Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-21 / 12. szám

Á ruházainkat, szaküzleteinket járva a nők gyakran nézege­tik a vállfákon sorakozó készruhá­kat. A választékkal még nem is volna baj, de ha komoly vásárlási szándékkal tér be valaki a boltba, nem egyszerű feladat a méretben, színben megfelelő ruhát kiválasz­tani. Sokakat elriaszt az is, hogy egy-egy fazonból több darabot fe­deznek fel, s attól tartanak, az ut­cán bárhol találkozhatnak majd „ikertestvérükkel“. Ez egyrészt ter­mészetes - de csak a termelő szempontjából -, a nagyüzemek­ben sorozatgyártás folyik. Az ipari szövetkezeteknek viszont az a fela­datuk, hogy kis sorozatokban ké­szítsenek divatos ruhadarabokat. Milyen sikerrel tesznek ennek ele­get? Erre a kérdésre kerestük a vá­laszt, amikor a bratislavai AVA ipari szövetkezet fejlesztési részlegére látogattunk. Nem panaszkodunk, de...- Célunk valóban az, hogy a nálunk készült ruhák, blúzok szinte egyediek legyenek - mondotta Anton Bezák, a részleg vezetője. - Elképzelésünk megvalósítása során viszont számtalan nehézségbe ütközünk. Melyek is ezek. Elsősorban az alap­anyag kérdése. A divatos modell alapve­tő feltétele, hogy az alapanyag is divatos legyen. Csakhogy az ipari szövetkezetek mindig a „maradékot" kapják. Gazdasá­gi szempontból érthető a magyarázat: a nagy textilgyárak nagyban akarják eladni a feldolgozóiparnak a méterárut, nem pedig felaprózva a termelést, az eladást. Nekik nem kifizetődő néhány száz métert gyártani egy fajtából. A másik hátrány: még ha sikerülne is eladót találni a kis tételekre, az előírások megszegése nélkül ez se megoldás a szövetkezetek­nek. Csak a Rempo nagykereskedelmi vállalaton keresztül jutnak ők a méteráru­hoz. Onnan pedig kénytelenek szinte mindent megvenni, amit kínálnak nekik, ha a mennyiségi tervet teljesíteni akarják. Valahogy így néz ki az alapanyag­helyzet. A szövetkezetben ebből kell kiin­dulni, ezek a tényezők határozzák meg tevékenységüket és természetesen a fej­lesztési részleg munkáját is. 1- Még legalább egy tényezőt említek meg, bár félő, egész beszélgetésünk pa­naszsorozatnak tűnik - folytatta a rész­legvezető. - Míg a nagyvállalatok nagy­részt saját szakképzett dolgozóikat fog­lalkoztatják, mi nemigen válogathatunk. Vidéki részlegeink többségében háztar­tásbelieket tanítottunk be - igaz, vannak köztük nagyon ügyesek -, de ez is hát­rányt jelent számunkra. Tetszetős újdonságok Ám ezek a gondok és problémák egyáltalán nem tűnnek szembe, ha a fej­lesztési részleg szűkös műhelyében já­runk. A héttagú kollektíva, ahol csak Jarmila Mikuáová szabásmintát ké­szít (Gyökeres György felvételei) a vezető férfi, nagy odafigyeléssel végzi munkáját. Zdena Talajová épp egy bőröndből csomagolja ki a ruhákat. Szolgálati úton járt tegnap Prágában.- A Lakás- és öltözködéskultúra Köz­pontjában jártam ezekkel a ruhákkal - magyarázza. - Javasoltuk, a következő negyedév tizennégy modellje közül hatot soroljanak a divatújdonságok közé, há­rom esetében ez sikerült is. Hogy sok ez vagy kevés, erre nehéz egyértelmű választ adni. De ha úgy vesz- szük, hogy a javaslatok felét elfogadta az igényes zsűri, akkor az arány nem elvetni való. Az AVA szakemberei csak sajnál­ják, hogy a másik három az alapanyag miatt nem felelt meg. Erről pedig már nem ők tehetnek. De nézzük meg közelebbről, melyek a kiemelt modellek. Egy egyszerű kék alkalmi ruha, amelyet a divatos vállrész tett vonzóvá. A divattervező büszkén je­gyezte meg, hogy a szakemberek véle­ménye szerint megelőzte a várható divat­áramlatot. A széles mandzsettás, ele­gáns fehér blúzt szintén megdicsérték, s a virágos nyári ruha érdekes megoldá­sú váll- illetve ujjrésze miatt került a di­vatújdonságok közé. Fogasokon sorakozott a többi nyári modell is: egyszerűek, vidámak, virágo­sak, fiatalosak. Nem is csoda, hogy az Otex szakembereinek megtetszettek. Ez a kereskedelmi vállalat ugyanis az AVA szövetkezet legnagyobb megrendelője.- De az áruválasztáskor ók is azt nézik Zdena Talajová divattervező és Jana Nosková technológus az egyik nyári modellt ellenőrzi elsősorban, miből készült, s csak aztán, hogy milyen a fazon - folytatta a divatter­vező. - Nekem szorosan együtt kell mű­ködnöm az anyagbeszerzőkkel, hogy tudjam, mire számíthatok. Csak a megle­vő alapanyag alapján foghatok hozzá egy-egy modell tervezéséhez, hisz össz­hangban kell lennie az anyagnak és a fa­zonnak. De tudnom kell az értékesítési részlegünk tevékenységéről is, azt, hogy mennyire mennek az egyes darabok, hogy így is alkalmazkodjam a jövendő vásárlóink igényeihez. Tehát a divattervezőnek egy ilyen kis szövetkezetben igen sokoldalúnak kell lennie. Tájékozottnak a világban törté­nő divatváltozásokról, hogy lépést tart­hasson, de ugyanakkor alkalmazkodnia a helyi lehetőségekhez is. Már felkészültek a nyárra Jana Nosková technológus munkája is szorosan kapcsolódik a tervezéshez. Mert nem elég a modellt megálmodni, valakinek azt meg is kell majd varrnia. A technológus alaposan szemügyre ve­szi, milyen műveleteket kell elvégezni. Ő állapítja meg a normákat. Itt derül ki mennyi idő és pénz kell a megvarrásá- hoz, és természetesen azt is kimutatják, mennyit keres majd a varrónő. A szövet­kezet keretén belül ezt a szempontot is figyelembe kell venniük tagjaik érdeké­ben. A modellhez egy kísérő levél kerül: az összes adattal, az anyagigényesség, a technológia, egyszóval minden szere­pel a nagy alapossággal kidolgozott ter­vezetben.- Ezzel még nem ér véget részlegünk tevékenysége - folytatta a vezető, és a műhely másik végébe vezetett. - Álta­lában négy-ötszáz darab készül egy-egy modellből, de a megrendelő igénye sze­rint természetesen több méretben. Mi készítjük el az egyes méretek szerinti szabásmintákat. Jarmila Mikusová konst­ruktőr rajzpapírra nagyítja, illetve kicsi­nyíti a szabásmintát. Minden részt külön- külön. A varrórészlegen ezeket az anyagra helyezik s máris szabhatják a ru­hát, a blúzt.- Tőlünk tehát varrásra előkészítve kerülnek ki a modellek. Mondhatnám azt is, a többi már nem rajtunk múlik. De azért mi is örülünk, hogy a korszerűnek egyáltalán nem mondható gépeink elle­nére egyre jobb minőséget érünk el. Ennek egyik mutatója a reklamációk szá­mának csökkenése. Az elmúlt évben hat­vanezer korona értékű áruban találtak a megrendelők kifogásolni valót, míg az előző esztendőkben ez 280 ezer korona volt. A nyári modellek tehát készek, a szer­ződések megkötése után elkezdték a munkát a műhelyekben. A tervezők pedig már a harmadik negyedév ruháinak alaprajzait kezdik papírra vetni. DEÁK TERÉZ Jól áll rajta az egyenruha, mintha egész életében azt viselné. Pedig Ravasz András mérnök főhadnagy még a közelmúltban egy építőipari kutatóintézetben dolgozott, onnan jött három évre a néphadseregbe.- Már alapiskolás koromban foglalkoztatott az a gondo­lat, hogy katonai szakközépiskolában tanuljak tovább - kezdi el a beszélgetést. - Hogy mégis az építészeti szakközépiskolában kötöttem ki, annak az volt az oka, hogy az ismerőseim közül többen is odajártak, meggyőz­tek, tartsak velük. Jókáról (Jelka), sík vidékről került a dimbes-dombos gömöri tájra, Rozsnyóra (Roznava). Hamar megszerette a tájat, két barátjával bejárta a környéket, a Szepességet, a Magas-Tátrát. Sok szép emléke fűződik a városhoz, a tájhoz. Kitüntetéssel érettségizett, sikeresen letette a főiskolai felvételi vizsgát, de helyszűke miatt nem vették fel. Nem nyugodott bele, addig próbálkozott, amíg fel nem vették.- Hatan vagyunk testvérek, önállóságra neveltek ben­nünket - állítja. - Tanulmányaim alatt albérletben laktam, de ez nem okozott különösebb gondot. Tanulmányi és üzemi stipendiumot is kaptam, így nem voltak anyagi gondjaim. Két évig a Záhorská Bystrica-i alapiskolában pionirvezetöként tevékenykedtem. Szép volt a diákélet, csak az a baj, hogy hamar elszaladt. A főiskola elvégzése után alig ismerkedett meg munka­helyével, amikor tényleges katonai szolgálatra hívták be. Tartalékos alhadnagyként szerelt le. Munkahelyén szíve­sen fogadták, odahaza pedig hozzáfogott a családi ház építéséhez, öt év telt el, amikor azt javasolták a felettesei, hogy három évre öltse magára a néphadsereg egyenruhá­ját. Nehezen szánta rá magát, de végül belátta, hogy a haza építése mellett, annak védelmére is szükség van. Rendszerető, fegyelmezett ember lévén, hamar beillesz­kedett a katona­életbe.- Szakaszpa­rancsnokként kezdtem - foly­tatja. - Sok ál­matlan éjszakám volt, nekem is ta­nulnom kellett. Szigorú parancs­noknak tartanak, de azt hiszem, hogy megértő­nek is. Megörül­tem, amikor a szakaszom mindjárt az első időszakban az ezred legjobb alegysége lett. (A szerző felvétele) A szorgalmat, az igyekezetét siker koronázta. Együtt örültem a fiúkkal. Pedig nem volt könnyű dolgom, nem szoktam meg az emberekkel való munkát. Bele kellett illeszkednem a közös­ségbe Harminchárom éves vagyok, tőlem jó tíz évvel fiatalabb fiúkhoz kellett megtalálni az utat, megtanulni szót érteni velük. Hamarosan századparancsnokká nevezték ki. Munkáját nehezíti, hogy félévenként változik az állomány, mivel tanszázad parancsnoka. Mire megismeri a katonákat, máris cserélődnek, de ennek ellenére figyelemreméltó eredményeket sikerült elérnie.- A kiképzés során sokféle emberrel találkozom - vallja. - Jó parancsnokként mindenre oda kell figyelnem. Például feltűnt nekem, hogy az egyik katona mindig távol marad a többiektől, jóformán senkivel sem vált szót, arcáról leri a szomorúság. Behívtam az irodába, megkérdeztem, hogy mi bántja. Kiderült, hogy nincs testvére, egyedül nőtt fel, nehezen tud a kollektívába beilleszkedni, nem talál barátra, s ez nagyon bántja. Ma már más a helyzet, a fiúk maguk közé vették, együtt megy velük kimenőre. Monda­nom sem kell, hogy a kiképzésen is jobban odafigyel, jó katona lett belőle. Nemcsak az emberekkel való munkát tanulta meg, hanem a harci jármű vezetését is. Azt állítja, eddig még nem bánta meg, hogy hatom évre magára öltötte az egyenruhát, annak ellenére, hogy gyakran kell katonáival töltenie a munkaszüneti napokat, s így keveset lehet két gyermekével. A munkahelyével sem szűnt meg a kapcso­lata, ha csak teheti, felkeresi munkatársait, megérdeklődi, min dolgoznak, milyen problémáik vannak. Építész-köz­gazdász lévén minden érdekli, ami új a szakmában, sokat' olvas, hogy ha visszatér, helyt tudjon majd állni.- Közben a családi ház is felépült - újságolja. - Szere­tek kertészkedni, ez a munka megnyugtat. Becsülettel leszolgálom a három évet, amit vállaltam. Sokat adott már eddig is a katonaélet, jól érzem magam az egységben, azt hiszem, hogy a századom is hozzájárul ahhoz, hogy a versenyfelhívást, a kötelezettségvállalást ezredünk becsülettel teljesítse. Megköveteli a rendet, a fegyelmet, katonái mégis bátran keresik fel mindennapos gondjaikkal. Mindenkit meghall­gat, segít amiben csak tud. Ezért is ragaszkodnak hozzá, s ez egyik titka annak, hogy jó eredményeket érnek el a kiképzésben. Beszélgetésünket a századügyeletes szakítja félbe. Jelenti, hogy az egység felsorakozott. A főhadnagy fesze­sebbre húzza a derékszíját, megigazítja a sapkáját, úgy lép a felsorakozott egység elé. Végighordozza rajtuk a tekintetét. Holnap ezek a fiúk elindulnak csapattestük­höz, hogy altisztként teljesítsenek szolgálatot. Néhány keresetlen szóval búcsúzik, majd mindegyikkel kezet fog. Pár nap múlva újoncokkal találkozik majd, hogy azokból faragjon katonát, hogy egy félév elteltével ők is elmond­hassák, Ravasz András főhadnagy jól felkészítette őket a katonai szolgálatra. NÉMETH JÁNOS 1986. 111.21 LÁTOGATÓBAN AZ AVA TERVEZÖMÜHELYÉBEN

Next

/
Thumbnails
Contents