Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-11 / 15. szám
#i Hasznos tanácsok A gondos gépkocsitulajdonos tavasszal rendszerint alaposan átvizsgálja jármüvét. Akkor is, ha folyamatosan használta, vagy - mint sokan teszik még - a zord, havas és latyakos télidőben a garázsban pihentette. Az autó „szemrevételezése“ természetesen több szempontból előnyös és hasznos. Mindenekelőtt lehetővé válik a műszaki hibák korai felismerése, amelynek révén az üzem- és forgalombiztonság növelhető, s - ami szintén nem lebecsülendő szempont - ezzel jelentős javítási költségeket is megtakaríthat magának az autós. Különösen a futóműveknél idejekorán felismert rendellenességeknek van nagy fontossága. Ezért sem lehet érdektelen tehát a tanácsunk: a futóművek ellenőrzését mindig a kerékcsapágyakon kezdjük el. Menet közben ugyanis - magától értetődőn - főként a forgalomra és a helyes vezetéstechnikára ügyelünk, a futómű hibáinak a felderítésére csupán a felbakolt gépkocsin van alkalom. Persze más kérdés, ha menet közben a futómű durva hibája következtében a gépkocsi futása bizonytalanná válik. A vizsgálat sorrendje a következő lehet: vegyük le a felbakolt gépkocsi kerekeit, forgassuk körbe a kerékagyat, és figyeljük meg nem akadozik-e, forgás közben nem ad-e csikorgó hangot. Ha igen, akkor a kerékcsapágyak berágódására következtethetünk. Ha menet közben a kerékagy melegszik, ez az első tünet, figyelmeztetés, amely a csapágycserét sürgeti. Ennek elmulasztása folytán a kerék „bekaphat“, vágyik megszorul és - különösen az első futóműnél - félreránt(hat)ja a gépkocsit. Ezt megelőzhetjük az említett egyszerű házi vizsgálattal, de a csapágycsere viszont már a szakműhelyre, a szervizre tartozik. Különben cserére általában az első futómű csapágyai szorulnak, mert a hátsóhi- dak csapágyazására egyszerűbb, ezek ritkábban hibásodnak meg. Kivételt képeznek a Skodák és a Trabantok, hiszen ezeknél a gépjárműveknél bonyolultabb, egyben kényesebb a hátsóhíd csapágyazása. Minden gépjárművezető által könnyen elsajátítható a csapágyak játékának az ellenőrzése, amely kúpgörgős csapágyaknál 0,02... 0,1 mm lehet. Ha a kerékagy mozgatása útján ez nem érzékelhető - akkor jó. Ha viszont érzékelhető, a csapágyat utána kell húzni. Elég, ha ennyit meg tudunk állapítani, az utánhúzás műveletét azonban feltétlenül ajánlatos szakemberre bízni. A gépjármű időnkénti karbantartásakor a vezetőülésre is nagy figyelmet kell fordítani. Bárki megfigyelheti ugyanis, hogy milyen sokféleképpen ülnek a gépkocsivezetők a kormánykeréknél. Sokan túl közel kerülnek a szélvédő üveghez, merev a testtartásuk, a volánt szinte az „ölükbe veszik“. Persze így szűknek bizonyul a biztonsági öv. Ezért az öv beállító csatjával bajlódnak, ahelyett hogy az ülést állítanák a legmegfelelőbb helyzetbe. Természetesen ez korántsem olyan egyszerű dolog - mint hihetnénk- azoknál, akik az ülések vezetősínéit nem, vagy csak elvétve gondozzák. A tapasztalatok szerint még szép számmal vannak olyan gépjárműtulajdonosok, akik időnként nem zsírozzák a vezetősíneket, emiatt aztán berozsdásodnak, és az ülés nem vagy csak nehezen mozdítható. Pedig az állítható vezetőülést azért rendszeresítették az autókban, hogy a vezetés biztonságát segítsék vele elő. Ez azt jelenti, hogy mind a pedálok, mind pedig a kézelőgombok és kapcsolók könnyen elérhetők s kezelhetők legyenek. Főként pedig, hogy a kormánykerékkel végzett műveleteket szabadon végezhesse a gépjárművezető. Mindehhez tehát nemcsak az ülés, de a háttámla megfelelő beállítása is szükséges és fontos. A gépjármű időszakos átvizsgálásakor az ülést úgy állítsuk be, hogy ennek adott helyzetében ülve kinyomjuk a tengelykapcsoló-pedált. Ha ez nem sikerül, akkor az ülést előbbre hozzuk, de nem nagyobb mértékben, mint azt a pedál szabad kezelése megkívánja. A teljesen kinyomott pedált tartó láb nem egészen kinyújtott helyzetben legyen, amikor az ülést ebben a helyzetben rögzítjük. Amikor mindezt megtettük, állítsuk be a háttámlát, úgy, hogy közben jobb kezünkkel egészen fent megfogjuk a kormánykereket. A támlát addig döntjük, amíg a kormánykereket tartó karunk csaknem nyújtott helyzetbe kerül. A beállított ülést és háttámlát kényelmi szempontból- ajánlatos menet közben kipróbálni, s ha még mindig kényelmetlennek érezzük, állítsunk újra rajta. Persze sohasem nenet közben, hanem mindig leállás után. KANIZSA ISTVÁN A 80-as évek első felében kezdték meg az új Tatra tehergépkocsik gyártását a koprivnicei autógyárban, amelynek futószalagjairól évente többszáz T 815-ös kerül le. Azóta egyre többet látni belőlük útjainkon, építkezéseinken. Külföldre is exportálunk belőlük. Legtöbbet a Szovjetunióba, de szállítunk valamennyi szocialista országba. Nyugat-európai megrendelőink közül a legnagyobb mennyiségben az NSZK, Franciaország és Hollandia vásárol a felvételünkön látható TATRA 815-ös teherautóból. Az ígéretes Lada 2108-as A SZOVJET AUTÓGYÁRTÁS TÁVLATAIRÓL Nem véletlenül szerepel a címben a kilencvenes szám. Éppen ennyi idős az első orosz automobil. 1896 nyarán állították ki közszemlére Jevgenyij Jakovlev és Pjotr Freze kétlóerós motorral ellátott konstrukcióját az összorosz- országi Iparművészeti Kiállításon. A russzo-Balt-SZ 24-30 autó azonban már 1910-ben felkapaszkodott a Vezúv lejtőjén, 1912 januárjában pedig első díjat kapott a monte-carlói távolsági ralin. A szovjet autók nemzetközi elismerésében kétségtelenül 1954 volt a fordulópont, amikor száz Zisz-5 teherkocsit szállítottak Törökországba. Három év múlva pedig a párizsi világkiállítás szovjet pavilonjában megtekinthették a látogatók a Zisz-101 és a Gaz-MI személyautókat is. Jelenleg a Szovjetunió 28 autógyárában több mint 400 modell- és típusváltozat alapján állítanak elő személy-, teher- és speciális kocsikat, autóbuszokat, valamint motorkerékpárokat. Világviszonylatban a Szovjetunió az autóbuszok gyártásában az első, a motorkerékpárokéban a második, a személyautókéban pedig a 6. helyet foglalja el. A Szovjetunió a világ több mint 80 országába szállítja termékeit. Jelentős tételeket exportál a szocialista országokba, továbbá Angliába, Franciaországba, Olaszországba, az NSZK-ba, Kanadába, Finnországba is. A TERMELÉS MÉRETEI Ez akár abból a tényből is megítélhető, hogy a Szovjetunióban 1985 márciusában szerelték össze a 20 milliomodik szeméjy- autót. A moszkvai, a gorkiji, a togliatti, az usztyinovi (a volt izsevszki), az uljanovszki, a zaporozsjei és a lucki gyárakból évente több mint 1,3 millió személykocsi gördül ki. Köztük kétségtelenül a Volgái Autógyáré (VÁZ, Togliatti), a vezetőszerep, amely az össztermelés mintegy 55 százalékát adja. Az utána következő hármas a lenini Komszomol nevét viselő autógyár (AZLK, Moszkva), a zaporozsjei autógyár (ZAZ, Ukrajna) és az iszevszki autógyár (IZS, Usztyi- nov, OSZSZSZK): e három vállalat mindegyike 12-14 százalékkal szerepel a szovjet autógyártásban. A következő évek legfontosabb fejlesztési feladata a szovjet autók élettartamának növelése. Annak ellenére, hogy a Szovjetunióban egyre több szerviz várja az autósokat, köztük a VÁZ 548 márkaközpontja, a távoli és az északi körzetekben a kocsik gyakorlatilag a vezető „gyámsága“ alatt állnak. Pedig az autóknak nemegyszer földutakkal, sót olykor úttalan tereppel is meg kell birkózniuk, s ehhez még hozzájárul az éghajlati viszonyok változatossága. SZEMÉLYAUTÓK Az elsókerék-meghajtású modellekre való áttérés a jellemző. Erre az útra lépett egyebek közt a VÁZ, az AZLK és a ZAZ. Új autóikat - VAZ-2108, Moszk- vics-2141 és Zaporozsec-1102 - az ötfokozatú áttétel, az első kerekek McPherson rendszerű felfüggesztése és sok más újdonság jellemzi. Emellett a VAZ-2108 és a Zaporozsec-1102 kocsin a motor keresztben fekszik, a Moszk- vics-2141-esen pedig hosszanti, vagyis hagyományos elhelyezésű. Az izsevszki autógyár azonban hű maradt a klasszikus megoldáshoz: a motor elöl van, a kocsi pedig hátsókerék-meghajtású. A gyár IZS-2126 típusjelű ígéretes modelljében viszont már további változtatásokat terveznek. A KERESLET Megállapították, hogy az utóbbi években a szovjet autósok körében tartós a ragaszkodás egyik vagy másik kocsimárkához. A Zsigulik a nagyvárosokban, a Moszkvicsok viszont a kisvárosokban és falun népszerűek. Emellett a vásárlók nemcsak külsejüket, hanem az árukat és a szervizköltségek lehetőségeit is mérlegelik. A karosszéria tartóssága, a motor könnyű téli beindítása, az alkatrészellátottság, a terepjáró-képesség és sok egyéb tényező sem elhanyagolható szempont. A Togliattiban a négy új alapmodell közül már megkezdték a háromajtós VAZ-2108 gyártását, amelyhez három motorváltozat van: 1100, 1300 és 1500 cm3 hengerűrtartalommal. E kocsi után a modell ötajtós változatának, a VAZ- 21 09-nek kibocsátását tervezik. A Moszkvics-2141-est 1986-tól kezdve úgynevezett rugalmas technológia alapján fogják gyártani. Ez lehetővé teszi a termelés gyors átállítását, a modellválasztéknak a kereslethez való igazítását. Tervezik a robotok és a számítógéppel felszerelt automatizált irányító egységek széles körű alkalmazását is. Ma már robotok dolgoznak a VÁZ, a ZIL autógyárban és a Szovjetunió egy sor más autógyárában. A robotok előnyei vitathatatlanok: jóval kevesebb szakképzetlen munkaerőre van szükség, ugyanakkor lényegesen megnő a kezelőszemélyzettel szembeni szakmai kívánalom. Az az új szovjet személyautó, amelynek gyártását a következő ötéves tervben (1986-1990) kezdik meg, az Oka nevet kapja. Prototípusai jól vizsgáztak. Ilyen kiskocsit az országban pedig még nem gyártottak. Az elsókerék-meghajtású 650 kilogramm tömegű kiskocsi mindössze 3,5—4 litert fogyaszt 100 kilométeren, a motorja kéthenge- res. A vezérléséhez lánc helyett fogazott szíjat alkalmaztak. A jól gyorsuló kocsi a városi utcákon manőverezőképesség tekintetében nem marad el a nagyobb kategóriájú autók mögött. A háromajtós karosszériája hegesztett, s gyártása során a robotok is közreműködnek. Az Oka egyébként négyüléses, s a tervek szerint több változatban készítik. E kisfo- gyasztású kocsi több szovjet autógyár együttműködésében készül majd. LEV SUGUROV APN A volgai autógyárban a VÁZ 2108-as Lada sorozatgyártásban mintegy 100 korszerű robotot fognak alkalmazni hírek ■ Az EKTI szovjet autóipari intézetben főként műanyagok megmunkálására alkalmas hö- légpisztolyt szerkesztettek. Az eszköz alkalmazható műanyagok hegesztésére és hajlításá- ra, valamint különféle termékek hőre zsugorodó fóliába való csomagolására. Gépkocsi- szervizekben pl. az autókarosszériák javított lakkozásának szárítására és a kocsi aljára felhordott korróziógátló bevonatok megszilárdítására használják. A 0,8 kg tömegű készülék csövét egy 400- 600 W teljesítményű porszívó nyomóoldalára kell illeszteni. A pisztolytestben kvarccsövek- böl készült légvezetékek vannak, egy-egy fűtőelemmel. ■ Skóciában évi ezerrel csökkent a halálos vagy súlyos balesetek száma, amióta bevezették a biztonsági öv kötelező használatát. Kevesebb halálos kimenetelű autóbaleset volt 1985-ben Ausztriában is, amit a biztonsági öv használatának és a nagyobb közlekedési udvariasságnak tudnak be. ■ Brazíliában az 1975-ben elindított alkohol-program nyomán ma már a 12 milliós gépjárműállománynak csaknem a 20%-a üzemel benzin helyett alkohollal. A benzinüzemű autók tartályában is van alkohol: 22%-ig terjedő mennyiségben adagolják a benzinhez. Az országban eladott új gépjárművek 85%-ának alkohollal üzemelő motorja van. Az alkoholprogram a sajátos helyi adottságokon, az óriási cukornádtermelésen alapul, és tetemes állami támogatást is kap. s ÚJ SZÚ 16 1986. IV. 1
