Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-28 / 9. szám
Vasárnap 1986. március 2. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.17, nyugszik 17.23 Közép-Szlovákia: 06.24, nyugszik 17.30 Nyugat- Szlovákia: 06.30, nyugszik 17.36 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: nyugszik 08.47 Közép-Szlovákia: nyugszik 08.54 Nyugat-Szlovákia: 00.05, nyugszik 09.00 óraikor Névnapjukon szeretettel köszöntjük LUJZA - ANEZKA nevű kedves olvasóinkat • 1891-ben született HORVÁTH József magyar festőművész (t 1961) • 1896-ban született Vladimir PUKL festő és grafikus, érdemes művész (t 1970). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A DEMOKRÁCIA ÚJ TÍPUSA Dr. Ján Machyniak kandidátus cikke MÁR A HOLNAP MUNKÁSA IS Mikus Sándor Írása ÉRTIK A MESTERSÉGÜKET Zolczer László riportja NINCS MEGOLDÁS? Péterfi Szonya írása A prágai vállalatoknak és üzemeknek a CSKP XVII. kongresz- szusa tiszteletére kibontakoztatott kezdeményezéséhez a Dőlné Vesteni- cei Gumigyár is csatlakozott. Dolgozói felajánlották, hogy a piaci szállítások tervét legalább 3 százalékkal túlteljesítik. A képen: Ofga Silná gumiterméket készít elő az elszállításhoz. (Peter Lenhart felvétele - ŐSTK) A Kelet-szlovákiai kerületben a népi milícia 135 egysége nyerte el eddig a példás egység címet. Köztük van a kassai (Koéice) Kelet-szlovákiai Vasműben tevékenykedő néhány egység. Ezek egyikét Juraj Kovács vezeti. A képen: az egység lövészeti gyakorlata, előtérben Karol Janeka és Milan Rusin mérnökök. (Svátopluk Písecky felvétele - ŐSTK) IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH IDŐSZERŰ GONDOLATOK A CSKP Központi Bizottságának valamennyi ülésén Gustáv Husák elvtárs, pártunk főtitkára hangsúlyozta, hogy emelni kell a közvetlen Irányító munka színvonalát, fokozni kell hatékonyságát. Ez vonatkozik a vállalatokra, az irányítás középszintű szerveire, a minisztériumokra és a kormányra, mint a legfelsőbb államhatalmi és -igazgatási szerv munkájára. Nyíltan meg kell mondani, hogy mind az irányítás egyes szintjeinek munkájában, mind a kölcsönös hatásában még mindig számos fogyatékosság mutatkozik. Gyakori a saját problémák vagy a világban végbemenő folyamatok megismerésének alacsony szfnvonala, aminek következtében rugalmatlanul reagálnak a felmerült problémákra, és így az irányítási rendszerek hatékonysága nem megfelelő. Gyakran a kérdéseket nem oldják meg az illetékes szinten - főleg a szállítói-megrendelői kapcsolatokat illetően - sokszor pedig a felelősségvállalás hiánya okozza, hogy néhány operativ feladatot az irányítás magasabb szintjére hárítanak, aminek következtében elburjánzik az adminisztráció, és időben kitolódik a problémák megoldása. Ennek nyomán gyakran követelik a műszaki-gazdasági és adminisztratív dolgozók számának növelését, ugyanakkor nem használják ki eléggé az irányítás korszerűsítésének, a dolgozók céltudatos átcsoportosításának lehetőségeit, nem növelik kellőképen az irányító apparátus teljesítőképességének fokozásával szembeni igényeket. Épp a minőségben, a dolgozók és főleg a vezető dolgozók alkotóképességeiben kell látni az irányítás színvonala emelésének és ezzel együtt a gazdaság teljesítőképessége növelésének tartalékait. E szempontból nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a kádermunka javítására az emberek értékelése és beosztása során. Az irányítás középszintű szervei és a vállalatok jogkörének és felelősségének növelésével kapcsolatos irányvonallal öszhangban meg fogjuk követelni, hogy a hatáskörükbe tartozó kérdéseket valóban az ö szintjükön oldják meg. Ez szükséges előfeltétele annak, hogy a minisztériumokat és főleg a kormányt ne terheljék operativ, gyakran tisztán szervezési kérdésekkel, s hogy az eddiginél nagyobb mértékben foglalkozhassanak az alapvető koncepciózus és rendszerező kérdésekkel. A kormány, az SZLKP KB osztályai, a minisztériumok, a kerületi és járási pártbizottságok részéről nagyobb figyelmet kell fordítani az irányítás alsóbb szintjén elfogadott határozatok teljesítésére - kezdve a határozatok alkotó lebontásától az illetékes irányítási szintek konkrét feltételeire, egészen az elért eredmények rendszeres ellenőrzéséig és a megfelelő tárgyszerű és káderhatározatok meghozataláig. (Az SZLKP KB 1985. december 3-i ülésén elhangzott beszámolóból) A FORMA VILÁGÁBAN J. Mészáros Károly írása AZ IRODALOM JELENLÉTE Peter Andruáka írása IPARTELEP A VÁROSON TÚL Mészáros János belorussziai riportsorozatának második része Az ERDŐ Margarete Neumann novellája Havonta egyszer autóbusz áll meg Szencen (Senec) a főtéren. Olyan, amely nem menetrend szerint közlekedik (hacsak nem számít „menetrendnek“ a „havonta egyszer“ és hogy általában, hét óra körül indul). Amikor az ingadozó létszámú várakozók beszállnak, magas, szemüveges, ritkuló hajú, őszes férfi lép a lépcsőre, körülnéz, int a sofőrnek, majd- rendszerint - kiszáll. Aztán vagy fél órával később már a bratislavai Hematológiai és Tranzfúziós Állomás portáján fogadja az autóbusz utasait, kezében valamennyiük véradói nyilvántartólapjával, amit mindenki névsorolvasás nélkül kézhez kap. Mert Miroslav Guryőa a szenei Poliklinika gazdasági ügyintézője, a Csehszlovák Vöröskereszt szenei helyi szervezetének elnöke szinte minden véradót név szerint ismer. Pedig nincsenek kevesen. A Csehszlovák Vöröskereszt szenei helyi szervezetében mintegy ezer olyan önkéntes véradót tartanaik számon, akik legalább egyszer adtak vért. Igaz a „törzsgárda“- ha szabad így fogalmazni- létszáma azért ennél jóval kisebb. Ennek a névsornak azonban mindenképpen az élére kívánkozik az elnök neve. Miroslav Guryöa - eddigi - 243 önkéntes véradása. Amikor véradói „pályafutásáról“ kérdezem, szerényen vall kétségtelen érdemeiről:- Mint minden statisztika, ez sem árulja el a teljes igazságot. Egészen pontosan úgy van, hogy vért 51 ízben adtam, és 96 alkalommal vérplazmát adományoztam, az viszont duplán számít, mert ekkor kétszeres véradagot vesznek, (gy jön ki az összesen 243 véradás. • Ha a vérplazma-adományozást csak „szimplán" számoljuk is, a 147 alkalom akkor is nagyon nagy szám, különösen, ha úgy tekintünk a dolgokra, hogy tulajdonképpen mindenki potenciális „vérigényló- jelölt“, míg a véradók száma az összlakosság elenyésző hányada...- Mindenkitől nem várható el, hogy vért adjon, sőt mindenki nem is adhat - esetleg egészségi állapotából eredően. Az ideális az lenne, ha mindenki, aki adományozhat vért, egyszer megpróbálná. A kifogások között olyanok is akadnak, hogy például: félek; ki tudja kinek adják... • .. .ami a rendszeres véradók fejében aligha fordul meg! Miroslav Guryöa annak idején hogyan kezdte?- Szinte el sem akarom hinni, de már 36 éve történt először .. .Tizenkilenc éves voltam akkor, ma pedig már 55! Közben aztán a helyi szervezet vezetőségi tagja, majd elnöke lettem, és nem akartam, hogy megvádolhassanak: „vizet prédikál és bort iszik...“ Ha a véradószervezést végeztem, kötelességemnek tartottam, hogy magam is adományozzak időnként vért. Nemrég, az elmúlt év vége felé emlékeztünk meg Szencen a szervezett véradás negyedszázados jubileumáról. Megállapítottuk, hogy összesen több mint ötezer önkéntes véradást könyvelhettünk el a helyi szervezet „számláján“. Ez pedig - egyenként 200 koronát számolva - több mint egymillió koronás adománynak felel meg. Persze, a statisztikai adat ezúttal is „sántít“, mert ezt pénzben kifejezni lehetetlen. A számok mögött ugyanis egyfelől emberek - és megmentett emberéletek - vannak, másfelől pedig a véradók, akik tettükért nem várnak jutalmat. Teszik mindezt a humánum nevében. Akárcsak a helyi szervezet elnöke... MÉSZÁROS JÁNOS A HUMÁNUM NEVÉBEN ÚJ 1986.11.28.
