Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-21 / 8. szám

-L ÚJ SZÚ 9 986. II. 21. Nem hoznak szégyent a csapatzászlóra Látogatóban a népi milícia egyik üzemi egységében a februári győzelem évfordulója előtt- Az első időszakban kevesen vol­tunk, de az elmúlt másfél évtized alatt megerősödtünk és nincs baj az után­pótlással sem - mondja kézfogás közben Kiefel Béla, a dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda) Dél-szlovákiai Cukorgyár üzemi népi milícia egysé­gének a parancsnoka. - Ma már egy­ségünket a járás legjobbjai között em­legetik. .. Az alapító tagokból már csak keve­sen maradtak, mint például Putz Lász­ló, Schotter József, Gábor Teodor. Vi­szont az egység tagjainak nagy része már a gyár építésénél itt dolgozott, itt érdemelte ki felvételét a pártba, majd azt, hogy a népi milícia tagja legyen. Először tehát a munka frontján kellett bizonyítaniuk. Hiszen a tagság az egységben mindenki számára elis­merést jelent, de egyben azt is, hogy a munkahelyén nap mint nap jó pél­dával elöljárjon.- Az első jelentősebb eredményt 1982-ben értük el - tájékoztat Putz László. - Versenyrajtjuk a lövészet­ben akkor szerezte meg a járási első­séget, ekkor nyertük el a Példás egy­Jurányi László ség címet, amelyet eddig még minden évben sikerült megvédenünk. Úgy hi­szem, hogy ez a jövőben sem lesz másképp. Bárcsak a gazdasági ered­mények is ilyen jók lennének... A hatalmas gyárban félidőben csak a karbantartókkal találkozik az ember. Dolgoznak a villanyszerelők, a lakato­sok, hogy az új idényre előkészítsék a termelőegységet. Ott találkoztam Jefimov Lászlóval, aki az idén megy nyugdíjba.- Az egységben eltöltött évek mély nyomokat hagytak bennem, jól érez­tem magam köztük. Amíg egészsé­gem engedi, nem szeretnék tőlük megválni - mondja, majd folytatja a megkezdett munkát. A jó közösségi szellem egymás megsegítésében is megnyilvánult. Az egyik foglalkozáson Putz elvtárs meg­jegyezte, hogy odahaza kútverés vár rá. A munka- és a fegyvertársak más­nap már korán reggel ott voltak segí­teni. Július Ceröanskynak is, aki Pó- dafán (Povoda) épített családi házat. Szólt a fiúknak, de azok akár hívás nélkül is mentek volna.-Évek óta jó kapcsolatot tartunk fenn az eperjesi (Jahodná) alapisko­lával - szólal meg az egység pa­rancsnoka. - A tanulók számára hon­védelmi napokat szervezünk a helyi sportpályán, ilyenkor a fegyverek mellett a tábori konyhát is magunkkal visszük. Jól érezzük magunkat mi is, és a gyerekek is. Akkor sem hiány­zunk, amikor a tanulók a pionírfoga­dalmat teszik le.- Ha jól emlékszem, hat éve lesz már annak, hogy az iskola lehetősé­get kapott a tornaterem építésére. Fogtuk magunkat, segíteni mentünk. Gyakori vendégek vagyunk a duklai hősökről elnevezett és a Gorkij utcai alapiskolában is - toldja meg a szót Jurányi László szakaszparancsnok. - Névről ugyan nem ismernek ben­nünket a gyerekek, de ha meglátnak, hangosan mondják:,,Jönnek a bácsik a milíciától. “ Társadalmi munkáról lévén szó, meg kell említenünk, hogy épül az egység székháza. Ha közbe nem jön valami előre nem látható nehézség, az idén már átadják rendeltetésének. A jobb kiképzési feltételek mellett itt lehetőség adódik majd a forradalmi hagyományok szobájának létrehozá­sára is. Ehhez már évek óta gyűjtik a felvételeket, a dokumentumokat. Jelenleg csak az egység krónikája ad számot életükről, tevékenységükről.- A rendszeres kiképzés sok sza­badidőt vesz igénybe. Az asszonyok, a feleségek gyakran magukra marad­nak a gyerekekkel. Ha többnapos tábori kiképzésen veszünk részt, megszervezzük, hogy egy délután utánunk jöhessenek - újságolja a pa­rancsnok. - Ilyenkor aztán mindenki kitesz magáért, beleértve a két szaká­csunkat, Alföldi Józsefet és Jóci Bélát is. Az egységnek csaknem minden milicistája tagja valamelyik szocialista munkabrigádnak. Az állomány fele a Példás népi milícista jelvény viselő­je, többen megszervezték a Példás lövész jelvényt, és hárman kapták meg A haza szolgálatáért érdemren­det. Bár a főidényben több műszak­ban dolgoznak, a foglalkozásokon va­ló részvétel kilencvenhárom százalé­kos, de még ezzel sem elégedettek.- Az igazsághoz tartozik, hogy a Prefa üzemből is egy raj egységünk kötelékébe tartozik - hangsúlyozza a szakaszparacsnok. - Eredmé­nyeinkben tehát nekik is részük van. A foglalkozás után addig senki sem megy haza, amíg a ruhát, a felszere­lést, a fegyvert rendbe nem teszi. A raj- és a szakaszparancsnokok szi­gorúan ügyelnek arra, hogy minden a legnagyobb rendben legyen.- Vannak köztünk idősebb elvtár­sak is, de az átlagos életkor nem éri el a harmincöt évet - állapítja meg Putz László, aki néhány hónapja viseli vál- lapján a századparancsnoki rangjel­zést. - Igaz, hogy üzemünkben nagy Keifel Béla (A szerző felvételei) Putz László a munkaerő elvándorlás, de a népi milícia tagjai nem tartoznak a ,, ván­dormadarak" közé. S hogy utánpót­lásban sincs hiány, az az üzemi párt- bizottság érdeme is. Műszak után néhányan még bent maradnak a gyárban, kocsit mosni. Az egység gépjárműveit szocialista gondozásba vették, közösen tartják őket tisztán, ügyelnek arra, hogy min­dig üzemképesek legyenek. A tábori konyhára is ráfér a karbantartás. Né­hány órájukba telik, amíg minden fénylik, amíg minden a helyére kerül. Ezek az emberek nem parancsra ma­radtak itt, kötelességérzetük vezérli őket.- Mindig arra törekszünk, hogy az emberek ismerjék az előttük álló fela­Jefimov László datokat - mondja Keifel Béla pa­rancsnok. - Minden parancsot teljesí­tenek, de nem rejtik véka alá vélemé­nyüket, ha kifogásolni valót tapasztal­nak. Shaaz egység hírnevének öreg­bítéséről van szó, éjt nappallá téve végzik feladatukat. Amint mondják, nincs abban sem­mi különös, hogy szép számban van­nak köztük térítésmentes véradók is. Ebben Fekete László jár az élen. A társadalmi munka mellett az üzem megsegítésénél tavaly mintegy két­százötven óra munkát végeztek.- A februári eseményeket ifjú fejjel éltük át, nem vehettünk részt bennük. A hatvanas évek végén kialakult vál­ság idején ki-ki egyénileg állt helyt, ma viszont edzett, jól felkészített kol­lektívaként - mondja búcsúzóul Putz László, majd hozzáteszi: - A jövőben sem hozunk szégyent a csapatzász­lóra. A címben szereplő kérdés több nemzedéket izgatott. És ezzel kapcsolatban ma sem csitulnak el a viták. A különböző korok és népek legkülönb pedagógusainak tapasztalatai arról győznek meg, hogy a legjobb nevelő - a munka. Amikor például a bölcs Antiszthenésszel, aki az időszámításunk előtti IV. században élt, a fényűzésről és a gondatlan életről beszélgettek, ö így válaszolt:- Ellenségeink gyermekeinek kívánnék ilyen életet. Vaszilij Szuhomlinszkij, a híres szovjet pedagógus hangsúlyozta: ,,A népi pedagógia erre tanít: miután a gyer­mek megtanulja azt, hogyan emelje a kanalat a táltól a szájához, dolgoznia kell“. Saját megfigyeléseiből pedig ezt a következtetést vonta le: ,,Ne féljetek az arany gyermekkor napját elhomályosítani azzal, hogy ez a gyer­mek nehezére esik, hogy erőfeszítés árán többet tesz majd, mint amennyire - gondolni lehetne - kis ereje módot nyújt. Talán éppen ez a „többet, mint amennyit gondolni lehetne“ - az az út, amely ezen a nehéz ösvényen keresztül a csúcshoz vezet, amelynek elérése nélkül elképzelhetetlen a munka öröme, elképzelhetetlen az ember törekvése, elképzelhetetlen a saját szellemi erő kimeríthetetlensége miatti csodálkozás“. „Szmena Iskolagyár". Ez a felirat nemrég jelent meg az OSZSZSZK déli részén levő Taganrog városban levő kohászati üzem egyik irodaépületének oromfalán.-Az általános és a szakiskola reformjának, amelyet 1990-ig szándékoznak végrehajtani, a központi gondolata - mondja Vlagyimir Ugrovatov, a városi tanács közoktatási osztályának vezetője, - a munkára oktatásnak és a tanulók pályaválasztási tanácsadásának gyökeres megjavítása, a tanítás összekapcsolása a termelő munkával. Szüksé­ges az, hogy valamennyi fiatalnak a munkatevékenység megkezdése előtt szakmát adjunk, és ezen a módon a jelenlegi általános középfokú oktatást általános szakmai oktatással egészítsük ki. Az üzem műhelyeit és részlegeit járjuk. Egyelőre tíz van. Azért egyelőre, mert most szervezik az „iskolagyár“ még egy, talán a legkorszerűbb alosztályát - a számítóközpon­tot, ahol az elektronikus számítógépek kezelőit és a prog­ramkészítőket oktatják majd. Ma pedig a tanulók ebben az üzemben a lakatos-, gépkezelő-, villamoshegesztö-, var­rónő-, intarziakészítő-, játékszerelő-, villamoskészülék- javító, ügyintézó-gépírónö-, gépszedői, gépkocsivezetői szakmát sajátítják el, és még sok mást is. A gyár legnagyobb műhelye: a gépüzem. Világos, tágas csarnok, ahol modern berendezések működnek.- Itt tapasztalt mesterek tanítják a gyerekeket - közölte velünk Alekszandr Jemelin múhelyfónök. - A tanulók a szerszámgyártáshoz szükséges felszerelést készítenek, a kohászati gyár megrendelésére. Meg kell mondani, hogy az „iskolagyár“ mindegyik üzemével összefonódik a város valamelyik bázisvállalata. Ezek a vállalatok látják el felszereléssel a kabineteket és a műhelyeket, szakképzett oktatókat irányítanak ide. A vállalatok patronáló segítsége az iskoláknak nem új dolog. Ezentúl azonban ez nem a jótékonyság, hanem törvény útján szabályozott, kölcsönösen előnyös, szakmai együttműködés jellegére tesz szert. Az iskolagyárban a fiatalemberek és lányok nemcsak szakmát kapnak, hanem a kohászati és a kazángyárban, 'a bútorkombinátban, az Iszkra játékgyártó üzemben, a ruhagyárban készülő egyes termékek részegységeit és alkatrészeit is ók készítik. Az egész gyár egy év alatt félmillió rubel értékű terméket állít elő. A Krasznij Kotyelscsik termelési egyesülés szakemberei kitűnő berendezésekkel látták el a Szmenában a villamos hegesztési részleget. Hét fülkében állítottak fel villamos hegesztő készüléket.- Reméljük - mondja Alekszej Zsuravljov, a termelési egyesülés művezetője hogy a hegesztószakma a tanu­lók kedvére lesz, és az iskola elvégzése után a kazánké- szítök híres üzemébe állnak be. Az iskolagyár műhelyeiben, ahol mindennap 200 felső osztályos tanuló dolgozik, megismerkedtünk néhány gye­rekkel, és valamennyinek ugyanazt a kérdést tettük fel:- Mit ad nektek az iskolagyár? Gálja Volkovaja, a játékgyártó műhelyből:- Óvodai pedagógus akarok lenni, és elmesélem majd a gyerekeknek, hogyan készülnek a játékok... Szveta Szalnaja és Lena Kosztyina egyetértőén így vélekedik:- Az embert szép tárgyaknak kell körülvenniük. És mi úgy véljük, az intarziával díszített asztalkáink tetszenek majd az embereknek. Igor Kucserov felnőtt módra határozott:- Az esztergályosszakma - férfimunka. A gyár segítsé­gemre lesz abban, hogy az esztergályos mesterség szak­embere legyek... A Szmena, a taganrogi iskolások gyára, még csak útjának elején tart. De vegyék szemügyre alaposan ezek­nek a gyerekeknek az arcát: átszellemült, örömtől sugárzó. És ezt az örömöt az kelti bennük, hogy kapcsolatba kerültek a munkával. Még jó néhány tanév vár rájuk. S nemcsak földrajzot, matematikát, irodalmat fognak tanulni, hanem saját jövendő szakmájukat is. És amikor ünneplőbe öltözve eljönnek majd érettségi báljukra, akkor a középfokú vég­zettségről szóló bizonyítvánnyal együtt a választott szak­májuk képesítési igazolását is átnyújtják nekik. Ez a két okmány túlzás nélkül nevezhető érettségi bizonyítvány­nak. NÉMETH JÁNOS ALEKSZANDR SZOKOLOV

Next

/
Thumbnails
Contents