Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-28 / 13. szám

Március 20-án este 10 óra 41 perckor még nagyon közelinek tűnt a világbajnoki cím megvédése. Négy és fél perc múlva, a kűr befejeztével szertefoszlottak Alekszandr Fagyejev reményei. Jobban mondva „elcsúsztak“ a jégén. A pontokra várva becsukott szemmel ült, de minden az arcára volt Írva. Rontott, többször is bu­kott, először a tripla Axelnél. Meg­próbálta hát még egyszer. Ta­pasztalt versenyző, tudja, enélkül nehéz lett volna egy ilyen erős mezőnyben világbajnokságot nyerni. Megint nem sikerült, lete- nyerelt. A tripla leszúrt Rittberger- nél a jégre huppant. Bátorságára vall, hogy ilyen lelkiállapotban is megpróbálkozott az előbbi ugrás négyfordulatos változatával, de ennél sem járt nagyobb sikerrel. A maximalizmusáról ismert Szta- nyiszlav Zsuk edzőnek sokan a szemére vetették, nem helyesen cselekedett, amikor kockáztatott. Hét tripla szerepelt tanítványa kűr­iében, s ilyet nem szabad tenni, amikor védence karnyújtásnyira van az aranytól. Biztonsági futás­sal - mondták sokan - talán meg- védhette volna címét. Lehet! Per­sze, Így utólag erősen kételke­dünk benne. Mert a genfi Vernets sportcsarnok férfiversenye párat­lanul nagy és izgalmas volt, s a nágy tét miatt elsősorban az volt a döntő, hogy ebben a csatá­ban kinek vannak jobb idegei. Fagyejev egyébként is hátrány­ban volt ellenfeleivel szemben. Az esélyesek közül ő futott elsőként, tehát kockáztatnia kellett, hiszen nem tudhatta, mit mutatnak az utána korcsolyázók. Ezt igazolja, hogy az utána jégre lépő, s a ne­gyedik helyen álló amerikai Brian Boitano szédületes, hibátlan programot mutatott be. Sajnos, Jozef Sabovőík „követte" Alek­szandr Fagyejev példáját, nem volt épkézláb ugrása, miután a tripla Lutznál kiújult térdsérülé­se. Sabovőik elől elúszott a szov­jet fiú gyengélkedése után felcsil­lant óriási lehetőség, sőt, Jozef még az éremért folyó küzdelemből is egycsapásra kiszállt. A hatszoros kanadai bajnok Brian Orser szabadkorcsolyázása sem sikerült ideálisan a Vernets sportcsarnokban, de ahhoz mégis elég volt, hogy ő is megelőzze Sztanyiszlav Zsuk tanítványát, x Szása, ahogy Zsuk mester és a barátok nevezik Alekszandr Fa- gyejevet, pici gyerekkora óta kor­csolyázik. Az első „vasat“ szülei­től kapta. Édesapja, a villamos­,, Győzni akarok, mert mély meggyőződésem, hogy képes vagyok rá..." mérnök Vlagyimir, valamikor fut­ballozott, s ma is lelkes híve a sportágnak. A mama, Anna, or­vosi hivatásának él, aktívan soha nem sportolt. De éppen 6 vette át Szását a mükorcsolyázásra: „Ott mindig friss levegőn van, s az izmok is erősödnek". A kisfiú ki­mondott tehetségnek bizonyult, csakhamar nem okozott neki gon­dot, hogy a csúszós jégen ottho­nosan mozogjon. Szülővárosá­ban, Kazányban Gennagyij Tara- szov edző speciális csoportjában dolgozott hétéves korától. Hogy mennyire szerette mesterét, arról vall kijelentése is: „Ha Gennagyij Taraszov gyorskorcsolya-edző lett volna, akkor ma én gyors- és nem műkorcsolyázó vagyok". A sport­ág hívei örülnek, hogy így történt, s nem másképp. A tényeket is­merve: a múkorcsolyasport szá­mára nagy veszteség lett volna Fagyejev hiánya. Idézzük ezzel kapcsolatban az elmúlt évek egyik legnagyobb egyéniségének, Ro­bin Cousins-nak a véleményét Fagyejevről: ,,Ót tartom a világ jelenlegi legjobbjának. Ugrásai káprázatosak, mozgása rendkívül művészi.“ Az angol Cousins az 1983-as helsinki világbajnokság után nyilatkozott, s akik látták már korcsolyázni Alekszandr Fagyeje- vet, minden bizonnyal igazat ad­nak neki. Még akkor is, ha a múlt csütörtökön nem jött ki a lépés! x Szása tizenhat évesen, 1970- ben került Moszkvába Sztanyisz­lav Zsuk csoportjába. - Eleinte nagyon nehezen szoktam meg az új környezetet - panaszkodott, amikor Bratislavában beszélget­tem vele -, hiányzott az otthon. Ebben a számomra nehéz időben mesterem nemcsak edzőként állt mellettem, de a szüléimét is igye­kezett pótolni. Az edző és tanítványa között különös viszony fejlődött: Zsuk apa, szaktanácsadó, mester és nem utolsósorban barát volt egy- személyben.- Szigorú, de mindig segítőkész mesteremnek köszönhetem eddigi sikereimet. Ó vezetett rá a ke­mény munkára, ó tartott ott a jé­gen akkor is, amikor legszíveseb­ben sutba dobtam volna az egé­szet. Sztanyiszlav Zsuk Így látja ta­nítványát:- Szása nagyon-nagyon tehet­séges. Olyan kitűnő tulajdonsá­gokkal rendelkezik, amelyek a sportágban elengedhetetlenek. muzikális, tanulékony, fogékony. Röviden - kimondott öröm szá­momra a vele folytatott munka. x A huszonkét éves Fagyejevet a világ legsportszerűbb műkorcso­lyázójának tartják. Minden idény­ben rettenetes nehézségű kúrrel rukkol ki.- A műkorcsolyázás állandó ki­hívás saját énünkkel szemben - tartja a moszkvai testnevelési főiskola hallgatója. - Az embernek küzdenie kell, ha szükséges az utolsókig - teszi még hozzá. Edzésen szorgalmasan rajzolja a hurkokat (Ján Súkup és a ŐSTK-felvétele) Alekszandr Fagyejev 1978- ban, a Szovjetunió junior bajnok­ságán ugrotta az első triplát. Mi volt az, emlékszik még?- Hogyne! Ma is ez számomra a legszebb ugrás. A Toeloop, vagy leszúrt Rittberger. Repertoárjából ma nem hiány­zik egyetlen tripla sem. Részben - s ez csak növeli a nehézségi fokot - kombinációban ugorja őket. Két évvel ezelőtt az Európa- bajnokságon elsőként a világon mutatta be kombinációban a tripla Axelt és a dupla Toeloopot. Az olimpián pedig négyfordulatossal rukkolt elő: a leszúrt Flipp nem sikerült tisztán, de a krónikákban mindenképp az ő neve mellett áll a bejegyzés: elsőként próbálko­zott vele. — Szeretek újítani, változtatni. Mesterem és én azon a vélemé­nyen vagyunk, hogy az nem vall férfimunkára, ha utánozzuk amit már mások tudnak. Az a híres, vagy inkább hírhedt Zsuk-féle maximalitás? Vagy in­kább egyszerűen: képességeink ismeretében saját magunkkal szemben támasztott rendkívüli igényesség? Szemlélet dolga. Néhány éve teljesen új ugráson dolgoznak, ami állítólag teljesen más lesz, mint az eddig ismertek. Alekszandr Fagyejev erről nem volt hajlandó semmit elárulni.- Korai még erről beszélni. Avagy titok. Ahogy akarja. Hadd legyen meglepetés. Jó. Belenyugszunk - és kíván­csian várjuk. x Az orosz irodalom klasszikusait és a modern popzenét egyaránt kedvelő szimpatikus szovjet fiú Jozef Sabovőíkhoz hasonlóan sé­rült veit az elmúlt esztendőben. A felkészülése is sokáig szünetelt, versenyeket hagyott ki. Az idény két legjelentősebb eseményén, a koppenhágai kontinensvetélke- dön és a genfi világversenyen nem tudta „kihívni“ önmagát, mindkét alkalommal „csak“ a bronzérem jutott neki. Az elmúlt csütörtöki eredmény- hirdetéskor kényszeredett mosoly ült Alekszandr Fagyejev arcán. Vérbeli sportolóként vette tudomá­sul vereségét. Mert számára a bronzérem vereséget jelentett. De egy biztos, még sokáig nem nyugszik bele. Nem tud belenyu­godni. Ő, aki annak idején kijelen­tette: - Győzni akarok, mert mély meggyőződésem, hogy képes va­gyok rá. Hogy is mondják? Ilyen fából faragják a győzteseket... Ugrások és névadóik Hol volt, hol nem volt... Mint a mesében. A múlt század végén született egy új sportág, a múkorcsolyázás. S egy­csapásra igen népszerű lett, 1891-ben már kontinensvia­dalt (csalt kerékpározásban volt előbb), az első újkori olimpiai játékok évében, 1896-ban pedig már világbajnok­ságot is rendezett időközben megalakult nemzetközi szö­vetsége. Azóta rengeteget fejlődött a múkorcsolyázás, s minden túlzás nélkül elmondhatjuk: a világ egyik legnépszerűbb sportága lett. A jelentősebb események napjainkban szinte kivétel nélkül képernyőre kerülnek, s a nézők nagy része ismeri a leggyakoribb elemeket, ugrásokat. Ügy gondoljuk, azt sem árt tudni, honnan is származnak ezek. Számos sportágban feltalálójának nevét viseli egy-egy elem. A múkorcsolyázásban is gyakori ez a jelenség: napjaink legjobbjai a régi csillagok találmányaiból élnek. Természetesen azok ugrásait továbbfejlesztették, korsze­rűsítették. Axel, Lutz, Rittberger, Salchow nevéhez ma már gyakran illesztjük a dupla, tripla jelzőket, sőt, amint azt a koppenhágai Európa-bajnokság mutatta, lassan a négy­fordulatosat is, A legnehezebbnek tartott ugrás, az Axel névadója egy 1855-ben született és 1938-ban elhunyt norvég keres­kedő, Axel Paulsen volt. Gyors- és műkorcsolyázóként egyaránt sok sikert ért el. Egy bemutatón előre kifelé ívben futó lábáról a levegőbe ugrott, ott testének hossztengelye körül másfél fordulatot téve a másik lábára ért jégre, s azon hátra kifelé folytatta a siklást. így született az Axel, amelynek ősatyja a maga korában nem is sejtette, hogy néhány évtizeddel később olimpiai és világversenyeket lehet nyerni a róla elnevezett dupla, tripla ugrásokkal. Alois Lutz ugrása számára a talajt honfitársa Otto Preisecker készítette elő, de ő még csak egy fél fordulatot tett. Lutz, egy osztrák technikus és jégkorongozó hátra, kifelé ívben siklott, s közben lengő lábával a jégre szúrva, azzal ugrott fel, s egy teljes fordulat után ugyanarra a lábára érkezve, hátra, kifelé ívben folytatta a siklást. A századforduló táján született Lutz maga sohasem mutatta be újítását, azt legföljebb a hokiedzéseken gyako­rolta. Az első világháborúban súlyos tüdőbajt kapott, s igen fiatalon halt meg egy bécsi katonakórházban. Werner Rittberger három világbajnoki ezüstérmet szerzett, majd edzőként folytatta pályafutását. Az első kontinensviadal évében Krefeldben látta meg a napvilágot, s 1975-ben halt meg. Hátra kifelé ívből felugorva egy testfordulat után ugyanarra a lábára visszaesve hátra kifelé folytatta a siklást. A sportág legeredményesebb versenyzője volt a tízsze­res világ- és kilencszeres Európa-bajnok svéd Ulrich Salchow, aki Koppenhágában született 1877-ben és Stockholmban halt meg 1949-ben. Visszavonulása után egy ideig a nemzetközi szövetség elnöke volt, szakíróként is tevékenykedett. 1908-ban olimpiát is nyert Londonban. Az ugrás a hátra befelé futó lábról indul, a leérkezés pedig a hátra kifelé ívben futó másik lábra történik. Megkönnyíti a felismerést, hogy a törzs csaknem egy fél fordulatnyit már az elugrást megelőzően előre forog. A Rittbergernek és a Salchownak ma ismerünk egy leszúrt változatát is, a Touloopot, illetve a Flippet. Az említett ugrásokon kívül létezik még kettő, de ezek­kel meglehetősen mostohán bánnak a mai korcsolyázók. Az ok egyszerű: nem duplázhatok. Az ötszörös világbajnok amerikai Richard Buttonról ugrást és ülóforgást is nevez­tek el. Az osztrák Gustav Euler találta ki azt az ugrást, amelynél a versenyző a hátra, kifelé sikló lábról felugorva teljes fordulatot végez, majd ugyanarra a lábára érkezve, hátra befelé siklik tovább, miközben másik lábát oldalt magasra emeli. Eulert annyira elfeledték, hogy az ugrás ma már a svéd Per Thoren nevéhez fűződik. Az oldalt irta: URBÁN KLÁRA Jozef Sabo ve ikot tartják a világ legjobb ugrójának. Nem csoda, hogy a világon ő volt az első, aki nagy versenyen négyfordulatos ugrást mutatott be. Kop­penhágában Rittberger találmányának leszúrt változa­tával kápráztatta el a nézőket (ŐSTK-felvétel) J szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zpltán. helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon: 309 331-252. 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18, gazdasági ügyek: 506-39 távíró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5. telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15 II. emelet, teletop: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70 A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13.- Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS. Ústredná expedícia a dovoz ttaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. .mm m mm mer Amikor az idegek harca legyőzi a tudást

Next

/
Thumbnails
Contents