Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)
1986-12-12 / 293. szám, péntek
A CSKP KB 4. ülésének vitája HANA KOŽEŠNÍKOVÁ elvtársnőnek, a CSKP KB tagjának, a náchodi Tepna Červený Kostolec-i üzeme szövőnőjének felszólalása A textilipari dolgozók célja, hogy divatos, jó minőségű termékeket gyártsanak, olyanokat, amelyek versenyképesek a hazai és a külföldi piacokon. Ezért munkakezdeményezésünk fejlesztése a XVII. pártkongresszus által elfogadott határozatok megvalósítására és a társadalmi igények kielégítésére irányul. Feladatainkat, nagy erőfeszítésekkel, nődolgozóink jelentős áldozat- vállalásával, aránytalanul sok túlóra árán teljesítjük. Ez az irányzat azonban nem felel meg a mai követelményeknek, vagyis gazdaságunk intenzív fejlesztésének. Az üzemi pártbizottság és az alapszervezetek objektiven értékelik a gazdasági helyzetet, ^udjuk, milyen fogyatékosságaink vannak a minőség lassú javításában, az irányító és szervező munka hatékonyságának fokozásában, a munkaidő kihasználtságában, a technológiai fegyelemben, a munkakezdeményezés fejlesztésében. A helyzetet fokozatosan javítjuk. Súlyos probléma azonban, amelynek megoldása meghaladja erőnket, a textilipar termelési-műszaki alapjának alacsony színvonala. Nehezen tudjuk dolgozóinknak megmagyarázni, miért nem tudunk beszerezni olyan korszerű gépeket, amelyek munkaerőt takarítanának meg, csökkentenék az aránytalanul nagy munkaintenzitást, növelnék a munkatermelékenységet és javítanák a munkafeltételeket. A Pamutipari Művek termelési-gazdasági egysége, a CSŠZK Iparügyi Minisztériuma és a Cseh Tervbizottság csak vontatottan oldja meg ezeket a problémákat, ami közvetlenül megnyilvánul a munkaképtelenség arányának növekedésében, a teljesítmények csökkenésében, a minőség romlásában. Ezzel párhuzamosan növekszik a textilipar jövőjével kapcsolatos bizalmatlanság és az elégedetlenség. Hogyan szerezhetünk fiatal dolgozókat, ha az általunk felkínált munkakörnek nincsenek távlatai. Ezért megtörténik, hogy az ágazatunk számára toborozott, majd bedolgozott fiatalok rövidesen olyan munkahelyekre távoznak, ahol jobbak a munka- és szociális feltételek. Tavaly a központi bizottság ülésén már szóltam a textilipar problémáiról. Üdvözöltük a CSSZSZK és a CSSZK kormányának határozatát azon területek fejlesztéséről, amelyeken a textilipari termelés összpontosul. Ilyen területnek számít Náchod és környéke. A helyzet azonban arra utal, hogy a problémák megoldását egyre halogatják. Ezért kérdem, hogy a Cseh Tervbizottságban, a CSSZK Iparügyi Minisztériumában a Pamutipari Művek vezérigazgatóságán az elvtársak milyen felelősségérzettel teljesítik az egyes ágazatok és vállalatok differenciált fejlesztésére vonatkozó kormányhatározatot? A XVII. párt- kongresszus a figyelem előterébe állította a tervezés táylatiságát és minőségét, valamennyi tudományos ismeret felhasználásával. Meg kell azonban kérdeznem, hogyan bontják le a vállalatok terveit, ha egyes helyeken a feladatokat könnyebben meg tudják oldani, míg másutt az éjszakai és szombati műszakok sem segítenek? Erkölcstelennek tartom, hogy az 1987-re előirányzott terv a Tepna vállalatnál minimálisan a túlórák 5,5 százalékával számol. Ez azt jelenti, hogy egy dolgozónak átlagosan 38 rendkívüli műszakot kell ledolgoznia. Nem túlzom el a dolgokat, ez a valóság. Nagy megterhelés ez számunkra, a nők számára, de családjaink és férjeink számára sem mindegy, hogy az asszonyok állandóan, az éjszakai órákban is munkában vannak. Üzemegységeink elavultsága és a termeléssel szemben támasztott követelmények szükségessé teszik, hogy a felettes szervek nagyobb figyelmet szenteljenek problémáinknak. Nekünk, kommunisták számára nem lehet közömbös, hogyan fejlődik tovább az az ágazat, amelyben dolgozunk. Ezért az üzemi pártbizottság és az alapszervezetek bizottságai folyamatosan ellenőrzik a korszerűsítés meggyorsítására hozott intézkedések megvalósítását. A textilipar termelési programja jelentős mértékben befolyásolja a hazai piac és az export szükségeleteinek kielégítését. Tudjuk, hogy a munkaerő számának csökkenésével párhuzamosan nem követelhetjük a gazdasági terv feladatainak csökkentését. A probléma megoldásának legjárhatóbb útja a műszaki fejlesztés érvényesítése a termelés gyakorlatában. Ezért figyelembe véve az egyes üzemek fontosságát és hatékonyságát, tisztáztuk vállalatunk fejlesztésének távlati koncepcióját. Egyúttal megkülönböztetett figyelmet fordítunk az új, korszerű technika optimális kihasználására. A műszaki fejlesztés azonban nem oldható meg csak az új technológiai berendezések felszerelésével, sok esetben az épületeket is korszerűsíteni, újjáépíteni kell. Ezen a téren azonban kevés megértésre találunk az építőipari vállalatoknál. Ók a gazdaságilag előnyösebb akciókat választják ki, mindenekelőtt a szanálásokat és nem hajlandók elvégezni a kőműves szakmunkákat. Ezért úgy döntöttünk, hogy saját erőnkből teljes üzemeltetés mellett, szövőnőink és fonónőink maximális megértésével korszerűsítjük azokat az épületeket és szociális létesítményeket, amelyek már semmiképpen sem feleltek meg a szocialista munkafeltételek követelményeinek. Ezt a megoldást azonban nem tartjuk mindig alkalmazható módszernek. Tudjuk, hogy a mi vállalatainknál sem érjük el a kívánt eredményeket az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatásában, a szocialista ember személyiségének formálásában. A munkahelyeken sok a tartalék, nem megfelelő mindenütt a munkásokkal való kapcsolat, nem intézik mindenütt idejében és következetesen a dolgozók észrevételeit. Ezért a pártbizottságoknak igényesebbeknek kell lenniük, a kommunistáknak nagyobb felelősségtudatot kell tanúsítaniuk. Ebben a szellemben, a kollektívák nézeteinek és tapasztalatainak ismeretében készítjük elő az évzáró gyűléseket azzal a céllal, hogy mozgósítsuk a kommunistákat, erőfeszítéseiket a kongresszusi irányvonal határozottabb teljesítésére irányítsuk. Ugyanakkor azonban komplexen kell megoldani a textiliparban tapasztalható valamennyi feszültséget. Nem tűrhetjük meg azt a helyzetet, amikor a nők rendkívüli erőfeszítése, áldozatos munkája sem vezet a gazdasági terv teljesítéséhez. Ezért növelnünk kell a tömegpolitikai munka hatékonyságát, harcolni a kényelmesség, a hanyagság és a fogyatékosságok magyarázgatása ellen. MARIE ZÁBRANSKÁ elvtársnönek, a CSKP KB tagjának, a libereci Tesla munkásnőjének felszólalása A Libereci járásban nagy az ipar koncentrációja. A 8. ötéves terv feladatait csakis akkor tudjuk teljesíteni, ha a gyakorlatban alkalmazzuk a tudományos-műszaki ismereteket. A járási pártbizottság elnöksége feladatul adta, hogy dolgozzuk ki a járás tudományos-műszaki fejlesztése fő irányainak javaslatát a 8. ötéves tervidőszakra. A dokumentum előkészítése keretében elemeztük a mai helyzetet, az ipari és mezőgazdasági üzemek, a kutatóintézetek, a gépészeti és textilipari főiskola, valamint a középiskolák szükségleteit. Kihasználtuk az alapszervezetek tapasztalatait és ismereteit, a mikroelektronikai és roboti- zálási bizottság jelentését, valamint a tudományos-műszaki fejlesztés terén az Észak-cseh- országi kerületben szerzett tapasztalatokat. A járási pártbizottság 1985. októberében megvitatta és lebontotta az Észak-csehországi kerület tudományos-műszaki fejlesztésének irányelveit. A tudományos-műszaki fejlesztésben a járásban elért eredményeket értékelve megállapíthatjuk, hogy a párt és gazdasági szervek, valamint szervezetek fokozott figyelmet fordítanak a tudo- mányos-műszaki fejlesztés meggyorsítására. Tekintettel arra, hogy továbbra is egyenlőtlenül teljesítik az állami terv feladatait, főleg a minőségi mutatókat, a járási pártbizottság eľhôksége rendszeresen értékeli, hogyan járul hozzá a tu- dományos-műszaki fejlesztés az állami terv feladatainak megvalósításához. Ezt tanúsítja az a tény is, hogy 1984 novemberében az elnökség a libereci Légtechnikai Üzemekben tartotta meg ülését, ahol értékelte a termelést előkészítő szakaszok tevékenységét abból a szempontból, hogyan járulnak hozzá a termeléshez, továbbá értékelte ennek a szakasznak a káderellátottságát, valamint a tudományos-műszaki fejlesztés gyakorlati alkalmazásának meggyorsítását. Hasonló ellenőrzést végeztünk a libereci Plastimat- ban, a LIAZ 04-es libereci üzemében, a frýdlanti Elitexben és a múlt hónapban a libereci Tesla kpnszern vállalatnál. Et utóbbi ülésen beszámolót terjesztettek elő arról, hogyan valósítják meg a tudományos-műszaki fejlesztés fő feladatait a járásban és hogyan járul hozzá a tudomány és a technika fejlesztése a libereci Teslában az állami terv feladatainak megvalósításához. Az ellenőrző beszámoló fő célja az volt, hogy értékelje a tudományos és műszaki ismeretek alkalmazását, megkülönböztetett figyelmet szentelve a termékszerkezet felújításának, az anyag- és energiamegtakarításoknak, a technológiák korszerűsítésének és a szociális fejlesztésnek. Kiemelték azoknak a vállalatoknak és üzemeknek a hozzájárulását, amelyek jó eredményeket érnek el a tudományos-műszaki fejlesztésében, (gy például a LIAZ 04-es libereci üzemében új progresszív öntödei technikát vezettek be, amely nemcsak a munkatermelékenységet növeli, hanem egyúttal javítja a munkafeltételeket és csökkenti a nehéz munkát. A libereci Légtechnikai Üzemekben és a libereci Plastimatban bevált a robotok és manipulátorok fokozatos alkalmazása. A libereci Állami Textilipari Kutatóintézet eredményesen részt vesz a KGST textilipari tudományos-műszaki együttműködési állandó munkacsoportjának tevékenységében, egybehangolja annak a feladatnak a teljesítését, hogy a textiliparban be kell vezetni az elektronikát és robotikát és ezzel megszüntetni a nők nehéz fizikai munkáját. A libereci elektromos fűtőberendezéseket gyártó üzem kutatási és fejlesztési alapja eredményesen oldotta meg a szerszámok és gépalkatrészek felületi kiképzése javításának feladatát. Az említett jó példák és eredmények ellenére a tudományos-műszaki fejlesztés gyakorlati alkalmazása sok esetben lassult. A tudományosműszaki fejlesztés még nem vált megfelelő mértékben a termelés intenzifikálásának forrásává és arról sem beszélhetünk, hogy a vállalatok és üzemek népgazdasági terveinek tengelyét képezi. A tudományos-műszaki fejlesztési terveket úgy dolgozzák ki, hogy fedezzék a vállalatok és üzemek intenzifikálásának növekedését, az új technológiai berendezések alkalmazása azonban korlátozott. A felsőbb gazdasági szervektől kapott források nem elegendőek. Ez a helyzet veszélyezteti az állami terv feladatainak teljesítését járásunkban úgy a textil- és gépiparban, mint az elektrotechnikában is. Az állami terv feladatai egyenlőtlen teljesítésének leggyakoribb oka a termelési berendezések elavultsága, nem kielégítő felújításuk, az egyre romló szállítói-megrendelői kapcsolatok és a tervezési mechanizmus rugalmatlansága. Egyelőre nem sikerült a termeléselökészítő, a tervező és kutató munkahelyek dolgozóit anyagilag és erkölcsileg érdekeltté tenni abban, hogy meggyorsítsák munkájuk eredményeinek alkalmazását a termelésben. Továbbra is túl sok az adminisztratív munka. Tartalékokat látunk azon vállalatok és üzemek irányító munkájában, amelyekben nem tudják teljes mértékben kihasználni a munkakezdeményezés új formáit a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítására. A káderek előkészítésének rendszere, szakképzettségük növelése sem éri el a kívánt szintet. A libereci Tesla konszernvállalatnál az alapszervezetek taggyűlésein gyakran bírálóan szólnak az említett problémákról. Megoldjuk az új termékek gazdaságosságának kérdéseit, felülbíráljuk hogyan készíthetünk a legprogresszívebb alkatrészek felhasználásával egyre kevésbé munkaigényes új termékeket úgy, hogy közben az alapanyagfelhasználást is csökkentsük. Figyelembe kell vennünk az alapanyagok, mindenekelőtt az elektronikai alkatrészek árát. Közben meghatározzák a vállalat számára a legfontosabb mutatókat, így például az anyagköltségek részarányát a teljesítményekben, vagy pedig a módosított saját termelési értékek által megszabják az alapanyagfogyasztást. Amennyiben a vállalatot az ilyen mutatók alapján értékelik, szinte rákényszerítik, hogy a termékek előállításához a legolcsóbb, tehát már elavult alapanyagot s az alacsony szintű technológiát használja fel. így aztán olyan termékek készülnek, amelyek csupán a gazdasági szabályoknak felelnek meg. Véleményem szerint így nem járhatunk el, látnunk kell, hogy az érvényes gazdasági szabályok nem támogatják a műszaki haladás alkalmazását. Ilyen termék például a mi Ondra mikroszámítógépünk, amelyből sokat igényelnek, de hogy ez milyen hatással van vállalatunk gazdálkodására, azt senki sem oldja meg. Nagyon gyakran beszélünk a fejlesztés-ter- melés-alkalmazás folyamat lerövidítéséről. Ezt mindenekelőtt az fékezi, hogy kevés az elektronikai alapanyag, mindenekelőtt az alkatrész, de a kohászati alapanyag, festék és vegyszer is. A kedvezőtlen helyzet miatt a mi konszernvállalatunk sem tudja egyenletesen teljesíteni a szállítmányokat. A hosszan tartó problémák kedvezőtlenül befolyásolják párt, szakszervezeti és ifjúsági szervezeteink politikai-szervező és ideo- lógiai-nevelő munkáját. Nehezebbé válik a dolgozók kezdeményezése új formáinak fejlesztése, beleértve a központi bizottság 3. ülésének, a tagsági alap javítására vonatkozó határozatainak megvalósítását, mindenekelőtt a párt befolyásának megerősítését, konszernvállalatunk döntő fontosságú munkahelyein. ZDENÉK HLOŽEK elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a Brnói Alakítástechnikai Müvek igazgatójának felszólalása A gépipari tudományos kutató bázis dolgozójaként szeretnék szólni olyan problémákról, amelyek fékezik gépiparunk átállását az intenzív fejlődésre. A gépipar területén 1971-tól végzett elemzések alapján elmondható, a termelés munkaigényességének szakmai-technológiai szerkezetében nem történt változás. Ezt az alapvető technológiák fejlődésével lehet alátámasztani, és ha ehhez hozzászámítjuk még az anyagmozgatást is, a kétkezi munka az összes munkaigényesség csaknem 50 százalékát teszi ki. 1975- tól úgyszintén növekedett a gépek és berendezések átlagos kora, mégpedig 17 és fél évre, a formáló és megmunkáló gépeké 19,2 évre. Ehhez a nem kedvező helyzethez hozzájárult az is, hogy a tervezők és technológusok részaránya a gépiparban dolgozók összlétszámához viszonyítva rendkívül alacsony, 3,5 százalék körül mozog. A jelenlegi helyzet egyben azt is mutatja, hogy nem vagyunk felkészülve termelési bázisunk alapvető korszerűsítésének biztosítására, márpedig a népgazdaság intenzív fejlesztésére való átmenetnek ez az egyik előfeltétele. Véleményemet arra a tényre alapozom, hogy a termelési bázis tervezett korszerűsítésének a gépekkel történő biztosítása nem egész 40 százalékos, s ez nem elegendő az egyszerű újratermeléshez sem. A problémát olyan kísérletek sem oldják meg, mint a formálógépeket gyártó üzemek átállítása megmunkálógépek gyártására, mivel a helyzet mindkét ágazatban ugyanolyan. A problémák gyors felszámolásához minden szinten - a központtól egészen a műhelyig - egyebek között a dolgozók kezdeményezésének mozgósítására van szükség. Mindenképp megéri, s alátámasztja ezt a formázó technika kutatási-termelési szervezete csaknem kétéves tevékenységének az értékelése, amelyet a Dél- morvaországi kerületi pártbizottság gazdasági bizottsága vitatott meg. Ez a szervezet a kerületi pártbizottság ösztönzésére 1985. január 1-én új típusú kutató-termelési egységként jött letre. Képesek vagyunk arra, hogy a megrendelő számára elvégezzük az alkatrész-bázis elemzését, s javaslatot tegyünk az anyagformázás új technológiáinak a gyártására. Az új berendezésekén végrehajtjuk a gépi berendezés szükséges kutatását és kifejlesztését, ugyanakkor kidolgozzuk a megrendelő számára az új technika alkalmazásának tervjavaslatát, biztosítjuk a gépek gyártását, továbbá az egész technológia szállítását, beleértve az új technika átfogó kihasználását lehetővé tevő kisegítő berendezéseket is. A szervezés eme új típusának a legnagyobb haszna elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az automatizált termelési komplexumok egységes egészként kerülnek a felhasználókhoz, s ezzel párhuzamosan növekszik e berendezések műszaki színvonala. Az újonnan kifejlesztett berendezések és gépek esetében az innovációs ciklus hozzávetőleg három évre csökkent. A rugalmas termelési központok és távlatilag a kezelést nem igénylő munkahelyek fejlesztését a konkrét felhasználók, vagyis a gépipari vállalatok szükségleteihez igazítjuk. A felhasználók érdeklődése az új technika iránt megnövekedett, a termelési programba további, Csehszlovákiában eddig nem gyártott formálógépek, mindenekelőtt a formáló gépkomplexumok részegységeinek gyártásához szükséges mechanizációs kiegészítő elemek kerültek. Szervezetünk felsorakozott a prágai felhívás mögé és biztosítani fogja Prága főváros területi fejlesztési tervének végrehajtási programját, főleg a ČKD, a Smíchovi Tatra, a Koh-i-noor, Vršovice, az Avia Lotňany, a hlobétíni Tesla és a kbelyi PÁL akcióit. Meggyorsult a Mariánské Údolí-i ZVS és az Agrozet Svratka számára készülő automatizált sorok fejlesztése, gyártása és összeszerelése, ami korábban 20-21 hónapig tartott. Szervezetünk kezdeményező, tervet fogadott el 1986-ra, amely teljes mértékben lehetővé teszi a szocialista és a nem szocialista országokba irányuló export teljesítését és túlteljesítését. A dolgozók rendkívüli kezdeményezésének köszönhetően létrejöttek a feltételek egy ilyen terv elfogadásához az 1987-es évre is. Nem kis feladatokról van szó, s ezt a következő számok is bizonyítják: a 8. ötéves tervidőszakban az árutermelésnek 147 százalékra kell növekednie, a mi ágazatunkban 167 százalékra, a szocialista országokba irányuló kivitelnek 133, a nem szocialista országokba irányuló kivitelnek 270, a speciális termelési technika szállításainak 370, a beruházási szállításoknak 156, a nyereségnek 212 és a módosított saját teljesítménynek 140 százalékra kell növekednie. A 8. ötéves tervidőszakban a fizikai munka automatizálására szolgáló berendezések szállítását minimum 445 millió korona értékben biztosítjuk, ami e technika tervezett szállításai egészének a 38 százaléka, s ezáltal az ezt a technikát felhasználók számára az évi önköltség 442 millió korona, az alapanyag 131 millió korona és az energia 302 ezer gigajoule értékű megtakarítását biztosítjuk. Ezek a sikerek nem önmaguktól születtek. Dolgozóink, tervezőink, technológusaink és munkásaink jelentős kezdeményezéseinek az eredményei. Jó politikai-nevelő munkával sikerült megszüntetni az új munkaszervezési formával szembeni bizalmatlanságot és harcot vívni a dolgozók gondolkodásmódjának megváltoztatásáért. A szervezet politikai-gazdasági feladatainak biztosítása során nagy szerepet játszottak az egyes pártalapszervezetek elnökeinek koordinációs értekezletei, bevált a konkrét pártfeladatok kijelölésének módszere. A szervezet létrehozása és építése nem volt egyszerű és egész sor probléma kísérte. Ma elmondhatjuk, hogy az emberek kezdeményezéseinek és személyes áldozatvállalásának köszönhetően az első alapvető szakasz mögöttünk van. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek további problémáink. A legnagyobbak közé tartozik a felhasználók igényeinek fedezésére szolgáló kapacitások hiánya, az elöredegett termelési bázis korszerűsítése, a szerszámok gyártásához szükséges források biztosítása, a vezérlőrendszerek és a szövetségi elektrotechnikai-ipari minisztérium hatáskörébe tartozó további szállítások biztosítása. Két év alatt tapasztalatokat szereztünk a tekintetben, hogyan lehet a kutatás, a termelés, a tervezés és a fő generálszállítás összevonásával meggyorsítani a tudomány és a technika bevezetését a gyakorlatba. Ez azonban nem az egyetlen út és nem is gyógyír mindenre. A hozzánk hasonló típusú társulásoknak ott van létjogosultságuk, ahol alapjukat a formálás, az öntés, a hegesztés stb. új technológiái alkotják. Funkciójuk betöltésének további feltétele, hogy szükséges jogkörökkel rendelkezzenek és főleg a termelési-gazdasági egységek alapjaival, ahogy arra a mi kutató-termelési egységeink törekednek. Ugyancsak igaz azonban, hogy nemcsak most, hanem a jövőben is a csúcstechnika kutatására és szállítására kellene összpontosítanunk és a szokásos és ismétlődő automatizált berendezéseket a termelő vállalatok tevékenységi körében kellene hagyni. A kerületi pártbizottság gazdasági bizottsága megállapította, hogy a mi kutató-termelési egységünk létrehozása csak az első lépés volt, mivel szervezetünk egymagában nem oldhatja meg a XVII. párt- kongresszus által az egész ágazat számára megszabott igényes feladatokat. ÚJ SZÚ 6 1986. XII. 12.
