Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
ÚJ SZÚ 1986.11.14. gása, a fák közé behatoló napfény, a fenyőfák kellemes illata, a csendet, nyugalmat árasztó környezet, a fák koronájának zöld horizontja valamennyi az emberi szem, idegrendszer, a légzőszervek gyógyítója, vagy legalábbis megnyugtatója. S végső soron mindnyájan tudjuk, hogy a fák által termelt oxigén nélkül nem képzelhető el élet a földön. Újabban azonban az erdő az említetteken túlmenően a jövőért aggódó emberek érdeklődésének tárgyát is képezi. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy amikor az erdőt féltjük, egyúttal a létezés feltételeit, az életet féltjük. Az erdőkért azonban nem elég csak aggódni, tenni is kell értük. Fennmaradásukért, további fejlesztésükért jelentős áldozatokat kell hozni. Ezt a tényt jelenleg anhál inkább is tudatosítjuk, mivel a FAO (az ENSZ Rómában székelő Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) az elmúlt esztendőt az erdők világévének nyilvánította. Ez a tekintélyes nemzetközi szervezet igen nagy nyomatékkai hívja fel a világ lakóinak figyelmét arra a tényre, hogy világszerte rohamosan csökken az erdőterületek nagysága. A helyzetet súlyosbítja az a körülmény, hogy a fejlődő országokban ez a folyamat a jelenlegi gazdasági és társadalmi körülmények közöttt úgyszólván megállíthatatlannak tűnik. Ezen túlmenően az utóbbi évtizedekben jelentősen fokozódott a levegő szennyezettsége, aminek következtében a legyengült fákat egyre könnyebben támadják meg, majd pusztítják el a járványszerűen terjedő gombás és egyéb betegségek. A FAO ide vonatkozó tanulmányai szerint a világon évente csaknem tízszer annyi erdő semmisül meg, mint amennyit erdőfelújítással, illetve új erdők telepítésével életre tudnak hívni. Ez a körülmény, amely lassan már katasztrófálisnak tekinthető, szükségessé tette, hogy az erdőterülete állandó csökkenésének az okát az illetékes szakemberek közelebbről és részletesen is megvizsgálják. Jelenlegi ismereteink szerint az erdőterület csökkenését előidéző erdőirtások okait három fő csoportba sorolhatjuk. Az első és legfontosabb csoportba azok az erdőirtások sorolhatók be, amelyeket - főként a fejlődő országokban - mezőgazdaságilag hasznosítható területek nyerése céljából hajtanak végre. Ez a folyamat elsősorban a tropikus és szubtrópikus övezetekben játszódik le, mégpedig olyan mértékben, amilyen mértékben növekszik az illető országokban a lakosság száma. Ezzel párhuzamosan egyre ben nyilvántartott erdőterületnek, amelyet akkor 4,1 milliárd hektárban mutattak ki. Az erdöirtásokat előidéző tényezők között jelentős szerepet játszik a fa energiaforrásként való felhasználása. Mint ismeretes, a fejlődő országokban a fa és a faszén képezik a legfontosabb energiaforrást, nélkülük a lakosság élete szinte elképzelhetetlen lenne. Erre a célra a fejlődő országokban évente nem kevesebb, mint 3 milliárd tömör köbméter fát használnak fel. Nem jelentéktelen az a tény sem, hogy az évente kitermelésre kerülő fának nem kevesebb mint 90 százalékát tűzifaként hasznosítják. Ugyanakkor figyelemreméltó körülmény, hogy az említett területeken csaknem 1 milliárd ember számára a tűzifa megszerzése csak úgynevezett erdei rablógazdálkodással biztosítható, míg megközelítőleg 100 000 ember részére a tűzifa hiánycikket jelent. Sajnos, a fejlődő országokban a helyettesítő energiaforrások hasznosítása nemcsak jelenleg, de még a közeljövőben sem kecsegtet semmi reménnyel. A legtöbb ilyen energiaforrás - mint például a nap, a szél, a biogáz stb. - hasznosításának megoldása ugyanis jelentős beruházást igényel, amihez a fejlődő országokban jelenleg nincsenek meg a szükséges források. Az erdőterület csökkenését kiváltó okok harmadik csoportját az úgynevezett civilizációs tényezők alkotják. Az előbbiekkel ellentétben ezek a tényezők elsősorban az iparilag fejlett országokban jelentkeznek. Az erdők pusztulását ezekben az országokban elsősorban a természeti környezet állandó és egyre súlyosbodó romlása idézi elő. Az erdők ilyen irányú pusztulása az európai országok közül ielentös méreteket ölt főleg TECHNIKA az NSZK-ban, Svájcban, Ausztriában, Franciaországban, az NDK- ban és Lengyelországban. Sajnos, az utóbbi időben hazánkban is rosszabbodik a helyzet, valamint Jugoszláviában és a skandináv államokban. Ugyancsak jelentős károkról érkeznek jelentések az USA északkeleti, valamint Kanada délnyugati területeiről. Különösen aggasztó az a körülmény, hogy nemcsak a megtámadott területek nagysága, de a betegség terjedése is egyre aggasztóbb méreteket ölt. Rendkívül komoly a helyzet például az NSZK-ban, ahol az utóbbi két esztendő folyamán a károsított erdők részaránya az összes erdőterülethez viszonyítva 8 százalékról 34 százalékra nőtt. A tárgyilagosság azonban meg-"* követeli, hogy az erdők pusztulásának az okát ne írjuk egyértelműen és kizárólag a nagyfokú iparosítás, s ezen belül a levegő ipari szennyezettségének a rovására. Bár a betegségeket kiváltó okok teljesen még nem tisztázottak, jelenlegi ismereteink szerint - leegyszerűsítve a láncolatot - az a feltételezés, hogy a pusztulást a levegő szennyezettségén kívül a savas esők, az aszályos időjárás, a lecsapolások, a talajvízszint süllyedése, bizonyos esetekben az erdei legeltetés, az összefüggő, nagy kiterjedésű egységes fafaj-állományok, az ún. monokultúrák kialakulása, majd pedig a különböző rovarok, gombák, baktériumok elszaporodása okozza. A környezeti ártalmaknak kitett fák ugyanis legyengülnek, s így köny- nyebben válnak a gombák áldozataivá, melyek a szállítószöveteket eltömik, s a fa a szó szoros értelmében éhen és szomjan pusztul. Az első nagyobb erdészeti aggodalmat még a századfordulón bekövetkezett szilfavész okozta, amikor is világszerte tömegével pusztultak el a szilfák. Újabban a tölgypusztulás jelent komolyabb problémát az erdőgazdaságnak számos európai országban. Sajnos, erdeink egészségi állapota általában is állandóan romlik. Az abiotikus tényezők közül a legnagyobb károkat a szél- és hótörések okozzák, melyeknek fatömege évi átlagban az SZSZK-ban eléri az 1 millió tömör köbmétert. Hasonló a helyzet a biotikus károsítok esetében is. Az ipari szennyeződés következtében károsított erdők területe is állandóan emelkedik. Az előrejelzések szerint az SZSZK területén a károsított erdők részaránya az összes erdőterülethez viszonyítva a jövőben elérheti a 26 százalékot. Az elmondottakból következik, hogy az erdők, s ezzel együtt környezetünk védelme nem lehet egyetlen ország elszigetelt feladata. Mivel a légszennyeződés nem ismer határokat, itt nemzetközi együttműködésre, összefogásra, megfontolt, ésszerű gazdaságpolitikára van szükség. Ugyancsak szükség van az eddigieknél szigorúbb rendeletekre, valamint ezek következetes betartására, ami nem csekély anyagi áldozatokkal is jár. Meggyőződésünk, hogy ezeket az áldozatokat meg kell hoznunk nem csupán magunk, hanem az elkövetkező nemzedékek érdekében is. KOHÁN ISTVÁN «VAD ATI SERKENTHETŐ-E A FOTOSZINTÉZIS? A szakemberek régóta igyekeznek a napfényenergia értékesülési hatásfokát javítani. Ismeretes ugyanis, hogy a gazdagon sugárzó fényenergiának a szántóföldi növények alig 1 -2 százalékát hasznosítják a fotoszintézissel. A technikai beavatkozások - például megfelelő szögben forgatott tükör felszerelése a sorközökben — nem sok sikerrel jártak. Több reménnyel kecsegtetnek a nemesítési törekvések, amelyek a fotoszintézis fokozását tűzik ki célul. A kaliforniai egyetem kutatói - közlésük szerint - pontos felfedezéshez jutottak ezzel kapcsolatban. A cukorrépával folytatott kísérletekben állítólag megtalálták a fényhasznosítás korlátozó tényezőjét. Ez a tényező, amelyet fényreakciónak neveznek, azt szabályozza, hogy hány elektron szabadul fel a szén-dioxid és a víz megkötésében és hexózzá alakításakor. Egyúttal szabályozza a már megkötött szénhidrátok bomlását. Mindeddig sokan kétségbe vonták, hogy a szóban forgó fényreakció tündöklő napsütésben is fékezheti a fotoszintézist. Miután azonban ezt megcáfolták, a kutatók részben szelekciós, részben biotechnikai eljárásokhoz folyamodtak. Igyekeznek olyan új fajtákat előállítani, amelyekben a fényreakciós gátlás feloldódik, és a napenergia gyorsabban, hathatósabban érvényesül szerves anyagok felépülése során. A csehországi Tejtermékgyártó Vállalatok 07- es opoőnói üzeme a csecsemők és gyermekek számára készített tejporok egyedüli gyártója hazánkban. Az üzem korszerű és automatizált berendezései évente csaknem 4500 tonna szárított tejtermék előállítását teszik lehetővé. A felvételen a FEMINAR, RELAKTON, EVIKA és LAK- TON készítményeket gyártó automatikus töltő és csomagoló gépsort Véra Chmelaro- vá és Dagmar Pavlová mérnök kezelik. (A ÓSTK felvétele) BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS MIKROORGANIZMUSOKKAL Rovarkártevők ellen azok kórokozói, tehát különböző gombák, baktériumok és vírusok ígérkeznek az egyik legígéretesebb biológiai fegyvernek. Óriási előnyük, hogy csak az elpusztítani kívánt szervezeteket veszélyeztetik, másokat nem. Nem szennyezik a környezetet, a rovarokban nem fejlődik ki velük szemben rezisztencia, legalábbis eddig még egyetlen esetben sem tapasztalták. A legrégebben ismert ilyen biológiai fegyver a BT, a Bacillus thuringiensis, de még ezzel is folynak a kísérletek, és már meg is jelent két új készítmény, bagolypillék (Heliothis spp). ellen a HD-263, moszkitó (Culex quinquefaciatus) ellen a BTI, a B. thuringiensis israelensis. A gombák közül az Egyesült Államokban a Beauveria spp.-vei folytatnak kísérleteket például kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) ellen, a Nomuraea rileyi- vel a szójakártevók (Spodoptera frugiperda) ellen, illetve az Érynia radicans-szal a Choristoneura fumiferana ellen. A vírusok közül már engedélyezett készítmény dohánynál a bagolypille (Heliothis sp.) ellen a poliédervírus hatóanyagú Bear, a gyapjaspille (Lymantria dispar) ellen a Gypchek, a fenyőrontó darázs (Diprion sertifer) ellen a Noecheck S. készítmény. Almamoly (Laspeyresia pomonella) lárvák ellen nagyon hatásos a granulózisvírussal hetente egyszer végzett permetezés, ezt a szokásos permetezőgépekkel lehet elvégezni. Újabban a biológiai készítményeket már inszekticidekkel kombinálva is használják, így kelkáposztánál és szójánál a Dipelt (Bacillus thuringiensis készítmény) Lanate-val (metomil készítmény) vagy Pydrinnel (szintetikus piretroid készítmény). Magyar Mezőgazdaság A Sajdíkové Humence-i Záhorie Erdőgazdasági Faiskola dolgozói a Senicai járásban a lomb- és a tűlevelű fák széles választékát szaporítják az erdőgazdaságok számára, valamint a lakóhelyi zöldövezetek fásításához. Tavaly több mint ötmillió facsemetével látták el az erdészeti üzemeket, s mintegy 16 ezer facsemetét, főleg ezüstfenyőt, gyertyánt, berkenyét, nyírfát és más különleges fafajokat szállítottak a közterületek parkosításához. A tűlevelűek közül az erdőgazdaságok számára főleg erdei- és lucfenyőt szaporítanak, a lomblevelűekból pedig a nyár- és a fűzfákon kívül gyakorlatilag minden honos fajt, elsősorban tölgyet. A jelenlegi időszakban jelentős korszerű beruházásokat valósítanak meg ebben a 68 hektáros faiskolában, többek között 28 fóliaházat helyeznek üzembe, amelyek egyrészt az érzékenyebb fafajok szaporítására, másrészt a termelési folyamat meggyorsítására fognak szolgálni. A felvételen a faiskola dolgozói egyéves lucfenyő-csemetéket ültetnek, ezekből az elmúlt ősz folyamán több mint 900 ezret ültettek ki további nevelésre. A faiskolából a megrendelők igényeinek, illetve az adott terep- és talajviszonyoknak megfelelően egy-, két-, három-, esetleg négyéves csemetéket szállítanak. (A ŐSTK felvétele) Erdő, élet, környezet, társadalom A zt hiszem nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az erdő nemcsak rendkívül fontos gazdasági, de egyben igen szép, sőt csodálatos élettani és környezeti tényező is. Hazai viszonyaink között ez az egyetlen megújítható, s így az elkövetkező nemzedékek számára is bebiztosítható nyersanyagforrásunk. Gazdasági haszna mellett azonban talán még jelentősebb a társadalmi, közjóléti szerepe. Az erdő ugyanis az éghajlati (főként mikroklimatikus) viszonyok megtartásának, illetve javításának egyik igen fontos őre. A fakitermelésen túlmenően az erdei melléktermékek, főként az erdei gyümölcsök, gombák, virágok, gyógynövények és díszítőanyagok forrása, valamint a vadgazdálkodás nélkülözhetetlen színtere. Akik szeretettel és tisztelettel járják az erdőt, azok a kellemes benyomások végtelen sorát vésik emlékezetükbe. A patakok csobotöbb erdőt irtanak ki különböző építkezések céljaira is. Tekintettel a fejlődő országok jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetére, a lakosság élelmiszerekkel való ellátása sok esetben csak a mező- gazdasági termőterületnek az erdőterület rovására történő növelésével valósítható meg. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik - amit egyébként számos, éppen napjainkban éhínséggel fenyegetett afrikai ország példája is bizonyít -, hogy a mezőgazdasági terület ilyenfajta növelése csaknem minden esetben a visszájára fordul, mivel az erdők mértéktelen irtása a termőterület pusztulásához, aszályokhoz vezet. A rendelkezésre álló adatok szerint a trópusi övezetben az erdőterület évente mintegy 7,5-11 millió hektárral csökken. E folyamat következtében az említett rópusi övezetben 2000 körül csupán háromnegyed része lesz meg az 1950-
