Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-14 / 7. szám

M indössze tizenöt mérkőzést ját­szott az I. labdarúgó-ligában, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy a külön­böző ankétok során szóba kerüljön a né­vé. Az év tizenegyét összeállító tizenhat I. ligás csapat edzői közül többen sorol­ták a három legjobb balszélsö közé, a Gól című szaklap értékelése alapján a bajnokság őszi idénye csapatának bal- szélsője, az 1985-ös esztendő legjobb labdarúgóinak rangsorolásánál is kapott szavazatot a sportújságíróktól, többször szerepelt a forduló válogatottjában, a prágai Ceskoslovensky sport játékos- ankétján is feltűnt a neve. Nemcsak klub­társai sorolták a balszélre... Majoros Györgyről (felvételünkön), a dunaszerdahelyiek (Dunajská Streda) balszélsőjéröl és csapatkapitányáról van szó. Március 23-án lesz 30 éves. Ki tudja, hol tartana most, ha hat-kilenc esztendő­vel ezelőtt kerül az élvonalba. Mondjuk ha egy prágai vagy bratislavai együttes­ben futballozik. A szövetség vezetőinek szeme láttára. De hát nemcsak a labda útjai kiszámíthatatlanok... Akart, persze, hogy akart I. ligás lab­darúgó lenni. 1979-ben a Plastika Nitrá­micsoda különbség! Nem vitás, östehet- ség. Gyorsaságával, technikájával, ruga­nyosságával (kitűnően fejel) már a várko- nyi libalegelőn futkározó gyerekek közül is kitűnt; akárcsak komáromi (Komárno) diákoskodása idején (a gépipari szakkö­zépiskolába járt) az ifjúsági csapatban. (,,Azt szokták mondani, a tehetség csak állapot, lehetőség. A többi munka, gya­korlás, verejték. Szeretek edzeni. Labdá­val. Viszolygok a téli alapozástól, a súly­zótól, a tízkilométeres futásoktól. így van ezzel a legtöbb focista. Szükséges rossz.“) A tehetségről Sztanyiszlavszkij megfo­galmazása jut eszünkbe: az ember sok alkotókészségének szerencsés ötvözöte, egyesülve az alkotó akarattal. Azt is mondják, a tehetségnek velejárója a játékintelligencia. Ez Majorosra is érvé­nyes. („Játszani szeretem a labdarúgást. Utálom a birkózást, a cselgáncsot, a kö­nyörtelen darálást, az alattomosságot a futballpályán.“) Csakugyan, a balszél­ső nem tör-zúz a zöld gyepen, nem törleszt, nem fenyegeti az öt ötször-tíz- szer kíméletlenül felrúgó hátvédet. Úgy áll rajtuk bosszút, hogy megszégyenítően átjátssza, lefutja, kicselezi őket. Sok néző a kedvéért megy ki a meccsekre. Olyan futballista, aki a többieknek is képes elmagyarázni, hogy merre van az előre. Úgy veszi át a labdát, hogy abból rögtön 0. Már elnézést, hogy egy újságoldalon említjük Majorost Maradonával. Az ar­gentin csatár annak idején azt nyilatkoz­ta; „A mai labdarúgást általában gyorsan kell játszani; de ahhoz, hogy az ember meg tudjon szabadulni őrzőitől úgy, hogy buktatni se tudják, ahhoz még többre van szükség. Villanásszerú cselre és olyan indulásra, ami azonnal kétméteres előnyt biztosít“. Ez a mondás megközelitően néha a DAC-futballistára is érvényes. Persze, az I. liga szintjén. De a gólszerzés? Arról jobb nem be­szélni. Régi DAC-betegség. A kiváló rú­gótechnikájú Majoros is „páciens“, ha­bár ősszel ő lőtte csapata legtöbb gólját, négyet. De hány maradt a lábában? Az I. ligában két gólnál többet nem rúgtak, otthoni nyolc meccsükön összesen csak tizenegyet! Milyen átok ül évek óta ezen a csapaton? A kidolgozott helyzetek alapján ősszel legalább huszonötször ve­hették volna be az ellenfelek kapuját hazai találkozókon. Ez nem túlzás. A szurkoló, az újságíró emlékszik a talá­lat nélküli lövések mesterlövészeire. A helyzetek kihagyása szerintünk nem balszerencse. A kapu bevétele elsősor­hoz igazolt. („Kisebb sérülések zavartak a felkészülésben, ráadásul a csapat ak­kori edzője azt mondta: sose lesz belő­lem futballista és amíg ö a szakvezető, nem állít az együttesbe.“) Elszomorította és sértette önbizalmát Frantiéek Skyva edző „meglátása“. Tulajdonképpen nem is kapott próbalehetőséget. Hát ennyire rossz focista lenne? A kispadról nem lehet bizonyítani. Ilyen csodát még senki sem müveit. Nem futott a vezetők után, nem ágált az edző ellen, nem olyan típus, aki „me­nedzseli“ önmagát. Szerény. Mind a mai napig. Pedig ahogy mondani szokták, a túlzott szerénység a kevésbé tehetsé­gesek malmára hajtja a vizet. („Csakha­mar jelentkeztek a dunaszerdahelyiek; hivtak és szívesen mentem. Játszani akartam és közelebb kerülni özvegy édesanyámhoz. A DAC ekkor már a diví­zió élén állt.“) Kezdődött a futballkon- junktúra a városban és a járásban. Lel­kes szurkolók, jó parti, ügyszerető veze­tők. Nem maradhatott el a feljebbjutás. Majoros az SZNL I legjobb játékosai közé tartozott. Gyorsasága, gólerőssége, technikája riogatta a védőket. Szinte há­rom műszakban gyötörték a bekkek egy- egy mérkőzésen. Mégis kicselezte, meg­kerülte őket, átugrálta a lábakat, „kötényt adott“ nekik. Persze nem mindig sikerült. A pokrócdurvaságú védők kíméletlenek. („Kelet-Szlovákiában egyszer többet vol­tam a futópályán, mint a zöld gyepen. Ha hozzám került a labda, egyszerűen „taccsra rúgtak“, „levittek“ a salakra. A bírónak nem mertem szólni; éreztem, ha megjegyzést teszek, kiállít. Ilyen kí­méletlenül még nem játszottak el­lenem.“) A védők mellett az I. ligás csapatok „keritői“ is felfigyeltek a várkonyi (Vra- kuö) születésű futballistára. Mindenkinek nemet mondott. Lehet, hogy karriert csi­nált volna. Lehet. De a család, a környe­zet, az emberek szeretete visszatartotta. Meg tulajdonképpen menni se nagyon akart. Népszerű ember szúkebb hazájá­ban. Még a várkonyi anyósa is szurkol neki. Szakszerűen. („Amikor a falumbeli- ek azt kérdezték tőle viccesen, hogy milyen veje van, akiről azt írják az újsá­gok, hogy kétballábas, megmagyarázta: azt úgy kell érteni, hogy a jobb lába olyan erős, mint a bal...") Majoros köztudottan ballábas. ÉL Vannak sportemberek, akikről azt mondják, már harminc felé közeledik. Majoros játékát figyelve és ismerve a szurkolók többsége azt tartja: még csak harminc éves lesz. Egyetlen szócska, és kezdeményezés születhessen, lendület­ből cselez, zsebkendőnyi területen finom trükkökkel forgatja meg szédülésig a vé­dőket. De nemcsak a mozdulatok, a gon­dolkodás gyorsasága is jellemző játé­kára. Sokak szerint a 172 cm magas és 71 kg súlyú Majoros túl jó fiú ahhoz, hogy még jobb futballista legyen. Hiányzik be­lőle a tűz, a virtus, egy kis vagányság, csibészség, dörzsöltség, a jó értelemben vett szemtelenség. („Én már ilyen va­gyok. A szüleim becsületre, szerénység­re, mértéktartásra tanítottak. Az ember a pályán sem tagadhatja meg önmagát. Küzdők a magam módján. Távol áll tő­lem, hogy a harc hevében vétsek a fair play szelleme ellen, hogy látványosan leterítsek valakit, dühösen nekiugorjak. Félni nem félek senkitől. Csak hát nem kedvelem a erőszakot. Erőszakra erő­szakkal válaszolni? Hová vezetne ez?“) Hogy nem fél a védőktől, az biztos. Az I. ligában kevés olyan labdarúgó akad, aki egy az egyben rávezeti a labdát ellenfelére, hogy aztán kicselezze, fakép­nél hagyja. („Ha bejönnek az első cselek, megnő az önbizalmam. Nem számít kivel állok szemben. Lehet akár a világ legjobb hátvédje is. Erre nem gondolok. Csak arra, hogy egy rögtönzött megtévesztő mozdulattal kizökkentsem egyensúlyá­ból, aztán zavarában már nem tud mit kezdeni velem.“) ban technikai feladat, amit éppen ezért bizonyos szintig meg lehet és meg is kell tanulni. („Gólszegénységünkre nem talá­lok magyarázatot. Az SZNL l-ben gólerő­sek voltunk, de távolról sem megfelelő arányban a kidolgozott helyzetekkel. Hogy idegesek vagyunk, elkapkodjuk a lehetőségeket? Van benne valami. De nem ez a döntő. Szerintem keveset gya­koroljuk a minden helyzetből, védőktől szorongatva a kapura lövéseket. Ez nemcsak ránk vonatkozik, a többi I. ligás csapatra is. A labda a futball lelke... Van egy olyan érzésem, hogy valaki megisz- sza a levét a hét szűk esztendőnknek. Mert ha egyszer beindul a gólgyártás...“) És ki itta meg a levét a Ceskó Budéjo- vice elleni vereségnek? Világos: a játéko­sok. Gólarányt akartak javítani, aztán 3:2-re kikaptak. („Bosszantott, nagyon bosszantott bennünket a vereség és fájt; de az még jobban fájt, ahogyan egyes vezetők viselkedtek velünk szemben. Al­koholszondát emlegettek! Hát csakugyan azt hiszik egyesek, hogy - Maradona szavával éljek - a futballistának labda van a feje helyén? A futballban a sikerre, a győzelemre nem lehet bérletet váltani. Néha győzünk akkor is, amikor vadász­kutya módjára kergetjük, nyomozzuk a labdát, néha vesztünk akkor is, amikor úgy játszunk, mint Pelé vagy a brazil válogatott. Igaz, az aminózus meccsen gyatrán fociztunk. Emberek vagyunk. Jó Az ellenfél szerelési kísérlete nem sikerült, Majoros „térdelő“ helyzetben is elviszi a labdát a védő mellett (Nagy László felvétele) (Balajti Árpád felvétele) tulajdonságokkal, hibákkal, követünk el ballépéseket. Ritka kivételtől eltekintve azonban tisztában vagyunk vele, mit sza­bad és mit nem. És főleg mikor!“) Egy kiadósabb beszélgetés során sok minden felvetődik. Említettük Maradonát. Csak nem azért, hogy Majoros példaké­pe? („Nincs kimondott ideálom, szeretem Rummennigge, Piatini játékát, korábban Cruyffot csodáltam. Maradonát viszont a világ legjobbjának tartom, Tóth Lacit pedig a legjobb barátomnak. Megértjük egymást a pályán és azon kívül is. Hat éve játszunk együtt.“) A DAC-szurkolókról kérdezem. Azt mondja, nagyon igényes közönség. Nem lehet becsapni. Szívesen felejt és jobban szeret ünnepelni, mint fütyülni. Ért a foci­hoz. Elsősorban a játékot szereti, nem a fogcsikorgató küzdelmet. („Sokszor át­segítettek bennünket a holtponton, de ahogyan az Inter elleni meccsen buzdí­tottak, az volt a csúcs. Gyorsabb lett a lábunk, bátrabb a szívünk. Felemelő érzés volt abban a fantasztikus légkörben futballozni.“) Emlékezzünk csak: hat-nyolcezer em­ber buzdításától hányszor lódult meg Ma­joros a balszélen, halomra döntve a vé­dőket. Milyen elismerő, frenetikus taps fogadta alakításait. Talán ekkor villant át a nézők agyán, hogy még csak harminc éves a kiváló balszélsö. Úgy villogott. Pályafutása során voltak hullámvölgyek is. Mint minden ember életében. De ha­mar kilábalt belőle. Most a csúcson van. Az egyiken. Van magasabb is. Megemlí­tem, Josef Masopust edző is felfigyelt játékára. Azt mondja, ez amolyan újság­írói kacsa. Opponálok. A futballban min­den lehetséges. Elismeri. Általában. („A címeres mezről sose álmodtam. Ugyan mikor? Most pedig „még csak“ harminc éves vagyok és realista.“) A Masopust-sztorit csakugyan én ta­láltam ki. De a labdarúgás kiszámíthatat­lan. Még az is előfordulhat, hogy a DAC előkelő helyen végez a bajnokságban. („Bízom a bentmaradásban. A közepes színvonalú bajnokságban néhány csa­pattal együtt is képviseljük a játékossá­got, a technikás labdarúgást. Naiv futball- korszakunk lezárult; a 8:0-ás vereség után taktikusabb, egységesebb lett a csa­pat. Kár, hogy nem sikerült leigazolni egy csatárt és középpályást. Nincs igazi kon­kurencia az együttesben. Egyébként a Sparta nyeri a bajnokságot. Berger és Griga a legfőbb biztosíték erre.“) 0. A beszélgetések, interjúk rendszerint derülátó hangvétellel fejeződnek be. Most az egyszer azonban másképpen: mitől fél a DAC csapatkapitánya? („A sérüléstől. Tavasszal éleződni fog a harc, főleg a kiesés ellen. Sok függ a bíróktól. Már a meccsek elején oda kell figyelniük, mert a csatárt és a játékmestert mindenki le akarja teríteni. Méghozzá nem is apró­kat rúgnak, hanem egyszerre nagyot - nehogy a játékvezetőnek ideje legyen megelégelni a dolgot.“) Szóval így. Ha egészség van, a többi jön magától - állítja Majoros György. Hogy mi lesz az a többi? A futball az örök bizonytalanság játéka... TOMI VINCE 6ÚJSZÓ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő. Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkóho 10, telefon: 309 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság. 550-18, gazdasági ügyek: 506-39 Távíró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek. 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon: 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábreiie 15. II. emelet, telefon. 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kós 13.- Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaóe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. lillilUHfF csak lehetőség Majoros György útja a csúcsra

Next

/
Thumbnails
Contents