dobozt és kinyitotta. A bogár már épphogy csak lézengett. Szása gyorsan felöltözött, kiszaladt az udvarra. A napocska már melegen sütött, vidáman énekeltek a madarak. A bogarat elvitte arra a helyre, ahol tegnap találta, és óvatosan letette a földre. A bogár előbb mozdulatlanul állt, szinte már nem hitt a szerencséjében, hogy kiszabadult, aztán lassan, egymás után szedegetve mind a hat meg- gémberedett lábát, elindult a fűbe.- Éljél, bogárka! - kiáltotta Szása örömmel és megköny- nyebbülten felsóhajtott. Bellus Imre fordítása iért csak télen fújsz párát? Nyáron, melegben, miért nem? A leheleted télen-nyáron egyforma hőmérsékletű. Ugyanazt a párát nyáron is kifújod a szádon, orrodon. Csak nem látszik. A levegőben lebegő parányi vízrészecskék láthatatlanok. Túl kicsik ahhoz, hogy észrevehesse őket a szemed. De ha kis csöppecskékbe csapódnak össze, együtt már kicsi ködként gomolyognak. Egyenként akkor sem látod magukat a páracsöppeket, de közös erővel már annyit visszavernek a rájuk hulló fényből, hogy le sem tagadhatnák többé magukat. Ez történik télen. Leheleted láthatatlan gőze csöppecskékbe gyűlik a hideg levegőben: látható pára lesz belőle. K. A. PETRIK JÓZSEF Illanó álom Ha lefekszem, tente, tente, zajok törnek a fülembe: dühös vonat zakatol, fel-felmordul egy motor, csikordulnak gumik, fékek, bomlasztják a sötétséget, troli vezetéke villan - és az álmom szerteillan. '"De \\ csak fekszem, tente, tente, s hull az álom a szememre. A vonat már nem zakatol, nem mordul a morcos motor, nem csikordulnak a fékek, nem bontják a sötétséget. Alszom békén, tente, tente, indulok mély rengetegbe, nagy csendrétre, sok virágba, virágmadár illatába. Illatos madárdal végén színes halvirág vár békén, kék uszonyok, vörös szájak tenger-kalitkába zárnak. De valami fölzakatol, s felmordul egy morcos motor, csikordulnak gumik, fékek, bomlasztják a sötétséget, troli vezetéke villan - és az álmom szerteillan. Egy kis tudomány Balga alga Emberi szemszögből nézve balga az az alga, amely megeszi a kéntartalmú szennyvízből a ként, de mégis akad, amelyik ezt teszi. A kutatók azt állítják, hogy a Chlorella nevű zöldalga száz kéntartalmú vegyszerből jó étvággyal elfogyaszt kilencvenötöt. Hja, a természet védelmének mindig az a leghatásosabb módja, ha maga a természet végzi a természet védelmét. Ha pedig nem hajlandó erre, akkor rá kell venni. Milyen technikával lehet rávenni? ( |EAe>i!UL|DaiO!a :sa;[ej6ay\|) Gondolkodom, tehát. RÉBUSZ A március 28-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a 3-as; a 8-as és a 11 -es; a nyuszi. Nyertesek: Résö Judit, Szelöce (Selice); Kecskés Anna, Perbete (Pribeta); Krajcsovics Beáta, Stúrovo; Lados Iván, Losonc (Luce- nec); ifj. Bencsö László, Safárikovo. A néző szerepébe II. A SZÍNHÁZMŰVÉSZET Hallottál már a Múzsákról? Olyan gyönyörüszép lányok ók, akik új és új ötletekkel lepik meg munkájuk közben a művészeket és akik által a szerencse mosolyog rájuk. A valóságban azonban, sajnos, nem léteznek ilyen lények, tehát nem is segíthetik az embert. Hiszen mesebeli, azaz majdnem mesebeli alakok ók, akik a görög mitológiában a Zeusznak nevezett föisten lányaiként szerepelnek. És mivel anyjuk az emlékezet istennője volt, nem csoda, hogy valamennyien rendkívül tehetségesek, összesen kilencen vannak és mindegyikük egy-egy művészeti ágat vett pártfogásba. Számodra ezúttal elegendő, ha kettőjük nevét megjegyzed: Melphomenéét, a görög tragédiák szomorú pártfogójáét és mosolygós testvéréét, Thaleiá- ét (később Tháliaként is szerepel), a komédia pártfogójáét. Mindmáig őket kettőjüket tartjuk a színházművészet megbecsült védelmezőinek. Gondolkodtál-e már azon, hogy miért van szüksége az embernek színházra? Hasonlóképpen van ez, akár egy szép könyvvel vagy jó filmmel. Az embert ugyanis nem elégíti ki, hogy minduntalan csak saját magával, illetve a saját élményeivel foglalkozzon. Időnként annak is szükségét érzi, hogy összevesse magát másokkal. Szerfölött érdekes lehet például számára, hogyan élik meg mások az örömeiket és bánataikat, boldogságukat és csalódásukat, szerelmüket és gyűlöletüket. Egy-egy színmű, könyv vagy film alakjai éppen azáltal kötik le a figyelmedet, hogy a szemed előtt zajlik le életük valamely rendkívüli eseménye. Például: nagy veszélybe kerülnek. Vagy: első szerelmükkel találkoznak. Netán elveszítik az anyjukat, apjukat, vagy elárulja őket a barátjuk. Esetleg ellenkezőleg: ritka szerencse éri őket. Vajon mit tesznek ilyenkor? Képesek lesznek-e megbecsülni a szerencséjüket? Annak alapján, hogy valamely hős hogyan viselkedik a színpadon, voltaképpen önmagadat ítéled meg. Egy ilyen embernek sohase tudnék hinni - mondogatod például magadnak -, egy ilyen lánnyal sohase szeretnék találkozni, nem tudom, képes volnék-e ugyanilyen becsületes lenni, egy ilyen butaság miatt sohase gyötörném magamat... Tulajdonképpen ily módon folytat a néző a színésszel egy, szavak nélküli párbeszédet, mely elsősorban abban nyújt számára felbecsülhetetlen segítséget, hogy alaposabban megismerje önmagát és felismerje saját hibáit, valamint kedvező tulajdonságait is. A PILLANAT VARÁZSA Ha valamely színjátszó együttes bemutat egy darabot - mondjuk éppen az Alice csodaországban-t vagy Jirá- sek ismert Lámpását - akár számlálatlanul sokszor is előadhatja azt. Egyik előadás mégsem olyan, mint a másik. Maguk a színészek tudják a legjobban, mikor sikerült va- temely előadás különösen jól és mikor volt, amint maguk közt mondogatják, gyengébb. A filmszínész teljesítménye teljesen más lapra tartozik, egészen más munkafolyamat eredménye. De ha a film egyszer elkészült, annyiszor nézheted meg, ahányszor csak kedved tartja, mégis mindig ugyanazt fogod látni. Röviden: akár a konzervet, úgy zárja magába a filmszalagot a bádogdoboz, amelyet bármikor felnyithatsz. Egy színházi előadás azonban megismételhetetlen. Jóllehet a társulat jóelőre mindent pontosan begyakorol, egy-egy arckifejezés, hangszín, kézmozdulat mégis minden esetben valami új jelentéssel töltődhet fel. A színész állandóan dolgozik a szerepén, állandóan tökéletesíti azt, s valahányszor újra és újra felépíti elejétől egészen a végéig. Munkájának sikere azon is múlik, hogy aznap történetesen milyen emberek gyűltek össze a nézőtéren. Hidd el, alig megy fel a függöny, máris minden szereplő megérzi, kikkel van dolga. Van, amikor közöny és bizalmatlanság fogadja a színészeket a nézőtér felől, amikor szűnni nem akaró köhécselés, széknyikorgás zavarja az előadást, vagy éppen nyomasztó csend fogadja őket. Ilyenkor kezdetét veszi a harc a néző megnyeréséért. Aminek esetenként meglehet a maga eredménye, s a színésznek végül sikerül megtörnie a jeget a színpad és a nézőtér között. Azután felhangzik a taps és a nézők is, a színészek is jó érzéssel távozhatnak. Megtörténik azonban, hogy a színész minden igyekezete kudarcot vall, s ezt igen nehezen tudja csak elviselni. Van, amikor már a kezdet kezdetétől mindenki érzi, hogy a nézőtéren csupa olyan ember gyűlt össze, akiknek minden vágyuk, hogy teljes egészében átadják magukat a látottaknak. Ilyen esetekben a színház munkájának már az első percekben meglesz az eredménye, s teljesítményéért nevetés és taps a jutalma. A tragédia az más, ilyenkor rendszerint feszült, gondolatokat ébresztő vagy éppen együttérző csend uralkodik a nézőtéren. Gyönyörű pillanatok ezek mind a színész, mind a néző számára. A színész annál jobban hisz az előadásban, minél jobban hisz benne a néző. Az erős közös élmény hatására mindkét fél egyetlen egésszé válik. Ilyen légkörben a színész úgy érzi magát, mint hal a vízben, ilyenkor várhatjuk tőle a legjobb teljesítményt, s az ilyen nézőközönséget becsüli a legtöbbre és az ilyet őrzi meg legtovább az emlékezetében. „Ragyogó előadás volt ez a mai - tréfálkozik talán ilyenkor a főszereplő -, kár, hogy nem láttam.“ JARMILA ŐERMÁKOVÁ ÚJ szú 18 986. IV. 11.
