Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-27 / 304. szám, szombat

ÚJ szú 5­1986. XII. 27. Lenke néni Nehéz, de teljesíthető feladat AZ ELVÁRÁSOKHOZ IGAZODVA FEJLESZTIK A TERMELÉST Huszár István mérnökkel, a Gellei (Holice na Ostrove) Egy­séges Földműves-szövetkezet növénytermesztési ágazatvezető­jével a minap arról beszélgettünk, hogy a megközelítőleg kétezer hektáros mezőgazdasági földterü­leten gazdálkodó szövetkezetben milyen lehetőségeket látnak a me­zőgazdaság idei szerényebb eredményeinek pótlására. Az ágazatvezető elmondta, hogy a szántóterület egy részén az öntözőgazdálkodásnak kö­szönhetően hatékonyan ellensú­lyozni tudták a szokatlan száraz­ság káros hatását, de az öntözet- len területeken bizony komoly vá­mot szedett az aszály.- A cukorrépánk az idén öntöz­hető területen kapott helyett a ve­tésforgóban - említette többek kö­zött Huszár István így 41 tonnát meghaladó átlaghozamot tudtunk elérni. Annak ellenére, hogy ez járási viszonylatban az egyik leg­jobb eredmény, a tervet nem telje­sítettük. öröm az ürömben, hogy az elért 14,67 százalékos cukor- tartalom a tervezettnél jobb érté­kesítési átlagárat biztosított szá­munkra s így pénzügyi vonatko­zásban pótolni tudtuk a mennyisé­gi kiesést. Ugyancsak az öntözógazdálko- dás biztosította előnyöknek kö­szönhető, hogy a népes állatállo­mány folyamatos zöldetetéséhez, valamint az eredményes telelte- téshez elő tudtuk teremteni a ta­karmányok szükséges mennyisé­gét. Lucernából szénában számít­va 13,5 tonnás hektárhozamot ér­tünk el, így friss zöldeleségen, szénán és szenázson kívül még 282 tonna szárítmányt is készít­hettünk. Arról nem is beszélve, hogy száz hektáron még magter­mesztésre is vállalkozhattunk. Úgy gondoltuk, ezzel kedvezőbbé te­hetjük a gazdálkodás mérlegét, de a lucernamag értékesítésével, saj­nos, gondjaink vannak. A kukori­caszárat maradéktalanul betakarí­tottuk. Egy részét frissen feletet­tük, hozzávetőlegesen harminc százalékával alomszalmát póto­lunk, a termés egyharmadát pedig leveles répafejjel, cukorgyári répa­szelettel és melasszal lesilóztuk. Silókészletünk mennyiségi szem­pontból kielégítő, minőség tekinte­tében pedig kiváló, amiről a labo­ratóriumi elemzésen kívül a tehe­nek jó termelékenysége is tanús­kodik. Mivel a felszíni betonver­mekben tárolt, fóliával fedett silót betonlapokkal is lenyomtattuk, bí­zunk benne, hogy a szokásos 15 helyett 8-10 százalékra csökkent­hetjük a veszteségeket, s takar­mánygondjaink nem lesznek.- A végére maradt a neheze?- Igen, a gabonatermesztés. A kukoricát is beleértve, ezúttal összesen 1080 hektáron termel­tünk gabonát. A jelentős csapa­dékhiány következetében nem ér­tük el a tervezett 6,41 tonnás át­laghozamot, így összességében a tervezettnél 490 tonnával keve­sebb gabonánk termett. Igaz, hogy a vártnál jobb hozamot nyúj­tó napraforgó pénzügyi vonatko­zásban részben pótolta ezt a hi­ányt, és így a biztosítótól kapott kétmillió koronával együtt az ága­zat lényegében teljesíti a bevételi tervét. A továbbiakban az ágazatveze­tő elmondta, a központi irányelvek értelmében minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy az idei szerényebb termelési eredményekből fakadó tartozásu­kat már jövőre letörlesszék.- Mérlegeltük a lehetőségein­ket és a tartalékainkat, s arra a kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy ké­pesek vagyunk eleget tenni a tár­sadalmi megrendeléseknek. Ósz- szel ötszáz hektár búzát vetettünk, s a biológiai ellenőrzés eredmé­nye arról tanúskodik, hogy jó mun­kát végeztünk. A vetés szépen kikelt, a tőszám megfelelő, és most már hótakaró is biztosítja a bokrosodásnak indult növényzet remélhetőleg károsodás nélküli te­lelését. Ennek fölöttébb örülünk, mert ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy reménykedhessünk a korábbi, 7 tonnát meghaladó hektáronkénti átlaghozam újbóli elérésének lehetőségében. A ku­koricatermesztésben csatlakozni szeretnénk a termelési rendszerek előnyeit élvezőkhöz, hogy a ter­mőhelyi adottságoknak megfele­lőbb hibridekkel dolgozhassunk és az előző években elért hét tonná­nál is nagyobb termést takaríthas­sunk be egy hektárról. A növény- termesztés kialakított szerkezete megfelel a helyi adottságoknak. Az agrotechnikai fegyelem meg­tartására pontosan ügyelünk, a tápanyagpótlást a talaj- és a levélelemzés eredményeinek is­meretében és az útmutatásokhoz igazítjuk. Lehetőségeinkhez mér­ten tehát mindent megteszünk a termelés gyorsabb ütemű fej­lesztése, a hatékényság elmélyí­tése érdekében. Bízunk abban, hogy igyekezetünk egyúttal az ötéves tevidőszak elsó két évére vonatkozó feladatok teljesítésé­nek kedvező feltételeit is megte­remti. KÁDEK GÁBOR Kérdezzük és hallgassuk meg őket is! Fiatalokról, tagjelöltekről, ifjú kommunistákról Akivel beszélgetek: Miklós Fe­renc, a marxizmus-leninizmus du­naszerdahelyi (Dunajská Streda) esti egyetemének előadója, a gab- číkovói magyar tanítási nyelvű alapiskola igazgatója.- Csak azokról a fiatalokról mondhatok véleményt - kezdi -, akik feltétlenül aktív tagjai az ifjú­sági szervezetnek, mert leggyak­rabban velük találkozom. Köz­ségünk ifjúságának mintegy negy­ven százaJékát vélem ilyennek.- Sok ez vagy kevés?- A kívánsághoz mérten kevés, de annyira nem, hogy aggódni kellene. Az ifjú kommunisták isko­lájának tanfolyamán előadóként minden oktatási év elején nyolc-tíz falubeli fiatallal találkozom. Ezek természetesen új hallgatók. A leg­utóbbi választáskor a helyi nem­zeti bizottság 40 tagú tanácsába 11 arra érdemes, politikailag elkö- tezelett fiatalt választottak be.- Elégedett tehát velük?- Általában elégettek lehetünk.- Milyen a község fiataljainak szervezettsége?- Sajnos a ma még falunak, de holnap már kisvárosnak minősít­hető községben nincs a SZISZ- nek helyi szervezete. Pótolja majd a tevékenységét, mondtuk-mon- dogattuk egymásnak néhány év­vel ezelőtt, az állami gazdaság ifjúsági szervezete. Az idén azon­ban ez is megszűnőiéiben van, mert kevés a fiatal. A Gabčíkovo- Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésén dolgozó fiatalok viszont jól szervezettek. Ez mondható el lényegében a község 8 kisebb üzemében dolgozókról is.- És a többiek?- Őket a népművelési központ próbálja foglalkoztatni. Táncház, diszkó, amatőr színjátszás, együt­tesek, meg egyéb szervezési mó­dokat alkalmazva. Több-keve- sebb, mondjuk azonban inkább úgy, hogy váltakozó sikerrel.- Milyen a szervezett fiatalok tevékenysége?- Általában kielégítő. Meg kell említenem azt is, hogy a Dunaha- józási Vállalat gabčíkovói üzemé­ben a dolgozók átlagos életkora 34, az ifjúsági szervezet tag­jaié pedig 25,5 év. Brezovzsky Ambrus, a pártelnök is fiatal, volt ifjúsági tisztségviselő. Az üzem dolgozói évenként mindig benyúj­tanak két-három újítási javaslatot. Általában minden téren, még a fa- luszépítési akciókban is kezdemé­nyezők. Nálunk mind a pártokta- tás, mind a fiatalok politikai képzé­se színvonalas. Aminek szinte ter­mészetes következménye, hogy évente két-három fiatal tagjelölt felvételét ajánlja a pártszervezet tagsága.- És más munkahelyen?- Akad, de nem sok. Ami a fia­talok politikai képzését, tagjölelt- ségre való nevelést illeti, jónak minősíthető a helyi nemzeti bizott­ság kisüzemében, a gépjavítók körében, a Protetika és a Nyers­anyagértékesítő Vállalat itteni üzemében.- Mi a véleménye a tagjelöltek politikai felkészültségéről?- Az esti egyetemen és a politi­kai nevelési házban a materialista A napokban került a könyves­boltjaink polcaira František Koran- da, Bohumil Janouch és Miroslav šolc szerzői munkaközösségének A szocialista képviselő szótára cí­mű műve. Miként a tudomány és a tech­nika állandóan fejlődik, úgy nő a társadalmi és szocialista tiszt­ségviselőkkel - ezen belül a kép­viselőkkel - szembeni igényes­ség. Főleg e funkcionáriusok, kép­viselők forgathatják haszonnal a mindenképpen hézagpótló könyvet. Persze a kiadvány úgy­mond nemcsak a „politikával fog­lalkozók", hanem más ágazatok­ban tevékenykedők érdeklődésére is számot tarthat. Tehát a nemzeti bizottságok mellett egyéb termelé- si-társadalmi-politikai, szociális in­tézmények, tantestületek, a föld­műves-szövetkezetek stb. könyv­tárait is gazdagíthatja, a magán- könyvtárak gyűjteményét is szí­nezheti. A bratislavai Pravda Könyvkia­dó magyar szerkesztőségének gondozásában megjelentetett filozófia alapjairól adok elő. Az így szerzett tapsztalatok alapján állí­tom, hogy a tagjelöltek minden téren felkészültebbek, mint egy­két évtizeddel ezelőtt. Sokkal ha- tározottabbak és tudatosabbak. Ami pedig a legörvendetesebb: többet is tudnak.- És az ifjú kommunisták?- Tetszenek nekem. Bizonyára azoknak is, akik a felvételüket ajánlották, majd jóváhagyták. A jö­vőt illetően lenne azért egyetlen, figyelmeztető megjegyzésem: ha fontos ügyekről - főleg ha róluk - van szó, ne felejtsük el megkér­dezni őket is, hogy mit akarnak, mit szeretnének. Hallgassuk meg a véleményüket, még ha olykor nem tudják is pontosan, világosan megfogalmazni mondanivalójukat. Ók bíznak bennünk, s várják a se­gítségünket. Adjunk meg hát nekik minden segítséget: ez közös érde­künk. HAJDÚ ANDRÁS könyv címszórészből és a mellék­letből áll. A címszókészlet, a cím- szócsoportok terjedelme, magya­rázata alapján ítélve inkább a lexi­kális ismeretterjesztő müvekhez van közelebb, mint a szótárakhoz, ami előnyére válik, mert pl. a filo­zófiai, gazdasági, szervezeti, kör­nyezetvédelmi-természetvédelmi, etikai-esztétikai kifejezések, sza­vak stb. puszta értelmezésén túl­megy, a fogalmakkal kapcsolatos munkára is rávilágít, eligazít, konkretizál. Feleletet kapunk olyan kérdésekre, mint pl. mi a na­cionalizmus, az imperializmus, a marxista dialektika, a konzul, az attasé, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, a Varsói Szer­ződés, valamint mi az elóadáskul- túra, a szülők és iskolabarátok munkaközössége, a Szovjetunió Alkotmánya, a nemzeti bizottsá­gok aktívái, funkcionáriusai, to­vábbá, hogy mit kell tudni az épít­Azt tudtam, hogy Limné, vagy ahogy Sládkovičovóban ismerik - Lenke néni elmúlt már hetvenéves, s hogy a buszmegállóhoz közel lakik, egyedül. Meg sem fordult hát a fejemben, hogy esetleg nem találom otthon. Reggel nyolc­kor félve csengettem be hoz­zá. Hátha pihenésében za­varom meg. Bentról semmi nesz nem hallatszott Az ud­varban rajta kívül még hárman laknak, de csak egy éppen tá­vozó nagymamát meg egy ki­csi lányt találtam otthon.- A Lenke nénit keresi? De hiszen ó dolgozik! - Világosí­tott fel a szomszédasszony.- Hogy pontosan melyik rész­legen, azt itt a szomszédban a Manci néni mondja meg, a Lenke néni unokatestvére. A cukorgyár egyik részlege a konzervgyár, itt dolgozik még ma is a hetvenhárom éves Limné Stift Magdaléna. Nem egész évben, csak amíg tart a szezon. Tizenöt éves volt, amikor huszonkilencben dol­gozni kezdett, s akkor is a kon­zervgyárban, reggel hattól délután kettőig, amíg akadt munka.- Amint véget ért a szezon, sokunknak mondták, hogy te holnap ne gyere. Rosszul esett, hogy nem volt munkánk, sírva mondtam az anyusom­nak, hogy miért az marad a gyárban, akinek dolgozik az apja? Nálunk meg nincs ke­reső! Az anya egyedül nevelte két lányát; házassága nem sike­rült. Amikor Magda, a kisebbik lány megszületett, a szülök már külön éltek, Lenke néni nem is ismerte az apját. A kisebbik lány élte a hozzá hasonlóak életét, dolgozott, szórakozott, többi társnőivel eljárt a május elsejei felvonulá­sokra, színdarabot játszott. Az­tán megismerkedett egy vele egykorú fiúval, s az ismerett- ségnek szerelem lett a vége. A szerelemnek pedig házas­ság. Különös házasság: a vő­legény az esküvő előtt hirtelen megbetegedett, s a halálos ágyon fogadtak egymásnak örök hűséget. Lenke néni nem ment újra férjhez. - Valahogy nem volt szerencsém. Pedig nem vol­tam csúnya. Nem is azért, mintha válogatós lettem volna. Csak a férjem halála után öt évig sehová sem jártam, s hu­szonhét-huszonnyolc éves ko­rában az ember másképp gon- dolgozik, jobban megnézi, kit választ. Leéltem így az élete­met. Pedig azért jobb lett vol­na, mert az ember egyedül van. Még jó, hogy a lányka mindennap eljön... A lánykát Katinak hívják, és ő is Sládkovičovóban lakik. Ka­ti a Marika lánya, a Marika kezési engedély iránti kérelemről, úgyszintén eligazít az állampolgá­rok jogait és kötelességeit érintő kérdésekben. A Mellékletben részletesen kitér a Csehszlovák Államszövetségről szóló alkotmánytörvényre, ahol külön fejezetekben öleli föl az egyes rendelkezéseket, az állam- szövetség és az egyes köztársa­ságok közötti hatáskör megoszlá­sát, foglalkozik a Szövetségi Gyű­lés és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke viszonyával, a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársa­ság állami szerveiről is apróléko­san ír. Külön fejezetet szentel a nemzeti bizottságok helyzeté­nek, az államban és társadalom­ban betöltött szerepüknek, vala­mint a képviselőknek. Végezetül áttekintést nyújt a Nemzeti Front­ba tömörült szervezetekről, s táb­viszont a Lenke néni nővéré­nek a lánya.- Negyvenkét éves volt a nővérem, amikor meghalt. Két gyerek maradt utána, egy tízéves fiú, meg egy hatéves kislány. A sógor ott élt a szom­széd lakásban, a két gyerek meg nálam. Lenke néni felnevelte a két gyereket, eltemette az anyját, aztán a sógorát. A fiú most negyvennyolc éves, a lány negyvenhárom. Lenke néni a kórházba jár, mert Marika beteg, facsemetét küld a fiúnak Csehországba, aztán délután siet az óvodába a négyéves Katiért, és kimos-kivasal az unokanővérének. Mancinak, mert az beteges. Bámulatos a fürgesége, mintha sosem volna fáradt. Pedig reggel ötkor kel, hiszen hatkor már kezdődik a műszak. Este tizenegy előtt sosem fek­szik le, s órákig nem jön álom a szemére. Olyankor felvillan­nak életének kedves és fájó emlékei. Gyerekkora, a serdü­lőkor munkával teli évei, a színjátszókor, ahol a vőlegé­nye a maszkmester feladatát látta el, ő meg a színpadon aratta a sikereit. Régi május elsejei képek jelennek meg emlékezetében, amikor Major István beszélt a néphez, s ők, fiatal lányók vörös szegfűket árultak. Felmerül szomorú es­küvője, pár napig tartó házas­sága, a korai özvegység, a gyereknevelés gondjai... A gyerekek... úgy szerette-sze- reti őket, mintha a sajátjai vol­nának. Felnevelte a nővére ár­váit, aztán a lányka két gyere­két - az unokákat - is. Kati mindennap befut, pár pillanat­ra: „csak hogy lássam, hogy vagy“. A pártnak negyvenötben lett a tagja, de korábban is mindig a kommunisták között volt. Hányszor mondják neki: mi­ért vállal még most is munkát, mi szüksége van rá, kire dolgo­zik! ,,Nem azért dolgozom - mondja ilyenkor -, hogy pén­zem legyen, hanem azért, mert szeretek dolgozni. Meg hogy ne legyek egyedül. Üljek a négy fal között? Négyen la­kunk egy udvarban, de egész nap nincs otthon senki. Miért ne dolgoznék hát, ha bírom. Megbecsülnek, nehéz munkát nem adnak, azért néznek arra, hogy idős vagyok. De elvégzek akármit, nem szégyellek sem­milyen munkát.“ Lenke néni hallgat egy dara­big, majd így szól: - Nem tudok magamról mit mondani. Leél­tem az életemet, egyedül... Lenke néni nincs egyedül. Amíg valakire szükség van, amíg fontos valakinek, addig az ember nincs egyedül. Ki­váltképpen, ha a gyerekei úgy ragaszkodnak hozzá, mint hozzá az övéi. KOPASZ CSILLA lázatban pedig eligazít e szervek, szervezetek fölépítésében. A szótár összeállításánál a szerzők igyekeztek figyelembe venni, hogy a mai képviselő, mint állami és politikai tisztségviselő szerteágazó tevékenységet fejt ki a községekben, városokban egy­aránt, sokszor nagyon bonyolult, a napi élet által fölvetett problémá­kat kell megoldania. Ezekre a problémákra a képviselőnek mindig hozzáértően, talpraesetten és tárgyilagosan kell reagálnia. Tehát e szótár fontos segédesz­köz, amely a gyors, és pontos eligazításban, tájékozódásban se­gíti a képviselőt. Elmondhatjuk, hogy úgy a szer­zői kollektíva, mint a szerkesztők, a kiadó, valamint a fordítók jó, munkát végeztek (bár megjegy­zem, hogy az egyes mezőgazda­sággal kapcsolatos szakkifejezé­sek nem a legárnyaltabbak). Egyébként a szép 579 oldalas, vászonkötésü könyv mindössze 1000 példányban jelent meg és 33 koronáért kapható. CSIBA q^ZA A SZOCIALISTA KÉPVISELŐ SZÓTÁRA Hasznos kézikönyv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents