Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
...........................................-——I" I I II I I I I I 1.1. —■-II—I—III. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1986. február 14. XIX. évfolyam 7. szám Ára 1 korona A Nyugat-szlovákiai kerületben gazdálkodó Chorvátsky Grob-i Haladás Efsz a kerület élenjáró tejtermelő gazdaságai közé tartozik. Az elmúlt évben 330 tehéntől 1 millió 761 ezer liter tejet fejtek, s a tejeladás évi tervét már december húszadikán teljesítették. A tehenek átlagos évi tejhozama 5745 liter volt, 142 literrel több, mint 1984-ben. A kiváló eredmények a 22 tagú szocialista munkabrigád aranyjelvényéért versenyző tagjainak köszönhetők. A felvételen (balról) Veronika Spaleková, a szocialista munka hőse, Vlasta Gálová, Éva Kollárová és Zdena Le- hotská fejők, valamint Jozef Őpalek és Peter Drahoö állat- gondozók (A ÓSTK felvétele) A mezőgazdasági termelés intenzív fejlesztésében szükségszerűen megnövekszik az egyes munkafolyamatokat irányító és végrehajtó dolgozók, vagyis az emberi tényező szerepe, hiszen a körülményekhez igazodó helyes döntéseiktől, s a feladatokhoz való viszonyulásoktól alapvető mértékben függ a munka eredményessége, s így a gazdálkodás sikere, jövedelmezősége is. Ez közismerten főleg a növénytermesztés területére érvényes, amely nagyobb mértékben függ az éghajlati körülményektől, az időjárás alakulásától. A termelés biológiai jellege azonban az állattenyésztés szakaszán is kiemeli a munkaerő szerepének a fontosságát, hiszen számtalan gyakorlati példa bizonyítja, hogy ahol hozzáértő, szorgalmas és lelkiismeretes dolgozók látják el a feladatokat, ott nemzetközi összehasonlításban is kiváló eredmények születnek, legyen szó akár a tejtermelésről, akár a hízóállatok súlygyarapodásáról, vagy a szaporulat mennyiségéről és egészségi állapotáról. Az állattenyésztésben ezért különösen szem előtt kell tartani a munkaerő-ellátás, a munkaszervezés és a dolgozókról való gondoskodás kérdéseit. A vezetőség például hiába gondoskodik korszerű istállókról, berendezésekről, tudományosan kiszámított takarmányalapról, ha ezekhez a feltételekhez nem tudnak megfelelő színvonalon álló dolgozókat biztosítani, az eredmények messze elmaradnak az előirányzott teljesítménytől. Ezzel szemben az sem ritka eset, hogy az állatokkal szívesen foglalkozó, munkaszerető dolgozók egyszerű, sőt kezdetleges feltételek között is kiváló eredményeket érnek el, s áldozatos munkájukért gyakran nagyobb anyagi és erkölcsi elismerést is megérdemelnének, mint amilyenben valóban részesülnek. Különösen rossz helyzet alakul ki ott, ahol a vezetők sem gondoskodnak a termelés anyagi-műszaki és szociális feltételeinek állandó javításáról, s az állatgondozók is csak megszokott kötelességből, nagyobb vonzalom és különösebb célok nélkül végzik a munkájukat. Szocialista mezőgazdaságunk elvitathatatlan sikerei bizonyára nagyobbak is lehetnének, s gyorsabban is elérhetnénk az élelmiszerekből való teljes önellátásra irányuló céljainkat, ha mielőbb felszámolnánk az ilyen munkahelyeket, s ezzel összefüggésben véglegesen megoldanánk az alacsony színvonalon, veszteségesen gazdálkodó efsz-ek és állami gazdaságok problémáját. A mezőgazdasági tudományos kutató- inózetek, a szakoktatási intézmények, a szolgáltatási szervezetek és irányító szervek széles hálózata az élenjáró mezőgazdasági üzemek gazdag tapasztalatainak terjesztésével és hasznosításával együtt nagy segítséget nyújthat a lemaradozó gazdaságok felzárkózásához. Nem véletlenül mutatott rá Peter Colotka elvtárs a nyitrai (Nitra) járási pártkonferencián, hogy egy olyan járásban, ahol a mezőgazdasági tudományokkal, foglalkozó intézmények nemzetközi elismerésben részesülő munkát végeznek, nem engedhető meg, hogy egyes mezőgazdasági vállalatok indokolatlanul alacsony színvonalon gazdálkodjanak. Ezt a követelményt azonban jogosan állíthatjuk országunk minden járása és mezőgazda- sági vállalata elé, hiszen ma már oktatásügyünk céltudatos fejlesztése eredményeként gyakorlatilag sehol sem lehet hiány szakképzett és tettrekész fiatalokból a termelés színvonalának lényeges emeléséhez. Ha mégis van, az bizonyára különböző személyi mulasztások következménye, s ilyen esetekben nem a jelenséget, hanem az előidéző okokat kell orvosolni. Az említett járási konferencián szép termelési eredményekről számolt be például a nagycétényi (Vefky Cetín) Alsó Nyitra Efsz elnöke, de azt sem hallgatta el, hogy szövetkezetükben 42 főiskolai és 56 szakközépiskolai végzettségű szakember dolgozik, s rendszeresen gondoskodnak a munkásbeosztású dolgozók szakoktatásáról is. Ez a szövetkezet természetesen nem az egyedüli mezőgazdasági vállalat, amely a káderpolitika területén ilyen jelentős eredményekkel dicsekedhet. Mezőgazdasági nagyüzemeink többségére már ez a helyzet a jellemző, s ebből egyúttal jelentős tartalékok is következnek a termelés további intenzív fejlesztésében. A mezőgazdaság irányítási rendszerében kialakult új feltételek ugyanis az év elejétől az eddiginél is jobban kiemelték, előtérbe hozták az emberi tényező szerepét. Ezzel összefüggésben főleg két altalános jellegű feladatra kell összpontosítani a figyelmet. Az egyik a dolgozók alkotó és kezdeményező munkáját teljesebb mértékben érvényesítő brigádrendszerú munkaszervezés és javadalmazás elterjesztése a mezőgazdasági termelés minden lehetséges szakaszán, a másik pedig az azonos feltételek és körülmények között az átlagosnál alacsonyabb szinten termelő és gazdálkodó mezőgazdasági üzemek problémájának a felszámolása. Az efsz-ek évzáró közgyűléseinek, s az állami gazdaságok évi termelési értekezleteinek jelenlegi időszaka mindkét vonatkozásban alkalmat nyújt a helyzetek mély elemzéséhez, s főleg a progresszív munkaszervezési és javadalmazási módszerek átgondolt, minden szempontból megvitatott és alátámasztott bevezetéséhez. A belső feladatok megoldásához természetesen a kívülről jövő segítséget is ajánlatos igénybe venni. A jó, bevált tapasztalatok terjesztésének, átadásának egyik hasznos módja az ilyesmivel rendelkező baráti gazdaságok, illetve a bizonyos területeken élvonalban haladó gazdaságok képviselőinek a meghívása az évzáró közgyűlésekre, termelési értekezletekre, s a náluk alkalmazott haladó módszerek előnyeinek, célszerűségének ismertetése, közös megvitatása. Nem kevés, és biztatóan növekszik az olyan vezető dolgozók száma, akik jelentős elfoglaltságuk és tisztségükből eredő mindennapi gondjaik ellenére szívesen vállalkoznak ilyen közügyét szolgáló tanácsadásra, s azok száma is örvendetesen gyarapszik, akik igénylik ezeket a tanácsokat, tanulni, okulni akarnak belőlük, hogy előbbre vigyék a közös gazdaság szekerét. MAKRAI MIKLÓS
