Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-04 / 14. szám

n JO fOLYTATdíllf Kritikus hangnemben - ünneprontás nélkül A vásárúti (Trhovó Myto) Csehszlo­vák-Szovjet Barátság Efsz a termelés elért szintje, hatékonysága, a munka szervezése és irányítása, a korszerű technológiák alkalmazása, akárcsak a dolgozókról való sokoldalú gondosko­dás alapján is az élenjáró mezőgazdasá­gi üzemek közé tartozik, (gy akár az is megtörténhetett volna, hogy a közgyűlé­sen ünnepi hangnemben csupa jó és szép hangzik el, hiszen amint Varga Gyula, az efsz elnöke beszámolójának kezdetén kiemelte, sikeres mezőgazda- sági évet zártak, s ezzel együtt összesí­tett mutatóiban nemcsak az 1985-ös év, hanem az ötéves tervidőszak feladatait is teljesítették. A vezetőség beszámolója azonban nem maradt az összesített eredmények­nél és az elért mennyiségi mutatóknál. Sőt - nagyon helyesen - a rengeteg adatot nem is részletezte. A számszerű kimutatást már a közgyűlést megelőzően valamennyi tag írásban megkapta és át­tanulmányozhatta, így az elnök által is­mertetett beszámoló elsősorban a tanul­ságokat összegezte. Dicsért, ahol dicsér­hetett, bírált, ahol ezt a helyzet megköve­telte, s figyelmeztetett a nehezebb felté­telekre, ahol az úgy volt indokolt. Munkájuk eredményeivel a növényter­mesztésben dolgozók állnak az élen. De a sikerek nem feledtetik azokat a hiá­nyosságokat, amelyek a cukorrépa ter­mesztésében előfordultak. Már a tavaszi mezei munkák megkezdése előtt konkrét szervezési intézkedéseket tesznek, hogy hasonló kiesések a jövőben ne legyenek. Három kiemelt feladat vár az ágazat dolgozóira. Meg kell teremteni a feltétele­ket ahhoz, hogy évente a szántó 28 százalékán jó minőségű szerves trágyát dolgozhassanak be a talajba, laboratóriu­mi elemzések alapján végezzék a táp­anyag-utánpótlást, s mindenkit személy szerint tegyenek felelőssé és érdekeltté az üzemanyaggal való takarékosko­dásban. A zöldség- és a gyümölcstermesztés­ben a termés minősége kerül előtérbe. Az ott dolgozókat a jobb minőség eléré­sére a munkanormák következetesebb érvényesítésével és a belüzemi önelszá­molás elmélyítésével fogják ösztönözni. A legtöbb kritikus észrevétel az állatte­nyésztőben dolgozók elmére hangzott el, annak ellenére, hogy az ágazat termelési és eladási tervét is egyaránt túlteljesítet­te. A tej minősége, a pontos munkába járás, a munkafegyelem, és az etetés minősége állt a figyelem középpontjában. Az ágazat vezetőivel szemben is szigo­rúbbak lesznek, és a jövőben anyagilag is jobban érdekeltté teszik őket az ered­ményekben. Az igényes termelési és pénzügyi terv csak így teljesíthető. Hasonló szellemben értékelte és ele­mezte a beszámoló a többi ágazatot is. A kritikus hangnem szükségességéről Mészáros Ernő üzemgazdász beszámo­lója mindenkit meggyőzött. Hangsúlyoz­ta, hogy az idén és az elkövetkező idő­szakban is a bevételek növelésének el­sődleges módja és lehetősége a minőség javítása. Ha több jobb minőségű tejet, gyümölcsöt, zöldséget stb. fognak érté­kesíteni, akkor nagyobbak lesznek a be­vételeik és a tagoknak is több jut. A kér­dés közgazdasági lényege és alapja, hogy a termelési költségek milyen haté­konysággal térülnek meg. Miután a gé­pek és berendezések egyre drágábbak, nagyon lényeges a korszerű és nagy teljesítményű gépek maximális kihaszná­lása, a tudatos és távlatilag tervezett gépvásárlás és beruházás. Az új gazda­sági szabályozók feltételei között csak ott tudnak eredményesen gazdálkodni, ahol az egyes munkahelyeken és -szakaszo­kon dolgozók mindegyike anyagilag is érdekelt az eredményekben. Ezért beve­zették a belüzemi önelszámolást, amit az elkövetkezőkben tovább mélyítenek, hogy a jövőben a kereseti különbségek az érdemek arányában még számotte­vőbbek legyenek. Góra István mérnök, az állattenyésztő ágazat vezetője már a célokkal össz­hangban részletezte a feladatokat. Amint elmondta, elsősorban azokra a területek­re összpontosítják a figyelmet, ahol az 1986-os tervek teljesítésében a legtöbb tartalékuk van. Náluk ez a tejtermelés. Tavaly az eladott tejnek csak 81 százalé­ka tartozott az első minőségi osztályba, ami az 1984-es aránynál is rosszabb. Ez a továbbiakban megengedhetetlen. Az eszközölt intézkedésekkel egyrészt meg­teremtették a javulás feltételeit, másrészt arra ösztönzik a tehenészetben dolgozó­kat, hogy e feltételeket kihasználják és a lehetőségekkel arányban álló eredmé­nyeket érjenek el. A kritikus, bíráló hangnem a tanácsko­zás egészét jellemezte, s ha valaki úgy gondolná, hogy közgyűlésen, ünneplőbe öltözött tagság előtt ez ünneprontás volt, téved. Aki lépést akar tartani a fejlődés­sel, a gazdasági és szociális fejlesztés feladataival összhangban a munka minő­ségének javítására, hatékonyabbá téte­lére és a költségek csökkentésére fordítja a fő figyelmet, annak elért eredményeit nem szabad túlértékelnie, és elsősorban a még meglevő tartalékok értékesítésé­nek lehetőségeit és módjait kell megke­resnie. Úgy, ahogy azt közgyűlésükön a vásárúti szövetkezet tagjai tették. EGRI FERENC ehszlovákia további gazdasági és szociális fejlődése fő irá­nyainak a tervezetében többek között az is szerepel, hogy az ésszerű táplálkozás érdekében növelni kell a zöldség- és gyümölcsfélék termelését, rugalmasab­ban kell megoldani ezek betakarítását, feldolgozását és kereskedelmi forgalma­zását. A Kassa- (Koáice)-vidéki járásban, amint az a járási pártkonferencián is elhangzott, a mezőgazdasági vállalatok a 7. ötéves tervidőszak egyik évében sem teljesítették a zöldségeladás tervét, s az egész tervidőszak átlagában csak 87,7 százalékos eredményt értek el. Az okok többek között abban is kere­sendők, hogy a zöldséget termelő válla­latok nem rendelkeznek elegendő mun­kaerővel, gépi és egyéb felszereléssel, s nincsenek teljesen megoldva az adás­vételi kapcsolatok sem a termelők és a forgalmazók között. E problémák meg­oldásával tehát olyan feltételeket kell te­remteni, amelyek garantálják a zöldség­félék termelési és eladási tervének telje­sítését, ahogy ezt a társadalom mennyi­ségben, választékban és minőségben igényli, beleértve a fólia alatt hajtatott zöldséget. A járás legjobb szövetkezete a Csányi (Cana) Efsz, ahol a 6. ötéves tervidő­szakban 573, a hetedikben pedig 1653 tonna zöldséget értékesítettek. A 8. öt­éves tervidőszakban már nem növelik, csupán az elért szinten tartják a zöldség- termelést, ami azt jelenti, hogy az elmúlt tervidőszakban már elérték a szövetkezet szempontjából optimális szintet. A szö­vetkezet elnöke, Juraj Bokoi, aki a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának is az elnöke, nem derűlátó a zöldségtermelés helyzetét illetően. Vi­lágosan feltárta azokat a gondokat, ame­lyek főleg Kelet-Szlovákiára jellemzők. Mint mondotta, bár kis ország vagyunk, a zöldségtermesztés feltételei az egyes körzetek adottságai szerint nagyon kü­lönbözőek, hiszen országunk hossza több mint ezer kilométer. Emellett Kelet- Szlovákiában van az ország legmaga­sabb területe, a Magas-Tátrában, de a legalacsonyabb is, a Bodrogközben. Keleten legalább két-három héttel ké­sőbb tavaszodik, mint Nyugat-Szlovákiá­ban, a zöldségfélék felvásárlási ára még­is egyforma. így az első zöldségféléket a Nyugat-szlovákiai kerületben akkor ér­tékesíthetik, amikor legmagasabb az ára, itt viszont csak két-három hét múlva, amikor már csökkennek a felvásárlási árak. Az eddigi hozzászólások, javasla­tok nem vezettek megoldáshoz, pedig ezt a problémát látniuk kell az illetékes köz­ponti szerveknek, s az elnök véleménye szerint a 8. ötéves tervidőszakban a zöld­ségfélék felvásárlási árait ha nem is járá­sonként, de legalább kerületenként kelle­ne megszabni, az éghajlati viszonyoknak megfelelően.- Száz fóliasátrunk van, ezek egyen­ként hétezer koronába kerülnek, tehát az egész hétszázezer koronás kiadással jár. Tisztában vagyunk azzal, hogy a zöld­ségre szükség van, ezen nem is vitatko­zunk, részünkről a termeléshez szüksé­ges munkaerőről is gondoskodunk, s arra törekszünk, hogy dolgozóink felelős munkával jó minőségű árut állítsanak elő. Az viszont már nem rajtunk múlik, hogy az áru milyen állapotban kerül a fogyasz­tóhoz. Amíg ugyanis a megtermelt zöld­ség eljut tőlünk a fogyasztóhoz, nagyon hosszú és göröngyös utat tesz meg. A felvásárlónak akkor kellene átvennie a termésünket, amikor a legalkalmasabb arra, tehát nem napok, esetleg hetek múltán. A gyakorlat ugyanis többnyire ilyen, amire csakis mi fizetünk rá. El kellene érni, hogy vásároljanak fel min­den kínált mennyiséget, tehát a másod-, harmadoszályú árut is, hiszen feldolgo­zásra ez is alkalmas. Ha már valamit kitermeltünk, akkor az ne vesszen kárba - hangoztatta az elnök. A zöldség sok vitamint tartalmaz, de csak a friss zöldség. Ha ez már nálunk is túlérett, s a kereskedelemben is elfekszik néhány napot, vészit vitamintartalmából.- Sokszor megtettük már - folytatta Juraj Bokoö, - hogy a felvásárlót kihagy­va huszonnégy óra alatt eljuttattuk a zöldséget a fogyasztóhoz, számunkra is jobb áron. Persze, szemünkre vetették, hogy ezzel megkárosítjuk a kereskedel­met. Szerintem ez is járható út lenne. Nálunk például sokszor ott halmozódik a zöldség, miközben tőlünk száz kilomé­ternyire a Magas-Tátrában nem lehet kapni. Erről személyesen többször is meggyőződtem. A friss zöldségáru gyors elosztásában tehát elég sok fogyatékos­ság van még, s ezen a szakaszon is meg kell oldani a nagyobb felelősség és a cél­szerűbb érdekeltség kérdését. Az elnök a továbbiakban arra is kitért, hogy a 8. ötéves tervidőszakban minden szempontból alátámasztják az előirány­zott mennyiségi és minőségi szint eléré­sét. További szocialista munkabrigádok létesülnek a kertészetben, s az anyagi érdekeltség célszerű elmélyítésével fo­kozzák a friss zöldséget termelő dolgo­zók munkakedvét. IVÁN SÁNDOR 1986. IV. 4. FELFELÉ ÍVEL A ZVOLENI JÁRÁS MEZŐGAZDASÁGA A jellegzetes közép-szlovákiai tanyavilágot magába foglaló Zvoleni járásban a hetvenes évek elején a szántóterület egynegyedét még magángazdák mű­velték, s csupán az elmúlt öt esztendő alatt szorult ez az arány tíz százalék alá. A hegyoldalakban húzódó keskeny, gépi művelésre alig alkalmas parcellák tulaj­donosai közül mind többen adják fel a hagyományos életformát. A hegyvidéki földművelők mai nemzedéke egyre jobban felismeri a közösben való boldogulás előnyeit. Ezt a felismerést természetesen a járás mező­gazdasági nagyüzemei is elősegítették, amelyek több­sége az elmúlt öt-tiz esztendőben gyors fejlődésnek indult. A legutóbbi ötéves tervidőszak éveiben a járásban már közel húszezer hektáron termesztettek gabonafé­léket, s az átlaghozamok a korábbi 1,8-2 tonnáról 3,8 tonnára emelkedtek. A hozamok megkétszereződését jelentős erőfeszítések, nagy beruházások árán érték el. Csupán a legutóbbi években 135 millió koronát fordítot­tak talajjavításra, mintegy hatezer hektárnyi földet re- kultiváltak, 1300 hektáron pedig bevezették az öntö­zést. A gabonatermelés jelentős növelése ellenére a Nö­vénytermesztésben továbbra is a szálas takarmányok termelése dominál. Tavaly több mint 50 ezer hektáron termesztettek különféle takarmánynövényeket, s a le- gelóterület is igen jelentős. Számottevő még a burgo­nya, a hüvelyesek, az olajnövények és a len vetésterü­lete. Burgonyából az elmúlt ötéves tervidőszak folya­mán több mint 28 ezer tonnát értékesítettek, s a hektá­ronkénti hozamok már meghaladják a 13 tonnát. A len terméshozama a tíz évvel korábbihoz viszonyítva csak­nem megháromszorozódott, s megközelíti a hektáron­kénti három tonnát. A gabona- és a takarmányfélék hozamának látvá­nyos növekedése lehetővé tette az állattenyésztés fejlesztését is. A szarvasmarha-állomány az elmúlt másfél évtized alatt 19 ezer darabról fokozatosan 46 ezer darabra nőtt, s hasonló arányban gyarapodott a sertésállomány is. Tavaly az egy tehénre számított évi fejési átlag már 3300 liter fölé került, a hízómarhák napi súlygyarapodása 64, a sertéseké 54 dkg volt. A járás mezőgazdasági szakemberei azonban nem is annyira a hozamok és a termelékenység növekedé­sére a legbüszkébbek, hanem inkább a termelés gaz­daságosságára. A hetedik ötéves tervidőszak folyamán például a fajlagos takarmányfogyasztásban tíz száza­lékos megtakarítást értek el. A sikerek mellett azonban a fogyatékosságokat is látják. Ezek főleg a hasonló feltételek között gazdálkodó üzemek eltérő teljesítmé­nyeiben mutatkoznak meg. Az efsz-ek februári évzáró közgyűlései jó alkalmat adtak az összehasonlításra. Sok helyen felvetődhetett a kérdés, hogy az aszályos időjárás ellenére miként sikerülhetett a cerovói, a sliaői és a litavai szövetkezetben jelentősen túlteljesíteni a gabonatermelési feladatokat. Az sem vet jó fényt néhány gazdaságra, hogy burgonyából nem érték el a tervezett hozamokat, miközben a Dobrá Niva-i és a bzoviki termelők országos viszonylatban is kiemelke­dő termést takarítottak be. Az állattenyésztésben is jelentősek a szintkülönbsé­gek. Amíg például a több mint ezer tehenet tartó Dobrá Niva-i Új Élet Efsz-ben 4263 literes fejési átlagot értek el, addig a Zvolenská Slatina-i Augusztus 29 Etsz-ben a 2800 literes szintig sem jutottak. Az egyes termelési ágazatokban mutatkozó ered­ményességi szintkülönbségek ellenére a Zvoleni járás efsz-ei egészében véve jó gazdasági évet zártak, nem egy szövetkezet nyeresége a tízmillió koronát is meg­haladta. Az évzáró közgyűléseken elhangzottakból arra lehet következtetni, hogy még az élenjárók is látják saját gazdálkodásuk gyenge pontjait, ami kedvező jelenség, mert azt jelenti, hogy e tartalékok kihasználá­sával teljesíteni tudják a 8. ötéves tervidőszak minden eddiginél igényesebb feladatait. A járási pártkonferencián például tőben is rámutat­tak, hogy a takarmányfélék betakarításának és tartósí­tásának a technológiája nem felel meg a követelmé­nyeknek. Kifogásolták, hogy számos elhangzott Ígéret ellenére nem javult jelentősen a gépellátás, Így különö­sen a hegyvidéki gazdaságokban még mindig sok takarmány megy veszendőbe. Megfelelő gépesítés mellett a zöldség- és gyümölcstermesztés is jövedel­mezőbbé válhatna. A járás mezőgazdasági üzemei ugyanis a korábbi párthatározatok szellemében ezek­ben az ágazatokban is célul tűzték az önellátás fokoza­tos elérését. HACSI ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents