Új Szó, 1986. december (39. évfolyam, 283-308. szám)

1986-12-19 / 299. szám, péntek

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Gustáv Husák szívélyesen üdvözli Berecz Jánost. (Jirí Finda felvétele - ČSTK) Megelégedéssel nyilatkoztak a CSKP és az MSZMP együttműködéséről Gustáv Husák fogadta Berecz Jánost Csehszlovákiai munkalátogatá­sa során Berecz János megbe­széléseket folytatott Jan Fojtíkkal. Áttekintették az ideológiai munka időszerű kérdéseit, valamint a CSKP és az MSZMP együttmű­ködésének további elmélyítését, fóleg a tömegtájékoztató eszkö­zök munkájának egyeztetése és e munka hatékonyságának növe­lése terén. Berecz János megtekintette a Csehszlovák Televízió prágai (Folytatás a 2. oldalon) SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA^KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A gyorsítás és az ellenőrzés Fejlődésünket gyorsítani kívánjuk és gyorsítanunk is kell, mégpedig az eddiginél magasabb szinten, elsősorban gazdasá­gunkban, de ettől elválaszthatatlanul életünk minden más terü­letén is. Pártunk kongresszusi és központi bizottsági határozatai ezt a feladatot egyértelműen és - tegyük hozzá - sürgetően fogalmazzák meg. Túlzás nélkül: korparancsként. Elsősorban tehát valamiért, a többért, a jobbért, a nagyobb előrelépésért kell síkraszállnunk - vezetőknek és vezetetteknek egyaránt. Egyidejűleg azonban, szigorúbban és következete­sebben kell fellépnünk az ilyen jellegű fejlődés valamennyi kerékkötője ellen. Az olyan visszahúzó, bénító s komoly társa­dalmi károkat előidéző jelenségek ellen, amilyenek főképp a szocialista törvényesség, erkölcs, rend és fegyelem megsérté­sének igen változatos formákban, eléggé sűrűn előforduló esetei. Következésképp a gyorsítás stratégiája egyértelműen megkö­veteli azt is, hogy mindenütt eredményesebbé tegyük az ellenőr­zést. Nem újkeletűek ezzel kapcsolatos törekvéseink és az sem vitás, hogy főleg az utóbbi években részeredményekkel is jártak. Egyebek között bizonyítja ezt a társadalmilag káros megnyilvá­nulások feltárásának, leleplezésének és törvényes elmarasztalá­sának növekvő gyakorisága is. Erről nyilvánosságunk is foko­zottabb mértékben szerez tudomást. S mégsem lehetünk elégedettek. Még mindig túl sok a becsü­letes embereket joggal bosszantó és nagyrészt elkerülhető, megelőzhető magatartásforma, amely - akárhogy is vesszük- foltot ejt társadalmunk becsületén s kedvezőtlen erkölcsi, politikai hatását nem szabad egy pillanatra sem szem elől téveszteni. Annál is inkább nem, mivel szüntelenül törekednünk kell arra, hogy megújítsuk, szilárdítsuk pártunk és kormányza­tunk szerveinek szoros kapcsolatát a dolgozókkal, egész né­pünkkel. Mit lehet és mit kell ennek érdekében tenni éppen az ellenőr­zés, a felügyelet síkján? Elsősorban eredményesebben kell gyakorlattá váltanunk azt az alapelvet, hogy az irányításnak minden szinten elválaszthatatlan része az ellenőrzés. Sajnos, ez még távolról sincs mindenütt így. Elég megjegyeznünk, hogy sok gazdálkodó szervezetben a vezető dolgozók nem élnek jogukkal és kötelességükkel bejelenteni a törvényesség meg­szegésének gyanúját. Még inkább elnézik a nyilvánvaló fegye­lemsértéseket, mert viszolyognak a konfliktusos helyzetek vál­lalásától. Ez a lényegében opportunista magatartás különben nemcsak őket fertőzte meg, hanem egyes üzemek, vállalatok, szövetkezetek és intézmények párt- és szakszervezeti szerveit, szervezeteit is. A változásnak, a fordulatnak tehát elsősorban itt kell bekövetkeznie. Az új helyzetre gyorsabban kell reagálnia az állami és a népi ellenőrzés szerteágazó rendszerének is. Tény az, hogy sok ezer hivatásos ellenőrünk van, akik az önkéntes aktivisták hátorszá­gára is támaszkodhatnak. Évről évre számos hiányosságra, jogszabálysértésre hívja fel a figyelmet, mégsem állíthatják, állíthatjuk nyugodt lelkiismerettel, hogy megtették, amit meg kellett tenniük. Ezzel összefüggésben előfordul olyan vélemény, hogy több ellenőrző szervre s méginkább több ellenőrre lenne szükség. Gondos elemzések viszont kimutatják, hogy a hivatásos appará­tus nagymértékű felduzzasztása sem vezetne, vezethetne cél­hoz, nem is beszélve az elbürokratizálódás veszélyéről és az ilyen lépés költségességéről. A megoldás kulcsát másutt kell keresnünk. Először is annak megfontolásában, vajon nem lenne-e tanácsos gyarapítani inkább - elsősorban a gazdálkodó szervezetekben - az ellenőrzést társadalmi munkában vállalók számát. Igaz, vannak nálunk üzemi népi ellenőrzési bizottságok, ifjúsági ellenőrzési őrsök, az állami kereskedelmi felügyelet aktivistái stb., de ez még távolról sem jelent olyan tömegbázist, amelyre szilárdan lehetne támaszkodni. Tény és való, hogy a Szovjetunióban például több mint tízmillió tagja van a külön­féle népi ellenőrzési bizottságoknak, csoportoknak és őrsöknek s ez arányaiban összehasonlíthatatlanul több mint nálunk. Nyilván mi is megtalálhatnánk azt a sajátos körülményeinknek leginkább megfelelő formát, amelyben gyarapíthatnánk az ilyen aktivisták számát. Ez egyidejűleg szocialista demokráciánknak és a népi önigazgatás elemeinek fejlesztéséhez is hozzájárulna. Ebben sem láthatunk azonban valamiféle csodaszert. Az ellenőrök számának is - akár hivatásosakra, akár aktivistákra gondolunk - van bizonyos ésszerű határa. Annak viszont nincs határa, hogy mindenki jobban ellenőrizze a saját fizikai és szellemi munkáját és nemkülönben a magatartását, hogy az megfeleljen a törvénynek, a szocialista erkölcs írott és íratlan szabályainak. Vagyis a saját portánkat is tisztára kell sepernünk és arra sem tekinthetünk közömbösen, hogy vajon ezt a környe­zetünkben is mindenki megteszi-e. Végül pedig - s ez talán a legfontosabb - úgy kell vezetőnek és vezetettnek egyaránt dolgoznia, hogy kevesebb legyen, majd hosszabb távon ne legyen hiánycikk. Nemcsak - bár elsősorban- az anyagi javakra célzunk, hanem viselkedésünk, hozzáállá­sunk hiánycikkeire is. Erre utalt egyebek között ma megjelent interjújában az SZSZK legfőbb ügyésze is, megkérdőjelezve azt, hogy miért ismétlődnek évről évre a kereskedelemben, a szol­gáltatásokban és a közlekedésben (a legfontosabb termelésről nem is beszélve) a sokszor kifogásolt hibák, hiányosságok. Az ugyanis nem vitás, hogy ez a termőtalaja egyesek ügyeskedésé­nek, üzelmeinek, jogtalan vagyongyarapítási törekvéseinek, a csalásoknak, a megvesztegetésnek stb. Ha jól meggondoljuk, az ilyen okok kiküszöbölése az egyik alapvető feltétele annak, hogy kevesebb legyen a közös és az egyéni gondunk-bajunk és távlatilag annak is, hogy kevesebb ellenőrre legyen szükségünk - jobb eredmények mellett. GÁLY IVÁN PENTEK 1986. december 19. XXXIX. évfolyam 299. szám Ara 50 fillér Gustáv Husák elvtárs jókívánságai (ČSTK) - Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára táviratban fejezte ki jókívánságait Nguyen Van Linhnek, a Vietnami Kommu­nista Párt Központi Bizottságának főtitkárává történt megválasztása alkalmából. Táviratában hangsúlyozza, ez az esemény kifejezi azt a nagyfo­kú bizalmat és tekintélyt, amely­nek Nguyen Van Linh elvtárs a párt tagjai és az egész vietnami nép körében örvend. Kifejezte meggyőződését, hogy a két test­vérpárt s -ország barátsága és együttműködése továbbra is sok­oldalúan fejlődik és mélyül a béké­ért, a szocializmusért és a társa­dalmi haladásért vívott harc ja­vára. (ČSTK) - Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök tegnap Prágában fogadta Berecz Jánost, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizott­ságának titkárát. A fogadáson részt vett Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titká­ra és Kovács Béla, a Magyar Népköztársaság csehszlovákiai nagykövete. A szívélyes, elvtársi légkörű ta­lálkozón megelégedéssel nyilat­koztak a CSKP és az MSZMP, valamint a két testvéri ország együttműködésének fejlődéséről. Méltatták a CSKP XVII. és az MSZMP XIII kongresszusán elfo­gadott határozatok végrehajtásá­val kapcsolatos tapasztalatcseré­nek, valamint a két ország által a szociális és a gazdasági fejlesz­tési feladatok megoldása, a nem­zetközi szocialista integráció el­mélyítése, valamint a béke- és a leszerelési harc területén kifej­tett együttműködésnek fontossá­gát. Rámutattak arra, hogy fejlesz­teni kell a két párt együttműködé­sét az ideológiai munka területén. Teljesítették a tervet (ČSTK) - Az észak-cseh­országi barnaszénmedence bányászai tegnap teljesítették a széntermelés idei állami ter­vét. összesen 69 300 000 ton­na szenet bányásztak ki. Ez az eredmény elsősorban annak köszönhető, hogy jól ki­használják a bányagépeket, és az intenzifikálási program más feladatait is valóra váltják. Megígérték, hogy az év végéig 2 700 000 tonna szenet fejte­nek terven felül. Ennek érde­kében az ünnepek alatt rendkí­vüli műszakokat tartanak. Hanoiban befejeződött a VI. pártkongresszus Nguyen Van Linh a Vietnami KP új főtitkára (ČSTK) - Hanoiban csütörtö­kön befejeződött a Vietnami Kom­munista Párt VI. kongresszusa. A küldöttek határozatot fogadtak el, amely jóváhagyja a központi bizottság politikai beszámolóját és a következő öt évre szóló népgaz­dasági fejlesztési programot. A ta­nácskozáson megválasztották a párt új vezető szerveit is. Az új központi bizottság csütörtöki első ülésén Nguyen Van Linht válasz­totta meg a testület főtitkárává. (Folytatás a 2. oldalon) ÜLÉST TARTOTT A BRATISLAVAI VÁROSI PÁRTBIZOTTSÁG A vállalatok döntő többsége dinamikus fejlődésre törekszik (ČSTK) - Ülést tartott tegnap a bratislavai városi pártbizottság. Jelentést vitatott meg arról, ho­gyan viszonyulnak a kommunisták a jövő évi tervfeladatok kidolgozá­sához és teljesítéséhez a szlovák főváros vállalatainál és más szer­vezeteinél. A tanácskozáson részt vett Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára. A jelenlevők megállapították: az idei feladatok teljesítésének ered­ményei azt mutatják, hogy sikerül növelni az anyagi erőforrásokat, de nem kedvező a helyzet a minő­ségi mutatók teljesítése terén. (Folytatás a 2. oldalon) Moszkvai kormánynyilatkozat a moratóriumról A jövő évi első amerikai atomrobbantás után a Szovjetunió felújítja nukleáris kísérleteit (ČSTK) - Moszkvában tegnap nyilvánosságra hozták a szovjet kormány nyilatkozatát, amely megállapítja: Csaknem másfél év telt el azó­ta, hogy a Szovjetunió attól a tö­rekvéstől vezérelve, hogy hozzá­járuljon a nukleáris arzenálok ki­bővítését célzó veszélyes fegyver­kezési hajsza leállításához és jó példát szolgáltasson a többi atom­nagyhatalomnak, minden nukleá­ris robbantás egyoldalú leállításá­ról döntött és ehhez az akcióhoz való csatlakozásra szólította fel az Egyesült Államokat. A nemzetközi életben ez a mo­ratórium, ez az egyoldalú intézke­dés rendkívül fontos szerepet ját­szott azon komoly veszély ellené­re, amelyet a Szovjetunió a nukle­áris robbantásokra elrendelt mo­ratórium többszöri meghosszabbí­tásával a saját biztonságára nézve vállalt. Felvetette az atomkísérle­tek leállításának kérdését és a lá­zas nukleáris fegyverkezés leállí­tásával összefüggő egyéb problé­mákat is A moratórium bizonyítot­ta, hogy reális lehetőség van olyan lépések megtételére, amelyek ha­tékonyan útját állhatják a lázas nukleáris fegyverkezésnek Rendkívül sajnálatos, hogy az Egyesült Államok jelenlegi kor­mányzata nem adott pozitív vá­laszt a Szovjetuniónak arra a felhí­vására, hogy csatlakozzon béke­kezdeményezéséhez. Az Egyesült Államok teljes mértékben figyel­men kívül hagyja az ENSZ-köz- gyűlés határozataiba foglalt köve­teléseket, az el nem kötelezettek mozgalmának felhívásait, a delhi hatok képviselőinek indítványait, valamint a parlamentek és a nem­zetközi közvélemény álláspontját, s állhatatosan kitart az atomfegy­ver-kísérletek programjának foly­tatása mellett. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents