Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-21 / 8. szám
ÚJ szú 1986. II. 21. TUDOMÁNY TECHNIKA ELEKTRONIKUS OLLÓ. A japán Panasonic szerkesztőrendszere kicsiny táblácska egy asztali sokszorosítógéppel elektronikusan összekötve. A táblára kell helyezni a sokszorosításra váró irat, rajz közönséges kópiáját. A hozzá csatlakozó ironnal pillanatok alatt körül lehet rajzolni a kívánt rész körvonalát. Egy gombnyomás, és a másológép máris kiadja a kívánt kivágást - négy kicsinyitési és három nagyítási fokozattal. Új elmélet az egyiptomi piramisok titkáról Anatolij Vasziljev szovjet tudós szerint sikerült megfejteni az egyiptomi piramisok építésének titkát. Sőt, arról is meg van győződve, hogy hajdanán a sírboltokat nem fosztották ki. Az építőmesterek zseniális öííettel rejtették el a hívatlan látogatók elöl a fáraók kincseit és múmiáit, így azok ma is a helyükön vannak. Vasziljev feltételezése szerint valamennyi nagy piramis természetes sziklatömb-képzódményt rejt. A sziklatömbök annak a hegyvonulatnak a maradványai, amelynek négy csúcsára épült Kheopsz, Khefren, Mükerínosz fáraó és Khentkhousz királynő piramisa, az ötödikből pedig a gizehi Nagy Szfinxet faragták ki. Vasziljev számításai szerint a több mint 140 méter magas, óriási méretű piramisok nem is épülhettek fel egy ilyen belső zárt sziklamag nélkül, hiszen e tartószerkezet hiányában szétcsúsztak volna. A sziklák határozták meg az építési tervet, az építés technológiáját és a mérnöki munkákat — vélekedik a tudós. A sziklatömb felületén közlekedési utakat vágtak és azokon cipelték fel a többtonnás kőtömböket. A piramisokban lévő kamrákat és járatokat az előkészítő munkák során vágták ki. Ahogy az építkezés a befejezéséhez közeledett, ezek a járatok és búvólyukak labirintussá lettek, s ezeken bolyongott később a tudósok és fosztogatók serege is. Vasziljev véleménye szerint Kheopsz fáraó sírboltját akkor találhatják meg, ha feltárják a leszálló búvólyuk vakvágatát vagy felemelik a kút záró kőlapját, amelyet tévesen talapzatnak vélnek. Annak összeköttetésben kell lennie a rituális fürdők céljára szolgáló medencével, amely a föld alatti mély üregben lévő sirkamra mellett van. (APN) T íz évvel ezelőtt a világsajtót bejárta egy hír, miszerint megtalálták a földrengések előrejelzésének megbízható módját. Az történt ugyanis, hogy a kínaiak az állatok szokatlan viselkedéséből előre jeleztek egy nagy erejű földrengést. Hat órával a katasztrófa előtt teljesen kiürítették a veszélyeztetett körzetet és ezzel tízezrek életét sikerült megmenteni. Az emberiség hiszékenyebb fele fel- lélegzett. Ám csakhamar kiderült, hogy a megbízható előrejezés szépséghibás. Alig telt el egy év, amikor olyan erős földrengés rázta meg Tangsham városát, hogy a lakosság egynegyede elpusztult. Az előrejelzés ezúttal elmaradt... Az állatoknak a természeti katasztrófát megelőző furcsa viselkedésére már régen felfigyeltek. Mégis sokáig kétkedve kezelték az egykori feljegyzéseket. Talán azért, mert a megszépítő messzeség gyakran kitalált részletekkel cicomázta fel az egyébként csupasz tényeket. Az állatok rendhagyó viselkedéséről szóló legelső feljegyzés az időszámítás előtti 328-ból származik, amikor egy földrengés teljesen lerombolta Helikosz görög várost. Megfigyelték, hogy a katasztrófa előtt néhány nappal elhagyták üregeiket a vakondok és a menyétek. Az állatok pánikszerűen menekültek, de az emberek csak utólag gondoltak az okokra. Alma-Ata, 1887. Részlet I. V. Musketov orosz geológus feljegyzéseiből: „Május 28-án valamivel öt óra előtt következett be az első lökés... 27-éröl 28-ára virradó éjjel a lovak hozzá sem nyúltak az abrakhoz, furcsa nyugtalanság vett rajtuk erőt, néhol alig lehetett megtartani őket az istállóban.“ Ashabad, 1948. Egy hónappal az október 5-én bekövetkezett természeti csapás előtt a kígyók tekeregtek a nyílt terepen. A helybeli öregek figyelmeztették a megyei tanácsot, hogy valószínűleg földrengés várható., P. Moszkalcev professzor ugyanakkor a következőket jegyezte fel naplójába: „Két órával az ashabadi földrengés előtt a város környéki telepen megvadultak a lovak, elszakították a kötóféket, patájukkal rugdalták a földet. Nagyokát nyerítettek. Az elszabadult állatokat sikerült megfogni és visszaterelni a helyükre. Tizenöt perccel a katasztrófa előtt a lovak áttörték az istálló ajtaját és elvágtattak. Alig néhány perc múlva az istálló összeomlott.“ Taskent, 1966. április 5. öt órával a csilinzari katasztrófa előtt fülsiketítőén nyávogni kezdtek a macskák. Még öt perc maradt az első lökésig, amikor egy macska hozzáfogott, hogy kölykeit átköltöztesse a konyhából a szobába, ahol egy sodronyos ágyon talált számukra megfelelő helyet. Ugyanakkor egy galambtenyésztö arra lett figyelmes, hogy a padlásán kétségbeesve repkedni kezdtek a galambok, valamennyi egyszerre akart szabadulni a szűk kivezető nyíláson. Mivel magyarázható az állatok furcsa viselkedése? Mennyire megbízhatók az előrejelzések? Van-e mindennek valamilyen tudományos magyarázata? Vég nélkül lehetne sorolni a kérdéseket. Az a legnagyobb baj, hogy a földrengések előtt mindeddig még senki sem rögzítette tudományos pontossággal az állatok viselkedését. Az adatokat csak utólag gyűjtötték össze. Ez az eljárás pedig tudományos szempontból nem tekinthető hatékonynak. Ezért is volt nagy jelentőségű a kínai előrejelzés még akkor is, ha nem bizonyult megbízhatónak. Ahhoz mindenesetre elég volt, hogy megtörje a jeget. Azóta szerte a világon kutatók ezrei igyekeznek feltárni a földkéreg alatt végbemenő folyamatok és az állatok viselkedése közötti törvényszerűségeket. í'976-ban és 1979-ben nemzetközi konferenciát tartottak a bioszeizmológia tárgykörében. Két vaskos kötet is napvilágot látott, amelyekben 282 megbízható esettanulmányt közölnek az állatok földrengést megelőző furcsa viselkedéséről. Rendkívül érdekes kísérletsorozatot folytattak 1978-ban a japán földrengéskutatók, akik elhatározták, hogy végére járnak annak a régóta terjesztett nézetnek, miszerint az aranyhalak a legérzékenyebb földrengésjelző műszerekkel vetekszenek. A tokiói szeizmológiai kísérleti telepen három, aranyhalakkal teli akváriumot állítottak fel, amelyeket hét hónapon át megfigyelés alatt tartottak. Ez alatt az idő alatt Tokió körzetében húsz földmozgást észleltek. A földmozgások 85 százalékát az aranyhalak néhány nappal előre jelezték. Ennek alapján a kutatók javasolták a szeizmológiai állomásnak, hogy a földrengések előrejelzésére a hagyományos műszeres megfigyelések mellett használjanak aranyhalakat. Hasonló kísérletek máshol is folynak. A kutatások egy része arra irányul, hogy pontosan meghatározzák azokat a szerveket, amelyek segítségével az állatok felfogják a geofizikai rendellenességeket. Egyes hírek szerint a sertéseknél találtak olyan szervet, amely különösen érzékeny a mikmmozgásokra. Hasonló szervre bukkantak a galambok lábában is. Sőt, egy kísérlet során bebizonyosodott, hogy azok a madarak, amelyeknél megszakították a kapcsolatot az adott szerv és a központi idegrendszer között, többé egyáltalán nem érzékelték a földrengést. J. F. Szavarenszkij szovjet akadémikus egy lépéssel tovább megy. Véleménye szerint rendkívül fontos, hogy megtanuljuk elkészíteni az élőlények azon érzékszerveinek a modelljét, amelyek felfogják a Föld mélyéből érkező jelzéseket, a közelgő természeti katasztrófa előjeleit. Ha ezt sikerül elérni, a többi problémával a sze- izmológusok már az állatok közreműködése nélkül is boldogulnak. A szeizmikus rengéshullámok tartománya meglehetősen széles, az infrahangtól az utlrahangig terjed, azaz az emberi fül számára még nem érzékelhető igen alacsony frekvenciáktól az ugyancsak nem érzékelhető magas frekvenciákig. Minél nagyobb a föld alatti viharok energiája, ennek az energiának annál nagyobb hányada esik a magas frekvenciájú hullámokra, azaz az ultrahangtartományba. Attól kezdve, hogy kialakul a földrengés epicentruma, tehát jóval a megsemmisítő csapás előtt, már folyamatosan közvetít jelzéseket. Ezt fogják fel azok az állatok, amelyeknek magas a hallási frekvenciahatáruk. Az állatok általában pánikszerű meneküléssel reagálnak a föld mélyéből érkező hangokra. Ami a macskát illeti, annak a kölykei miatt nem áll módjában elmenekülni, hiszen az anyai ösztöne mindennél erősebb. Ez a magyarázata annak, hogy lehetőleg egy rugós betéttel ellátott ágyra cipeli kicsinyeit. Az ágy ugyanis az ultrahangokat infra- hangokká alakítja, a macska pedig az ilyen hangokat már nem érzékeli. Van olyan elképzelés, miszerint az ember maga is egy viszonylag finom és érzékeny szeizmográf. J. Birfeld szovjet kutató számitógép segítségével elemezte Taskent lakóinak kardiogramját, amelyeket a földrengést megelőzően és az alatt készítettek. Sikerült kimutatnia, hogy néhány órával a földmozgások előtt változott az emberek szívverésének ritmusa. Különösen szembetűnő volt ez a jelenség olyan emberek esetében, akik- valamilyen szívbetegségben szenvedtek. Ennek alapján a kutató azt a következtetést vonta le, hogy az emberi szervezet is reagál a Föld mélyéből kiinduló ultrahangokra. Természetesen az ultrahangot az ember az állatoktól eltérően nem a fülével érzékeli. Csak a rendkívül érzékeny emberi szív képes arra, hogy felfogjon bizonyos nehezen kivehető jeleket, amelyek a közeli katasztrófa előhírnökei. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó az a megfigyelés is, hogy 1948-ban mintegy másfél-két hónappal az ashabadi földrengés előtt, a helyi klinikákat valósággal elözönlötték az olyan betegek, akik szívtáji fájdalmakra panaszkodtak. A vizsgálatok során azonban a páciensek többségénél nem sikerült kimutatni semmilyen számottevő rendellenességet. De nemcsak a különböző frekvenciájú hanghullámok képesek előre jelezni a földrengést egyes „kiválasztott“ állatfajok számára. A földkéreg mélyében igen erős elektromos töltések halmozódnak fel, elektromos erőterek keletkeznek, amelyek a földrengés előtt és alatt a légkörben felvillanó fények, derült égből lecsapó villámok formájában nyilvánulnak meg. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy ezek az erőterek is hatással vannak bizonyos állatokra. Dr. Ever- dean, az amerikai földrengéskutató központ munkatársa például arra a megállapításra jutott, hogy a cápák rendkívül érzékenyen reagálnak a föld mágneses erőterének egészen jelentéktelen változásaira is, és ezért képesek érzékelni azokat a változásokat, amelyek a földrengés előtt következnek be a mágneses erőtérben. Ezt a feltételezést egyébként számos ország tudósainak kutatási eredményei alátámasztják. PÉTER JÓZSEF tartósan trissit De mit von ki, mit tár fel mindez számunkra: mi van a teában? Változó mennyiségű - 7-18 százaléknyi csersav és illó olajok. Ezek adják a teafózet „testét“, tartalmát, ízeit és illatát. Ásványi anyagokat 4-8 százalékban, továbbá különféle vitaminokat is tartalmaz a tea. Van benne theophyllin is, ez a tea alkaloidja. Erélyes vizelethajtó, egyébként hatása hasonló a koffeinéhez, amelyből (nevezték theinnek is) 0,5-2 százaléknyit tartalmaz a tea. Ez a serkentő, az idegek révén az agy, a szív, a bőr és a vese vérellátását növelő szer teaivásnál - az egyéb összetevők, a csersav hatására - lassabban szívódik fel, mint a kávézásnál. így kevésbé izgató, de frissítő hatása tartósabb, szellemi munkavégzésnél is előnyösebb. Gyémántkészítő szerszámok Az ipari gyémártokat tiszta grafitporból állítják elő, magas hőmérsékleten és nagy nyomáson, fémek kis mennyiségben történő hozzáadásával. Amit a természet sok millió év alatt alkotott, azt ma az ember fél óra alatt képes megvalósítani: ilyen rövid idő kell a szintetikus gyémántok előállításához. A szükséges hőmérséklet 1500 Celsius-fok, a nyomás 60 ezer bar: azaz, mintha három - egyenként 120 tonna súlyú - lokomotív nehezedne egyetlen levélbélyeg nagyságú felületre. Az eljáráshoz keményfémből készült speciális szerszámok szükségesek. A nyomószerszám és a matricák wolframkarbid és kobalt ötvözetéből készülnek. A wolframkarbid adja a keménységét, a nyomószilárdságot és a rugalmasságot, a kobalt gondoskodik a szívósságról és egyúttal az összekötő fém szerepét is betölti. Ez a kemény- fémötvözet mindig maximálisan igénybe van véve, teljesítőképességének legszélső határáig. Földrengés- és az állatok iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Zamatok a teában Jó teához nemcsak jó tea kell, hanem jó teafőző is. S itt nem az eszközre gondolunk - lehet az szamovár, kanna, a lényeg az, hogy csak teafözésre használjuk -, hanem a személyre, aki ismeri a teafózés titkait. Mert több titka van - többféle fözésmód. A szamovárteához sűrítményt készít a teafőző. Személyenként egy te- áskanálnyi levelet tesz az edénybe, felforralt vizet önt rá, hogy ellepje, s lefedve visszateszi a forró szamovár tetejére. A teázók a szamovárból engedett forró vízbe annyit szűrnek e sűrítményből, amennyi ízlésüknek megfelel. Az angol tea kulcsmondata a „plusz egy kanál a kannának“, vagyis a személyenkénti egy kanál tealevélen túl még egy kanállal szórunk a kannába, a zöld teán 4, a feketén 6 percig hagyjuk a forró vizet a fedél alatt, majd kitöltjük. A kínaiak porcelán kannában forrázzák le a tealeveleket.
