Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 13. szám
(Folytatás a 4. oldalról) JSZÚ 5 6.111.28. rüsítésére, illeve az energiaigényes termékek gyártásának korlátozására. A hetvenes évekkel szemben - amikor egy ötéves tervidőszakban 10-12 millió tonna kőszénegyenértékű tüzelőanyaggal növekedett a tüzelőanyag-energetikai erőforrások fogyasztása - a 7. ötéves tervidőszakban mindössze 2,4 millió tonna kőszénegyenértékű tüzelőanyaggal növekedett a hazai fogyasztás. A növekményt főképp a nemtermelő ágazatokban használták fel. Az eredmények e téren is nagyrészt a dolgozók kezdeményezéseinek, a széles bázisú vállalási mozgalomnak köszönhetőek. Az elmúlt időszakban, főleg pedig az elmúlt ötéves tervidőszakban feltételeket teremtettünk és bontakoztattunk ki ahhoz, hogy nagy szerkezeti átalakításokat hajtsunk végre. A kezdeti problémák leküzdése után lényegében nálunk is elsajátították az atomerőművek építését, és teljes mértékben biztosítani tudjuk ezek megbízható üzemeltetését. Noha egészében véve nem teljesítettük a XVI. kongresszus által kijelölt feladatot, amelynek értelmében az atomerőművekben 1985-ben 15 milliárd kWó áramot kellett volna előállítani (11,8 milliárd kWó-t állítottak bennük elő), 1985-ben az atomerőművek adták a belföldön termelt áram 14,6 százalékát. 1986-ban már 16,5 milliárd kWó-t termelnek. A tapasztalatokat a többi atomerőmű építése során is érvényesíteni kell. Ugyanakkor továbbra is teljes mértékben biztosítani kell az összes biztonsági követelmény érvényesítését. A nukleáris energetika fejlesztése - amelyben saját nyersanyagbázisra, a hazai uránbányák lehetőségeire támaszkodunk - lehetővé teszi, hogy a 8. ötéves tervidőszaktól tervszerűen csökkentsük a barnaszén elégetésével megvalósított áramtermelést. Ezáltal a környezetet is kíméljük, mert kevesebb szennyező anyag kerül a levegőbe. A szénbányászat fokozatosan stabilizálódott. Ezt főleg az Észak-csehországi Barnaszénkörzet konszolidálódásának köszönhetjük. Az észak-csehországi bányászok teljesítették a XVI. kongresszus által kijelölt feladatokat. Ehhez hozzájárult, hogy a külszíni bányákban a rekonstrukciónak, az innovációnak és az új gépek üzembe helyezésének köszönhetően növekedett a technológiai rendszerek teljesítőképessége és üzembiztonsága. Az Ostrava Karviná-i Szénkörzet viszont - mivel romlottak a bányák geológiai viszonyai- nem teljesítette a kőszénjövesztési tervet, noha állandóan figyelmet fordítottak a munkára és a műszaki felszereltség fejlesztésére. Az összes szénkörzetben nagy elismerést érdemel a bányászok erőfeszítése, áldozatkészsége és kezdeményezése. Tüzelőanyag-energetikai mérlegünkben továbbra is fontos szerepe van a szénnek. Készleteink korlátozottak, így jobban kell vele gazdálkodni. Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy feltétlenül szükség van a tüzelőanyag- és energiaellátás folyamatossága érdekében megfelelő tartalékok kialakítására. Ezért - noha tervszerűen csökkentjük a kitermelést- szükség van a szénkörzetek fejlesztésére és a jövesztés előkészítésére. Mivel romlott a barnaszén minősége és szükség van a lakosság osztályozott barnaszénnel való ellátásának biztosítására, a kevésbé értékes tüzelőanyagok hasznosítása érdekében feltétlenül meg kell gyorsítani a megfelelő kazánok gyártását, illetve a már meglevő kazánok átalakítását. A bányákban a biztonság, a higiéniai feltételek javítása, a munka kulturáltabbá tétele, a nehéz fizikai munka részarányának csökkentése, a műszaki bányafelügyelet igényesebbé tétele és a személyes felelősség szilárdítása állandó feladat, és végrehajtására még nagyobb figyelmet kell fordítani. A gázipar is nagyot fejlődött, és a népgazdaság dinamizáló ágazatává vált. Azzal, hogy felépítjük a tranzit gázvezetékek rendszerét, és hogy az évenkénti szállítási kapacitást már 53 milliárd köbméterre növeltük, a CSSZSZK Európa legnagyobb gázszállítójává vált. Bekapcsolódtunk a Szovjetunió gáziparának fejlesztésébe, bővítettük a tranzitvezetékek rendszerét, miközben részben a hazai gázkitermelést is növeltük. Mindez fokozatosan lehetővé teszi a földgáz-erőforrások fokozatos növelését. Ez megköveteli, hogy tovább fejlesszük a távolsági vezetékek, illetve az elosztó vezetékek hálózatát, valamint növeljük a föld alatti tárolók befogadóképességét. A világítógáznak - rövid távon- még nem szűnik meg a szerepe, még akkor sem, ha e fontos erőforrást fokozatosan földgázzal helyettesítjük. Az említett gazdasági feltételek a kohászatban is alapvető változásokat tettek szükségessé a fejlődésben. A nagy mértékű tüzelőanyag-, energia-, import-, beruházás-, szállítás-, és ökológiai igényességet figyelembe véve a CSKP XVI. kongresszusa előtérbe helyezte a kohászat minőségi vonatkozásait, miközben erőteljesen lelassult a mennyiségi növekedés üteme, súlyt helyezett a fontos szerkezeti módosítások végrehajtására, a fémek és a fémhulladékok egész népgazdaságban történő fel- használásában és feldolgozásában döntő fordulat elérését sürgette. A 7. ötéves tervidőszakban a gazdaság kohászati termékekből való szükségleteit egészében véve fedeztük, miközben abszolút számokban kifejezve mérsékelten csökkent a nyersvas- és acélgyártás. Ugyanakkor a nemesacél-termelés 10,3 százalékkal növekedett, a dinamó-, transzformátor és egyéb, az elektrotechnikai célokat szolgáló lemezek gyártása pedig 9,8 százalékkal. Az ipari termelésben csökkent a vaskohászat részaránya. A vaskohászat a 7. ötéves terv gazdasági mutatóit egészében véve teljesítette, illetve túlteljesítette. A haladás ellenére azonban aránylag lassú volt a használati tulajdonságok javításának üteme, az acél minőségének javítása, a gazdaságos profilacél-gyártás növelése, valamint a hengerelt acéltermékek méreteinek stabilizálása. Kohászati termékekből nem volt a legjobb az ellátás, főleg a határidők megtartása és a szükséges választék elérése, a megfelelő méretválaszték elérése hagyott maga után kívánnivalót, ami a feldolgozóknál fölösleges veszteségeket okozott. A kohászatnak a nemzetközi szocialista munkamegosztásba való bekapcsolódása is lassan haladt előre. Nem sikerült erőteljesebben szűkíteni a csehszlovák kohászati termékek széles skáláját. A 7. ötéves tervidőszakban üzembe helyeztünk néhány korszerűsített üzemet, így például a Trineci Vasmű oxigénkonverte- res acélművét, néhány acélgyártó aggregátort Vítkovicében, a kassai (Koáice) Kelet-szlovákiai Vasmű folyamatos acélöntödéjét, ugyanilyen üzemet a Sverma Vasműben és a Podbrezovái, valamint a Hrá- dek u Rokycan-i Bílá Cerkev Vasműben. Folytatódott a Klement Gottwald Új Kohó kokszolójának teljessé építése, akárcsak a trineci és a kassai vasműben. Befejeződött az ostravai Klement Gottwald Új Kohó középfinom hengersorának építése, megkezdődött ugyanilyen hengersor építése a kladnói Poldi Egyesült Acélművekben, próbaüzem folyik a Králűv Dvúr-i Vasmű átépített hideghengerdéjében. Korszerűsítették a dinamólemez-gyártó gépsort a Kelet-szlovákiai Vasműben, és végre kellett hajtani a Chomutovi Vasműben, valamint a podbrezovái Sverma Vasműben az igényes csógyártási programot. Egyúttal elavult kohászati üzemeket, berendezéseket szüntettek meg üzemeltetni, így 13 siemens-martin kemencét, 10 hengersort és 3 kokszolót. A csehszlovák kohászatban érvényesített progresszív technológiák részaránya azonban még mindig alacsony, s ennek következtében viszonylag alacsony a nemesacél és a progresszív anyagok gyártása. Például 1985-ben a legyártott acélnak csak a 8,1 százaléka készült folyamatos öntéssel. A nemesacél részaránya a kohászati termékeknek csak a 14,3 százaléka, a lemezáru részaránya pedig szintén csak 44 százalékot tesz ki. A fejlett ipari országokhoz képest e téren kohászatunk elmarad a fejlődésben. A CSKP KB 1984 áprilisában tartott 10. ülése lebontotta a kohászati termelés további intenzifikálásának, rekonstrukciójának és korszerűsítésének programját. Arról az ágazatról van szó, mely gépiparunk és egyéb ágazataink fejlődésének fontos anyagi bázisát képezi. A 10. ülés feladatul adta, hogy e program végrehajtása érdekében nagyobb mértékben ki kell használni a kohászat saját javító és egyéb kapacitásait, a nagyjavítások keretében növelni kell á korszerűsítés részarányát és az elavult termelóaggregátorokat határozottabban kell kiselejtezni. A 7. ötéves tervidőszakban a színesfém- kohászatban sem növekedett a termelés. Végrehajtották a rokycanyi Kovohuty vállalatnál a nikkelötvözet gyártására szolgáló hengermű építését, a éumperki Prametben bővítették a szinterkarbid-gyártó kapacitást, megvalósították a 2iar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Művekben a timföldgyártás intenzifikálását. Mindennek ellenére a kemény fémek és főleg az új anyagok ( az elektrotechnikai ipar része) gyártása nem fedezte a gyorsan növekvő szükségletet. Ugyanakkor a ökológiai hatások megoldása megköveteli, hogy folytassuk a kijelölt kapacitások rekonstrukcióját és korszerűsítését. A CSKP XVI. kongresszusa feladatul adta, hogy évente 4,5-5 százalék fémet takarítsunk meg, ezt a feladatot túlteljesítettük. A 7. ötéves tervidőszakban elért relatív megtakarítás 2,4 millió tonna acéft és 76 ezer tonna színesfémet tett ki (ez az acél esetében 305 ezer tonnával, a színesfémek esetében 19 ezer tonnával több a tervezettnél). A 7. ötéves tervidőszak során nem csupán megállt a fémfogyasztás növekedése, hanem abszolút mértékben kifejezve az acél esetében 3,1 százalékkal, a színesfémek esetében pedig 9,8 százalékkal csökkent. Ezt egyebek között a fémalapanyagok jobb hasznosítására irányuló ésszerűsítő akciók, továbbá a fogyasztás ésszerűsítését szorgalmazó akciók segítették elő, s hozzájárult ehhez a fémalapanyagok jobb felhasználása és a fémhulladék jobb hasznosítása. E pozitív tapasztalatokat, beleértve a fémekkel való gazdálkodás társadalmi ellenőrzését is, tovább kell fejleszteni, növelni kell a progresszív technológiák alkalmazását, korszerűsíteni kell a gépipari metallurgiát, és nagyobb fémmegtakarításokra van szükség mind a kohászatban, mind pedig a gépiparban és egyéb ágazatokban is. A gépipar és az elektrotechnikai ipar a 7. ötéves tervidőszakban a leggyorsabban fejlődő ágazatok közé tartozott.összessé- gükben termelésük 28,3 százalékkal növekedett, és 56 százalékkal részesedtek az ipari termelés növekményében. Biztosították a 7. ötéves tervben kitűzött fejlődési ütem elérését, noha a XVI. kongresszus által kitűzött eredeti feladatot nem teljesítették maradéktalanul. A leggyorsabban - 49,9 százalékkal - az elektrotechnikai ipar termelése növekedett, az ágazat elérte a XVI. kongresz- szus által kitűzött feladat felső határát. Az elektrotechnikai ipar részaránya a gépipari termelésben 1985-ben 21,2 százalék volt (szemben az 1980-as évi 17,9 százalékkal). Szerkezetében néhány fontos változás következett be, melyekkel az elektrotechnikai ipar növekvő mértékben kezdett hozzájárulni a jóváhagyott elektronizálási program végrehajtásához. Nagyobb ütemben növekedett például az irányítórendszerek gyártása, a beruházási és automati- zációs elektronika, valamint a mérő- és szabályozó műszerek gyártása. Bevezették néhány új műszaki eszköz gyártását a technológiai folyamatok automatizált vezérlése, a kisszámítógépek stb. számára. Jelentős haladást értünk el a villanymotorok műszaki színvonalában. A 7. ötéves tervidőszakban az alkatrészbázis termelése több mint 95 százalékkal növekedett, s ennek keretében a mikroelektronikai alkatrészeké több mint 200 százalékkal. Ugyanakkor azonban ez a fejlődés sem volt képes a gyorsan növekvő szükségletek kielégítésére sem az elktrotechnikai ipar keretében, sem a gépipar és a többi felhasználó ágazat vonatkozásában. A 7. ötéves tervidőszak végén e probléma megoldása sürgetőbbé vált. Ez egyrészt annak a következménye, hogy nem tudják kielégíteni az igényeket speciális anyagokból, kön nyű vegyi pari anyagokból, nagy tisztaságú vegyi anyagokból és kohászati anyagokból, másrészt, hogy nem volt kielégítő az elektrotechnikai iparban a beruházási tevékenység. Ezért döntöttek úgy, hogy a 8. ötéves tervidőszakra növelik ebben az ágazatban a beruházási eszközöket, mivel ez elengedhetetlen feltétele az elektronizálási program fokozatos végrehajtásának. Az általános gépipar a 7. ötéves tervvel összhangban 28,7 százalékkal növelte termelését. Nem érte el a tervezett bruttó termelési ütemet a nehézgépipar ( növekedése csak 20,8 százalékos volt), főleg a beruházási egységek kivitelében felmerült problémák következtében. A gazdasági mutatók vonatkozásában a gépipar és az elektrotechnikai ipar egészében véve teljesítette, illetve túlteljesítette a 7. ötéves terv feladatait. Ez főleg az anyag- és összköltségek csökkentésére, a saját termelési érték növelésére, a nyereségre és a termelőalapok jövedelmezőségének növelésére vonatkozik. Megtartották a tervezett arányt a bérek és a saját termelési értékből kiszámított munkatermelékenység alakulása között. 1980-hoz képest 1985-re a készletforgás 22,9 nappal meggyorsult, noha a készletgazdálkodásban jelentős tartalékok maradtak még. A gép- és elektrotechnikai ipari termelési-gazdasági egységek és vállalatok gazdálkodási színvonalában és teljesítményében azonban lényeges különbségek vannak. A 7. ötéves terv feladataival nem birkózott meg valamennyi. Közülük számosban fogyatékosságok merültek fel a választék biztosításában, a gépek és berendezések folyamatos szállításának biztosításában, a gazdasági szerződések megtartásában. Csak néhány szakágazatban javult némileg a pótalkatrész-ellátás. De számos ágazatban, így például a gépkocsiiparban a villanymozdony-gyártás- ban, a helyi gazdálkodási vállalatok szervizszolgáltatásában és egyéb szakaszokon nem tudják kielégíteni a szükségleteket. A vállalatok és a termelési-gazdasági egységek egy része lemaradt a saját termelési programok rugalmasabb módosításában, melyek révén aktívabban reagálhatnának k'k'k'krk'k kkkkkkkk AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A 'k'k'k’kkkrkkrkrkk'k’k'kk'k'k'k kkkkkktkkkkkkkkkkkkkkkkkkk a bel- és külkereskedelem változó igényeire. A gyártmányok minőségében és műszaki-gazdasági színvonalában számos vállalat nem tartott lépést a világban ta- „ pasztaiható fejlődéssel, és nem biztosította termékei számára a szükséges paramétereket és termékei versenyképességét. A 7. ötéves tervidőszakban a gépipar és az elektrotechnikai ipar egészében véve teljesítette és túlteljesítette tervezett beruházási szállításait, és ily módon mindkét ágazat hozzájárult a gazdaság termelési- műszaki bázisának korszerűsítéséhez. E beruházási szállítások 1980-hoz képest 1985-re 31,1 százalékkal növekedtek. Megbirkóztunk többek között az atomenergetikai szükségletek kielégítését szolgáló nagyon igényes termeléssel, haladást értünk el a külszíni szénbányászatban alkalmazott technika műszaki színvonalában, valamint a tranzit gázvezetékek kompresszorállomásainak műszaki színvonalában. Nem értek el azonban döntő fordulatot a kazánállomány korszerűsítésében, a tüzelőanyag-fogyasztás ésszerűsítését szolgáló egyéb berendezések (beleértve a fütömúvi szabályozó és mérötechnikát, technológiai berendezéseket) gyártásában, a vízlágyítók gyártásában, a szennyező- anyagokat felfogó berendezések fejlesztésében és gyártásában. Kedvező eredmények születtek a traktorok fejlesztésében és gyártásában, e téren túlteljesítettük a feladatokat. Főleg az ötéves tervidőszak második felében növekedett az egyéb gépek és berendezések szállítása is a mezőgazdaság részére. Egé- pek egy részének műszaki-gazdasági színvonala azonban elmarad a mezőgazdaság intenzív fejlesztéséhez szükséges színvonaltól. Az élelmiszeripari gépek és berendezések szállítása sem felelt meg a gyorsabb ütemű korszerűsítés szükségleteinek. Hasonlóképpen vonatkozik ez a megállapítás a közszükségleti ipar számos szakágazatára is. Haladást értünk el a nehéz építőgépek, a daruk és egyéb gépi berendezések gyártásában, de eddig nem sikerült valameny- nyit és a szükséges mennyiségben leszállítanunk az építőiparnak. Főleg a befejező műveletekhez szükséges kisgépekről, a karbantartásban, valamint az épület- és lakásállomány-korszerűsítésében használatos gépekről van szó. Noha a tervezettnél több dízel- és villanymozdonyt, villamost, trolibuszt és vasúti kocsit gyártottunk, a közlekedés fejlesztésének és korszerűsítésének szükségleteit nem elégítettük ki. Jelentős korszerűsített kapacitást helyeztünk üzembe a TATRA tehergépkocsik gyártására. Bizonyos határidőcsúszással fejezték be az új típusú Skoda személygépkocsi fejlesztését. E típus gyártását most már a kitűzött határidőben következetesen kell biztosítani. Jelentős fejődésről adhat számot a repülőgépgyártás, valamint az úszó munkagépek gyártá:ta, melyben kifejezően megmutatkoznak a Szovjetunióval való együttműködés eredményei. Biztosítottuk a kőolaj jobb feldolgozásá- noz szükséges berendezések gyártását és általában növekedtek a vegy- és gyógyszeriparba irányuló berendezés-szállítások. Fejlődést értünk el a gépi termelési technikában és részben fejlődést értünk el elektronizálásukban is. Megkezdtük a robotok gyártását és bővült az automatizált alakítógépek és -gépsorok gyártása. Az elektronikus vezérlésű megmunkálógépek részaránya több mint egyharmadot tesz ki, a szükségletekhez képest azonban ez nem elegendő. A gépipar és az elektrotechnikai ipar magas műszaki színvonalon biztosította tervezett szállításainak teljesítését hazánk és a Varsói Szerződés további tagállamai védelmi képességének szilárdítására. A gépipar és az elektrotechnikai ipar számára a CSKP XVI. kongresszusa ugyancsak nagyon igényes exportfeladatokat tűzött ki. Külföldi árakban számolva ezek az ágazatok 1980-hoz képest 1985- re 58 százalékkal növelték exportjukat, ebből a szocialista országokba 67 százalékkal, a nem szocialista országokba pedig 27 százalékkal. Szovjetunióba irányuló kiviteli feladataik teljesítésével és túlteljesítésével jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy Csehszlovákia ezeknek az országoknak a vonatkozásában megőrizze gazdasági kapcsolatainak kiegyensúlyozottságát. Teljes mértékben azonban nem sikerült teljesíteni a nem szocialista országokkal szembeni exportfeladatokat. Ezért nemcsak arra volt szükség, hogy többnyire kisebb hatékonyságú egyéb gépipari termékekkel és kohászati anyagokkal pótoljuk az exportkiesést, hanem arra is, hogy a 7. ötéves tervidőszakra kitűzött keretekkel szemben csökkentsük a gépipari-metallurgiai komplexum részére a behozatalt. A gépipari ágazatok kivitelének és behozatalának egészében vékickk-kirkickktkrkrk(Folytatás a 6. oldalon)
