Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-14 / 11. szám
« TUDOMÁNY HUPP! TECHNIKA L égörvény... Tornádó... Tromba... A világ egyes részein más-más neve van annak a nagy erejű légköri viharnak, amely a viharfelhőkben születik meg. Amikor zúgva végigsöpör a föld felszínén, felkap s felszippant mindent, ami az útjába akad, akár egy óriási porszívó. Pusztító erejéről legendák keringenek. Különösen az amerikai tornádó veszélyes. Néha a több száz méter magasságot is eléri. Légtölcsérének elkeskenyedő vége hosszú ormányként nyúlik, s amerre elvonul, rengeteg kárt okoz. E romlásban még „leleményes“ is. Néha szinte hihetetlen, amit az újságok írnak: Tennessee államban például egy anyuka éppen asztalnál ült két kislányával. Egyszerre mintha szétdurrant volna a ház: falai, teteje, mennyezete az égbe emelkedtek. Az épület darabjaira hullott, és eltűnt a semmiben. Mindez olyan gyorsan töraz autókat, trolikat, leszaggatta a házak tetejét... Több mint ezer lakóépület, mintegy kétszáz üzem, raktár, gazdasági épület dőlt össze. A forgószél emberéleteket is követelt. A „hosszú farkú ördögök“ nemcsak szárazon, de tengeren is pusztítanak. Akik a nyarat a Kaukázus fekete-tengeri partvidékén töltik, gyakran lehetnek szemtanúi, hogyan születnek óriási víztölcsérek a tengeren. A vízi vagy tengeri tornádók igazi hazájának Dél-Floridában a Florida Kays szigetcsoportot nevezik. Májustól október derekáig mindennapos, kellemetlen vendég itt a tornádó. Néha csapatostól járnak, egyik a másik után, s a harmadik mindjárt a nyomukban. Csónakok, kisebb hajók esnek áldozatukul. Égből hullott csodák Fura eset történt egyszer a középső Volga-vidéken. Egy forró ÚJ SZÚ tént, hogy a bent lakók még fölug- rani sem tudtak. Az amerikai meteorológia története példátlan erejűnek emlegeti az Irwing tornádót, amely 1879. május 30-án tört rá az országra. Egy 75 méteres vasúti híd akadt az útjába, s a szó szoros értelmében spirálrugóvá görbítette, majd „játékosan“ a levegőbe emelte a híd közelében álló házat. Lakója fel sem tudta fogni, mi történt: ajtót nyitott és tíz méter magasból a földre pottyant. Egy amerikai tanítónő mesélte: „Óra közben fülsiketítő dübörgést hallottam. A szél hirtelen támadt fel, és rettenetes erővel tombolt. Az osztály ablakai cserepekben hullottak ki. A gyerekek rémülten kapaszkodtak belém. Ekkor mintha láthatatlan szárnyak emeltek volna magasba bennünket. A levegőben kavarogtunk, a gyerekek, jómagam, meg az iskolaépület törmelékei. Én elájultam...“ Szerencsére a tornádókhoz hasonló pusztító erejű forgószelek ritkán támadnak Európában. Időnként azonban itt is pusztítanak. Az elemi erő pusztításai Tula vidékén 1948 nyarán támadt pusztító erejű forgószél, s egy féltonnás gépet 200 méternyire dobott. Belorussziában, Hu- tor falu mellett a légtölcsér a magasba emelt s játékszerként messzire repített egy megrakott szekeret lovastól. A Baltikumban 1981. júniusában százados fákat csavart ki tövestöl, leszaggatta a háztetőket, a tejüzemben szétdobálta az öttonás tartályokat, a mezőn pedig fölfordította a traktorokat. Az idős moszkvaiak hosszú ideig emlegették az 1904. június 29-i szélvihart. Aznap sokan különös, színes felhőre figyeltek fel a láthatáron. Délkelet felöl közeledett. Délután ötkor a Lefortov kerületben a pusztító erejű szélvihar messziről füstoszlophoz hasonlított. Amikor az egyik tüzoltóosztag megpillantotta, neki is indult, hogy eloltsa a „tüzet“. A hívatlan vendég észak felé távozott, mentében még ledöntötte a vagonjavító kéményét, ami rázuhant két vagonra. A forgószél aznap mintegy negyven kilométert tett meg, s több Moszkva környéki falut, városkát romba döntött. Pontosan nyolcvan évvel később, 1984. júniusában ismét ellátogatott Moszkva környékére. Ez alkalommal a várostól északra vonult el. Különösen sokat szenvedett tőle Ivanovo megyeszékhely s a környező falvak. A roppant erejű forgószél vagonokat döntött fel, vasbeton gazdasági épületeket rombolt le, útjából félreseperte nyári napon vihar tört ki egy falu felett. Eleredt az eső, s első cseppjeivel régi ezüstpénz hullott az égből. Ahogyan a tudósok megállapították, korábban a vihar elmosta a talajt, s napvilágra került egy edény a XVI. században elrejtett kinccsel. A forgószél levegőbe emelte s távolabb az ámuló falubeliek fejére szórta A történelem szép számmal tud az úgynevezett ..véres esök“-ről, a múltban babonás hiedelmek raja támadt körülöttük. Erre a „csodára“ is van azonban magyarázat. Az állóvizek néha „kivirágzanak“, robbanásszerűen elszaporodnak bennük apró növényi és állati szervezetek. Ezek gyakran piros színűek. így a víz is megverese- dik. Elég, ha egy forgószél száguld arra, felszippantja ezt a „virágzó“ vizet, s másutt véres eső formájában a földre zúdítja. Mit tudunk a forgószelekről? Tudunk olyan esetről is, amikor Marokkóban egy légtölcsér gabo- naraktárat rombolt le, a gabonát porszívóként felszippantotta s a spanyol partokig sodorta. Spanyolországban „búzaesö“ hullott. Egyébként a felső légrétegekben fújó szelek révén a légtölcsérek néha váratlan meglepetéseket tudnak okozni. Derült égből virágok, barack, élő hal, kecskebéka hullik. Több meteorológus szerint a légtölcsérek kialakulásának egyik legfontosabb előfeltétele, hogy az alsóbb légrétegekben nedves meleg levegő, felette peBAD AR dig hideg száraz réteg alakuljon ki. A légköri „szendvicsnek“ ez a változata igencsak labilis, s benne nagy erejű légáramlatok alakulhatnak ki. Ezek keltik a légörvényeket. Óriási légköri tölcsér jön létre, amelyben a nedves meleg levegő gyors forgómozgással emelkedik fel. A gyors forgómozgás nagy centrifugális erőt fejleszt, a tölcsér belsejében emiatt légritka tér keletkezik. Itt erősen lehűl a levegő, a vízpára pedig kicsapódik. Ezért látszik a légörvény gözoszlopnak. Belsejében hirtelen esik a légnyomás. Emiatt, ha mondjuk, egy ház felett vonul el, az ablakok kifele hullanak, a nagyobb nyomású belső levegő taszítja őket kifelé. Ugyanez az oka annak is, hogy a háztetők szinte kipukkadnak, sőt olyan esetekről is tudunk, amikor a tornádó centrumában az egész ház szétdurrant a magasabb belső légnyomástól. A légörvény vonulási útján a legkülönfélébb tárgyak robbannak fel: autógumik, zárt bö- dönök, tyúktojás, sőt akár konzer- ves üvegek is. Mekkora a légmozgás sebessége a légörvényben? Műszerekkel közvetlenül még nem mérték, ennek a módszerét egyelőre nem ismerjük. Ma közvetett módon mérjük a károkból, melyek vonulását kísérik. A számításokból az derül ki, hogy az őrülten kavargó légoszlopban a szélsebesség meghaladja a 100 méter/sec sebességet, míg a legdühöngőbb trópusi orkánok, amelyek egész vidékeket pusztítanak el, 50-60 m/sec sebességgel száguldanak. Ebből is látható, mire képesek a tomboló forgószelek. A légköri viharok számos rejtélye napjainkra elvesztette a titokzatosság varázsát, semmi természetfelettit nem látunk már bennük. Sőt, a tudósok azon fáradoznak, hogyan lehetne kordába fogni, esetleg az ember hasznára fordítani a tornádók energiáját. Hiszen a szélenergia az egyik legbőségesebb, szinte kiapadhatatlan energiaforrás földönkün. Tudósok számításai szerint mennyisége ezerszeresen múlja felül az évi szénfogyasztás energiáját. Azt az energiát pedig, amit egy trópusi ciklon egyetlen hét alatt fecsérel el, a szibériai bratszki vízi erőmű (a világ egyik legnagyobb vízi erőműve) csak hétezer év alatt képes megtermelni! Lám, milyen gigantikus energiák mennek ma még veszendőbe, ha tombolnak a légköri dzsinnek. Igaz, vannak már olyan műszaki berendezések, amelyekkel mesterségesen nagy erejű légörvényeket kelthetünk. A tudósok szerint ezek a kísérletek nagy jövővel kecsegtetnek, s talán a XXI. században gyakorlati hasznukat is látjuk. Ne feledkezzünk meg róla, hogy az emberiség energiatartalékai végesek. Ki tudja, nem éppen a forgószelek lesznek-e egyszer még segítségünkre? VLAGYIMÍR MEZENCEV Féljünk-e az atomtól? Az 1945. augusztus 6-i hirosimai tragédia óta a közvélemény általában tartózkodással fogad mindent, ami az atommal kapcsolatos. Amennyiben az említett és ehhez hasonló eseményekről van szó, jogos a félelem, a tartózkodás. Indokolatlan viszont olyan esetekben, amikor az atomenergia békés célú felhasználásáról hallunk. Tetszik vagy nem tetszik, elöbb-utóbb úgyis rákényszerülünk, hogy energiaszükségletünket a magenergia segítségével fedezzük. Csehszlovákia jelenleg felhasznált energiahordozói már 1990-ben sem tudnák biztosítani a népgazdaság szükségleteit, nem is beszélve a későbbi időszakról. De világméretekben is hasonló a helyzet, és tényként kell elfogadnunk, hogy a klasszikus tüzelőanyagaink (szén, kőolaj, földgáz, tőzeg) lassan elfogynak. A megoldást atomerőművek üzembe állítása jelenti. Ez viszont nem is olyan egyszerű. Ausztriában is el kellett halasztani egy üzemkész atomerőmű beindítását, mert a környezetvédők és a helybéli lakosság tiltakozott az üzembe helyezés ellen. Itt-ott nálunk is hallható kétkedés, sőt biztos információ az erőmű működéséből következő káros hatásokról. Mitől is félünk valójában, amikor atomerőműről hallunk. Elsősorban a sugárzástól. Viszont éppen ettől kell a legkevésbé tartani. Tudnunk kell ugyanis, hogy Földünk minden lakója kétféle sugárzásnak van kitéve: a természetesnek (ilyen a kozmikus sugárzás, a földkéreg természetes radioaktivitása, az emberi testben jelenlévő radioaktiv elemek sugárzása, stb.) és a mesterségesnek, amelyet az ember által létrehozott radioaktív anyagok okoznak (ide sorolhatjuk a röntgen alkalmazását, az atomfegyverek kipróbálása után keletkező radioaktív szennyeződést, a tévé képernyőjének kisugárzását). A természetes sugárzás egy főre eső egyenérték dózisa egy év alatt 1 mSv világátlagban (mSv = millisievert, a sievert az egyenérték dózis egysége. Nekünk azonban a továbbiakban a számértékek lesznek a fontosak.) Ez az érték sok tényezőtől függ (tengerszintfeletti magasság, a földkéreg radioaktivitása az adott helyen, stb.) és ennek a sokszorosa is lehet. Indiában például, ahol tóriumot tartalmazó homokfajták vannak, az évi dózis 13 mSv. Ennek ellenére sem a leukémia, sem a daganatos betegségek előfordulása nem gyakoribb, mint másutt. Európában a természetes környezet általi sugárzás egyenérték dózisa 1,25 mSv. Az összehasonlításokból kiderül, hogy az atomenergia békés célú felhasználásakor kapható egyenérték dózis sokkal kisebb annál, amit a tévé napi néhány órás nézése eredményez. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy egy atomerőmű működésénél a dózisok sokszorosan kisebbek a hőerőműből kikerülő szennyeződéseknél. (A szén ugyanis uránt, tóriumot és ezek bomlástermékeit tartalmazza - ezek ellenőrizhetetlenül távoznak el a légkörbe a füstgázokkal együtt.) A mérések azt bizonyítják, hogy az atomerőművek üzemelésénél keletkező dózismennyiség mintegy 100-szor kisebb, mint a természetes sugárzásé, tehát körülbelül 0,01 mSv évente. Ez nagyon kicsi érték: az emberi szervezetre káros hatások 250-1000 mSv egésztest besugárzásánál észlelhetők először (tehát tízezerszerte nagyobb dózisnál). A halálos dózis pedig 3000 mSv. Az atomerőmű sugárbiztonságára egy példa: egy nyugatnémet erőmű dolgozója agykivizsgáláson vett részt, amelynek során radioaktív technéciumot tartalmazó injekciót kapott. A munkahelyére való visszatérte után az ellenőrző műszerek jelentéktelen, 0,04 mSv/óra dózist mértek, és működésbe helyezték a radioaktivitást jelző riasztóberendezéseket. Az erőmű automatikus biztonsági rendszere pedig megkezdte az atomreaktor fokozatos leállítását. A vége az lett, hogy a dolgozónak el kellett hagynia az erőmű épületét, hogy az normálisan tovább működhessék. A másik dolog, amelytől az emberek tartanak, az az, hogy az atomerőmű felrobbanhat. Ez is teljesen helytelen nézet, mert egy atomreaktor sohasem válhat atombombává. (Ezt biztonsági rendszere szavatolja). Elméleti veszélyt jelenthet olyan rendszerek meghibásodása, melyekből radioaktív anyagok juthatnak a környezetbe. Azonban az ilyen jellegű balesetek valószínűsége is nagyon kicsi. Más számítások szerint annak a valószínűsége, hogy egy atomreaktor meghibásodásakor száznál több ember hal meg nem nagyobb annál, mint hogy meteorit csapódik be egy zsúfolásig megtelt stadionba (1 x10'7, tehát 10 millió év alatt egyszer). Pesszimistább vélemények szerint a nagy számú áldozatot kiváltó katasztrófa valószínűsége 1x10"5, tehát százezer év alatt egyszer. Tehát ha Kheopsz fáraó az i. e. 3. évezred kezdetén piramis helyett 20 atomerőművet épített volna, és ezek megállás nélkül működésben lennének a mai napig - mindössze egyszer történhetett volna ilyen baleset. Mindebből láthatjuk, hogy az atomerőmű ilyen szempontból sem veszélyes a környezetére. Ez volt az atom felhasználásának legmarkánsabb példája. Az atommagok sugárzását azonban egyéb területeken is jól fel lehet használni: a geológiában, a mezőgazdaságban, az egészségügyben stb. Az elmondottakból kitűnik, hogy amíg az atom felelősségteljes kezekben van, nem kell félnünk tőle, mert ugyanúgy segíti az embert, mint a többi meghódított természeti erő. BOGÁR IMRE NYÚJTHATÓ KERÁMIA Japánban olyan szuperplasztikus kerámiaanyagot fejlesztettek ki, amely eredeti méretének kétszeresére nyújtható, anélkül, hogy megváltoztatná tulajdonságait. A kerámia jobban alakítható (hajlitható, kovácsolható stb.), mint a fémek. Alkalmazása rendkívül széles körű lehet - az autómotor alkatrészektől az atomreaktorberendezésig. A megmunkált anyag keménysége nagyobb a szilícium- nitrid kerámiánál és megközelíti a gyémánt keménységét. VILÁGÍTÓ falak sugárzás ellen Röntgenlaboratóriumokban a veszélyes sugárzásra figyelmeztetni kell a személyzetet. Kiválóan alkalmas e célra a sugárzás hatására felvillanó bevonat. A DEGUSSA által kifejlesztett kerámiai alapú színes bevonatok a sugárzási energia hatására meghatározott szinű fényt bocsátanak ki. A foszforeszkáló típusu bevonat hosszú ideig világít, mig a fluoreszkáló gyorsabban reagál. Sugárzás különböző rezgésszámú (látható vagy ultraibolya) fénnyel kiváltható. Az említett célra olyan bevonatot készítenek, amelynél csak a kemény röntgensugárzás okoz fényhatást. • Úszó fúrósziget. A japán Hitachi vállalat áriákéi hajógyárában készült el norvég megrendelésre a világ első félig alámerülő tengeri fúrószigete. A 116 méter hosszú és 85 méter széles „Polar Pioneer“ (sarkvidéki úttörő) tengeri fúrósziget a messzi észak mostoha viszonyai között, mínusz 20 fokos fagyban és másodpercenkénti 55 méteres szélben is működhet, és 6500 méteres tengerszint alatti mélységig fúrhat le. A legkorszerűbb technikával, egyebek között központi adatfeldolgozó rendszerrel felszerelt, félig alámerülő fúrósziget úton van a Spitzbergák felé. A rejtélyes forgószél
