Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-21 / 12. szám
JSZÚ A társadalmi követelmények és az olvasói igények Interjú SÁRKÁNY ÁRPÁDDAL, a Madách Kiadó igazgatójával • A CSKP XVII. kongresszusára készülve országszerte a felmérés, az eddigi munkánk értékelésének napjait éljük. Véleménye szerint hogyan lehet megvonni a Madách Kiadó elmúlt ötévi tevékenységének a mérlegét?- Egy könyvkiadó munkájában mindig az a döntő, hogyan tudja egyeztetni a társadalmi követelményeket az olvasói igényekkel. Az a tapasztalatunk, hogy nálunk ez a két követelmény összhangban van. Az elmúlt öt évben kiadónk 161 csehszlovákiai magyar művet jelentetett meg 1 074 000 példányszámban. A hazai magyar müveken kívül a szlovák és cseh irodalom legjelentősebb műveit is kiadjuk magyar nyelven. Kiadónk az elmúlt öt év alatt 53 szlovák és 71 cseh művet adott a magyar olvasó kezébe. Könyveink nagy részét a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti könyvkiadási egyezmény keretében Magyarországra is eljuttatjuk. Az elmúlt öt évben ez 232 címszó volt, majdnem másfél milliós példányszámban. Párhuzamosan ezzel, 857 címszót hoztunk be a szomszédos országból 1 427 000 példányban. Kiadónk rendszeresen részt vesz a hazai és nemzetközi könyvkiállításokon és könyvszemléken. Évente átlag 5-6 hazai és ugyanannyi nemzetközi könyvkiállításon mutatjuk be könyveinket. Minden évben a többi szlovákiai kiadóhoz hasonlóan részt veszünk az országos Könyvszemlén. A magyarországi Könyvhét alkalmából évente kiállítunk Budapesten is. Tavaly márciusban Lipcsében, májusban Varsóban, októberben Belgrádban, júniusban Gdanskban, szeptemberben Moszkvában és Frankfurtban állítottunk ki mi is könyveket. 1984-ben a felsorolt rendszeres kiállításokon kívül Havannában is megtekinthették könyveinket. Az elmúlt öt évben több könyvünk díjat nyert ezeken a kiállításokon. 1980-ban a Legszebb Könyv díját Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra című könyve, 1984-ben a XI. brnói nemzetközi biennálén Duba Gyula: Az elrabolt taliga és Eduard Petiska: Házassági kalauz című könyve kapta. Az elmondottakból kitűnik, hogy az elmúlt öt év tevékenységének mérlege számunkra kedvező volt. A jövőben is arra kell törekednünk, hogy könyveink vonzóak legyenek, színvonaluk egyre emelkedjen, hogy olvasóink még szívesebben nyúljanak egy-egy Madách-kiadvány után. • A kiadó munkájában fontos láncszem a lektori testület munkája. Miként szolgálja ez a testület pártunk kulturális politikáját, szocialista nemzetiségi irodalmunk fejlődését, s vajon véleményük megegyezik-e irodalomkritikánk értékítéleteivel?- Valóban, a lektori testület munkája minden könyvkiadó munkájában fontos láncszem. Lektoraink neves irodalmárok, kritikusok, kultúrpolitikusok, akik felelősséggel végzik munkájukat. De ez nem elég! Ahhoz, hogy könyveink színvonala az elvárt követelményeknek megfelelően egyre emelkedjen, még több jó kéziratra és az irodalmi kritika állandó figyelmére van szükség. Az elmúlt öt évben értünk el bizonyos eredményeket. A lektori testület munkájába bekapcsoltunk néhány olyan szakembert is, akik nemcsak esztétikai szempontból, de szélesebb, társadalmi, kulturális politikánk gyakorlati szemszögéből is képesek értékelni a kiadásra szánt müveket. Ez természetesen szerkesztőinket is arra serkenti, hogy ne csak gondozói legyenek az alkotásoknak. Az író és a kiadó között ne csak az egyik láncszem feladatát lássák el. hanem aktívan vegyenek részt a megvalósítás egész folyamatában, amíg a kéziratból könyv lesz. Ezt miért hangsúlyozom? A lektori testület elsősorban tanácsadó testület, befolyásolja a könyvkiadás színvonalát, de a színvonal nemcsak tőle függ. A színvonal mindenkitől függ, aki a könyvkiadásban részt vesz. Az írótól kezdve egészen a könyvterjesztőig. Szocialista nemzetiségi irodalmunk szerves része Csehszlovákia szocialista irodalmának. Kritikusaink zöme ebben az összefüggésben építette fel értékítélő rendszerét. Természetesen akadnak olyanok is, akik tudományost elemzés helyett csak felületesen véleményezik a kiadott müvet, sőt bizonyos csoportérdektől vezérelve, nem veszik észre nemzetiségi irodalmunk valódi értékeit, de szerencsére, ezek száma egyre csökken. Nem az a fontos, hogy a lektor és a kritikus véleménye minden esetben megegyezzen, hanem az, hogy összhangban legyen társadalmunk és olvasóink igényeivel, ezeket szolgálja! • Tulajdonképpen világjelenségnek mondható, hogy az olvasók mind nagyobb számban érdeklődnek a tényirodalom, valamint a társadalomtudományi művek iránt. Az eddig megjelent néprajzi kiadványok, valamint az Uj Mindenes Gyűjteményben megjelent helytörténeti tanulmányok is jelentős visszhangot váltottak ki. A továbbiakban mit tervez a kiadó ezeknek a növekvő igényeknek a kielégítése érdekében?- A feltett kérdés jogos. Olvasóink valóban érdeklődnek a tényirodalom, valamint a társadalomtudományi művek iránt. Kiadónk rendszeresen ad ki ilyen művet, s a jövőben is folytatni kívánja ezt a törekvését. Az 1986-os évben 8 ilyen jellegű könyv kerül az olvasó kezébe. Megjelenik Viliam Plevza: A CSKP nemzetiségi politikája című műve, második magyar nyelvű kiadásban, továbbá A komáromi múzeum száz éve az Üj Mindenes Gyűjtemény ötödik köteteként, Gyűre Lajos: Kassai Napló 1918-1938 című tanulmánya, Dávid Teréz önéletrazi munkája, Dusik Éva: Viszonzatlan hűség című riportkönyve és más könyv. De más jellegű tényirodalmi müvekre is szükség lenne. Például jó lenne sorozatot indítani a csehszlovákiai magyarok 1918 utáni életéről, a CSKP szociális és nemzetiségi harcairól a polgári köztársaság idején, a CSKP vezette mezőgazdasági sztrájkokról Dél-Szlovákiában, 'a csehszlovákiai magyarok részvételéről a béke- manifesztációkon Kassán (Koáice) és Vág- tornócon (Trhovec nad Váhom). Olyan történelmi eseményekről és tényekről szeretnénk kiadni könyveket, amelyek nemzeteinket és nemzetiségeinket összekötik, közelebb hozzák egymáshoz. • A Madách Kiadó fontos szerepet tölt be a szlovák és a cseh kortárs irodalom értékeinek dél-szlovákiai és magyarországi közvetítésben. Mit tesz a kiadó azért, hogy a kiemelkedő szlovák és cseh alkotások minél hamarabb, és méltó fordításban jussanak el a magyar olvasóhoz?- A Madách Könyvkiadó az elmúlt öt évben is sokat tett annak érdekében, hogy a kiemelkedő szlovák és cseh alkotások méltó fordításban eljussanak a magyar olvasóhoz. Kiadónknak ezt a törekvését magyarországi partnereink is több ízben kedvezően értékelték. Talán az elmúlt öt évben nem jelent meg olyan kiemelkedő szlovák vagy cseh alkotás, amellyel kiadónk érdemlegesen ne foglalkozott volna. Az 1986-os évben a szlovák irodalom szerkesztőségében napvilágot lát Ladislav Ballek: Akácok című, Klement Gottwald állami díjjal kitüntetett regénye, Peter Jaros regénye, a Néma fül, süket szem, valamint Ján Solovic négy színdarabja és más alkotások. Működik egy neves szlovák szakemberekből álló testület is, amely nagymértékben hozzájárul, hogy valóban a legjelentősebb szlovák alkotások kerüljenek a magyar olvasóhoz. Kissé bonyolultabb a helyzet a cseh irodalom szerkesztőségében. Alakulóban van egy hasonló tanácsadói testület neves cseh irodalmi szakemberekből, akik figyelik és ismerik a jelenkori cseh irodalmat, s javaslataik, tanácsaik révén a legértékesebb alkotások kerülnek majd kiadásra. Hangsúlyozom, a cseh irodalom közvetítésében eddig is jelentős eredményeket értünk el, de úgy érezzük, hogy az átfutási idő a könyvek cseh megjelenésétől a magyar kiadásig hosszú időt vesz igénybe. A felgyorsulási folyamatban a fent említett tanácsadói testület nagy segítségére lesz a szerkesztőségnek. A Szlovák Irodalmi Alap jelenleg 147 magyar műfordítót tart nyilván. Természetesen mindegyik nem felelhet meg igényeinknek. A mű adottságainak, stílusának megfelelően lehetőségünk van a legjobb fordítók közül választani. A jövőben még nagyobb gondot kell fordítanunk a fordító helyes kiválasztására, hogy az olvasó valóban méltó fordításban olvashassa a szlovák és cseh irodalom alkotásait. • Véleménye szerint megfelelö-e a kapcsolat a kiadó és az olvasók között? Mit tehet a kiadó, hogy ez a kapcsolat a mainál sokrétűbb legyen, s a könyvei ezáltal is minél több olvasóhoz jussanak el?- A kérdés első fele látszólag könnyen megválaszolható, de mégsem így van, ezért kissé meg kell vizsgálnunk az olvasóinkkal kialakított kapcsolataink minőségét. Könyveink népszerűsítésében elsősorban a Csemadok járási titkárságai tehetnek sokat. Az elmúlt esztendőben 17 íróolvasó találkozó valósult meg a Csemadok szervezésében. Eltűnődhetünk, sok-e ez vagy kevés, ám ami ezután következik azon mélyebben el kell gondolkozni. Az író-olvasó találkozók egyharmadát a Ga- lántai (Galanta) járásban szervezték. Felméréseink szerint a többi a Dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda), a Komáromi (Komár- no), az Érsekújvári (Nővé Zámky) és (talán) a Lévai (Levice) járásban zajlott le. Adataink szerint a Lévától Ágcsernyöig (Cierna nad Tisou) terjedő területen mindössze néhány író-oivasó találkozó jött létre, az összesnek csupán tíz százaléka. A Slovenská kniha nemzeti vállalat népességünk, tehát nemzetiségünk arányában helyezi el könyveinket a boltokban. Mégis azt kell megállapítanom, hogy a kassai könyvesbolt által meghirdetett könyveket 80 százalékban nyugat-szlovákiai olvasók rendelik meg, ami azt jelenti, hogy a Kelet- Szlovákiában élők gyér érdeklődést tanúsítanak kiadványaink iránt. Nos, a kérdés második felének megválaszolásakor ezekből a tényekből kell kiindulni. Mozgósítani kell az említett földrajzi vonaltól keletre eső olvasókat és elsősorban az ottani nemzetiségi intézményeket, de kiadónk dolgozóit, propagandánkat is, s talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy elsősorban alkotó, tehát író szerkesztőinket is. Felmerülnek persze egyéb kérdések is. Többek között az, hogy ismerjük-e olvasóink igényeit, megfeleló-e az általunk kiadott könyvek szerkezeti összetétele. Vajon mennyire vagyunk képesek felkelteni az ö érdeklődésüket könyveink iránt? Úgy gondolom, hogy kiadói politikánkban a humán értelmiség mellett fontos szerepet kell szánnunk a műszaki- és az agrárértelmiségnek is. SZILVÁSSY JÓZSEF :k A CSKP XVII. KONGRESSZUSA A művészi munka minősége Beszélgetés TAKÁTS EMŐDDEL, a Magyar Területi Színház igazgatójával • A társadalmi mérleg készítése idején, a hosszú távú tervezés napjaiban egy-egy intézmény is számbaveszi eredményeit, s el nem végzett dolgait. A csehszlovákiai magyar nemzetiség szocialista kultúrája egyik karakteres jegyének hordozója a Magyar Területi Színház. A komáromi (Komárno) és kassai (Kosice) társulatok együtt képviselik színházi életünket. Az elmúlt öt évre visszatekintve milyennek látja ezeket a jegyeket, és mennyiben változik majd ez a kép?- Intézményünk művészi tevékenységét évadonként vesszük számba, míg gazdálkodásunkat évenként mérlegeljük. Úgy gondolom, hogy az utóbbival kezdeném, mivel ez a tömörebben körvonalazható része munkánknak. A színház vezetőségének ülésen megállapíthattuk, hogy a 7. ötéves tervet teljesítettük. A ránk bízott anyagi eszközökkel jól gazdálkodtunk. Szerény keretek között, de jutott az üzemeltetéshez elengedhetetlenül szükséges műszaki felszereltség javítására. Elsősorban a szállítóeszközeink és szcénográfiai előkészítő műhelyeink állapota javult. Sajnos, kassai termünk technikai felszereltségét nem sikerült korszerűsíteni, s a komáromi új épület átadása továbbra is késik. S tény az is, hogy dolgozóink átlagkeresete több mint 400 koronával alatta maradt az országos átlagnak. • A körülményeik javulása tehát nem minden területen volt egyenletes és megfelelő?- Tájoló színház lévén fő feladatunk a magyar nemzetiség lakta dél-szlovákiai falvak, városok lakói kulturálódá- sának elősegítése. Ebben a munkában meghatározó a CSKP kulturális politikája és a szocialista művészet eszmeisége. Igyekezetünk és szándékaink szerint szeretnénk mai, kortársi jellegű színházzá válni. Az 1981-1982- es évad óta 42 bemutatót tartottunk. Ebből 6 csehszlovákiai magyar szerző, 10 szlovák és 4 cseh író drámája volt. Ezenkívül 3 szovjet, 2 kortárs nyugati és 4 mai magyar drámaíró darabját játszottuk. A klasszikus drámák megoszlása a következő volt: 5 magyar, 2 orosz és 6 a világirodalomból. Évadonként a gyermekek számára is játszottunk egy-egy mesejátékot. Nem feledkezhetünk meg a középiskolásokról sem, akiknek elsősorban klasszikusok müveit mutattuk be. Felelősségteljesen értékelve produkcióinkat el kell mondanunk, hogy nem mindegyik érte el a kívánt színvonalat. Ebben szubjektív és objektív okok egyaránt közrejátszottak. A szubjektív okok között ott volt a művészi következetlenség, amely miatt nem minden bemutatónk volt közérthető és minden elemében elfogadható színvonalú. Az objektív okok közül a művészi utánpótlás kérdését nem sikerült megoldanunk. Gyakran kell vendégrendezőkkel dolgoznunk. Egy-egy vidéki előadásunk színvonalára rányomja bélyegét a befogadó művelődési ház felszereltsége, illetve elhanyagoltsága. Sajnos, az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozunk ilyen esetekkel. Szeretnénk továbbra is az epikus színház kifejező eszközeivel népszínházi feladatokat teljesíteni. Ez a feltétele közönségünk hűségének és szeretetének. • Milyen változások várhatók a következő időszakban?- Ezek elsősorban a komáromi társulatot érintik, hiszen a hamarosan elkészülő új épületünkben az eddigiekhez képest más üzemszervezési feladatokat is meg kell oldanunk. Az egy fedél alatt végzett művészi alkotómunka lehetővé teszi, hogy évadonként több bemutatót tartsunk. Komáromban hatot és Kassán négyet. Ezzel együtt színesebb lesz ajánlatunk is, ezért szeretnénk a jövőben Komáromban hetente három előadást tartani. így lehetőséget adunk, hogy közönségünk válasszon. Ezzel együtt a kevesebb utazással szellemi és fizikai energiát takarítunk meg, amit az egyes produkciók művészi színvonalának emelésére fordíthatunk. Bízunk benne, hogy a változás után hamarosan érezhető lesz a munkánk színvonalának emelkedése is. • Érthető, hogy az új épület átadása után megváltozó üzemeltetési feltétekeiktől sokat várnak. Ez azonban nem minden, hiszen a színházat emberek ,.csinálják“. Mit tesznek a művészi utánpótlás jövőjének érdekében?- A színészképzés, úgy tűnik fel, megoldódik. A brati- slavai Színművészeti Főiskola színész tanszakán tanuló két negyedéves hallgató a következő évadot már nálunk tölti. A többiekröl még egyelőre nem nyilatkozhatok. Minden tehetséges fiatal számára nyitva áll az út a tanuláshoz. A színház minden támogatást megad, de a tehetséget, a tudást nem pótolhatja, s a felvételi vizsgákon ezek az adottságok a döntőek. Szeretnénk, ha lenne olyan fiatal érdeklődő is, aki a rendezés felé orientálódik. Nem árt, ha a fiatal művészjelöltek egy-két évet a színháznál töltenek, s így meqismerik választott szakmájukat. • Az utóbbi időszakban egyre élesebben vetődött fel az egyes előadások megítélésében a nézők, a kritikusok és a színház véleménye. Olykor mindhárom különbözik egymástól, legtöbbször azonban a kritikusok és a nézők együtt fanyalognak. Mi erről a véleménye, és a jövőre nézve milyen következtetések vonhatók le ebből?- Csak azt kérném a nézőktől, hogy jöjjenek el az előadásainkra, még azután is, hogy elolvasták a sajtóban megjelent elmarasztaló kritikákat. A kritikusok és a sajtóban alkalmilag publikáló szerzők véleménye mégiscsak szubjektív. Lehetséges, hogy nem mindenkinek ugyanaz a véleménye, mint a kritikusoknak. A néző inkább jöjjön el, és alakítsa ki maga a véleményét. (Olykor meg is írhatja levélben. - A szerk. megjegyzése). Ez nem jelenti azt, hogy a színháznak nincs szüksége kritikára, de a nálunk megjelenő kritikák többségében sok a kifogásolnivaló. Elsősorban az, hogy a szerző fel sem tételezi, hogy másnak más is lehet a véleménye. Elfeledkeznek arról a feladatukról is, hogy más oldalról közelítsék meg az előadásokat, s így tegyék hozzáférhetővé a nézők számára az áttételesen közölt gondolatokat. Nekünk pedig tudatosítanunk kell: heterogén műveltségű közönségrétegeknek játszunk, s ebbe beletartozik a kritikus is. DUSZA ISTVÁN I .111.21. I
