Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-21 / 8. szám
A TANULSÁGOK FONTOS MÉRFÖLDKŐ A NÉPI MILÍCIA ÉLETÉBEN Szocialista hazank felvirágoztatásáért írta: MIKULÁS UHER a Népi Milícia szlovákiai törzskarának parancsnoka „Évek múlnak el, az idő sok mindent meggyógyít, és más eseményekkel homályosít el. Ám fennmaradnak a nép hősies és áldozatos munkájának eredményei, fennmarad a szocializmus építésének hatalmas műve, mely Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetése alatt jött létre. Köztársaságunk minden becsületes állampolgárának arra kell törekednie, hogy gyermekeinket, unokáinkat, az egész eljövendő nemzedéket büszkeséggel töltse el az apák müve, hogy hagyatékukat továbbfejlesszék, és eredményeiket megsokszorozzák.“ (Részlet a CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban bekövetkezett válság tanulságaiból) A Szlovák Magnezitművek jeláavai és l’ubeníky üzemének milicistái 1968. május 13-án (Archfv-felv.) 4 hű maradt a marxizmus-leninizmushoz és a Szovjetunióhoz fűződő barátság eszméjéhez, s kész volt megvédeni a szocializmus ügyét.“ Ez az aktíva növelte a dolgozók többségének öntudatát, ösztönzést adott a párttagságnak és a munkásosztály tagjai döntő többségének a szocializmus megvédéséért és az ellenforradalom ellen folytatandó harcra való felkészülésre. Az aktíva levelet intézett a Szovjetunió dolgozó népéhez. A levél röviden, tömören jellemezte a nálunk uralkodó helyzetet, és biztosította a Szovjetunió dolgozó népét, hogy a Népi Milicia tagjai hűek maradnak a proletár internacionalizmus elveihez, erősíteni fogják a Szovjetunióhoz fűződő barátságot, és megvédik a szocializmust. A Népi Milícia tagjai ebben a harcban- csakúgy, mint a pártmunka egyéb területein tevékenykedő becsületes kommunisták - a pártszervek kellő támogatása nélkül maradtak. A CSKP KB Elnöksége és a párt, valamint a kormány egyes képviselői kiadtak ugyan különböző nyilatkozatokat, amelyekben- bár igen óvatosan és határozatlanul- kiálltak a testület mellett, de a helyzet normalizálódásához hiányoztak a gyakorlati intézkedések. A Népi Milíciát- néhol szándékosan, máskor óvatosságból - kiszolgáltatták a tömegtájékoztató eszközök támadásainak és a reakciónak. Az akkori vezetésnek nem állt szándékában felhasználni ezt az erőt a reakciós erők kordában tartására, ellenkezőleg: engedte, hogy a reakció félemlitse meg az egészséges erőket. Amikor fennállt a veszély, hogy Csehszlovákiában az ellenforradalmi helyzetben bármelyik nap nyílt harc törhet ki, gyakran felmerült a kérdés, miért nem használták fel a Népi Milíciát, a munkásosztály és a párt politikaihatalmi eszközét a szocializmus megvédésére. ÚJ SZÚ 3 986. 11.21. Ez a hagyaték útmutatást jelent a Népi Milícia számára is. A testület a szocializmus építésének egész ideje alatt segített és segít megsokszorozni a csehszlovák dolgozó nép keze által létrehozott értékeket. Részt vett, és ma is részt vesz gazdaságunk fellendítésében. 1968-69-ben segített megfékezni az általános hanyatlást, és megkezdődhetett a termelés növekedése, s általa a Csehszlovák Szocialista Köztársaság felvirágzása. A Népi Milícia politikai elkötelezettségét, a szocialista haza védelmének biztosítása céljából folytatott áldozatos munkáját dolgozóink többsége mindig nagyra értékelte. Benne látták Február vívmányai megvédésének egyik zálogát. Nekik a milícia sosem volt útjukban. A belső és külső ellenség - így azok, akik annak idején ádáz támadást intéztek ellene - azonban sem a múltban, sem most nem tud megbékélni a létezésével. Miben nyilvánult meg közvetlenül a Népi Milícia osztályszempontú szemlélete és politikai tisztánlátása, és milyen erők igyekeztek mással helyettesíteni, illetve elhomályosítani az 1968-69-es válságos években? Csakúgy, mint a párttagok és a dolgozók jelentős része, a Népi Milícia tagjainak többsége is már 1968 januárja előtt nyíltan bírálta a pártban és a társadalomban tapasztalható egészségtelen jelenségeket, s a gazdaságban és a társadalmi élet egyéb területein mutatkozó hiányosságokat. Bírálatuk érthetően a felgyülemlett hiányosságok fokozatos kiküszöbölésére irányult, s maguk is hozzáláttak a problémák megoldásához. A CSKP KB 1968 januári ülésének határozatait bizakodva fogadták. Bíztak benne, hogy ez az ülés serkenti a felgyülemlett hiányosságok kiküszöbölését és gazdaságunk további fejlődését, a CSKP, valamint a társadalmi szervek és szervezetek tevékenységét. Arra számítottak, hogy kez- deményezően hat a szocializmus érdekében végzett munkára. Nem értettek viszont egyet a szocializmus építésével eltelt húsz év általános becsmérlésével. Gyorsan felismerték, hogy a '68 januárja utáni fejlemények eltérnek attól, amit a január utáni politikától vártak, főleg azt, hogy a különféle kommunistaellenes kirohanások és a Népi Milícia elleni támadások a kommunista párt vezető szerepe elleni támadások: '68-ban a prágai május elseji ünnepségek s a bradlói Stefánik- ünnepségek után, mindenkinek, akinek a szocializmus ügye fontos volt, világosan látnia kellett, hogy a színre ellenforradalmi erők léptek. Figyelemmel kísértük a helyzetet a Csehszlovák Néphadseregben és a Nemzetbiztonsági Testületben. Az ellenforradalmi erők felismerték, hogy a testület politikailag és szakmai tekintetben egyaránt valóban jól felkészült tagokból áll, akik hűek a kommunista párthoz, a munkásosztályhoz, a szocializmus eszméjéhez, a proletár internacionalizmushoz. Olyan erőt láttak benne, amellyel egy összeütközés során komolyan számolniuk kellett. Ezért átgondolt kampányt indítottak ellene, aláírási akciókat szerveztek a megszüntetésére. Az országban elsőkként, még a májusi plénum előtt, a Szlovák Magnezit- művek jeláavai és lubeníki üzemben tevékenykedő egység tagjai 1968. május 13-án, a pártszervezet tisztségviselőivel és az üzem vezetőségével együtt fegyverrel a kezükben nyilvános tiltakozó felvonuláson vettek részt. így fejezték ki elszántságukat, hogy megvédik Február forradalmi örökségét, így nyilvánították ki odaadásukat a CSKP iránt, s egyúttal mindenkit óva intettek attól, hogy népünk épitőmunkáját megzavarja. A CSKP KB 1968 májusi ülése figyelmeztetett a jobboldali opportunizmus és az antiszocialista erők fellépésének veszélyére, a január utáni fejlődés egyik fő veszélyére. A határozat aktivizálta a párt egészséges erőit. A CSKP több százezer tagja és tisztségviselője aktívákon és gyűléseken tett nyilatkozatokkal támogatta a májusi ülés határozatát, és intézkedéseket követelt a szocializmus megvédésére. Érthetően ezek közé tartoztak a Népi Milícia tagjai is. Tudatában voltak a párt és a munkásosztály iránti felelősségüknek. Követelték, hogy a párt vezetősége egyezzen bele a Népi Milícia országos aktívájának összehívásába. Ezzel támogatni kívánták a májusi plénum határozatát és kinyilvánítani véleményüket a pártvezetés azon tagjainak, akiknek a szavai és a tettei nem voltak összhangban, A CSKP XIII. kongresz- szusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságaiban ez áll a testületről: ,,A pozitív változást célzó kísérletek csúcspontjukat a Népi Milícia prágai országos aktívájával érték el, amelyen a testület több mint 11 000 tagja vett részt. Az aktíva kifejezésre juttatta azt a tényt, hogy a Népi Milícia ellenáll a jobboldal nyomásának, Abban az időben minden szükséges megvolt ahhoz, hogy hathatósan közbelépjen a szocializmus megvédése céljából. Egy alapvető feltétel azonban hiányzott: a párt szilárd marxista vezetése. Beigazolódott a lenini tanítás igazsága, miszerint a marxizmus-leni- nizmus elveihez fenntartás nélkül hű, szilárd vezetés nélkül a leghatalmasabb forradalmi erő is bomlékony tömeggé válik, amely nem képes akciók szervezésére, és bizonyos körülmények között vereséget szenvedhet az ellenforradalmi erőktől. Az alacsonyabb 'pártszervekben is hasonló volt a helyzet, mint a központban, s ez csökkentette a közbelépés lehetőségét. Kifejezően bizonyítja ezt az, hogy később aktív jobboldali opportunista tevékenység miatt 9 kerületi pártbizottsági vezető titkárt és 59 járási párttitkárt zártak ki a pártból, ók egyidejűleg a Népi Milícia területi parancsnokai is voltak. A Népi Milícia fenntartás nélkül az 1969 áprilisában fellépő új vezetés mellett állt. Részt vett a kommunista pártban és a társadalomban végbemenő konszolidációs folyamatban. Az ellen- forradalmi elemek ellen 1969 augusztusában történt fellépései - a Nemzetbiztonsági Testület és a Csehszlovák Néphadsereg oldalán, az ország különböző pontjain - bebizonyították, hogy a kommunista párt megbízható támasza. A haza védelme össznépi és internacionalista kötelesség. A Népi Milíciának a fejlett szocializmus építése szakaszában megvan a maga szilárd helye a társadalom politikai szervezetében csakúgy, mint az állam védelmi rendszerében. Az eltelt tizenöt év alatt a testület munkája konszolidálódott. Tagjai jelentős tevékenységet fejtenek ki munkahelyükön, munkaaktivitás és -kezdeményezés kibontakoztatása céljából. Felelősségük teljes tudatában újabb munkaeredményekkel köszöntik a CSKP XVII. kongresszusát és az SZLKP kongresszusát. A milicisták, a kék egyenruhások, a munkában élen járó állampolgáraink sosem fognak szenvedést, pusztulást okozni. Fegyverük kizárólag a szocialista forradalom megvédését szolgálja. Munkásbecsületük azt parancsolja, hogy mindent megtegyenek népünk szorgalmas munkája eredményeinek megvédéséért, szocialista hazánk felvirágoztatásáért. Mire vagyunk képesek? Alexander Sibko, a belorussziai Bel- automaz termelési egyesülés Kom- szomolbizottsága titkárának elmélkedéseit adjuk közre az alábbiakban. Hogy konkrétumokkal példázzam mondandómat, csak egyik üzemünk - a tehergépkocsikat gyártó Minszki Autógyár - fiataljainak dolgairól fogok beszélni. Az üzem minden harmadik dolgozója, a munkapadok mögött állók közül pedig minden második - komszomolista, fiatal. Valóban erőt képviselünk, de mi az, amit tehetünk? Ezt a kérdést tette fel egy ízben a szomszédos vállalatnál dolgozó kollégám. Valóban, mit is? Nézzük csak! Nos, ami a vezérigazgató fogadóóráját illeti, ezzel nincs problémánk, bármikor kész fogadni és meghallgatni bennünket. Menjünk tovább. Minket komolyan irigyel az üzemi szakszervezeti bizottság, mivel mi több beutalót kapunk a keresett utakra, többek között külföldre is, bár a szakszervezetnek jobbak az anyagi lehetőségei e tekintetben. Honnan vesz- szük a pénzt? Magunk keressük meg - kommunista szombatokon, fémhulladék gyűjtésével. Az ifjúsági versenyek jutalmazási alapja csak az elmúlt évben kétszeresére nőtt. Üzemünkben nem ritkaság, hogy a sikeres, a tervet stabilan teljesítő műhely vezetője megrovást kap azért, mert nem fordít elég figyelmet a fiatalok problémáira és szükségleteire. Fokozatosan mindenki megszokta, hogy az odafigyelés a fiatalokra nem időszakos kampány, hanem hosszú távú, komoly program. Körülbelül egy évvel ezelőtt Anatolij Levesük (az üzem legifjabb művezetője, 24 éves) arról panaszkodott, hogy hűléses megbetegedések miatt a műhely mintegy tízezer rubelt veszít évente. A műhely 11 éve működik, így az összveszteség már százezer rubel. És ha hozzávesszük a berendezések állásidejét, a kifizetett táppénzt, s végül a fluktuációt, amelyet nem kis mértékben a nem kielégítő munkakörülmények okoznak? A kollektív szerződésbe, megvitatása során, a Komszomol kezdeményezésére jogos követelések kerültek: állítsák helyre a ventillációt, biztosítsák a meleget, szüntessék meg a huzatot. Elértük azt, hogy a lakások elosztásában is részt vesz a komszomolbizottság és nemcsak az üzem vezetősége, a párt és a szakszervezet, mint régebben. És higgyék el, minden erejükkel védik a fiatalok érdekeit. Ma a komszomolbizottságok kötelezettségeinek köre széles, azt mondhatnám, túlságosan széles. Számtalan feladatunk van! És úgy tűnik, mindegyik fontos. És mindegyiket azonnal kell megoldani. Mi olyanok vagyunk most, mint azok a középkori japán gubernátorok, akik szigorú felelősséget viseltek még azért is, hogy a fennhatóságuk alá tartozó területen tájfun söpört végig. Mulatságos, de valahogy így van. Nyakig vagyunk a munkában. Mi legyen a legfontosabb? Mire összpontosítsuk az erőinket? Nyilván arra, amire most, az SZKP XXVII. kongresszusa. Ez pedig, mindenekelőtt a termelés korszerűsítése, hatékonyságának a világszínvonalra emelése, a legjobb műszaki és technológiai minták követése. A Minszki Autógyárban ezek a kérdések különösen élesen jelentkeznek. A gyár most áll rá egy új, nagy teherbírású teherautócsaiád gyártására. Jó, megbízható gépek lesznek. Ezzel együtt már most tudjuk, hogy ennek az új (hangsúlyozom: új!) gépkocsinak egyes részegységei már elavultak... A korszerű gépkocsi- gyártás az utóbbi években sokat lépett előre. És mi, úgy tűnik, egy helyben topogunk, holott olyan autókat szeretnénk gyártani, amelyek verseny- képesek a világpiacon. Ahhoz, hogy ne maradjunk le, sürgősen át kell állnunk. És itt tudunk mi, komszomolisták sokat tenni. Még egy megvitatandó feladat. Minden esetben örvendetes-e, ha ifjúsági kollektíváink túlteljesítik a tervet? Például egy fiatalember 200 százalékra teljesíti a tervét és száz anyacsavart gyárt terven felül. És mi lesz azután? Hiszen ezekhez a „felesleges" csavarokhoz, „felesleges“ anyák is kellenek, és ezeket nem mindig tudják elkészíteni a többi részlegben. Nem is beszélve a „felesleges“ autókról. Vagyis ezek a csavarok a raktárban fognak porosodni Tehát mielőtt túlteljesítésre ösztönzünk, józanul mérlegelni kell a dolgokat. Vagyis vegyük az ésszerűsítést. Első látásra szerények az eredményeink. Bár minden ötödik ésszerűsítési javaslatot fiatalok tesznek, tehát a számokkal minden rendben lenne - de vajon bevezették-e a javaslatokat? Megvizsgáltuk ezt a kérdést, és kiderült: egy technológiai újdonság bevezetéséhez csaknem száz aláírás kell. Nem túl sok ez? Meg vagyok róla győződve, hogy megoldjuk ezeket a problémákat. Hiszen sokra vagyunk képesek. APN
