Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-07 / 6. szám
9 ZAHID HALIL A tükör Talált a nyúl egy tükördarabot. Ha tudta volna, hogy kell vele bánni, hogyan lehet vele villogtatni, haragította volna ö is a szomszédokat, mint azt a vele egykorúak teszik. De ö csak nézte magát a tükörben.- Hasonlít a nyálra - csodálkozott a tükörképén. - Csak az arca kicsit bárgyú, ostoba. Az ajka meg nem takarja el a lapátfogait. Hahaha! Jót nevetett a nyúl, letelepedett a legközelebbi bokor alá és ott hahotázott hanyattfekve.- Te meg mit kalimpálsz itt a lábaiddal? - állt meg fölötte a gazella.- Nézd ezt a butaképüt- nyújtotta át neki a tükröt. - Te sem bírod ki nevetés nélkül. Belenézett a gazella a tükörbe, ő is jót nevetett:- Milyen ijesztő, és még szarvai is vannak. A nyúl még jobban nevetett.- Jaj, már nem bírom! — visította. - Még hogy szarvai! A nagy nevetésre a medve is odajött.- Mutasd csak - szólt.- Hadd nézzem én is. Belenézett a medve is a tükörbe, és ő is elkezdett kacagni.- Hogy be van esve a szeme, alig lát, olyan dagadt. A nyúl már ugrándozott a röhögéstől:- Jaj, nem bírom! Olyan dagadt, hogy alig lát!!! Jött a vipera, az is megnézte magát.- Gúnyolódik, nézd, a nyelvét is öltögeti.- Jaj, meghalok! - üvöltött a nyúl. - A nyelvét is öltögeti! Erre már a róka is odaszaladt.- Mutassátok, hadd lám, miféle állatot nézegettek itt. De amint belenézett, fölháborodott.- Ki az, aki fekete pomádé- val keni a száját? A nyuszi már a nagy nevetéstől dadogott:- Jajjajjaj! Po. .. pomádéval, fe... feketével, kke...ke... keni a szá... száját! A farkas véleménye rövid volt:- De ronda kinézésű állat! Fuj! És fogta a tükröt, odavágta a legközelebbi sziklához.- Jól tetted, - intett mancsával a medve. - Nem kell ilyen szörnyetegnek mászkálni a mi erdőnkben. Aztán mind szétszéledtek. Csak a nyuszi maradt egyedül. Szedegette a a fűből a tükördarabkákat és kereste bennük azt, akit már soha az életben nem láthat: egy nyuszit, akinek szarvai vannak, apró beesett, bedagadt szemei, fekete pomádéval kikent szája. S közben pislogott, öltögette a nyelvét és szarvakat rakott a feje fölé. Bellus Imre fordítása Rémes - Brehmes hím salamandra - salamandro tisztítgató sáska - mosáska a sirályok királynője - sirálynő szegény mormota - nyomormota munkakerülő hermelin - heremelin iszákos füsti fecske - kisfüsti fecske buta fülemüle - hülemüle jóllakott víziló - televíziló hadonászó panda - handapanda lopós rozmár - orozmár békává változtatott királylány - varangyai spanyol spaniel - espaniel medvevölegény - jegyesmedve harcsa viharban - viharosa katonás seregély - hadseregély kibicelő bíbic - kibibic kudarcot valló süllő - felsüllő mitológiai uszkár - prometeuszkár szótlan karvaly - kukarvaly hazudozó kagyló - kagylód ító Történt egyszer Indiában, hogy a bennszülötteknek sikerült csapdába ejteniük egy elefántot, amelyet aztán két, korábban már megszeliditett elefánt társaságában a faluba akartak vezetni. Alig tettek meg néhány métert, amikor a vad elefánt egyszer csak megállt, majd a földre zuhant, és teljesen mozdulatlanná vált. Mindjárt megszabadították kötelékeitől, próbálták éleszteni, de hiába, jóllehet még meleg volt a teste. A lélegzést is oly tökéletesen eltitkolta, hogy az emberek végül otthagyták, nélküle folytatták útjukat. Nem jutottak azonban messzire, amikor az elefánt hirtelen talpra állt és győzteshez illő hangos „trombitaszóval" elfutott. Ez az elefánt tudatosan tettette magát, ami azt jelenti, hogy másként viselkedett, mint általában az állatok veszélyhelyzetben, amikor megdermednek a félelemtől, mert védekező ösztöneik erre késztetik őket. Egyébként természeti környezetében az elefántnak nincs szüksége arra, hogy efféle passzív védekezési módot alkalmazzon, az emberen kívül ugyanis más élőlény nem jelent veszélyt számára. Megállapíthatjuk tehát, hogy a mi furfangos elefántunk a nehéz pillanatokban utánozta azt a viselkedést, amelyet más állatoktól lesett el. Ha pedig így van, akkor el kell ismernünk, hogy jó megfigyelő volt, jó emlekezötehet- séggel rendelkezett, mi több: képes volt rugalmasan gondolkodni. A tudósok még nem is olyan régen teljesen elvetették annak a lehetőségét, hogy az állatok képesek gondolkodni, felfogni valamit is az őket körülvevő világból vagy emlékezni arra, amit láttak, átéltek. Viselkedésüket kimondottan az ösztönökre vezették vissza. Az utóbbi években végzett kísérletek azonban bebizonyították, hogy az állatok képesek osztályozni a tárgyakat, hogy némelyek bonyolult terveket dolgoznak ki „lakhelyeik“ belső tereinek megformálására, ugyanakkor képesek összetett gondolati folyamatok alkotására. Egy, 1982-es konferencián, amely az állatok tudati világával foglalkozott, Mark Rilli professzor kijelentette: ,,Az emberi agy nem egyetlen eszköze a gondolkodásnak“. Az etoló- gusok, azaz az állatok viselkedését tanulmányozó tudósok olyan igényes intelligenciateszteknek vetik alá az állatokat, amelyeket azok nem tudnának elvégezni, ha csupán az ösztönök vezérelnék őket. Az egyik kísérlettel például azt akarták megtudni, hogy vajon a galambok képesek-e kategorizálni a tárgyakat. Rávezették őket arra, hogy csőrükkel nyomják meg a megfelelő gombot, ha meglátjuk a diapozitívot, amely emberi alakot ábrázol. Helyes válasz esetén kedvenc eledelük volt a jutalom. Ezután újabb képekét mutattak nekik, egyeseken szerepeltek emberek, másokon nem. A galambok jelesre vizsgáztak, helyesen reagáltak a képekre, függetlenül az emberek számától és külső megjelenésüktől. Minthogy a bemutatott anyag 1200 diapozitívból állt, kicsi a valószínűsége annak, hogy a galambokat csupán a mechanikus emlékezetük vezérelte. Egy másik kísérlet során csimpánzoknak mutattak gyümölcsöket ábrázoló képeket, amelyekhez azok, egy külön sorozatból, meg is találták a megfelelő ábrákat, almához került az alma, narancshoz a narancs, szőlőhöz a szőlő. Hibátlanul dolgoztak, még a színek hasonlósága és a változó mennyiség sem tudta őket megzavarni. Érdekes volt egy másik, patkányokkal végzett kísérlet is. Tudósok különös labirintust szerkesztettek, amelyek utacskái sugárszerüen ágaztak szét a középpontból. A labirintus valamennyi kijáratánál élelmet helyeztek el. Észrevették, hogy a patkány soha nem tér vissza oda, ahonnan az élelmet már elvette. És egyszer sem tévedett, jóllehet át is ugrált az utcácskákat egymástól elválasztó falakon. Emellett semmiféle „útjelző“ nem segítette. Mindez azt jelenti, hogy a labirintus térképének a fejében kellett lennie. A lámpák vagy ablakok elhelyezkedése szerint tájékozódott, ezek irányították őt akkor is, amikor áthelyezték a labirintust. A szajkókkal, varjakkal, kutyákkal, de mindenekelőtt a delfinekkel folytatott kísérletek bebizonyították, hogy az állatok képesek nemcsak osztályozni az információkat, hanem rangsorolni is, azaz: bizonyos mértékben képesek tudati összpontosításra. -ipKövesdi Károly Balfácán, Jobbfácán, együtt mennek az utcán. Elöl megy Balfácán, utána Jobbfácán, mögöttük a vadász lépked, puskát himbál a vállán. Nem tudja Balfácán mire jó a puska. Nem érti Jobbfácán, hogy vadász apuska mért játszik fogócskát, s mért bámul az utca? Balfácán, Jobbfácán, be hosszú az utca! Be nagy léptű a vadász s félelmes a puska! Balfácán, Jobbfácán együtt fekszik a tálcán. * Tóth László A hold és a csillagok Aranyszörű macskánk megszökött, az égboltra, oda, költözött. Akárcsak a hold, ni, épp olyan, dorombol is ott fenn, boldogan. Aztán egyet gondol, s ugrik, ó, körötte az egér millió. Ám azok se restek, tudhatod, szétrebbennekrmint a csillagok. Megfejtés A január 24-i számunkban közölt feladatok megfejtése: semennyi; Góg és Magóg fia vagyok én. Nyertesek: Oerzsi Mária, Nagyszarva (Rohovce); ifj. Forgács Miklós, Léva (Levice); Nagy Péter, Érsekújvár (Nővé Zámky); Lóska Imre, Stúrovo; Tánczos Tihamér, Pozsonyeperjes (Jahodná). Tudnak-e í gondolkodni az állatok j
