Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-28 / 9. szám
lefekszik egy kicsit aludni. Nemsokára szörnyű horkolás hallatszik az ágy felől. Pistike odasettenkedik, elkezdi forgatni a gombokat apuka pizsamáján. Anyuka megijed:- Nem szabad, kisfiam! Mit csinálsz?- Másik állomást keresek, mert ezt szörnyen zavarják! LORD Az angol lord sajátkezűleg húzza fel az óráját, és a csodálkozó inasnak ezt a magyarázatot adja:- Az orvos testgyakorlást ajánlott! NÁSZÚTON Kohn álmodozva sétál Velencében. Mit hoz a véletlen, szembetalálkozik régi iskolatársával, Grünnel:- Nahát, Kohn, te vagy az? - örvend Grün. - Mit keresel Velencében?- Nászúton vagyok.- Gratulálok, Es hol a feleséged?- Hol lenne? Otthon. Nem jöhet el az üzletből mindenki. ÖNÉRZET Késő este kilép a kaszinóból egy hölgy. Nyomban ott terem mellette egy fiatalember, és így szól:- Madame, adjon pénzt.- Hogy nem szégyellj magát! - háborodik fel a hölgy. - Ilyen fiatal és már koldul!- Bocsánat, madame — feleli sértődötten a fiatalember -, én nem koldus vagyok, hanem rabló! , GONDOLATSZILÁNKOK Az irodalom a népek lelkiismerete, a társadalom emlékezése. A hét vicce- Drágám, mit jelentsen ez a barna hajszál a zakódon?- Azt, hogy azóta nem kefélted át, amióta szőkére festetted a hajad. Akié a választás, azé a kockázat. De aki sohasem mer dönteni, az vajon nyugodt? Jó, ha szebb jövőért munkálkodunk, de az sem rossz, ha a szebb jelenért. Melyik a rosszabb: mindenhez vagy semmihez sem érteni? Keveset tudunk arról a népről, amelynek nem ismerjük ételeit és velős mondásait. * * * Üss agyon egy rókát, és megmentesz legalább száz libát. Aki a forrásnál ül, annak nem kell az árral szemben úsznia. Hatásosan beszélt - otthon a tükör előtt. Egy nő kevés volt neki, aztán már az is sok volt. Ha az emberiség nem lenne feledékeny, talán már soha sem lenne háború... (NDK-beli lapokból fordította: Sz. Hlavaty Márta) ANYA ÉS LÁNYA- Disznóság! Már megint az én esőkabátom van rajtad?- Ez is baj? Nem akartam, hogy elázzon az új ruhád... DUGÓ A párizsi polgár kikisérte feleségét a repülőtérre, és felültette a New Yorkba induló gépre. Ezután beült az autójába, és a közlekedési dugóktól eltorlaszolt párizsi utcákon keresztül nagy üggyel- bajjal eljutott külvárosi lakásáig. Az asztalon távirat feküdt, amely a feleségétől érkezett: „Szerencsésen megérkeztem. Csókollak: Marie“. MŰTEREMBEN- Azt mondod, én vagyok az első modelled, akit megcsókoltál.- Azt mondom.- És hány modelled volt eddig?- öt. Két citrom, két banán §s egy virágváza. HALLOTTUK 7óblonyire /Kent * b'Umíttói eftMlunA k&MMi & AJÁNDÉK A feleség születésnapjára hatalmas csomagot hoz haza a férj. Az asszony kinyitja, csalódottan legyint: ' - Sejtettem, hogy már megint nem leszel képes kitalálni a gondolatomat. Nercbundát veszel nekem?!... Amikor én színes tévére vágyom?!- Sejtettem én, hogy arra vágysz - feleli a férj. - De sajnos, sehol sem árulnak szines- tévé-utánzatot. MAGNÓ Az apa lábujjhegyen beoson a fia szobájába, nehogy megzavarja a srácot a tanulásban. De a gyerek nem a könyvei fölött ül, hanem az ágyon fekszik, és a plafont bámulja.- Mi az, fiam csak nem vagy beteg? - rémül meg a gondos szülő.- Nem.- Akkor miért nem tanulsz?- Már hogy tudnék, amikor a magnóm a javítóban van! A különc (Vladimír Pavlik karikatúrája) VÁLÓPERES TANÚ- ön ezek szerint azt állítja - fordul a bíró a tanúhoz -, hogy pontosan tudja, mikor kezdődtek az ellentétek a most szétválasztását kérő házaspár között?- Hogyne tudnám! - bólogat a tanú. - Én voltam a násznagyuk! UDVARLÁS- Kisasszony, nem emlékszik rám? Az állatkertben ismerkedtünk meg.- Ne mondja. És melyik ketrecben láthattam magát? MOTOROSOK Az amerikai kisváros kórházának sebésze megkérdezi a gépjárműüzlet tulajdonosától:- Mondja, hány motorkerékpárt adott el ebben a hónapban?- Húszat.- Kíváncsi vagyok, hová lett még három vevő?... TÉVES- Professzor úr, igaz, hogy ön veri a feleségét?- Nem igaz. Még nem vagyok professzor, csak egyetemi docens. I PETER HACKS R ÍIÉN Stil* A vén sün elégedetten kuksolt szilveszteri csipkebogyópuncsa előtt; de mikor az óra már óév utolsó perceit kezdte ütni, hirtelen a levegőbe szökkent és felkiáltott:- Hogy is felejthettem el! - Ugyan mit? - kérdezte sünné. - Az áldóját, legszívesebben a tüskémet tépném - válaszolta a sün. - Biztosra ígértem a mormotának, hogy újévkor megcibálom a fülét. Téli álmát alussza, és sohasem bocsá- taná meg nekem, ha elmúlna az ünnep, s én nem ébresztettem volna fel. Hozd a csizmámat, nyomban hozzá kell mennem.- De hát ennek nincs semmi értelme - mondta sünné asszony. - A mormota az erdő túlsó szélén lakik, és te egy óra ' . alatt nem teszed meg az utat kacsázó lábaidon. Ebben igaza volt, és töprengeni kezdtek, mit kéne tenni. Ekkor futott arra az egér. - Ó, kedves egérkém - szólította I meg a sün -, tedd meg nekem azt a szívességet, hogy gyorsan elszaladsz a mormotához, és meghúzod a fülét. Biztosra ígértem neki, hogy az új év érkezése előtt felébresztem. Az egérke elinalt. De a hó mély volt, az utakat fehér hegyek zárták el, s az egér így tűnődött: - Nem, lehetetlen odaérnem időben. - Ott ült a mókus egy fán. - Ó, kedves mókus - szólt hozzá az egér -, tedd meg nekem azt a szívességet, hogy gyorsan átugrasz a mormotához, és meghúzod a fülét. A sün biztosra ígérte neki, hogy az új év érkezése előtt felébreszti, én pedig a sünnek Ígértem meg. A mókus úgy tett, ahogy az egér kérte. De az ágak síkosak voltak a jégtől, amely belakkozta őket, és a fenyőgallyak sem hajlottak a fagy miatt, a mókus pedig így beszélt magában: - Nem, lehetetlen, nem érek oda időben. - Éppen ott borzolta tollát a kuvik. - Ó, kedves kuvik - szólt hozzá örvendezve a mókus -, tedd meg nekem azt a szívességet, hogy gyorsan elrepülsz a mormotához, és meghúzod a fülét. A sün biztosra ígérte neki, hogy az új év érkezése előtt felébreszti, az egér a sünnek ígérte meg, én pedig az egérnek. Ekkor a kuvik, amilyen gyorsan csak tellett tőle, elrepült a hideg éjszakába. És mikor levegő után kapkodva pontban tizenkettőkor megérkezett a mormota vackához, megcibálta a fülét és így kiáltott: - Ébredj, ébredj, hétalvó, megérkezett az új esztendő! - Mily csoda-csodaszép - szólt boldogan a mormota, majd egy bensőséges és elégedett ásítással a másik oldalára fordult -, akkor még egy teljes negyedévig áthatok. Ennek a históriának így szól a tanulsága, mondta rá , végezetül az ördög: Tény szívességet: vagy megköszönik, vagy sem. Drescher J. Attila forditása ÚJ SZÚ 22 1986.11.28.
