Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)
1986-12-01 / 283. szám, hétfő
A közelmúltban Dél-Szlová- kiában - Komáromban (Komárno) és környékén - szerepelt a budapesti Radnóti Színpad társulata. A Szovjet Irodalom című folyóirat élő mellékletének Sárga kesztyű címú összeállításában szovjet szerzők szatirikus írásaiból mutattak be egy csokorravalót a csehszlovákiai magyar közönségnek. A nagy sikert aratott sörözős elhatározása volt, s szándékunk helyességét tán mindennél jobban bizonyítja a tíz év alatt tartott 580 előadásunk - kezdi a társulat bemutatását Bíró András.- A Radnóti Színpad jellegénél fogva mindig irodalomcentrikus volt - veszi át a szót Keres Emil. - Vagyis a drámán kívül esó műfajok bemutatása is a profiljába tartozik. örömmel vállaltuk fel a szovjet irodalmi művek élőszóban való megszólaltatását is. Tudatában voltunk és vagyunk, hogy a megszólaltatott irodalmi mű sokban különbözik az olvasott irodalomtól, s annyival több is annál, hogy aki megszólaltatja, az lényével átöleli a megszólaltatott anyagot, s hozzáteszi saját énjét is. A szovjet irodalom megszólaltatásával pedig ezen túl kifejezzük meggyőződésünket, viszonyunkat egy testvérnép irodalmához, ami Elő melléklet EGY ÉVTIZED A SZOVJET IRODALOM SZOLGÁLATÁBAN zat utolsó előadása után beszélgettem az élő melléklet két tagjával, Bíró András költő-újság íróval, a budapesti Lapkiadó Vállalat munkatársával, a műsorok állandó szóvivőjével, valamint Keres Emil Kossuth-díjas kiváló művésszel, aki a társulat egykori igazatójaként kezdettől fogva támogatója volt e lelkes gárdának, s az összeállításoknak ma is állandó szereplője.-1975 áprilisában jelent meg magyar nyelven a Szovjet Irodalom címú folyóirat, az élő melléklet létrehozásának gondolata viszont már a megjelenést megelőzően felvetődött, s a folyóiratot népszerűsítendő meg is valósult. Elsó bemutatónkat Találkozások címmel 1975 áprilisában a Csepeli Munkásotthonban tartottuk meg, s azóta szinte évente jelentkezünk egy-egy új összeállítással. Az élő melléklet létrehozása a Lapkiadó Vállalat és a Radnóti Színpad köa szorosan vett művészeten túl egyben világnézeti állásfoglalás is. Az együttes dél-szlovákiai vendégszerepléseire terelődik a szó, s először ismét Bíró András összegezi az egy évtizede tartó vendégszereplések eredményeit:- Első ízben 1976 januárjában szerepeltünk a csehszlovákiai magyarok körében a Csemadok Központi Bizottsága és a budapesti Lapkiadó Vállalat közötti kulturális egyezmény keretében, s azóta évente kétszer - tavasszal és ósz- szel - rendszeresen eljövünk Dél- Szlovákiába. E mostani sorozattal tizedik „dél-szlovákiai" évadunkat zártuk, s utolsó fellépésünk, amelyre Komáromban a Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban került sor, éppen a nyolcvanadik szlovákiai szereplésünk volt. Tíz év alatt a nyolcvan előadással há1. Általában nem rajongok a könyvsorozatokért. Ennek oka, hogy az egy-egy évekig megjelenő, azonos formájú könyvekből összetevődő sorok köteteinek nem mindegyike tartalmaz megközelítőleg azonos értékeket. Persze ez nem törvényszerű, hiszen a viszonylagos irodalmi értékeket egymás mellé állító világirodalmi sorozatok darabjait dőreség lenne rangsorolni. Vannak azonban olyan könyvfolyamok, amelyek egy-egy kiadó eredeti szándékától ma már igencsak különböznek. Nem lehet tehát csupán arra hagyatkozni, amit hosszútávon a sorozatok szerkesztői kínálnak az olvasónak. így aztán nem vadászok szenvedélyesen az írói életműsorozatok után sem, hiszen egy-egy író művei közül csak a legjobbakat, a legfontosabbakat érdemes birtokolni. Vannak persze alkotók, akikhez szinte vak szenvedély fűz, az ó javított, bővített kiadású könyveiket is megveszem. Ez azonban nem általánosítható, hiszen a legnagyobb íróknak is vannak számomra csupán irodalomtörténeti értékkel bíró munkái. Ezek gyűjtésére válalkoz- ni lehetetlenség, hiszen a lakótelepi lakások olykor már a legkedvesebb, a legszükségesebb, legfontosabb könyvek biztonságos és zavartalan tárolására sem kínálnak megfelelő teret. így gyakran hagyatkozom a könyvtárakra. A sorozatokkal szembeni fenntartásaim ellenére is jónéhány ilyet őrizgetek. Persze korántsem teljesek ezek a sorozatok, hiszen például a Modern Könyvtár jóval a tudatos olvasóvá válásom előtt jelent meg először. Ezt nem véletlenül emlegetem. Példa arra, miként lehet egy világirodalmi sorozatot éveken át külalakban és tartalomban szüntelenül megújítani. Mára már nemcsak a világirodalom legújabb próza- és líratermését adják ki ebben a könyvfolyamban, hanem drámát, esszét, társadalomromszor jártuk végig már Dél- Szlovákiát Bratislavától Királyhel- mecig (Kráľ. Chlmec). Itteni műsoraink annyival még gazdagabbak is a hazaiaknál, hogy (s ez a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatójának, Siklósi Norbert elvtársnak volt az ötlete) a szovjet irodalmi blokk mellé mindig hozzunk magunkkal egy külön betétet is, amelyben a szlovák és a magyar líra értékeit szólaltatjuk meg. Mostani betétünkben például a szlovák és a magyar népköltészet remekei, valamint Mihálik, Novomeský, Petőfi és Radnóti versei szerepeltek. A vendégszereplés tapasztalatait, visszhangját Keres Emil összegezte: Nagyon fontosnak tartjuk csehszlovákiai fellépéseinket. Fontosnak, mert a csehszlovákiai magyarok körében is anyanyelvűnkön szólaltatjuk meg egy testvéri nép irodalmát, emberközelbe hozva annak értékeit, az általa tolmácsolt gondolatokat. Tudjuk, érezzük, hogy a művészet nagyon sokat tehet a népek és nemzetek közeledésének, egymás jobb megismerésének ós nagyobb megbecsülésének folyamatában, mert a művészet, az irodalom nem ismer határokat. Szeretünk idejönni, hiszen értő, hálás közönséggel találkozunk mindig, érezzük az itteni közönség szeretetét; szeretünk idejönni azért is, mert látjuk, tapasztaljuk, hogy beteljesül az a szándék, amellyel mi minden alkalommal útnak indulunk összeállításainkkal. Az elmondottakhoz, úgy érzem, a kérdezőnek fölösleges volna bármilyen kommentárt is fűznie. Ezért csupán azon meggyőződésnek ad még teret, hogy a társulat évtizedes szolgálata jelentősen hozzájárul Dél-Szlovákiában is a szovjet irodalom értékeinek megismeréséhez. NÉMETH GYULA Játékos és könnyed mondatok Alekszandr Zsityinszkij: Kheopsz és Nofretete SOROZATOK és irodalomtudományi monográfiákat is. Az sem véletlen, hogy olykor egy-egy ilyen vállalkozás az idők folyamán elszürkül, egysíkúvá válik. Egy rosszul megválasztott témakör, kierőszakolt tematikai egységesítés idővel rendszerint megszüli az unalmat, az egyhangúságot. Ezért tekintem rövid lejáratúnak például a „csak* nőknek, a „csak“ férfiaknak kínált ilyen-olyan színvonalon megírt művek sorozatait. Elsősorban a múlt és a jelen legjobb irodalmi alkotásait közreadó, a legsürgetőbb társadalmi gondokra megoldást kereső, a legfrissebb tudományos eredményeket vagy maradandó művelődéstörténeti értékekre figyelő könyvek alkothatnak igazi sorozatot. Enélkül minden kiadói próbálkozás erőltetett marad és előbb vagy utóbb kifullad. 2. Könyvek esetében is megtörténik olyasmi, mint a vendéglő bográcsába kerülő konzerv-halászlé- vel. A vendég nem látta a konzervdobozt, csak a bográcsot, meg a tiszta (?) tányért, ám tapasztalt ínyenc lévén megkóstolva a halászlevet, nyomban megvilágosult fejében: minő dőreség hinni a külalaknak. A könyvek tálalása egy- egy sorozat esetében is sok mindent elárul a tartalomról, ugyanakkor nem biztos, hogy az „árulkodó" borító igazat mond a benne rejlő dolgokról. Egy-egy megbízható sorozat az évek múlásával a változó ízléshez és a fejlődő papíriparhoz, nyomdatechnikához idomul. Ezeknek általában a tartalmuk is ilyetén újszerű, hiszen ezért hozták létre. A dolog akkor kezd bonyolódni, ha egy „bográcsban“ feltálalt könyv igencsak „konzervízú* . A sorozatok számomra a szürke hétköznapok könyvei. Tömegkiadványok, s éppen ezért nem várhatja el senki, hogy bibliofil könyveknek szánt külsőben tetszelegjenek. Egy sorozat szerkesztésekor annak színvonalát is megszabják, aminek alább szerzőnek nem szabad süllyednie, különben alkotása nem lát napvilágot. Ezt elvileg még irodalomszervezői jóindulattal sem szabadna megszegni. Sót, éppen azzal nem. Hogy ez itt-ott mégis előfordul, arra egyebek között bizonyíték a Madách Kiadó Főnix Füzetek-je is. Rég volt ennyire jellegzetes és megnyerő külalakú sorozata a kiadónak. Remélhetőleg az időtartama - létezése - miatt sem kell majd aggódnunk. A borítója bemutat, ismertet és felkínál, csak a kelleténél kicsit nagyobb teret enged a pályakezdő szerzőkről való „fecsegésnek* . Elég benne az önéletrajz-töredék, a többit meg döntse el az olvasó. A fülszövegeket olvasva boldogok lehetünk: csupa tehetséges irodalmár születik tájainkon. Az olvasó pedig ezt a „bográcsot* vagy tudomásul veszi vagy nem, mert tény, hogy olykor igencsak bádogízű a tartalom. DUSZA ISTVÁN Alekszandr Zsityinszkij a szórakoztatóan szellemes prózairányzatnak szenvedélyes lendületű képviselője. Műve olvastán rangos világirodalmi elődök juthatnak eszünkbe, a falakon is átsétálgató vagy repülni képes szereplők. Kisregényeinek figurái is ilyen különleges képességű emberek, vagy ha nem, hát képesek az embernél is rendkívülibb robotlényeket kreálni. Zsityinszkij mindkét kisregényében felszabadult, szatirikus és pa- rodisztikus játékot űz, sőt frappánsan ironizál, A Kheopsz és Nofretete cím hallatán nem kell valamiféle óegyiptomi témára gondolnunk, inkább a tudomány és a technika csaknem végtelennek tetsző lehetőségeiben kell hinnünk. Tyihon Vorszikov kibernetikus és hasonlóan leleményes munkatársai képesek egy, az igazi elefánthoz hasonló élőlényt létrehozni, amelynek programberendezése oly sokoldalúan működik, hogy már szabályozhatatlanná is válik. Az álomcsiholó különleges telepatikus képességével okoz bonyodalmakat. Csak gondolnia kell rá, s bárkinek az álmában képes megjelenni. Hiába fordul pszichiáterhez, különös képességének nem tudják magyarázatát adni. De közben rájön arra is, hogy neki csupán ehhez van tehetsége, tehát így kell híres emberré válnia. Színész-mutatványosként szórakoztatja „alvó közönségét“ álomidéző látványosságaival. A parodisztikus befejezés a nagystílű ideált is megfogalmazza: saját stúdióra vágyik, ahol telepatikus készségének titkaiba beavathatná - a kollektív álom lehetőségeinek reményében - a fiatalokat is. A forma szabadsága elragadja Zsityinszkijt, játékosan és könnyedén áradnak, szinte hömpölyögnek mondatai. Éppen ezért szinte képtelen ennek az ellenkezőjét megtenni, a tömör, mértéktartó arányossággal nem tud élni. Igaz, akkor talán le kellene mondania könyve vitathatatlan érdeméről, a spontaneitásról, a természetességről. (Európa) B. JUHÁSZ ERZSÉBET UJ KÖNYVEK Lóska Lajos: ÖT PERC AZ ÉLET LOSKA LAJOS • • OT PERC , AZ ELET dalom élvonalába küzdötte fel magát, hanem előkelő helyet vívott ki a kortárs magyar próza új hullámának képviselői között is. Méltán keltették föl művei a szlovák fordításirodalom érdeklődését is: a kötetben olvasható regényeinek tolmácsolására a Tatran kiadó vállalkozott. Grendel Lajos erkölcsi-lélektani vonatkozásokra érzékeny regényeit az áttűnéses technika, a reális valóságmozzanatokhoz tapadó álomjelenet, látomás, idősíkokat váltó emlékkép, asszociációkra épülő belső monológ jellemzi. HőGRENDEL LAJOS Több mint negyven év telt el a felszabadulás óta, mégsem apad az érdeklődés a világháborús témájú regények iránt. Lóska Lajos regényének története is a második világháborúban játszódik, annak utolsó szakaszában, amikor a szovjet hadsereg elérte már a német határt. Az író egy karpaszományosokból álló zászlóalj legénységének és tisztikarának magatartásán keresztül vizsgálja a tragikus és dicstelen magyar háborús részvétel ellentmondásait. A regény a visszaemlékezés és a fikció határán született, s az olvasó mindvégig érzi, az író személyes élményeit írta meg. Grendel Lajos: ÉLESLÖVÉSZET GALERI ÁTTÉTELEK A nyolcvanas évek első felében gyors egymásutánban megjelent három regényével Grendel Lajos nemcsak a szlovákiai magyar iroÉleslövészet Galeri Áttételek MADÁCH seinek sorsában a tett- és állásfoglalás-választásként értelmezett emberi szabadság kérdésköre érdekli az írót. A sűrű atmoszférájú, filozófiai, történelemfilozófiai általánosításokig eljutó három Gren- del-regény a török időktől kezdve a két háború közötti szlovenszkói kisváros életén át a mai nagyvárosi entellektüel sorsának ábrázolásáig villant föl mozaikokat a kö- zép-európai nemzeti, nemzetiségi létről, az e közegben kialakult emberi magatartásformákról. VILÁGKÖNYVTÁR • Majakovszkij Németországban címmel szöveggyűjteményt adtak ki az NDK-ban. A tudományos akadémia kiadójánál Bella Tschi- towa és Roswith Loew gondozásában megjelentetett könyv a költó 1922-beli első németországi utázásától kezdve veszi számba Majakovszkij kapcsolatait. Az irodalom és a festészet baloldali képviselői közül többek között Ott Dix, Georg Kaiser, Ernst Toller, George Grosz, John Heartfield, Johannes R. Becher állt kapcsolatban a nagy szovjet költővel. • Idén is megtartották a Varsói Ősz elnevezésű irodalmi fesztivált, amelyet a lengyel főváros < hivatalainak kulturális szakosztályai, a Lengyel írószövetség városi csoportja és egy sor más intézmény rendezett. Ezen az irodalmi találkozón nemcsak szavalnak, aláírást osztanak, könyvet vásárolnak, hanem mindenekelőtt az írók, a költők beszélgetnek az olvasókkal és könyvkiadók sora kínálja legfrisebb kiadványait. Kiosztották a Juliusz Slowacky költészeti dijat is, amelyet idén W/o- dzimierz Slobodník, a lengyel költők nesztora vehetett át. • Új-Zéland viszonylag fiatal ország, hiszen 1840-től angol gyarmat és formálisan 1907-ben lett független állam. Az irodalom története Katherine Mansfield írói indulásával kezdődött, amikor az angol irodalom avantgard áramla- 1 taival kapcsolatban álló írónő az első világháború idején néhány új- zélandi témát feldolgozó novellát is írt. Ezekben a szigetország természeti környezetét, társadalmi viszonyait és a nyelvet is megörökítette. A második világháború után Frank Sardeson és Janet Frame prózája vált ismertté. Az utóbbi években számos sikert aratott az új-zélandi irodalom. Maurice Gee trilógiája 1983-ban megkapta a James Tait Memorial Prize angol irodalmi díjat. Ugyanígy 1985-ben is kijutott az elismerésből a távoli ország irodalmárainak. A legnagyobb angliai irodalmi díjat, a Booker Prize-X a harmincnyolcéves maori írónő, Kéri Hulm kapta Csontemberek (The Bone People) című regényéért. Ráadásként elnyerte az amerikai Pe- gazus-díjat is. A mű elsősorban a főhősök különböző érzelmi és pszichikai beállítottságát és az együtt élő etnikumok közötti kulturális kapcsolatot mutatja be a modern társadalom közegében. ÚJ SZÚ 4 1986. XII. 1.
