Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-21 / 12. szám
Á ruházainkat, szaküzleteinket járva a nők gyakran nézegetik a vállfákon sorakozó készruhákat. A választékkal még nem is volna baj, de ha komoly vásárlási szándékkal tér be valaki a boltba, nem egyszerű feladat a méretben, színben megfelelő ruhát kiválasztani. Sokakat elriaszt az is, hogy egy-egy fazonból több darabot fedeznek fel, s attól tartanak, az utcán bárhol találkozhatnak majd „ikertestvérükkel“. Ez egyrészt természetes - de csak a termelő szempontjából -, a nagyüzemekben sorozatgyártás folyik. Az ipari szövetkezeteknek viszont az a feladatuk, hogy kis sorozatokban készítsenek divatos ruhadarabokat. Milyen sikerrel tesznek ennek eleget? Erre a kérdésre kerestük a választ, amikor a bratislavai AVA ipari szövetkezet fejlesztési részlegére látogattunk. Nem panaszkodunk, de...- Célunk valóban az, hogy a nálunk készült ruhák, blúzok szinte egyediek legyenek - mondotta Anton Bezák, a részleg vezetője. - Elképzelésünk megvalósítása során viszont számtalan nehézségbe ütközünk. Melyek is ezek. Elsősorban az alapanyag kérdése. A divatos modell alapvető feltétele, hogy az alapanyag is divatos legyen. Csakhogy az ipari szövetkezetek mindig a „maradékot" kapják. Gazdasági szempontból érthető a magyarázat: a nagy textilgyárak nagyban akarják eladni a feldolgozóiparnak a méterárut, nem pedig felaprózva a termelést, az eladást. Nekik nem kifizetődő néhány száz métert gyártani egy fajtából. A másik hátrány: még ha sikerülne is eladót találni a kis tételekre, az előírások megszegése nélkül ez se megoldás a szövetkezeteknek. Csak a Rempo nagykereskedelmi vállalaton keresztül jutnak ők a méteráruhoz. Onnan pedig kénytelenek szinte mindent megvenni, amit kínálnak nekik, ha a mennyiségi tervet teljesíteni akarják. Valahogy így néz ki az alapanyaghelyzet. A szövetkezetben ebből kell kiindulni, ezek a tényezők határozzák meg tevékenységüket és természetesen a fejlesztési részleg munkáját is. 1- Még legalább egy tényezőt említek meg, bár félő, egész beszélgetésünk panaszsorozatnak tűnik - folytatta a részlegvezető. - Míg a nagyvállalatok nagyrészt saját szakképzett dolgozóikat foglalkoztatják, mi nemigen válogathatunk. Vidéki részlegeink többségében háztartásbelieket tanítottunk be - igaz, vannak köztük nagyon ügyesek -, de ez is hátrányt jelent számunkra. Tetszetős újdonságok Ám ezek a gondok és problémák egyáltalán nem tűnnek szembe, ha a fejlesztési részleg szűkös műhelyében járunk. A héttagú kollektíva, ahol csak Jarmila Mikuáová szabásmintát készít (Gyökeres György felvételei) a vezető férfi, nagy odafigyeléssel végzi munkáját. Zdena Talajová épp egy bőröndből csomagolja ki a ruhákat. Szolgálati úton járt tegnap Prágában.- A Lakás- és öltözködéskultúra Központjában jártam ezekkel a ruhákkal - magyarázza. - Javasoltuk, a következő negyedév tizennégy modellje közül hatot soroljanak a divatújdonságok közé, három esetében ez sikerült is. Hogy sok ez vagy kevés, erre nehéz egyértelmű választ adni. De ha úgy vesz- szük, hogy a javaslatok felét elfogadta az igényes zsűri, akkor az arány nem elvetni való. Az AVA szakemberei csak sajnálják, hogy a másik három az alapanyag miatt nem felelt meg. Erről pedig már nem ők tehetnek. De nézzük meg közelebbről, melyek a kiemelt modellek. Egy egyszerű kék alkalmi ruha, amelyet a divatos vállrész tett vonzóvá. A divattervező büszkén jegyezte meg, hogy a szakemberek véleménye szerint megelőzte a várható divatáramlatot. A széles mandzsettás, elegáns fehér blúzt szintén megdicsérték, s a virágos nyári ruha érdekes megoldású váll- illetve ujjrésze miatt került a divatújdonságok közé. Fogasokon sorakozott a többi nyári modell is: egyszerűek, vidámak, virágosak, fiatalosak. Nem is csoda, hogy az Otex szakembereinek megtetszettek. Ez a kereskedelmi vállalat ugyanis az AVA szövetkezet legnagyobb megrendelője.- De az áruválasztáskor ók is azt nézik Zdena Talajová divattervező és Jana Nosková technológus az egyik nyári modellt ellenőrzi elsősorban, miből készült, s csak aztán, hogy milyen a fazon - folytatta a divattervező. - Nekem szorosan együtt kell működnöm az anyagbeszerzőkkel, hogy tudjam, mire számíthatok. Csak a meglevő alapanyag alapján foghatok hozzá egy-egy modell tervezéséhez, hisz összhangban kell lennie az anyagnak és a fazonnak. De tudnom kell az értékesítési részlegünk tevékenységéről is, azt, hogy mennyire mennek az egyes darabok, hogy így is alkalmazkodjam a jövendő vásárlóink igényeihez. Tehát a divattervezőnek egy ilyen kis szövetkezetben igen sokoldalúnak kell lennie. Tájékozottnak a világban történő divatváltozásokról, hogy lépést tarthasson, de ugyanakkor alkalmazkodnia a helyi lehetőségekhez is. Már felkészültek a nyárra Jana Nosková technológus munkája is szorosan kapcsolódik a tervezéshez. Mert nem elég a modellt megálmodni, valakinek azt meg is kell majd varrnia. A technológus alaposan szemügyre veszi, milyen műveleteket kell elvégezni. Ő állapítja meg a normákat. Itt derül ki mennyi idő és pénz kell a megvarrásá- hoz, és természetesen azt is kimutatják, mennyit keres majd a varrónő. A szövetkezet keretén belül ezt a szempontot is figyelembe kell venniük tagjaik érdekében. A modellhez egy kísérő levél kerül: az összes adattal, az anyagigényesség, a technológia, egyszóval minden szerepel a nagy alapossággal kidolgozott tervezetben.- Ezzel még nem ér véget részlegünk tevékenysége - folytatta a vezető, és a műhely másik végébe vezetett. - Általában négy-ötszáz darab készül egy-egy modellből, de a megrendelő igénye szerint természetesen több méretben. Mi készítjük el az egyes méretek szerinti szabásmintákat. Jarmila Mikusová konstruktőr rajzpapírra nagyítja, illetve kicsinyíti a szabásmintát. Minden részt külön- külön. A varrórészlegen ezeket az anyagra helyezik s máris szabhatják a ruhát, a blúzt.- Tőlünk tehát varrásra előkészítve kerülnek ki a modellek. Mondhatnám azt is, a többi már nem rajtunk múlik. De azért mi is örülünk, hogy a korszerűnek egyáltalán nem mondható gépeink ellenére egyre jobb minőséget érünk el. Ennek egyik mutatója a reklamációk számának csökkenése. Az elmúlt évben hatvanezer korona értékű áruban találtak a megrendelők kifogásolni valót, míg az előző esztendőkben ez 280 ezer korona volt. A nyári modellek tehát készek, a szerződések megkötése után elkezdték a munkát a műhelyekben. A tervezők pedig már a harmadik negyedév ruháinak alaprajzait kezdik papírra vetni. DEÁK TERÉZ Jól áll rajta az egyenruha, mintha egész életében azt viselné. Pedig Ravasz András mérnök főhadnagy még a közelmúltban egy építőipari kutatóintézetben dolgozott, onnan jött három évre a néphadseregbe.- Már alapiskolás koromban foglalkoztatott az a gondolat, hogy katonai szakközépiskolában tanuljak tovább - kezdi el a beszélgetést. - Hogy mégis az építészeti szakközépiskolában kötöttem ki, annak az volt az oka, hogy az ismerőseim közül többen is odajártak, meggyőztek, tartsak velük. Jókáról (Jelka), sík vidékről került a dimbes-dombos gömöri tájra, Rozsnyóra (Roznava). Hamar megszerette a tájat, két barátjával bejárta a környéket, a Szepességet, a Magas-Tátrát. Sok szép emléke fűződik a városhoz, a tájhoz. Kitüntetéssel érettségizett, sikeresen letette a főiskolai felvételi vizsgát, de helyszűke miatt nem vették fel. Nem nyugodott bele, addig próbálkozott, amíg fel nem vették.- Hatan vagyunk testvérek, önállóságra neveltek bennünket - állítja. - Tanulmányaim alatt albérletben laktam, de ez nem okozott különösebb gondot. Tanulmányi és üzemi stipendiumot is kaptam, így nem voltak anyagi gondjaim. Két évig a Záhorská Bystrica-i alapiskolában pionirvezetöként tevékenykedtem. Szép volt a diákélet, csak az a baj, hogy hamar elszaladt. A főiskola elvégzése után alig ismerkedett meg munkahelyével, amikor tényleges katonai szolgálatra hívták be. Tartalékos alhadnagyként szerelt le. Munkahelyén szívesen fogadták, odahaza pedig hozzáfogott a családi ház építéséhez, öt év telt el, amikor azt javasolták a felettesei, hogy három évre öltse magára a néphadsereg egyenruháját. Nehezen szánta rá magát, de végül belátta, hogy a haza építése mellett, annak védelmére is szükség van. Rendszerető, fegyelmezett ember lévén, hamar beilleszkedett a katonaéletbe.- Szakaszparancsnokként kezdtem - folytatja. - Sok álmatlan éjszakám volt, nekem is tanulnom kellett. Szigorú parancsnoknak tartanak, de azt hiszem, hogy megértőnek is. Megörültem, amikor a szakaszom mindjárt az első időszakban az ezred legjobb alegysége lett. (A szerző felvétele) A szorgalmat, az igyekezetét siker koronázta. Együtt örültem a fiúkkal. Pedig nem volt könnyű dolgom, nem szoktam meg az emberekkel való munkát. Bele kellett illeszkednem a közösségbe Harminchárom éves vagyok, tőlem jó tíz évvel fiatalabb fiúkhoz kellett megtalálni az utat, megtanulni szót érteni velük. Hamarosan századparancsnokká nevezték ki. Munkáját nehezíti, hogy félévenként változik az állomány, mivel tanszázad parancsnoka. Mire megismeri a katonákat, máris cserélődnek, de ennek ellenére figyelemreméltó eredményeket sikerült elérnie.- A kiképzés során sokféle emberrel találkozom - vallja. - Jó parancsnokként mindenre oda kell figyelnem. Például feltűnt nekem, hogy az egyik katona mindig távol marad a többiektől, jóformán senkivel sem vált szót, arcáról leri a szomorúság. Behívtam az irodába, megkérdeztem, hogy mi bántja. Kiderült, hogy nincs testvére, egyedül nőtt fel, nehezen tud a kollektívába beilleszkedni, nem talál barátra, s ez nagyon bántja. Ma már más a helyzet, a fiúk maguk közé vették, együtt megy velük kimenőre. Mondanom sem kell, hogy a kiképzésen is jobban odafigyel, jó katona lett belőle. Nemcsak az emberekkel való munkát tanulta meg, hanem a harci jármű vezetését is. Azt állítja, eddig még nem bánta meg, hogy hatom évre magára öltötte az egyenruhát, annak ellenére, hogy gyakran kell katonáival töltenie a munkaszüneti napokat, s így keveset lehet két gyermekével. A munkahelyével sem szűnt meg a kapcsolata, ha csak teheti, felkeresi munkatársait, megérdeklődi, min dolgoznak, milyen problémáik vannak. Építész-közgazdász lévén minden érdekli, ami új a szakmában, sokat' olvas, hogy ha visszatér, helyt tudjon majd állni.- Közben a családi ház is felépült - újságolja. - Szeretek kertészkedni, ez a munka megnyugtat. Becsülettel leszolgálom a három évet, amit vállaltam. Sokat adott már eddig is a katonaélet, jól érzem magam az egységben, azt hiszem, hogy a századom is hozzájárul ahhoz, hogy a versenyfelhívást, a kötelezettségvállalást ezredünk becsülettel teljesítse. Megköveteli a rendet, a fegyelmet, katonái mégis bátran keresik fel mindennapos gondjaikkal. Mindenkit meghallgat, segít amiben csak tud. Ezért is ragaszkodnak hozzá, s ez egyik titka annak, hogy jó eredményeket érnek el a kiképzésben. Beszélgetésünket a századügyeletes szakítja félbe. Jelenti, hogy az egység felsorakozott. A főhadnagy feszesebbre húzza a derékszíját, megigazítja a sapkáját, úgy lép a felsorakozott egység elé. Végighordozza rajtuk a tekintetét. Holnap ezek a fiúk elindulnak csapattestükhöz, hogy altisztként teljesítsenek szolgálatot. Néhány keresetlen szóval búcsúzik, majd mindegyikkel kezet fog. Pár nap múlva újoncokkal találkozik majd, hogy azokból faragjon katonát, hogy egy félév elteltével ők is elmondhassák, Ravasz András főhadnagy jól felkészítette őket a katonai szolgálatra. NÉMETH JÁNOS 1986. 111.21 LÁTOGATÓBAN AZ AVA TERVEZÖMÜHELYÉBEN
