Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-10 / 265. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1986. XI. 10. Tanácskoztak a dunai vízlépcsőrendszer építői Határidő*módosítás kizárva Gondok - hiányzó gépek miatt • Szakmunkások, mesterek, építésvezetők kerestetnek • Tartalékok a munkaszervezésben Nemrég adott hírt a sajtó arról, hogy az egy esztendővel ezelőtt lezajlott felsőszintű ellenőrző na- jpon javasolt intézkedések megvalósításáról pártaktívaértekezletet tartottak a Gabčíkovo-Nagymaro- si Vízlépcsőrendszer építői. Sajnos, ismét csak kevés egyértelműen kedvező tényt sikerült megállapítaniuk, továbbra is szaporodtak a gondok, amelyek közt akadnak krónikusnak nevezhetők, de újkeletúek is. Az értekezlet résztvevői nem maradtak meg a számukra ismert problémák tényszerű számbavételénél, hanem felmérve a lehetőségeket felhívták valamennyi dolgozó figyelmét a tartalékok mozgósításának fontosságára. Hiszen - ahogy azt megállapították - csak egy lehetőség van: határidő-módosítás nem lesz, az első áramtermelő gépegység 1990 júliusában indul, a második aggregét ugyanazon esztendő októberében! Kerek négy esztendő Alapos elemzést végeztek az illetékesek, és ez egyértelműen kitűnt Štefan Miháliknak, az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága titkárának beszámolójából. Mindenekelőtt arra figyelmeztetett, hogy a központi szervek rendkívüli figyelme ellenére sem halad a kívánt ütemben az építkezés 13 milliárdos összértékű építőipari munkálatainak kivitelezése. Sem az elmúlt esztendőben, sem ezidén nem sikerült a munkálatokat az előirányzott ütemben végezni. Emlékeztetőül idézzük a következő adatot: 1978-tól az elmúlt év végéig, tehát az építkezés első hét esztendejében összesen 4 milliárd 514 millió korona értékű építőipari munkát végeztek a vízlépcsőn, azaz a teljes mennyiség 36 százalékát. A jelenlegi ötéves tervidőszak feladatainak értéke koronában kifejezve 6 milliárd 94 millió, azaz az építőipari munkák összértékének csaknem a fele, egészen pontosan 49 százaléka. Azonban az utóbbi két esztendőben sem alakult úgy a helyzet, hogy a megnövekedett feladatoknak önbizalommal telve lehetett volna nekivágni. A tavalyi évet 114 milliós „deficittel“ zárták, így az idei eredeti tervet is csökkenteni kellett 46 millióval - így 1 milliárd 165 millió koronányi építőipari munka várta az építőket azzal a megszorítással, hogy a lemaradást a hátralevő időszakban jobb munkával kell pótolni. Ennek ellenére augusztus végén mintegy öthetes késést tartottak számon. A 307 ezer négyzetméter fóliából például csak 88 ezer került a felvízcsatorna medrébe. A következmények pedig tovább nőnek. Jövőre 1 milliárd 416 millió koronás a terv, egy évvel később pedig 140 millióval túllépi a másfél milliárdot. Például 1987-ben 520 ezer köbméter betont kell helyére ömleszteni az erómüblokkban és a hajózsilipeken. Gondok és javaslatok Megállapítást nyert, hogy a lemaradás legfőbb oka a gépi ellátottság hiánya. Vannak olyan gépek, amelyeknek már az első félévben dolgozniuk kellett volna, és csak a második félévben érkeztek meg. Krónikus immár az alkatrészhiány, akárcsak a szakemberhiány. Nincs zsaluzóanyag, autóabroncs, s hiányoznak az ácsok, a betonozó- és a vasazó szakmunkások, sőt a mesterek, a művezetők és az építésvezetők is. Kívánnivalót hagy maga után a munkaszervezés, sokkal jobban össze kellene hangolni a kivitelezők munkáját, jobban kihasználni a gépeket és a munkaidőt. Világ- színvonalú építőipari gépek állnak rendelkezésre, azok kihasználását is ugyanilyen színvonalon kellene biztosítani. Egészen más jellegű gond a nagymértékű fluktuáció, amely összefügg a már részletezett munkaerőhiánnyal: az év első 7 hónapjában 532 dolgozó jött, de 283 elment. Elsősorban az ingázók közül. Késik a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás bevezetése, s nemegyszer azért, mert a megérdemelt jutalmakat késve fizetik ki. Valamennyi felsorolt gond egyben azt is bizonyítja, hogy a pártszervek és -szervezetek, valamint a társadalmi szervezetek politikai munkájában jelentős tartalékok vannak, s javítani kell a kádermunkát is. Igyekezet - kevés eredménnyel Dunai Sándor, az építkezési pártbizottság elnöke nem tartozik azok közé, akik nyugodtan hajtanák álomra a fejüket, ha kései órán eszükbe jut a vízlépcsőrendszeren folyó munka. Pedig ó közvetlen segítséget nem tud adni:- A mi feladatunk, közös nevezőre hozni és koordinálni minden résztvevő - tervező, beruházó, kivitelező - vállalat kommunistáinak igyekezetét, az irányítási és szervezési munkát. Ezért az ellenőrzésre helyezzük a fő hangsúlyt, hogy a hiányosságokat megszüntessük, s egyúttal fokozzuk a dolgozók kezdeményezését. • Ami viszont tény - és elhangzott az aktívaértekezleten is - a feladatokat mindmáig nem sikerül teljesíteni.-Természetesen a pártmunka állandó feladata, hogy kutassuk a lemaradás okait és a bajok elhárításának lehetőségeit. Eszerint azt is mondhatnánk, hogy a gazdasági eredmények minősítik a pártmunkát, de az így kiállítható bizonyítvány nem adná hú képét a pártbizottság igyekezetének. Tőlünk indult egész sor kezdeményezés a gépek és a munkaidő jobb kihasználására, a munka- szervezési hiányosságok javítására. A tavalyi ellenőrzési nap ajánlásainak megtartásával azonban nem lehetünk elégedettek, akárcsak sok érintett országos szerv és szervezet hozzáállásával. A munkák folyamatosságának feltételeit azonban mi nem tudjuk biztosítani, s ezt garantálni sem. • Gondok vannak tehát, de pozitív példák is!- Ilyen Tükör Béla héttagú szocialista brigádja, amely maradéktalanul teljesíti feladatait, akárcsak Schulcz József 18-tagú brigádja. Dávid Antal 36 emberével az első félévben páratlan bravúrt hajtott végre. A brigád 25 nappal korábban fejezte be a betonacél szerkezetek szerelését, s Rudolf Zajac nyolctagú zsaluzóbrigádja szintén a kollektívák névsorának élére kívánkozik. így aztán jogos a kérdés, vajon a többi brigádot mi akadályozza? Mi a betonozási munkák kerékkötője? A kezdeményezőkedv hiánya vagy az elégtelen munkaerkölcs? Viszont mindenképpen javítanunk kell az egész vonalon, mindkét vonatkozásban. • Miként sikerült az aszfaltozási munkák nyári, kényszerű szünetelését pótolni?- Még mindig gondot okoz, még akkor is, ha aránylag kedvező volt számunkra az időjárás. De egy egész hónapot a leginkább kedvező évszakból nehéz pótolni. Akadnának azután objektív okok is szép számmal, de azokat a jövőre nézve ki kell iktatnunk az építők „szókincséből“. Világosan kell a célokat kitűzni, és minden nap teljesíteni a feladatokat. Szerződések - mellőzve Amikor valaki Jozef Zajoncnak, a Váhostav pártalapszerve- zete elönkének a véleményét kéri a jelenlegi helyzetről, kertelés nélküli, egyenes választ kap:- Mindenki „söpörjön a saját portája előtt“, hiszen saját problémáinkat elsősorban mi oldhatjuk meg - ki-ki a magáét. Vannak azonban olyan gondok, amelyeket önerőből képtelenek lennénk a „helyükre tenni“. A mi négy üzemünk 1280 dolgozója szeptember végéig 102,75 százalékra teljesítette tervét, ami az egész esztendő feladatainak 75,2 százaléka. Túlnyomó része a mi munkánknak a felvízcsatornára korlátozódik, de részben az úszókamrákon is vannak feladataink. Ebből kitűnik a munka jellege: gátat építünk, a fóliát rakjuk és aszfaltozunk - s az is, hogy feladatainkat nem teljesítettük részarányosán, és így túl sok esik a negyedik negyedévre, ráadásul gépek is hiányoznak. A gátépítésnél néha nincs elég kavics, szükség lenne a Magyarországon bányászott folyami kavicsra is, de még a szerződést sem kötötték meg. A felvíz- csatorna fóliaszigetelését már októberben befejeztük volna, ha a Napajedlai Fatrából a megállapodás szerint küldték volna a fóliát. így csak kedvező időjárás esetén tudjuk elvégezni.- Gondjaink vannak a betonozással. Mire beindulnak az új gépek, tél lesz, ráadásul hiányoznak még daruk is, amelyekről nem tudni mikor érkeznek, pedig azokon sok múlik, még a jövő évi tervteljesítés is. Készülünk tehát a télre, és a gondjaink ellenére teljesíteni akarjuk a tervet, mert a Váhostav- nál ez így szokás. Az alapfeltételek biztosítását azonban elvárjuk szerződéses partnereinktől. Ünnepnapok nélkül Dávid Antalnak, a Hydrostav gab- čikovói üzeme brigádvezetójének és 36-tagú brigádjának nincs túl sok gondja a szabadidő eltöltésével, hiszen már a második negyedévtől megszakítás nélkül dolgoznak. Tömören fogalmaz:- Új ötéves tervidőszak első éve - ezen múlnak a sikerek - hallhattuk az év elejétől, és mégis állandó gondokkal küzdöttünk januártól, sőt némely gondot sikerült „átmenteni“ a múlt esztendőből. Rajtunk nem múlott, a rossz időjárás miatti lemaradást köny- nyen „feledtük volna“, csak éppen nincs elegendő gép! így szinte nincs reális alapja, hogy terveinket teljesíteni tudjuk. Rajtunk nem fog múlni. Mindent megteszünk, amit bírunk, kötelezettségvállalásainkat az utolsó betűig teljesíteni akarjuk, de hasonló hozzáállást várunk másoktól is. Akik a feltételeket biztosítják... A Nyugat-szlovákiai Kavicsbányák két üzeme - a bratislavai és a komáromi (Komárno) - szinte példásan együttműködik. Közös pártalapszervezetük elnöke Ladislav Matuška is a dolgozók igyekezetét emeli ki:- Mi terveinket teljesítettük, pedig gyakran okozott gondot, hogy megrendelőink nem tudták elszállítani a kavicsot a gépjárművek hiánya miatt. Három műszakban, megszakítás nélkül dolgozunk, de teljesítményünket fokozni nem tudjuk, az osztályozó kapacitása nem engedi. De nemcsak a járművekkel van gond, hiszen hosszú távon nincs elég emberink a há- rommúszakos termeléshez, pedig tudjuk, a betonprogram sikere rajtunk is múlik. Illetve: rajtunk nem fog múlni. Bárcsak mindenki így fogalmazhatna... MÉSZÁROS JÁNOS Igaz ügyért - egész életén át Emlékezés Rabay Ferencre, születésének 90. évfordulóján Pártunk megalakulásának 65. évfordulója sok évtizedes történetének elmélkedő áttekintésére, osztályharcos küzdelmeinek objektív értékelésére és méltatására készteti az utókort. A megemlékezések sorában a kommunista és a forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő eseményeinek vagy jeles személyiségeinek évfordulós méltatásai mellett nem feledkezhetünk meg az osztályharc sorkatonáinak érdemeiről, tevékenységük emlékének felidézéséről sem. • Az osztályharc ilyen hú sorkatonájára, pártunk egykori érdemes tagjára, Rabay Ferencre, tiszteletet érdemlő tevékenységére emlékezünk a mai napon, aki 1896. november 10-én Csallóközcsütör- tökön (Štvrtok na Ostrove) született nyolcgyermekes agrárproletár családban. Eleve már a származása, sorsának további alakulása pedig még inkább meghatározta politikai elkötelezettségét - hogy az életét mindvégig a munkásosztály érdekeinek és pártunk mindenkori törekvéseinek rendelje alá. Korán megismerte a munka ember- és társadalomformáló erejét. Alig volt még 12 éves, amikor a család szűkös anyagi helyzete miatt ó is kénytelen volt kenyérkereső munkát vállalni, amit átmenetileg a kötelező katonai szolgálata szakított meg. 1916-ban behívták katonának s az első világháború balkáni hadszíntereire vezényelték, ahonnan a háború vége felé megszökött. Nem volt dezertőr, mert a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után - mint vöröskatona önként - fegyvert ragadott a magyar proletárdiktatúra védelmében. Emiatt a Magyar Tanács- köztársaság bukását követően 1919-ben kitoloncolták Magyarországról, itthon pedig a csehszlovák burzsoá hatóságok két hétre bebörtönözték - mint politikailag megbízhatatlan személyt. Szabadulása után persze csak alkalmi munkákra fogadták fel, mígnem 1921 -ben a bratislavai közlekedési vállalatnál jelentkezett, ahol villamosvezetőként alkalmazták 1931-ig. Egyébiránt ott alakította meg a Vasutasok Nemzetközi Szakszervezete üzemi szervezetét is, amelynek éveken át volt titkára. Mint lényeges momentumot, nem hagyhatjuk említés nélkül itt, hogy már fiatal munkásként Petőfi Sánc/or versein nevelkedett, ezekből merített életre szóló belső élményt, erkölcsi tanulságokat és útmutatást. Egyúttal nagyon tudatosan nyelvi kifejezőkészségét is Petőfi és más klasszikus magyar költők verseinek állandó olvasgatásával csiszolta. Ennek és sokirányú tudásszomjának tulajdoníthatóan nyílt lehetősége, hogy anyanyelvén gyarapíthatta politikai ismereteit is. Nem véletlen hát, ha 1930. február 15-én már kialakult világnézet birtokában és kellő politikai öntudattal jelentkezett Csehszlovákia Kommunista Pártjába, s fejtett ki áldozatos és értékes tevékenységet haláláig. Azzal kezdte, hogy először megalakította a lakóhelyi pártszervezetet Téglamezón, a fővárosi munkások és más kisemberek lakta jellegzetes proletárnegyedében. Ennek a szervezetnek az elnöki tisztségét szintén hosszú ideig töltötte be. Osztályöntudata, szilárd politikai meggyőződése, emberi tisztessége s nem utolsósorban a munkásság, de főleg a munkanélküliek érdekében oly sokszor tanúsított határozott és bátor kiállása alapján a párt érdemesnek találta arra, hogy mind felelősségteljesebb tisztségekkel bízza meg. így például az 1931-es választásokon a párt jelöltjeként a bratislavai városi tanácsba, illetve a városi képviselő-testületbe választották, ahol a munkásság és más dolgozó tömegek, kivált a munkanélküliek sanyarú helyzetének javítása érdekében igencsak hasznos tevékenységet fejtett ki. Az akkori viszonyokra jellemző, hogy ezért még abban az évben fegyelmi eljárást indítottak ellene és elbocsátották - azaz rövid úton maga a törvényesen megválasztott képviselő is munka- nélkülivé lett. Éveken át csak alkalmi munkát tudott szerezni hébe-hóba, holott családjáról, tehát feleségéről és két serdülő gyermekükről kellett gondoskodnia. Az amúgy is nyomasztó megélhetési gondjaikat tetézte, hogy családostul kiköltöztették lakásukból, s csak hosszú évek múltán sikerült házmesteri állást és azzal lakást szereznie. Még súlyosabb megpróbáltatásokon ment keresztül 1938 után, a borzalmakkal tele hitlerista megszállás és hazai szövetségeseik tobzódása idején, amikor a kléro- fasiszta szlovák állam hosszú évekre betiltotta a kommunista párt működését. A többi tántoríthatatlan kommunistával együtt ő is illegális pártmunkát végzett - illegális pártsajtót, antifasiszta röplapokat és hasonló propagandaanyagokat terjesztett, a lakásán pedig titkos gyűléseket szervezett a kommunisták s a hozzájuk csatlakozott becsületes hazafiak antifasiszta ellenállásra való felkészítése céljából. Mindebben az elvtársain kívül a leghűségesebb segítőtársai saját családtagjai, a felesége, a fia és a lánya, valamint a testvérei voltak. Rabay Ferenc elvtárs még baljósabb gyötrelmet is kénytelen volt elszenvedni. 1941-ben a klérofasiszta rendszer politikai rendőrsége az illegális tevékenységéért letartóztatta, 4 hónapig a kerületi bíróság börtönében vizsgálati fogságnak vetette alá, majd további 4 hónapra az ilavai koncentrációs táborba hur- coltatta. Szabadulása után azonban rendületlenül tovább folytatta az illegális pártmunkát, egészen a felszabadulásig. Jobb idők Rabay Ferencre is csak ezután köszöntöttek, de azzal még felelősségteljesebb feladatok, kommunistákhoz méltóbb munka is egyszersmind. Több jelentős párt- és közéleti tisztsége mellett és fontos beosztásai után 1949-ben Szlovákia Kommunista Pártja mezőgazdasági osztályának vezetésével bízták meg. Politikai munkásságára, pártéleti tevékenységére ekkor tette a koronát egy emlékezetes akció, amely szocialista rendszerünk teljesebb mérvű kibontakoztatását s egyben nemzetiségi létünk szocialista ki- teljesítését volt hivatva rendezni. Mint az sokak előtt eléggé ismert, az 1948-as februári győzelem egyik hatásos következményeként, sőt Klement Gottwald személyes utasítására az SZLKP KB a szlovákiai nemzetiségi kérdés szocialista rendezése céljából rátermett szlovák és magyar kommunisták részvételével megalakította a nevezetes tízes bizottságot, amelynek a magyar nemzetiség képviseletében Major István, Fábry István, Lórincz Gyula, Rabay Ferenc és Kugler János voltak a tagjai. Csoportjuk ötös bizottság néven vált ismertté, s meghatározott küldetése az 1948. május 9-i alkotmányban rögzített és szavatolt állampolgári egyenjogúság értelmében a szlovákiai magyar nemzetiség szocialista fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtése volt, amit kiválóan teljesített is. Szinte hónapok alatt megindította a párt szlovákiai magyar nyelvű lapját, az Új Szót, azonkívül egész sor magyar nyelvű újság, valamint könyvkiadás előkészítését, de megalakította a Cse- madokot és a Magyar Területi Színház elődjét, a Faluszínházat, továbbá szervezte a magyar nyelvű iskolai oktatás mielőbbi megkezdését. Mindebből nagyon derekasan kivette a részét Rabay Ferenc elvtárs is, aki aztán 1953-ban az Új Szó szerkesztőségébe került, a levelezési osztály élére, s egyidejűleg a Csemadok bratislavai városi vezetőségének tagjaként is komoly munkát végzett, egészen az 1966. április 29-én, viszonylag korán bekövetkezett haláláig. MIKUS SÁNDOR
