Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-04 / 14. szám
)st is, amikor megérinti, lül is, melegséget érez . Mintha egy új élet ko- ikis az ő számára. Ez gondtalannak és fiatal- nnyolc évesnek, és azt te szerelmed az igazi. t>a Varzic , és hogy őszintén, oszt- Dndhatatlanul szeretsz, ílőbb érzés, hogy nem idtalan, és olyan fiatal, it és tapasztalatlanságot iiször szeretnél. öntúli lény vagy. Nem i szenvedsz. Nincs hi- igy. És minden csupa jtted. Úgy érzed, hogy hogy még egy nagyobb lálkozz. I Aztán, más emberekkel érintkezve, sokféle gond szakad rád: idegesség, csontfájás, halál, árak, veszekedés... Ez mind hat az érzéseidre, és azt gondolod: ami neked van, az nem az igazi. Változtatnod kell rajta. Nincs költészet, ha minden ilyen prózai. De egy érintés, az ő kezének érintése, amellyel a tenyerek nedvessége csodálatos szikrát visz át az egyik emberről a másikra, az már megint költészet, dal, mese. Mindennap ezen a parkon megyek keresztül. Fölismertem a szerelmüket, és csodálom. És ha nem látom őket, megijedek, féltem az álmaikat. Osztozom a szerelmükben, szerelmes lettem a szerelmükbe. Valamit bizalmasan: tudom, hogy azok a gyerekek az unokáik, és hogy a környezetük számára ők már idős emberek. Olyanok, akikkel csoda már nem történhet. Csoda, bolondság - a külső megítélés szerint. De hisz ki keresi ma az emberekben a mélyen lévő igazi lényt, ha a felszín olyan egyszerű .N Igen, éppen most érintik meg egymás kezét. Egyik a másiknak egy morzsa szerencsét ajándékoz. Milyen nagy gazdagság ez, ha arra gondolnak, hogy ezek a morzsák nagy dolgok, mert az igazi, valódi boldogságot jelentik. MARKOVICS KATALIN fordítása SZERGEJ KARAKOZOV Klucsikiben, a mi kis falunkban, sok gyümölcsöskert volt még a háború előtt. Voltak, amelyek a kolhoz tulajdonát alkották, de voltak magánkertek is. Többnyire a Klucsiki folyócska partján terültek el. De a háború alatt eltűntek. Aztán a háború utáni első évben kezdtek újjászületni. Csakhogy már nem a régi helyükön, hanem a kolhoz-tagok kertjeiként. Manapság Klucsiki egy virágzó gyümölcsöskert. Van azonban itt minden kertnek egy sajátossága: olyan almafa terem bennük, amelyről megkülönböztetett tisztelettel beszélnek az emberek. Előfordul, hogy a tulajdonossal sétálsz a kertben, aztán egyszerre csak ellágyulnak a vonásai és valami tiszteletteljes ünnepélyességgel közli:- És ez itt a katona-almafa. Azt mesélik, hogy negyvenkettő őszén a németek vagy elkeseredésükben a sztálingrádi vereségért, vagy valamilyen tévedés folytán kör nyörtelen bombazáport zúdítottak a kolhoz gyümölcsösére. Sok fát gyökerestől dobott ki a robbanás, sokat a szilánkok nyírtak meg, a többi meg szinte feketére égett. Egy kis almafát, a negyvenegyes őszi ültetésből, egész a kerítés mögé vetett ki a robbanás, pontosan az út közepére. Ekkor ment arra egy század, amely Sztálingrád védelmére igyekezett. Az egyik katona fölemelte ezt a kis fát, megnézte és határozottan kijelentette:- Ez él! Amikor beértek a faluba, a katona befutott Jefroszinya asszony kertjébe és sajátkezűleg ültette el a kis fát az uborka és a paradicsom közé. Jefroszinya gyerekeinek pedig megparancsolta, hogy gondozzák a fát, mert ezen nem egyszerű alma fog teremni, hanem valódi cukoralma. Tavasszal a kis almafa kihajtott. Nem mindjárt, azt mondják, sokáig kínlódott, de a fiúk nagyon a szivükre vették az ismeretlen katona parancsát, és ahogy csak tehették, gondozták, ápolták, dédelgették az almafát. A következő évben már termés is mutatkozott rajta. Az almái nem voltak valami túl édesek, de a fiúknak mégis úgy tűnt, mintha mézizúek lennének. A háború végére az almafa szépen kifejlődött és olyan virágzó szépséggé változott és annyi gyümölcsöt hozott, hogy nem csak Jefroszinya gyerekeinek volt elég, jutott még a szomszédok fiainak és lányainak is. Sok klucsiki anyuka és apuka meséli ma a katona-alma történetét gyerekeinek. Mert a háború után, amikor az emberek elkezdték ültetgetni a saját gyümölcsös kertjeiket, mindenki akart katona-almát is nevelni. Jöttek hajtásért, hogy beolthassák a saját kertjükbe, és így a katona-alma elterjedt minden klucsiki gyümölcsöskertben. Máig is jó szívvel gondolnak Klucsikiben a névtelen katonára. Bizonyára kiváló kertész volt. BELLUS IMRE fordítása iképpen e sárga házas kerület rdái között ódöngtek, hol józanul, scsippentve. vösvölgy! - mondta az órás - ja, ölgy. Hiszen ott szanatóriumok - s csettintett a nyelvével, mintha larackpálinka áztatta volna be. /ösvölgy! - folytatta a kolbászos egyszer én pincérnek akartam svölgy! - árnyas nevű, nyáron emu táj! Hinták lengenek ágaid 3 a könnyű árnyék utánuk szalad, tból bor folyik egy-egy kocsma s a cigányok mint fekete tücskök, muzsikálják a bimbót. Hűvös- íezöiden finom csirkecsontok! ka- zsák a hangyáknak! papírok, zsírfoltot hagy a libamáj, a vaj, lobott tojáshéjból kalapot kapnak ák! svolgyi utak! éna térnél kell átszállni, s aztán csak menni, menni, és kinézni a villamos ablakán, mint egy luxusvonatból! De oda s vissza két embernek mégiscsak egy pengőbe kerül a villamos. A kolbászos kivesz a zsebéből a nászúira húsz fillért. Az órás tízet. Hat fillérje ' meg van az új férjnek is. Tíz Mariskának! De Panni néni hallgat. Mindenfelé elnéz, sunyit, a mosónők fukarok, mint a rozsdás zár. Ám Barlangi Miska csöppet sem tapintatos ember, rálép a tyúkszemére:- Nézze, Panni néni, adja maga ide, ami még hiányzik. Hétfőn visszaadon, Istenemre mondom. Panni néni megriad, s a keblei közé nyúl. Ott kotorász, aztán tovább vonul, mintha nem látná jól a tarka zsebkendőbe kötött pénzt.- Nehezen keresem a kenyerem- mondja felsóhajtva -, de ugye, hétfőn biztosan megadod, Miskám?- Megadom, a szent kecskére - fogadja Barlangi Miska.- Én is köszönöm, Panni néni - tágítja ki a szemét erre az álmos fiatalasszony. S becsenget az állomásra a büszke kilences óbudai villamos. A kalauz kinéz, s azt mondja: - Na, mi lesz, atyafiak? Mert csak most veregetik egymást vállon szeretettel az italos férfiak, és susto- rognak. S most öleli át egymást búcsúz- kodva Mariska és Panni néni. Kihajol a kocsi kövér vezetője elöl. Úgy érzi, már gurulni szeretne a masinája. S most megrántják a szíjat. Csing. Belevág a vezető a csengőbe. Csörömp- csörömp. Bent a kalauz szalutál: - Szabadna kérem a jegyet?- Húvösvölgybe kettőt, prolinászra - döfi Barlangi Miska. Apró arcú asszonya azt mondja neki: - Te! - Aztán ránéz az ő új urára, és szájon csókolja. A vezető kíváncsian hátracsenget a kalauznak, mi történik ottan, jöjjön csak előre. Miska és Mariska egyedül vannak a szép, sárga bélú kocsiban. Aztán így szól a férj: - Oda, a Kiscell-hegyre mégsem akartam veled menni. Régi fú van ottan. Meg aztán Hűvösvölgy, az mégiscsak más! - s megigazítja a sapkáját. Mariska is helyrehúzta a kendőjét. Új utasok jönnek. A násznépes órás még invitálja a kol- bászost valamelyik kocsmába. De annak már vörös mind a két arca a vágytól, s így szól fölénnyel: - Nem a, mi már csak megnézzük, Panni, puha-e a fú Barlan- giéknak? Erre az órás^behúzza a mankót a hóna alá: - Pedig de szépen citerázik egy vak odabent. Csakugyan: pengetni kezd a kocsmaablak mögött a halvány citera. Ezalatt az este járja az utcákat, mind a kormos kéményseprő. Szerencsét hoz a részegekre, majd magas létráját az égnek támasztva, hajnalban kimászik Óbuda kocsmái közül a felhők közé. JOSZIF BALCAN Hányszor... Egyes-egyszer jő a világra az ember, de ezeregyszer halnia kell. Belehal, mikor álmai legjava zeng el, ha szomjan a vágy apad el; ha semmi maradt az üvegre-fagyott virág, leges-leges-egyszeri rajza halott; ha gyermeki fellegeink bari-udvarát letapodta földi sarok. S belepusztul a távolodó szerelembe, amely oly dalosán tovamúlt, tovacsengve, s nem idézheti semmi, a bánat, a csend se; ha vak 6 maga, el maga némul, ' az emlék, s, betegen, maradéknyi esélye a nemlét. S belehal, ha barátai elmulanak, s odahagyva szokás, busulás, csevegés, bor; a kötés ha kiszikkad, akár a patak, s csupa tűnt idegent fed a hajdani névsor. De a szorgos idő megy előbbre, igen kivirágzik a rajz a fagyott üvegen, szerelem hamuból veszi tűzmadarát, bor az asztalon, újra barát a barát. Kiderül, s odalent, a barázdái rendben tavasz érleli kékszemü szép szineit... S kiderül: noha egyszer meghal az ember - ezerszer megszületik. HÁRS GYÖRGY fordítása MUMIN KANOAT A forráshoz Hajnalban támadsz virágok mosolyából, áttetsző törékenységgel és lágy fénnyel. Néha kő rejt a kíváncsi pillantástól, elbújsz mint egy hegyi lány a szépségével. Vized szivárványos és Illatot áraszt, felesleges kérdeznem a tisztaságot, szirmok és színek keverednek sodrában, mélyed hallgatva őrzi száz dallam titkát. Mennyi íz és mennyi kedvesség van benned! Darvak játékos szépsége vagy te, forrás! Minden bánatomat rögtön elfelejtem, ha hűsítő habjaid érinthetik szám. Eloltom a szomjam, aztán cseppjeidból lejtős ösvényen a száraz földnek viszek. Zöld ragyogással díszítem fel a mezőt, sarjadó fű őre, ajándékba neked. KAPECZ ZSUZSA fordítása
