Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-04 / 14. szám
► ÚJ szú 15 LÁTOGATÁS BELORUSSZIÁBAN Amikorra vendéglátóink az utolsó ,,műsorszámot“ beiktatták minszki tartózkodásunk menetrendjébe, már csomagjaink is útra készen sorakoztak a Ju- bilejnaja szálló portáján. A minszki gördülőcsapágygyárba szóló meghívásunk ugyanis délután fél négyre szólt, négy órával később pedig már robogott velünk az éjszakai Belorusz-expressz Moszkva felé... A belorusz főváros egyik legnagyobb gyárában tízezernél is több dolgozó gyártja a minden iparágban pótolhatatlan gördülócsapágyakat. Mindenekelőtt a főépületen látható felirat, a gyár neve lepett meg. Nagy neonbetúk „hirdették“: 11. Gördülócsapágygyár... Az utóbbi teljesen világos volt, a sorszámnévre kellett fényt deríteni. Aztán az is kiderült, hogy annak idején, amikor a Szovjetunióban egy-egy gördülöcsapágygyárat megalapítottak, egyszerűen csak számokkal látták el őket, a megalapítás sorrendjében. Népes fogadóbizottság köszöntött bennünket a gyárkapu előtt, majd azt tanácsolták, előbb tartsunk gyárszemlét, hogy legyen bizonyos elképzelésünk, mihalált halt Otakar Járóé nevét vette fel. Mint ismeretes, Otakar Jaros volt az első olyan külföldi, aki a szovjet hadsereg oldalán harcolva elnyerte a Szovjetunió Hőse címet. Minderről egy tábla tanúskodik a brigád tagjai által kezelt szerszámgépekkel behatárolt területen. Egyébként e brigád „tulajdonéiban“ levő szerszám- gépek is hűen tükrözik a szovjet gépiparban jelenleg végbemenő változásokat. Vannak olyan szerszámgépek, amelyeket rövidesen újakkal váltanak fel. A korszerűbbeket átalakítják számjegy- vezérlésűvé - ha egyébként teljesítményük ezt indokolttá teszi de van már a legkorszerűbb, nagy teljesítményű számjegyvezérlésú szerszámgépekből is, bár ezek ma még nincsenek létszám- fölényben. Amint egyre beljebb haladunk a csarnokban, úgy rajzolódik ki előttünk, hogy a munkafolyamatok láncolatának eredményeként miként is készül el a gördülő- csapágy, legyen az golyós, avagy hengerescsapágy. Az utolsó munkafolyamatokat, a csapágyak összeállítását szinte kizárólag nők végzik. Kézügyességüket Novolajev főmérnök egy nála Is fiatalabb művezetővel (J. Teáínsky és a szerző felvételei) a szükséges korszerű berendezések, menet közben a feltételekhez rugalmasan alkalmazkodva kell cselekednünk, s fokozatosan korszerűsíteni a gépeinket. Most például egy új automata gépsort szerelünk, s évente 2-3 új robotot kell a termelésbe állítanunk, hogy a fizikai munka részarányát jelentősen csökkentsük.- Valóban felkeltette figyelmünket a fizikai munka jelentős hányada. Mennyit tesz ez ki?- Jelenleg az összmunkának mintegy 29 százalékát kézzel végezzük. Ez részben a munka jellegéből is fakad, de az is tény, hogy sok az olyan gépünk, amelyek akkor kerültek ide, amikor a gyárat építették, tehát már elöregedtek. A kézi munka részarányának csökkentésére egy programot dolgoztunk ki, amelynek teljesítésével 1990-re 19 százalékra kell leszorítanunk a fizikai munka hányadát. Mégpedig félautomata, automata gépek alkalmazásával az olyan munkaigényes folyamatokban, mint a szállítás és anyagmozgatás. A termelésnek ez az összetevője - a mechanizáció részarányának a növelése - a körzeti pártbizottság hatáskörébe tartozik. A géppark korszerűsítésével olyan problémákat is megoldunk, amilyen például a kis szénás árutermelés az egyedi gépi berendezések számára.- A műszaki fejlesztés, a többlettermelés és a hatékonyság kérdései azonban nem választhatók külön a bérezés, a jutalmazás kérdésétől - jegyezzük meg, s a párttitkár válasza átgondolt elképzelésről tanúskodik: ösztönző. Most, aki jól fog dolgozni, akár a dupláját is megkeresheti, mint az, aki csak fele annyit teljesít! A vállalatra nézve pedig új dolog az is, hogy önálló devizaelszámolási jogot kapunk.- A jövedelmek alakulásának problémájával elérkeztünk egy másik jelentős kérdéscsoporthoz, amely a kongresszusi dokumentumokban is nagy hangsúlyt kapott: ez a szociálpolitika. Vállalati szinten miként valósul ez meg önöknél?- Ehhez ismerni kell a vállalat dolgozóinak összetételét. A tízezer dolgozó fele nő, a teljes létszám egyharmada pedig harminc éven aluli. A fiatalokat, amíg nem alapítanak családot, a vállalati munkásszállóban helyezik el, a család- alapítás után pedig azonnal megoldjuk a szociális kérdés legfontosabbját: lakáshoz juttatunk mindenkit. Ha pedig jönnek a gyerekek, a bölcsőde- és óvodahálózatunk biztosíték arra, hogy ne legyenek gondjaik a fiatal házasoknak - minden gyereket elhelyezünk. Dolgozóink számára húszféle szolgáltatást nyújtunk, amelyek különösen a nők válláról veszik le a gondokat. Például a bevásárlástól kezdve a felsőruházati cikkek méret utáni megvarrásáig mindent megrendelhetnek. A vállalati önállósággal további juttatásokat tudunk majd biztosítani - ha jól gazdálkodunk. Márpedig jól fogunk gazdálkodni. Más út nincs...! xxx A pártelnöknek ez az utolsó mondata még sokáig a fülemben csengett, az éjszakai vonaton is, amellyel Moszkvába utaztunk. A gyárlátogatással tulajdonképpen befejeződött belorussziai tartózkodásunk. Látogatásunk abban a szovjet köztársaságban, amely a második világháborúban a legtöbbet szenvedett. Ezt a tényt említem újra, mert vagy egy hónappal ezelőtt idéztem ezzel kapcsolatban Winston Churchillt, aki a második világháború vége felé kijelentette: Oroszország ötven évig nem áll talpra a háború okozta veszteségekből, de Belorussziának száz év sem lesz elég... Churchill borúlátását több tény is alátámaszthatta. Például az, hogy a második világháború kitörésekor e tízmilliós nemzet több mint 2 millió 340 ezer halottat gyászolt (a tízmilliomodik belorusz — immár másodszor - éppen a múlt év december közepén született meg!), több mint kétszáz faluban egy lélek sem maradt, a hozzávetőleges becslések szerint több mint 750 milliárd rubel volt a háborús Károk összege Belorussziában. Lehetne még sorolni további adatokat is, ennek ellenére - vagy éppen ezért - azonban sokkal markánsabb az 1950-es adat, amely szerint az ország ipari termelése 15 százalékkal nagyobb volt mint 1940-ben. Egy frisebb adat: 1984-ben 285-ször többet termelt a belorusz ipar, mint 1913- ban. ként is folyik a termelés. Viktor Novolajev, a gyár 26 éves főmérnöke kalauzolt bennünket, aki még a gyárudvaron közölt velünk néhány alapinformációt. Egyébként a gyár alapkövét 1948 májusában rakták le, és három évvel később már elkészült az első Belorussziában gyártott csapágy. Azóta is minden évben legalább harmincféle új csapágy gyártását kezdik el, miközben többek gyártását befejezik. Jelenleg mintegy 440 féle gör- dülöcsapágy készül a gyárfalakon belül, meglehetősen széles skálán - ha csak a súlyukat hasonlítjuk össze. Van, amelyiknek tömege nem több két grammnál, de olyan is, amelyik 200 kilót nyom, átmérőjük 13 millimétertől 500 milliméterig terjed. Amint a fentebb jelzett időpontokból is kitűnik, a gyár 35 évvel ezelőtt kezdte meg a termelést és három évvel ezelőtt - pontosabban 1983. február 13-án - készült el a gyár egymilliárdadik gördülő- csapágya. Egy évvel később fordult elő először, hogy a szovjet gördülócsapágy- gyárak egyetlen év alatt egymilliárd csapágyat gyártottak, s ez a darab is éppen ebben a gyárban készült el, mégpedig 1984. december 20-án. Mindezekről az adatokról annak idején beszámolt a vállalati újság, a hetente kétszer megjelenő „Za tyehnicseszkij progressz“ (A műszaki haladásért), amelynek címe találóbb akkor se lehetne, ha a lapot most indítanák, s nem jelenne meg immár csaknem másfél évtizede. Ezután beléptünk a gyár legnagyobb csarnokába, amelynek alapterülete akkora, hogy bőven elférne benne egy futballpálya a lelátókkal együtt. Nemsokára olyan munkahelyre értünk, amelynek csehszlovák vonatkozása is volt. Mégpedig az, hogy ott dolgozott a 33 komszomolistából álló Kopacsel-brigád, amely a nagy honvédő háborúban hősi már-már a bűvészek is megirigyelhetnék, olyan boszorkányos gyorsasággal lesz kezükben karikáikból, golyókból golyóscsapágy, amelyeket a KGST-országok közül Lengyelország és Magyarország ipara sem nélkülözhet. Amikor a csarnok végén - ahol a kész termékeket csomagolásra készítik elő - végigtekintettünk a különböző méretű és rendeltetésű csapágyak halmazain, felötlött bennem, hogy még a háztartási berendezések bonyolultabbjai sem képzelhetők el eme alkatrészek nélkül. íme néhány: mosógép, porszívó, konyhai robot, hűtőszekrény, hajszárító... A csomagolás közben a dobozokban egymás mellé kerülő csapágyrétegek látványa pedig alighanem megillethetné a képzőművészeket is. Persze, maga a termelés korántsem ennyire „lírai“. A Szovjet-Csehszlovák Baráti Társaság klubhelyiségében folytatott beszélgetésünk legalábbis nem ezt bizonyította. Viktor Novolajev, a fiatal főmérnök és Gennagyij Vikentyevics Nar- kevics párttitkár őszintén szólnak a gondokról, mint ahogy méltán büszkék a sikerekre is. Ennek az ötéves tervidőszaknak a jelentős termelésnövekedés jegyében kell eltelnie, s főleg a termelékenység növelése kap különösen nagy hangsúlyt. A főmérnök tömören fogalmaz:- Eddig még soha ilyen feladatokkal nem kellett megbirkóznunk, ami a növekedés nagyságrendjét illeti. Nagyjából évente öt százalékkal kell mindig többet termelnünk, mint az előző esztendőben. Nehéz kérdés, de meg kell oldanunk. Kidolgoztunk egy komplex intenzifikációs programot, amely azokat a megoldásokat tartalmazza, melyekkel révbe kell érnünk. Sok új műszaki eljárást is kidolgoztunk, de mivel nem állnak rendelkezésünkre — Már az új ötéves tervidőszak kezdetével - 1986. január elsejével - hatályba lépett az a kísérleti intézkedés, amely szerint nagyobb önállóságot kapott a vállalat. Vonatkozik ez a termelés gazdasági mutatóinak biztosítására - pontosabban a feladatok mikéntjéről mi döntünk a feltételektől függően -, valamint a vállalati jövedelem elosztására éppúgy, mint a dolgozók bérének szabályozására. Általánossá tesszük a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást is. Januártól a vállalat mind a 484 brigádja így dolgozik és így kapja bérét, miután felelős lesz minden brigád a tervteljesítésért és a minőségért is. Az anyagi érdekeltség jobban előtérbe kerül tehát, és a dolgozók rájönnek, hogy megéri jól dolgozni. Az eddigi differenciált bérezés a 20-30 rubeles különbségekkel nem volt Vagyis új, korszerű alapokon épült fel a gazdaság, újjáépült a főváros, Minszk, s az egyik legmodernebb szovjet nagyváros lett. Valamennyi szovjet köztársaság közül itt termelik a legtöbb nitrogén tartalmú műtrágyát; második helyen áll az autó- és motorgyártásban; harmadik a traktor-, az óra-, a hűtőszekrény- és a textilgyártásban. Minszk mellett működik az ország első atomhóerőmúve, s négyszeresére nőtt a mezőgazdaság termelése a háború előtti utolsó békeévhez viszonyítva. A január elsejével megkezdődött 12. ötéves tervidőszaktól pedig azt várja Belorusszia közvéleménye, hogy a köztársaság fejlődésében ugrásszerű változást hoz. Ez elsősorban a tizmiiiió beiorusz munkájától függ. MÉSZÁROS JÁNOS 1986. IV. 4. raiMípTil mídíimm A caapágygyár egyik üzemcsarnokában Minszk óvárosának egy részlete
