Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-12 / 293. szám, péntek

Az SZSZK fejlődésének 8. ötéves tervéről Pavol Bahylnak az SZLKP KB ülésén elhangzott beszédéből Beszédének bevezető részé­ben Bahyl elvtárs jellemezte a 8. ötéves tervet, amely konkretizálja a CSKP XVII. és az SZLKP legu­tóbbi kongresszusán jóváhagyott gazdasági és szociális fejlesztési programot, s amelynek fő felada­tait a Szlovák Nemzeti Tanács törvényjavaslata tartalmazza. A 8. ötéves terv kivételes jelle­gét az adja meg, hogy a gazdasá­got új minőségi alapon kell dinami­kusan fejleszteni. Fontos szerepe van a tudományos és a műszaki eredmények gyorsabb elsajátítá­sának, valamint a gyártmányok és a termelés új minőségére, s ezzel együtt a nemzeti jövedelem növe­kedésére gyakorolt befolyásuk­nak. Egyúttal azonban új minő­ségre van szükség a szocialista társadalmi viszonyokban, az em­ber által a gyártási folyamatban és általában a társadalmi életben be­töltött szerepet illetően is. Ennek alapján már a jelenlegi ötéves tervidőszakban a szociális és a gazdasági fejlesztés dinami­kájának meggyorsítását célzó hosszú távú stratégiai irányvonal olyan megvalósítására törek­szünk, hogy ezzel párhuzamosan végrehajthassuk a fontos társa­dalmi és szociális szükségletek kielégítésének igényes prog­ramját. A fejlesztési dinamika meggyor­sításának elsőrendű feltétele az energiahordozók, a nyers- és az alapanyagok hatékonyabb fel- használása. Kulcsszerepe van azon nép- gazdasági cél elérésének, hogy a nemzeti jövedelem a termelési szükséglet egy koronájára számít­va 1985-höz képest 1990-ig 12-13 százalékkal növekedjen, ami lényegesen meghaladja az előző ötéves tervidőszakok növe­kedési ütemét, sót az 1983 és 1985 közötti viszonylag sikeres időszak eredményeit is. A következő időszakban foko­zottabban előtérbe kerül a gyárt­mányok magas műszaki és gaz­dasági színvonalának s kiváló mi­nőségének követelménye. Eddigi eredményeink nem kielégítóek. Erről tanúskodik az, hogy gyárt­mányaink nem eléggé hatékonyak a külföldi és belföldi piacon. A jó minőséget biztosítani kell a fejlesztés, az előkészítés, a ter­melés és az árutovábbítás egész folyamatában, akárcsak a felhasz­nálónál. Erre a problémára maxi­mális figyelmet kell fordítani az összes irányító szervnek, a válla­latok, a konszernek és trösztök vezetőségeivel az élen. További erőforrásokat kell moz­gósítani a termelési költségek, fő­leg a termelés anyag- és energiai­gényességének csökkentése ér­dekében. A fogyasztást ésszerű­sítő programunkat reális megoldá­sok formájában gyorsan kell konk­retizálni. Ugyanez vonatkozik a szállítási Igényesség csökkenté­sét célzó programokra. A párt által a CSKP XVII. és az SZLKP legutóbbi kongresszusán kitűzött gazdaságpolitika megva­lósításának kiindulópontja a nép­gazdaság fejlesztésének helyes szerkezeti átalakítása, amely tel­jes összhangban van a KGST egész közösségének fejleszté­sével. Az előirányzott szerkezet - más ágazatokhoz képest - a feldolgo­zóipar termelésének csaknem há­romszoros növekedését tűzte ki célul. E gyorsabb dinamika hordo­zójává elsősorban az elektrotech­nikai és a gépiparnak kell válnia. De ugyanígy a gyógyszer-, a fafel­dolgozó és az élelmiszeriparban is a hazai nyersanyagtartalékok tel­jes mértékű felhasználására, késztermékekké való feldolgozá­suk mértékének növelésére orien­táljuk a fejlesztést, miközben na­gyobb igényeket támasztunk a gyártmányok választék szerke­zetével és minőségével szemben. A szerkezeti átalakítás azonban további iparágakban is időszerű feladat. A középnehéz- és a köny- nyúvegyipar kiemelt fejlesztése, a mélyebb kőolajfeldolgozás, a kohászati eljárások javítása, a magnezit-nyersanyagoknak új minőségi gyártmányok előállításá­ra történő felhasználása, a villany- áram-termelésnek a nukleáris energia és a vízforrások felhasz­nálásával való fejlesztése olyan célok, amelyekre kiemelten össz­pontosítunk eszközöket. A tudományos-műszaki szem­pontból igényes termelési ágak és gyártmányok javára történő szer­kezetátalakítás nemcsak helyes, hanem egyben szükséges is. A tu­dományos-múszaki fejlesztés eredményeinek lényegesen széle­sebb körű alkalmazása nélkül ugyanis nem lehet úgy felhasznál­ni a nyersanyag- és az alapanyag­ráfordításokat, ahogyan ezt a szo­ciális és a gazdasági fejlesztés stratégiája megköveteli. Ezeket a problémákat csak a Szovjetunió­val és a többi KGST-tagországgal való együttmüködés segítségével oldhatjuk meg sikeresen. A népgazdaság fejlesztésének intenzifikálására való törekvés az alapja beruházási politikánknak is. E téren továbbra is sok helyen alacsony a hatékonyság, és gya­koriak a károk, ahelyett, hogy megtalálnánk a nemzeti jövede­lem képzésének növelése terén való előrehaladás alapvető kiindu­lópontjait. Ezért a 8. ötéves tervi­dőszakban arra törekszünk, hogy- növekedjenek a termelő szfé­ra, főleg az ipar fejlesztését szol­gáló beruházási ráfordítások,- több eszközt fordítsanak a tu­dományos-műszaki fejlesztés eredményeinek felhasználására, valamint a termelési-múszaki alap korszerűsítésére és felújítására,- módosuljon a beruházások szerkezete a gépek és a berende­zések javára, amelyek részará­nyát a termelő ágazatokban a 7. ötéves tervidőszakban elért 48 százalékról a jelenlegi ötéves terv­időszakban 59 százalékra kell nö­velni,- 38-39 százalékkal csökken­jen a befejezetlen beruházások száma, ami megteremti a beruhá­zási folyamat lényeges meggyor­sításának feltételeit. Ezekkel a törekvésekkel pozití­van kell befolyásolni a ráfordított eszközök hatékonyságát és visz- Szatérülését. E törekvések igénye­sek a határozat-végrehajtó képes­séggel szemben, a célok koncep­ciózus tisztázásától kezdve egé­szen az új kapacitások termelésé­nek beindításáig. A helyzet javítá­sa megköveteli egyes fogyaté­kosságok határozottabb felszá­molását. Ezek közé tartozik min­denekelőtt a termelési beruházá­sok előkészítése, amely az ellen­őrzések eredményei alapján na­gyon is elégtelen az 1987-es évre és az ötéves tervidőszak további éveire. A kivitelezők munkájában következetesebben figyelembe kell venni a meghatározott prioritáso­kat, mint a kapacitásbővítések több feladata, a beruházások be­fejezése és általában a kiemelt építkezések átadása. Az ötéves terv feladatai csak akkor valósíthatók meg, ha azokat időrendben egyenletesen osztják el és teljesítik. Ezért nagyon fi­gyelmesen kell elbírálnunk az öté­ves tervidőszak elsó évére szóló terv teljesítésének eredményeit és a jövő év feladatainak megvalósí­tására való felkészülést. 1986-ban adottak a feltételek ahhoz, hogy az ipari termelés 3,5, az építőipari megközelítőleg 3, a mezőgazdaságin belül az állat- tenyésztés pedig 2 százalékkal növekedjék. A tervet ezzel kissé túlteljesítjük, és elérjük a készter­mékgyártás lényegesebb növeke­dését. A növénytermelésben azonban számolnunk kell a gabo­nanemúek és egyes más termé­nyek kisebb terméseredményeivel. Az eddigi helyzet alapján az anyagköltségek aránya másfél, az összköltségeké pedig 1,4 száza­lékkal csökken (a külkereskede­lem eredményei nélkül). Az eddigi fejlődés itt is megközelíti az idei terv progresszív feladatait és az egész ötéves terv előirányzatait. Az említett irányzatok arról ta­núskodnak, hogy a párt gazdasági programjának megvalósítását sok tekintetben kedvezőbben kezdtük el, mint az előző ötéves tervidő­szakban, ennek ellenére azonban súlyos fogyatékosságok is előfor­dulnak. A gazdasági fejlődés végered­ményére kedvezőtlenül hat a nem egyenletes tervteljesítés. Nem oldják meg idejében a szállítói- megrendelői kapcsolatok problé­máit, nem teljes a belpiacon kap­ható iparcikkek választéka, kie­gyensúlyozatlan a kivitel területi megoszlása, és növekednek a készletek. A konkrét beruházási feladatokat sem teljesítik, főleg ami a kapacitások üzembe helye­zését és az építkezések befejezé­sét illeti. Ezekből a tényekből nagyon konkrét következtetéseket kell le­vonni az 1987. évre való előké­születek során. Ahhoz, hogy a nemzeti jövede­lem az előirányzatnak megfelelő­en 4,5 százalékkal növekedjék, az anyagköltségeket 1,6, az össz­költségeket pedig 1,5 százalékkal kell csökkenteni, a saját termelési érték alapján számított munkater­melékenységet pedig 6 százalék­kal kell növelni. Ezek még igénye­sebb gazdálkodási paraméterek, mint az 1986. éviek voltak. A szükségletekkel összhang­ban feltételezzük, hogy az ipari termelés a jövő évben 3,6 száza­lékkal növekszik, és változásokra is sor kerül szerkezetében. Az épí­tőipari munkák terjedelmét meg­közelítőleg 3,5 százalékkal kell növelni, a kapacitásokat az integ­rációs akciókra kell átcsoportosí­tani. Ezeken a munkák terjedelmét az idei szinthez képest a 4-5- szörösére kell növelni. A fejlesztés ilyen irányvételével kell megteremteni a feltételeket a lakosság személyi és társadalmi fogyasztásának folyamatos fejlő­déséhez. Annak ellenére, hogy a tervet lényegesen korábban lebontották, mint más években, számos hiá­nyosság tapasztalható teljesítésük előkészítésében. Erről tanúskodik a szállítói-megrendelői tárgyalások eredményeinek étékelése, amely egyben arra utal, hogy a problé­mákat hosszadalmasan és kis ha­tékonysággal oldják meg. Ezután Bahyl elvtárs az ötéves terv és az időszerű feladatok szemszögéből részletesebben foglalkozott a népgazdaság egyes kulcsfontosságú ágazatainak cél­jaival. Rendkívüli jelentősége van a fejlesztési feladatok valóra váltá­sának a gép- és az elektrotechni­kai iparban. Becslések szerint a szlovákiai nemzeti jövedelem növekedése mintegy 40 százalék­ban az ebben a két ágazatban elért munkaminőségtől és haté­konyságtól függ. Mindenekelőtt lényeges meny- nyiségi növekedést kell elérni - az öt-hatszorosát az 1985. évi szint­nek - és lényegesen javítani kell az integrált áramkörök gyártását a számítástechnika, valamint a fo­gyasztási és a beruházási elektro­nika számára. A fogyasztási cikkek gyártása terén rövidebb innovációs ciklu­sokkal kell dolgozni, és lényege­sen javítani kell a gyártmányok használati tulajdonságait. A szí- nestévé-készülékek választéká­nak bővítésén és használati tulaj­donságainak javításán kívül min­denekelőtt súlyt kell helyezni a vi­deotechnika gyártásának megala­pozására és fejlesztésére. Az elektronika szélesebb körű alkalmazásának a gép- és az elektrotechnikai ipar más ágaiban is ösztönöznie kell az innovációt, és egyik módjává kell válnia an­nak, hogy javuljanak a gyártmá­nyok használati tulajdonságai, s növekedjék kilogrammáruk. A számítástechnikán kívül el kell sajátítani az új típusú diagnoszti­záló gyógyászati berendezések, a korszerűsített építőipari, útépítő, szerszám- és formázógépek gyár­tását, s nagy súlyt kell helyezni a robotok és a célgépek fejleszté­sére és gyártására. A termelés műszaki alapjának kihasználása és a ráfordított esz­közök visszatérülése szempontjá­ból nagy jelentősége van a Brati­slavai Autógyár fejlesztésének. Ugyancsak nagyon felelős felada­tok hárulnak más termelési társu­lásokra, főleg a Martini Nehéz­gépipari Művekre, a Považská Bystrica-i Csapágy-gyártó Vállalat­ra és a tlmačei Szlovák Energeti­kai Gépgyárra. Figyelemmel kí­sérjük a munkák lefolyását és a problémák megoldását a Kelet­szlovákiai Vasműben, a Žiar nad Hronom-i alumíniumkohóban és a Szlovákiai Magnezitmüvekben. Fontos feladatok hárulnak a Szlovák Iparügyi Minisztérium által irányított ágazatokra. Vonat­kozik ez a bel- és a külkereskede­lem kapcsolataira, a népgazdaság nyersanyagellátására és a pénz­források képzésére. Hiszen a szlovák kormány hatásköréhez tartozó szervezetek nyereségének növekedését a 8. ötéves tervidő­szakban csaknem 70 százalékban éppen ebben a reszortban kell elérni, ami több mint 10 milliárd koronának felel meg. Ezek igényes feladatok, s meg­oldásuk során fel kell használni minden szakember ismereteit és tapasztalatait. Nehézségek és fogyatékossá­gok jellemezték a múltban és jel­lemzik nagy mértékben ma is a fa- feldolgozó ipar gazdálkodásának eredményeit és színvonalát. A 8. ötéves terv ezzel az ágazattal szemben nagy követelményeket tá­maszt, amelyek szükségessé te­szik, hogy 1990-ben - 1985-höz képest - 1 köbméter faanyagból 17 százalékkal több értéket ter­meljenek, és csaknem 1,8 milliárd korona nyereséget mutassanak fel a múlt évi 131 millió korona vesz­teséggel szemben. A reszort további ágazataiban is sürgetóek a problémák és a fel­adatok. Jobban kell biztosítani a beruházási terv teljesítését, fel kell készülni, és kivitelezői szem­pontból meg kell szervezni első­sorban azoknak a vegyipari beru­házásoknak a végrehajtását, amelyek a gyártásszakosítási egyezmények tárgyát képezik. To­vábbi cél a kiemelt könnyűipari termelési ágak korszerűsítésére szánt eszközök oly módon való célszerű felhasználása, hogy ez poztívan hasson a gyártmányok értékesítésére és az áruválasz- ' tékra. A 8. ötéves tervidőszak első évében a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban elért ered­mények termelési áganként jelen­tősen eltérőek. Teljesítik a lakos­ság folyamatos élelmiszerellátá­sának feladatát, egészében véve stabil az élelmiszerpiac. A kedve­zőtlen időjárási viszonyok azon­ban negatívan hatottak a növény- termelés eredményeire. A kiesés a gabonanemúeknél a tervezett mennyiség 6 százaléka, a cukorré­pánál 24, a burgonyánál pedig 11 százalék. A növénytermelés defi­citje befolyással van a jövő évi takarmányalapra. A takarmányproblémát úgy fog­juk megoldani, hogy teljesíthessük az állattenyésztési termékek jövő évi felvásárlási tervét. Meghatározóknak kell lenniük azoknak az intézkedéseknek, amelyeket maguk a mezőgazda­sági vállalatok tesznek. Mozgósí­tani kell, és maximálisan fel kell használni minden elérhető sze­mes- és tömegtakarmány-tartalé- kot. Bizonyos változásokat kell végrehajtani a vetésterületek szerkezetében a takarmányalap javára a jövő év elsó felében. A fennmaradó szemestakarmány- hiány kiegyenlítése érdekében a következő termésig gabonane- műeket teszünk szabaddá az álla­mi alapokból. A gabonatermelési feladatok következetes teljesítése az ötéves tervidőszak további éveiben is meghatározó jelentőségűek: évi átlagban 4 millió tonna gabonát kell termelni. A közellátásnak a hatékony in­tenzifikálás útján való javítása a mezőgazdaságnak és az élelmi­szeriparnak termelőeszközöket szállító ágazatokkal szemben is igényesebb követelményeket tá­maszt. A szállítás szférájának- ugyanúgy, ahogyan ezt az élel­miszertermeléstől megköveteljük- gyorsabban és operatívabban kell reagálnia az ágazat szükség­leteinek változó minőségére és szerkezetére. A CSKP XVII. kongresszusá­nak dokumentumai hangsúlyozzák, hogy hosszú távú gazdasági stra­tégiánk alapvető feladata a nép életszínvonalának emelése, a la­kosság szükségleteinek maga­sabb minőségi színvonalon törté­nő kielégítése, lét- és szociális biztonságának megszilárdítása, valamint a lakosság fejlődése ked­vezőbb feltételeinek megterem­tése. A 8. ötéves terv nagy súlyt he­lyez a lakosság életszínvonalát érintő azon területeknek a fejlesz­tésére, amelyek hozzájárulnak az egyéni és a társadalmi érdekek egybekapcsolásához. Megterem­tik a feltételeket a nép műveltségi színvonalának további emelésé­hez, az egészségügyi és a szociá­lis ellátás javításához, a lakás- probléma megoldása terén való előrehaladáshoz és az ökológiai problémák nagyobb erőfeszítéssel való megoldásához. Ezekkel a célokkal összhang­ban feltételezzük, hogy a lakosság személyi fogyasztásának növeke­dése reális értékben kifejezve a 7. ötéves tervidőszakban elért 8 szá­zalékkal szemben 16 százalék lesz. Ehhez azonban megfelelő összetételű és minőségű áruala­pokra van szükség a lakossági szükségletek nagy részének kielé­gítéséhez, ami egybert a jobb munkaeredmények elérésében való anyagi érdekeltség hatékony­sága növelésének fontos ténye­zője. Jelentősen tovább növeljük- megközelítőleg egynegyedükkel- a társadalmi fogyasztás fejlesz­tésére fordított eszközöket. Nagy részük arra irányul, hogy emelkedjen a lakosság műveltségi színvonala, ami az ötéves tervidő­szak végén lehetővé teszi, hogy a 3-5 éves gyermekek csaknem 98 százléka óvodai férőhelyet kapjon, s az ifjúság 96 százaléka középfokú végzettséget szerez­zen, vagyis szakmunkásképző és szakközépiskolát vagy gimnáziu­mot végezzen. Csaknem 1,2 milli­árd korona beruházási és nem beruházási eszközt fordítunk elektronikus oktatási segédeszkö­zökre. További prioritás az egészség- ügyi és a szociális intézetek kapa­citásának növelése azzal a céllal, hogy csökkenjen az e téren ta­pasztalható lemaradás. A kórházi ágyak száma 5600-zal növekszik a kórházakban és más egészség- ügyi intézetekben, s további 4 ezer férőhelyet adnak át a szociális intézetekben, ami megköveteli a beruházók, főleg a kivitelezők határozatmegvalósító képességé­nek és munkájának javítását. A CSKP XVII. és az SZLKP legutóbbi kongresszusán elfoga­dott dokumentumokkal összhang­ban fel kell építeni 185 ezer lakást, ami lehetővé teszi, hogy a 100 háztartásra jutó lakások száma 87-ról 90-re emelkedjen, s javítani kell a lakások minőségét és ellá­tottságát. Olyan program ez, amelyet tér­ben és időben össze kell hangolni a lakótelepek járulékos létesítmé­nyeinek építésével, az egyre kon­centráltabb települési viszonyok között élő lakosság ivóvízellátá­sával és a lakásállomány hőellátá­sával. ÚJ SZÚ 4 1986. XII. 12.

Next

/
Thumbnails
Contents