Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-07 / 6. szám
kálás - különösen a pontos alkatrészek készítése - még feltehetően több száz évig az egyik legfontosabb gépipari feladat lesz a szakemberek szerint is. Azonban a gépekkel szemben fokozottabb minőségi követelményeket támasztanak. Előtérbe lép az au- tomatizáció és automatikus esztergapadok, marógépek, fúrógépek veszik át a ma ismertek helyét. Nagyobb teljesítmény és pontosság, tökéletesebb megmunkálás - ezek lesznek fő jellemzőik. Irányok Ami a fejlődést illeti, a szovjet tervezőmérnökök több irányban fejlesztik a szerszámgépeket. Az most pedig egyre bővül a szerszámgépek válsztéka, azokat fokozatosan korszerűsítik, hogy paramétereik minél gyorsabban javuljanak. Tehát a választék bővülése mellett az egyes típusok száma fokozatosan csökken és ez az irányzat lesz a jellemző a jövőben. Megmunkáló központ A szovjet szerszámgépgyártás legfontosabb és egyben legújabb újdonsága az ún. megmunkálóközpontok gyártása. Ez az elnevezés több célú felhasználást lehetővé tevő szerszámgépeket takar. Ennek a „mindentudó“ szerszámgépnek a működési elve is tulajdonképpen egyszerű. A szerszámgépen megtalálható valaA szovjet szerszámgépgyártás fő iránya: Rugalmas rendszerek bevezetése Amikor a közelmúltban a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság néhány gépipari üzemét meglátogattam, alkalmam volt látni azok gépi felszereltségét. A szerszámgépek között megtalálhatók voltak a hatvanas években készültektől kezdve a legmodernebb számjegyvezértésú szerszámgépek is. Ez nem véletlen, mivel a Szovjetunióban a szerszámgép- gyártásnak lényegesen rövidebb története van, mint számos iparilag fejlett európai országban, vagy az észak-amerikai földrészen. A szovjet szerszámgépek viszonylag későn váltak ismertté a világpiacon. Például az első szerszámgépeket értékesítő külkereskedelmi vállalat, a Sztanko- import csak 1930-ban alakult. Ennek ellenére jelenleg a Szovjetunióban gyártott legjobb szerszámgépek már felveszik a versenyt a világ élvonalába tartozó hasonló gépi berendezésekkel. Ezt bizonyítja. hogy több mint 20 országban ismertek a Kijevben gyártott automata esztergapadok, mig a Kubány-típusú univerzális vertikális esztergát több mint 60 országban ismerik. A szerszámgépek számát tekintve a világon a Szovjetuniónak van a legnagyobb ilyen gépparkja. Jóval több szerszámgép működik a világ első szocialista országában, mint az USA-ban, Japánban és az NSZK-ban együttvéve. Ráadásul ez a géppark fokozatosan töltődik fel a legkorszerűbb szerszámgépekkel. Például a 10. ötéves terv során (1976-1980 között) több mint 828 ezer szerszámgép készült a Szovjetunióban. Igaz, hogy minden téren vannak bizonyos határok, amelyeknek túllépése már nem volna észszerű. A szovjet szakemberek szerint a géppark további bővítése műszakilag ugyan még lehetséges volna, de gazdaságilag nem indokolt, sőt fölösleges. Szempontok Már az elmúlt esztendő végén lépten-nyomon tanúja lehetett a külföldi látogató, hogy a szovjet gazdaságfejlesztés irányelveit tartalmazó dokumentumok legjelentősebb feladatai mindenütt éreztetik hatásukat. A gazdaság fejlődése egyértelműen intenzív szempontok szerint történik. Ez pedig megoldhatatlan anélkül, hogy minden téren ne a leghatékonyabb technikai eszközökkel történjék a termelés. Olyanokkal, amelyek egyaránt kevesebb energiát, nyersanyagot igényelnek és nélkülözik a fizikai munkát. A gépiparban például megfigyelhető az az irányzat, amely igyekszik nélkülözni a szerszámgépeket és a különböző fémek megmunkálását végző technikai berendezéseket. Azaz: olyan műszaki technológiák kerülnek fokozatosan előtérbe, amelyek nem „alakítják át“ a félkész acéltermékek tonnáit acélforgáccsá. Modern öntödei technológiákat vezetnek be, a legpontosabb alkatrészek gyártásában pedig alkalmazzák a porkohászatot. Ennek ellenére korai lenne olyan kijelentést tenni, hogy a gépgyártó szakmák fokozatosan elnéptelenednek. A fémmegmunegyszerúbb megmunkálást igénylő alkatrészek esetében egyik szempont a megmunkálás gyorsaságának növelése. Ily módon általában kétszer, két és félszer nagyobb teljesítményt tudnak elérni, sőt nem rikaság, hogy a korábban ismert berendezéseknél az újabbak 6-7-szer gyorsabban végzik el ugyanazt a munkát. A fejlődés további lehetséges iránya, hogy egy gép ugyanazt a műveletet egyszerre több munkadarabon végezze. A szerszámgépgyártás területén érvényes marad továbbra is, hogy időnként szükség van nagy pontosságú óriásgépekre, s azok fejlesztése sem maradhat el. Ilyen terület például az energetikai gépgyártás. Azonban ezekkel az óriás szerszámgépekkel szemben is felmerül a követelmény, hogy lehetőleg automatikusan, az óramű pontosságával végezzék a legtöbb műveletet, s hogy ugyanilyen pontosságot feltételező ellenőrző egységet is tartalmazzanak. Mindenekelőtt azonban a szerszámgépek műszaki paramétereinek javítása a legfontosabb. Ebben a tekintetben a moszkvai Vörös Proletár nevű gépgyár példája is tanulságos. Ez az egyik legrégibb olyan szovjet gépipari üzem, amelyben szerszámgépeket kezdtek gyártani. Igaz, az elsők közül néhánnyal már legfeljebb csak a múzeumokban találkozhatunk, a gyár legújabb termékei azonban most is állják a versenyt. Az egyik ilyen korszerű szerszámgép az IK-62-es típus, amely a maga nemében univerzális. „Tudja“ a legalapvetőbb fémmegmunkálási folyamatokat végezni. Azonban a szakemberek még nem ezt a félautomata szerszámgépet tartják „napjaink gépének“. Automatizálás Nemrég az IK-62-es szerszámgéptípust felváltotta az IK-62A, és ebben az elnevezésben az utolsó betű egyúttal jelzi, hogy ez a szerszámgép képes zárt automatikus ciklusban működni minden közbülső emberi beavatkozás nélkül. A beépített automatikus egységek az előre elkészített program szerint tökéletesre dolgozzák ki a munkadarabot, a szakmunkásra „csak“ a programkészítés hárul. Ez a jelentős minőségi előrelépés egyúttal azt is jelentette, hogy a Szovjetunióban fokozatosan csökken a szerszámgépgyárakból kikerülő gépek száma. Például 1980 és 1982 között mintegy 20 ezerrel kevesebb szerszámgép készült, de jelentősen megnőtt a számjegyvezérlésű szerszámgépek száma. Az elmúlt - tizenegyedik - ötéves tervidőszak során mintegy 200 új típusú szerszámgépet gyártottak. Ezek legtöbbje számjegyvezérlésű volt, nem egy esetben beépített mikroprocesszorokkal. Nagy előnyük ezeknek a szerszámgépeknek, hogy tulajdonképpen egyszerűek, ellenben gazdasági hasznuk a korábbiakkal szemben összehasonlíthatatlanul nagyobb lett. Az említett szám is utal arra, hogy az ezirányú fejlődés meghatározó a jövőre nézve. Korábban ugyanis aránylag kevés szerszámgéptípust gyártottak nagy szériákban, mennyi művelet elvégzéséhez szükséges „szerszám“, s azok a számítógép „parancsára“ fokozatosan végzik el a fúrást, menetvágást, esztergálást, stb. Ráadásul a munkadarabokat is automatikusan adagolja a gép az előre elkészített program szerint. A legtöbbször elengedő egyetlen munkadarab teljes megmunkálásához annak egyszeri befogása. Számos felmérés igazolta, hogy ezekkel a megmunkáló központokkal a korábbi szerszámgépekkel szemben 3-8-szoros termelékenységnövekedés érhető el. Nagy előnyük, hogy egy dolgozó 3—4, sót akár öt ilyen megmunkáló központot is képes kiszolgálni. A szakemberek szerint nincsen ebben semmi rendkívüli, hiszen a munkás helyett annak feladatát a számítógép végzi, e szerszámgépek kezelői „csak“ ellenőriznek, illetve beprogramozzák azok memóriaegységeit. Más szóval azt is mondhatnánk, hogy a munkás ezeken a gépeken sokkal magasabb szintű tevékenységet végez, azaz képzettsége szükségszerűen magasabb a réginél. Ennek az új szerszámgépcsaládnak még pontosabb megmunkálást lehetővé tevő típusát készítették el az ivanovi gépgyárban, amely az első kivitelezője volt ezeknek a megmunkáló központoknak. Az új szerszámgépcsalád olyan pontossággal működik, amilyen korábban csak néhány svájci szerszámgépre volt jellemző, így azok importját már helyettesítik az ivanovi gépgyár termékei. Kétségtelenül nagy előrelépést jelentenek a gépipar számára az említett újdonságok. Ennek ellenére a szovjet tervezőmérnökök és konstruktőrök azt állítják, hogy a „napjaink gépe“ elnevezésre teljes joggal csak a rugalmas gyártóegységek tarthatnak számot, amelyek - automata vezérlésűek. így szinte kizárják az emberi munkát, vagyis jóformán tévedhetetlenek. így erre az elnevezésre a számjegyvezérlésű gépek legújabb családja tarthat számot. Itt azonban már jelentős szerep jut az elektronikának is. Mi sem bizonyítja jobban a szovjet elektronikai ipar fejlettségét ezen a területen, hogy jelenleg már képes valamennyi olyan mikroelektronikai egység sorozat- gyártására, amelyek ezeknek a számjegyvezérlésű rugalmas gyártórendszereknek az irányításához szükségesek. Ez képezheti alapját a továbblépésnek: a teljesen automatizált termelőegységek létrehozásának. Eddig a Szovjetunióban több mint félszáz rugalmas rendszer működik a gépiparban, amelyek különböző nehézségi fokozatú munkafolyamatokat végeznek. Ilyen például a TALKI 500 rendszer, amely képes a program szerint elvégezni a legösszetettebb munkadarabok tökéletes megmunkálását is. Ez azt jelenti, hogy teljes mértékben helyettesíti egy egész műhely munkáját. Eddig ez a fémmegmunkálás leghaladóbb módszere, azonban a tervezők asztalán már körvonalazódnak a továbblépés lehetőségei. MÉSZÁROS JÁNOS Példás együttműködés A Szovjetunió és a többi KGST-ország útjain naponta találkozunk a szovjet GAZ, illetve a csehszlovák Skoda Művek teherautóinak legkülönfélébb fajtáival. Kevesen tudják azonban azt, hogy a GAZ- típusú teherautók „szülőföldje“ Bulgária is, az egyes fajtákat ugyanis a sumeni gépkocsigyárban készítik. Az üzemben beszélgetünk Anatolij Malahov szovjet autómechanikussal, aki ott volt az üzem „bölcsőjénél“. így emlékezik vissza a kezdetekre: „Szovjet szakemberek csoportja utazott Bulgáriába, viszont a mi legnagyobb gépkocsigyártó üzemeinkbe szintén érkeztek bolgár gépkocsiszerelők. Mindez 1967 elején történt. A madarai üzem futószalagjáról legördült az első bolgár teherautó. Ezt lényegében a Szovjetunióban gyártott alkatrészekből szerelték össze.“ Ezekben az években az említett madarai volt az egyedüli gépipari üzem a sumeni területen. Hozzávetőleg 200, az egész ország területéről érkezett gépész dolgozott itt. Szinte a semmiből kezdték. Nehéz lenne megmondani, hogy milyen is lett volna az üzem további sorsa a baráti szocialista országok segítsége nélkül. A ZIL és a GAZ üzemek az első bolgár autógyár rendelkezésére bocsátották a szükséges dokumentációkat és technológiákat. Bolgár szakemberek és szovjet specialisták közösen kezdték meg a termelés megszervezését. Később csatlakoztak hozzájuk csehszlovák partnereik is. Ettől kezdve az üzem a Szocialista Gazdasági Integráció Üzeme nevet viseli. Napjainkban a sumeni gépkocsiüzem a KGST-országok gazdasági együttműködésének egyik legkiemelkedőbb példája. Évente több mint 3 ezer darab GAZ-53A és több mint 2000 Skoda-Madara típusú gépkocsi kerül ki az üzemből. Nemcsak a gépkocsik összeszerelésével, hanem pótalkatrészek gyártásával is foglalkoznak. Vajon a bolgár gyártók milyen véleménnyel vannak a szovjet és a csehszlovák partnerekkel fenntartott termelési kooperációról? „Ezek a termelési kapcsolatok manapság már valóban kifejezetten barátiaknak mondhatók, állapítja meg a sumeni üzem egyik legidősebb dolgozója, Vicsko Jancsev. Az kétségtelen - mondja Sztancso Sztancsev mérnök -, hogy több mint 15 éves együttműködésünk tapasztalatai azt igazolják; a bolgár gépipar számára nem járna annyi előnnyel és haszonnal egyelten nyugati autógyárral megvalósuló esetleges kooperáció sem, mint amennyit a baráti szocialista országok rokonvállalataival folyó együttműködés hoz számunkra. Ez valóban kölcsönösen előnyös együttműködés - szögezte le Racansky elvtárs, Csehszlovákia bulgáriai kereskedelmi kirendeltségének helyettes vezetője. A madarai üzem és a Skoda UAZ közötti szakosítás és kooperáció nagyon dinamikusan fejlődik. Ez pozitívan befolyásolja az országaink közötti árucsere-forgalom bővülését is. A madarai üzem bejáratánál a következő jelszó látható: ,,A terv - törvény, teljesítése - kötelesség, túlteljesítése - becsületesség.“ Napjaink igényes feladatai megkövetelik, hogy az üzem dolgozói ennek szellemében tevékenykedjenek. (J. S.) A wroclawi DOLMEL a lengyel üzemek közül egyedül gyárt generátorokat hőerőművek számára és mozdonymotorokat. Itt készített generátorok működnek a külföldön lengyel szakemberek által épített erőmüvekben is. Felvételünkön a 120 MW teljesítményű turbogenerátor rotorja látható. (ŐSTK-felvétel) SZÁMOK, TÉNYEK, ADATOK • Az első szovjet gyártmányú személyi számítógépek az idén jutnak el a fogyasztókhoz, a 2000. évre pedig egymillió darabra lesz igény a Szovjetunióban - jelentette ki Borisz Naumov akadémikus, az Informatikai Intézet igazgatója. A számítógépeket egységes rendszerben kívánják létrehozni, hogy minden egyes gép összeköttetést találhasson egy nagy teljesítményű központi számítógéppel. Gondot okoz, hogy négy különböző minisztérium foglalkozik számítógépek előállításával és mintegy 30 minisztérium és hatóság vállalatai készítenek számukra részegységeket, minden egyes ágazatnak saját műszaki politikája, szabványai vannak. Éppen ezért folyamatban van egy „személyi számítógépek“ elnevezésű ágazatközi tudományos-műszaki komplexum létrehozása. • Az NDK-ban gyártott papír ötven százaléka használt papírból készül, ami nemzetközi összehasonlításban is kimagasló. A papír- gyártásban és hasznosításban a fafelhasználás csökkentésére, az erdők faállományának megőrzésére törekednek. Most azt kutatják, hogyan lehetne a műanyag, vagy alumíniumbevonatú papírt újból leválasztani és feldolgozni. A csomagolásban a jövőben az eddiginél nagyobb szerepet szánnak az üvegnek. • A termelési folyamatok automatizálása a bolgár iparban kiterjed a kóolajfeldolgozásra is. A bur- gaszi petrolkémiai kombinátban a MIK 2000-S mikroprocesszoros rendszer automatikusan irányítja az etilén polimerizációjának mangas nyomás alatt végbemenő folyamatát. Az olajfeldolgozás ilyen formájának a legnagyobb előnyei közé tartozik, hogy biztosított a reaktor stabil höellátása, továbbá nagyobb a termelékenység, s ugyanakkor a polietilén minőségi mutatói is jobbak, valamint rendkívül pontosak a technológiai folyamatokról érkező információk. Ezt a mikroprocesszoros irányító rendszert burgaszi szakemberek fejlesztették ki. ÚJ SZÚ 10 1986. II. 7.
