Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-07 / 10. szám
f Gerhard Holtz-Baumert Bajom a műkecskebőr kesztyűvel Egy nap fél kesztyűt találok az utcán. Még egészen jó volt, piros bőrből készült, sárga gomb volt rajta. Biztosan előttem esett ki valaki kabátzsebéből. Előttem egy asszony mendegélt. Utánaloholtam. Lihegve megszólítottam:- Néni, kérem..:- Lódulj innen, ne kéregess, nincs nekem fölös pénzem, te! - mondta mérgesen az asszony, s rám nézett villogó szemüvegén keresztül. Elébe tartottam a kesztyűt, de már láttam, ő maga zöld kesztyűt visel. Továbbrohantam. Utánam kiabált:- Szemtelen kölyke! Mindjárt utána idős hölgyet értem be.- Nem tetszett elveszteni a kesztyűjét? - kérdeztem tőle, s fölmutattam ezt a sárga gombosat.- Mit mondasz? Kik mentek el együtt? - kérdezte az öregasszony. Alighanem nagyothallott. Kiabálni kezdtem:- Dehogy is! Azt kérdezem, nem a néni kesztyűje ez?- Persze - felelte. - Az otthon is elülne... Még hangosabban kiabáltam:- A né-ni kesz-tyú-je?- Mit ordítozol egy idős asszonnyal? Neveletlen! - szólt rám egy férfi, és galléron ragadott.- Nem ordítozom, csak ezt a kesztyűt kérdeztem. A magáé?- Pimaszkodsz, igen?! - fortyant föl a férfi. Igyekeztem elpárologni onnan. Aztán még egy sereg embertől érdeklődtem, nem övé-e a kesztyű, egy vasutastól, egy fiatal hölgytől, egy motorkerékpárostól, aki épp javította a motorját, egy nagyobb fiútól, aki megkocogtatta a fejemet érte, egy hölgytől s egy úrtól. Az úr nagyon kedves volt, és azt mondta, a kesztyű kecskebőrböl van, és nagyon Ízléses• a hölgy azt mondta, badar beszéd, a kesztyű csak múkecskebórből van, és ilyet ő sosem viselne. Ennyi elég is volt. Nem volt kedvem tovább szaladgálni a múkecs- kebőr kesztyűvel, mindenféle embert megszólítani, akik aztán csak sértegetnek. Fogtam a kesztyűt, s nagy ívben belefociztam vele a levegőbe. S ezzel csitt-csatt, kaptam is egyet a képemre.- Taknyos! - visított egy asszonyság bele a fülembe. - Futballozik a kesztyűmmel! Föl kellett szednem a kesztyűt a töltésről, s oda kellett vinnem az asszonynak. Az asszony hosszú prédikációt tartott nekem. Már mindenre nem is emlékszem, csak egyre s másra.- Ez a segitőkészség? Találsz egy fél kesztyűt, becsületes megtaláló vagy, és mit csinálsz, ahelyett, hogy visszaszolgáltatnád a tulajdonosának, futballozol vele. Ha úgy viselkedtél volna, ahogyan illik, még jutalmat is adtam volna neked, de így...- Beee! nyújtottam ki rá a nyelvemet. Olyat pedig felnőttel nem szoktam. De ez egyszer megengedtem magamnak. Csak hát épp arra jött a mamám, a tejboltba ment, s ő más véleményen volt. Kaptam érte egy nap szobafogságot. Hát igazság ez? Kalász Márton fordítása ■■■ Milyennek látszik a Holdról a Föld? Sokkal fényesebbnek, mint tőlünk a Hold. Először is a Holdról látszó „földtányér“ fényes felülete is 13,5-szerese a mi „holdtányérunkénak“. Másodszor meg tükörnek is jobb a Föld. Levegője, felhői, vizei, zöld növényei, halvány homoksivatagjai stb. sokkal többet vernek vissza a Nap fényéből, mint a csupasz Hold sötét kő- és pormezői. Ott lebeg tehát a Hold egén ez a kékes fényben ragyogó, nagy földtányér. De tányérnak igazából csak „teleföld“ idején mondhatjuk, amikor nincs semmi híja a kerekségének. Onnan nézve ugyanis a Föld éppúgy fogy és hízik, mint innen nézve a Hold, mindig aszerint, hogy épp mennyi látszik a napsütötte félgömbjéből. Helyét különben alig változtatja a Hold egén. A Nap, az igen, ha lassan is: minden 29 és fél napban felkel és lenyugszik egyszer. Jó két hétig tart a nappal, jó két hétig az éjszaka; 27 és negyed naponként a Hold fölé boruló csillagos ég is körbefordul egyszer. De a Föld? Az a Hold túlsó feléről sohasem látszik; ahonnan pedig látszik, onnan nézve alig mozdul fel-le, jobbra-balra. Csak olyan keveset legalábbis, hogy szabad szemmel az szinte észrevehetetlen. A horizonton azonban megfigyelhetnél kisebb „földmozgásokat“, hogy hol lebukik a Föld a látóhatár alá, hol megint felbukkan, s erre- arra imbolyog. Ez persze igazában a Holdnak a kisebb elmozdulásait tükrözi Földünkhöz képest. V. A. Számtalan indiánfilm jellegzetes jelenete, amikor a főhős nyílvesszővel vagy dárdával ejti el a kristálytiszta vízben úszkáló halakat. Ritkán tulajdonítunk különösebb figyelmet az ilyen mozzanatoknak, pedig ezek épp a harcos kiváló tulajdonságait jellemzik, hiszen a víz alatti célpont eltalálásához legalább akkora ügyesség és tapasztalat kell, mint egy magas fa tetejéről nyílvesszővel lelőni egy apró madarat. A hal ugyanis nem ott van, ahol azt látjuk. Ha egy nagyobb pohár vízbe ceruzát merítünk, egy pillanat alatt világossá válik minden. A fénytörés jelenségével állunk szemben. Vagyis a ceruza úgy látszik, mintha meg lenne törve. Ez azért van, mert a víz alatti részéről más szögben jut szemünkbe a képe, jnint a víz feletti részéről. A fénytörés jelenségét természetesen ősidők óta ismeri az emberiség, meglepő azonban, hogy a benne rejlő törvényszerűséget aránylag későn sikerült felfedezni. Ebben az is ludas lehetett, hogy a merőlegesen beeső fénysugár nem törik meg, vagy más esetekben egyszerűen nem hajlandó áthaladni két közeg határán, ilyenkor teljesen visszaverődik. Elsőként 1621-ben a holland Willebrod Snell jött rá arra, hogy az anyag fizikai tulajdonságait jellemző ún. törésmutató adja meg a fény irány- változásának mértékét, ha az egyik közegből (például a levegőből) egy másik közegbe (például vízbe) lép át. Ha a két Beney Zsuzsa Anya dúdolja Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget - ezer pici jelből tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este mint az alma ízét, tejet, kenyeret - . pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek. Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget - mindenkinél jobban téged így szerettelek. ■ és a Földről a Hold, amikor —,,kifli“ Jávorka Ágoston felvétele anyag, külön-külön teljesen egynemű - mint esetünkben - a törésmutató állandó. A nagyszerű holland fizikus emlékére ezt a törvényt róla nevezték el. Persze minden törvényszerűség felfedezésekor magától adódik a miért kérdése. Hiszen a természettudományok fő feladata az események okainak „Megtörő“ tárgyak a vizsgálata. Sokan próbálták megmagyarázni ezt a jelenséget, mindenki a saját elmélete alapján. Nem volt kivétel Newton és Huygens sem, akik - mint egy korábbi írásunkban említettük - először meglehetősen eltérő véleménnyel voltak a fény természetéről. Érdekes módon, magyarázatuk eredménye ebben az esetben gyökeresen ellentétes volt. Newton számítása szerint, ha a fény ritkább közegből sűrűbbe lép át, a sebessége növekszik, míg Huygens szerint csökken. A fogas kérdést ez idő tájt nem lehetett eldönteni, hiszen nem ismerték a fény sebességét, ebből logikusan következik, hogy mérni sem tudták. A Snell-törvényt csupán kétszázharminc éves késéssel tudták tudományosan is megmagyarázni: 1850-ben Jean Foucault francia fizikus a Fi- zeau által megkonstruált fénysebességmérő berendezéssel, melyet forgótükörrel módosított, megmérte a fény sebességét a vízben. Kiderült, hogy az sokkal kisebb, mint a levegőben. Ezután hamarosan beigazolódott a korábbi gyanú, hogy a törésmutató nem más, mint a két közegben mért fénysebesség hányadosa. Ez a levegő és a víz határán 1,33 értéket jelent, tehát ennyivel kisebb sebességgel terjed a fény a vízben. A Foucault-kísérlet egyben azt is bizonyította, hogy a fénytörés magyarázatát tekintve egyértelműen Huy- gensnek volt igaza. Az elmondottakból kiderül, hogy egy tárgy akkor látható, ha a róla visszaverődő vagy a rajta megtörő fénysugarak a szemünkbe jutnak. Ha a vízbe olyan tárgyat helyeznénk, amelynek törésmutatója megegyezik a víz törésmutatójával, a tárgy láthatatlan lenne, hiszen a fénysugarak nem törnek meg rajta és vissza sem verődnek róla. Következésképpen indián harcosunk csak azért tudja ügyességét és talpraesettségét igazolni, mert a hal testének törésmutatója eltér a vízétől. Ellenkező esetben a fénysugarak akadálytalanul jutnának át rajta és az égvilágon semmi sem lenne látható. Ez az oka annak, hogy a vízben úszkáló medúzák nehezen ismerhetők fel, amint arról tengeri kirándulásaink alkalmával is meggyőződhetünk. OZOGÁNY ERNŐ GONDOLKODOM, TEHÁT... SZÁMSOR Melyik számjegy illik legkevésbé a következő számsorba? 11 13 15 17 19 I POSTALÁDÁNKBÓL RÉGI IDŐK TÁRGYAI Érdekes és értékes néprajzi kiállítás nyílt a Komáromi (Komárno) Kikötő Lakótelepi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola klubhelyiségében. A tárlatot, amely a tanulók és pedagógusok aktiv közreműködésével született, folyamatosan látogatják gyerekek csoportjai, gyönyörködnek a látványban. A rendkívül gazdag és sokrétű kiállítási anyagban láthatunk népművészeti tárgyakat, diszitó elemeket, használati eszközöket, berendezéseket, ruhákat. Nem gondoltuk volna, hogy városi környezetben ennyi kincs fellelhető a régmúlt időkből - járom, parasztszekér, rokka, guzsaly, különböző kosarak, edények, petróleumlámpák. Az egyik asztalon mozsarak színes együttese, a másikon ügyes kezű férfi díszítette, fából készült borotvatartó kelti fel a figyelmet, tovább lépve, halászszerszámok és más használati eszközök láthatók többek között. Amikor fölvetődött a tárlat megrendezésének gondolata, két cél vezette a szervezőket: felkutatni a városban még megtalálható népi értékeket, másrészt megismertetni őket a tanulókkal. Nem véletlen a bejárat fölött olvasható jelmondat: Aki nem ismeri a múltat, nem juthat a jövőbe. Zsittnyan Aurél MEGFEJTÉS A február 21 -i számunkban közölt feladatok megfejtése: Az ígéret szép szó, ha megtartják, f-gy jó; a ,,c“. Nyertesek: Csikós Gábor, Tardoskedd (Tvrdoáovce); Máté Júlia, Balogújfalu (Vieska nad Blhom); Baka Valéria, Nagysalló (Tekovské Luzany); Holocsi Tibor, Csallóközcsütörtök (Stvrtok na Ostrove): Halász Olivér, Somodi (Drienovec). ÚJ SZÚ 18 1986. III. 7. » «■MMÍ
