Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-14 / 11. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1986. március 14. XIX. évfolyam 11. szám Ára 1 korona N incs egy éve, hogy szaporodni kezdtek a kérdések: mi is az a program, amelyet az SZKP KB tavaly áprilisi, azóta már számtalanszor felidézett ülése hirdetett meg? Mi is a végső célja, hogyan, milyen eszközökkel lehet megvalósítani? A számtalan elvi és részletkérdésre folyamatosan érkeztek a válaszok, majd eljött a válaszadás igazi ideje: az SZKP XXVII. kongresszusa. A korábbi kérdések mellé újabbak kerültek, s megfogalmazták - a lehetőségek reális mérlegelése, a tapasztalatok alapos elemzése alapján - a világos válaszokat. Jogosnak bizonyult az az izgatott várakozás, amely a szovjet kommunisták kongresszusát ország- és világszerte megelőzte. Újszerű volt a légkör, a hangnem, a kérdésekhez való hozzáállás. Fölös pátosz, külsőségek és formalitások nélkül, tárgyszerűen, lényegretöróen, őszintén, nyíltan tanácskozott tíz napon át ötezer ember az ország gondjairól, problémáiról, céljairól. Moszkva, egy héttel a kongresszus előtt. Az idegen a várost járva lépten-nyomon a készülődés jeleibe ütközik. És összehasonlít. Milyenek voltak öt évvel ezelőtt, s milyenek most. Kevesebb a transzparens, a jelszó, több a várakozás az emberekben. Vitatkoznak, mérlegelnek, találgatnak, érvek csapnak össze buszon, metrón, falatozókban. Nincsenek kétségeik afelől, hogy a kongresszus megerősíti az áprilisi plénumon meghirdetett gyorsítás stratégiáját. A vita a megvalósítás eszközei körül forog. Az emberek érzik, tudják: a program helyes. De képes lesz-e mindenki változtatni, hiszen erre van szükség. A visszatérő kulcsszó: az emberi tényező. Erről vitázik az utca embere, s erről beszélnek a politikusok, a gazdasági szakemberek SZTYEPAN SZITARJAN, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese: — Az 1983-ban az egyes ágazatokban bevezetett új gazdálkodási módszerek beváltak. A mostani ötéves tervidőszak alatt az egész gazdaságnak át kell állnia. Növekedni fog az üzemek önállósága és ennek megfelelően a vezetők felelőssége, de minden egyes munkás felelőssége is. Ezt csak akkor vállalhatják, ha pontosan ismerik a rájuk váró feladatokat. Ha ezeket öt évre előre tudják, kidolgozhatják azokat a módszereket, amelyekkel jobb munkát végezhetnek, s lényegesen növelhetik bevételeiket. Ez az az ösztönző, amelytől a legtöbb várható. Az ember szívesebben és jobban dolgozik, ha látja maga előtt a világos célt. GEJDAR ALIJEV, az SZKP KP Politikai Bizottságának tagja, a miniszterelnök első heyettese: - Terveink teljes mértékben realisztikusak és - ahogyan azt a kongresszusi dokumentumok feletti össznépi vita egyértelműen bizonyította - élvezik a nép támogatását. Hiszen az új gazdasági mechanizmus a valóban elvégzett munkától teszi függővé a vállalati alapok növelését. Emellett az erkölcsi ösztönzők mit sem veszítenek jelentőségükből. A megbecsülés, a tisztelet nem devalválódik. GENNAGYIJ ROMANYENKO, az Agroprom, az agráripari komplexum munkatársa: - A mezőgazdaságban IS UAUUIDk A szovjet kommunisták tanácskozásának színhelye: a Kongresszusi Palota. \ 1: Gustáv Husák elvtárs szívélyes beszélgetésben a kongresszusi küldöttekkel stabilizálni kell a termelékenységet. Ehhez korszerű technológiákra és korszerű technikára van szükség. De egyik sem ér sokat, ha nem használják ki őket valóban hatékonyan. A zöldségbolt fiatal elárusítónője, türelmesen egy idős asszonynak: - Nem értem, hiszen választhat, hogy kisebb vagy nagyobb csomag narancsot vesz-e, avagy kettőt. A csomagon rajta a pontos ár, a súly. Nem kell tartania attól, hogy egy lelkiismeretlen eladó rothadt gyümölcsöt csempészik a zacskóba, rosszul mér, rászámol. Az a pár kopejka, amivel így drágább a gyümölcs, igazán nem sok ennyi előnyért. Meg könnyebb, higienikusabb is a szállítás, tovább marad friss a gyümölcs. Ugye igy mindjárt másképp fest a dolog? — kérdezi derűs mosollyal a már szaporán bólogató asszonyságot, aki minden jel szerint eddig a szatyorba ömlesztett gyümölcs vásárlásának híve volt. A sajtóközpont előtt leintek egy „zöldszemű“ taxit. Mondom a szálloda nevét. - Nekem mindegy - szól a taxis- én ebből élek, de nem luxus taxival utazni egy 15 perces esti séta helyett? - Késő van már és nagyon fáradt vagyok- válaszolom bűntudatosan a helyettem is takarékos jóakarómnak. Tekintete a nyitott bunda alatt a nyakamban lógó speciális igazolványra esik és érzem, máris megbocsátotta „lustaságomat“. - Tudja, itt a belvárosban mindenféle emberrel összefutok. A napokban már sok kollégáját fuvaroztam számomra érthetetlenül közeli címekre. Tudom, nálunk a közel is messze van, meg aztán ezekben a napokban az újságíróknak tényleg akad dolguk. De ez jó, nagyon jó, hogy ilyen a kongresszusunk, hogy sokat lehet róla írni üres szócséplés nélkül. Mert ott sincs szócséplés, komoly munka folyik, felelős munka. - Megérkezünk. Nem (Folytatás az 5. oldalon)
