Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-08 / 264. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Szombat: november 1-töl 7-ig Szovjet indiai külügyminiszteri tárgyalások zajlottak le Moszkvában Vasárnap: Az Iszlám Szent Háború (Dzsihad) nevú libanoni síita szervezet szabadon engedte egyik amerikai túszát Hétfő: Bukarestben megkezdődött a KGST 42. ülésszaka Kedd: Megnyílt a bécsi összeurópai utókonferencia - Az USA-ban rendezett időközi választásokon a demokraták kezébe került a szenátus is Szerda: Moszkvában bejelentették: befezezódött hat szovjet ezred kivonása Afganisztánból Csütörtök: Joaquim Chissano, Samora Machel utóda Mozam- bikban letette a hivatali esküt Péntek: Világszerte megemlékeztek az októberi forradalom 69. évfordulójáról Bukarestben tartotta 42. ülésszakát a KGST. A háromnapos tanácskozáson áttekintették a közösség tagállamai közötti együttmüködés eddigi eredményeit, s meghatározták a kapcsolatok további tökéletesítésének módjait (Telefoto - ČSTK) Bécsi nyitány Bécsben - Belgrád és Madrid után - már az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó harmadik utótalálkozó kezdődött meg kedden. A nyitánynak az adott rangot, hogy 33 európai ország (Albánia ezúttal sem képviselteti magát), valamint az USA és Kanada külügyminiszterei személyesen tisztelték meg jelenlétükkel és felszólalásaikkal. A konferencia nyilvános része ezzel tegnap véget is ért, s a következő hónapokban zárt ajtók mögött folyik majd a tanácskozás. A külügyminiszterek beszédeiből kitűnt, többségük óhajtja a kelet-nyugati együttműködés elmélyítését, a Helsinkiben megkezdődött folyamat elórelendítését. A madridinál vagy a belgrádinál kedvezőbb bécsi légkör bizonyára annak tudható be, hogy az utóbbi időben - igaz, a kelet-nyugati kapcsolatokban jelen vannak a feszültségek is - pozitív irányú eseményeknek lehettünk tanúi. A stockholmi értekezlet elsó szakaszának eredményes befejezését vagy a reykjavíki csúcsot említhetjük meg (amely azt mutatta, van lehetőség a fegyverzetcsökkentési megállapodások gyors elérésére). Szembetűnő volt, hogy a szocialista országok képviselői Bécsben több építő javaslatot tettek az európai együttműködés és biztonság érdekében. Nagy figyelmet keltett Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter indítványa, hogy az előző (pl. berni, ottawai és budapesti) szakértői találkozók mintájára Prágában tartsanak európai gazdasági fórumot. Orzechowski lengyel külügyminiszter a 35 ország képviselőit 1989 szeptemberére Varsóba hívta meg a béke, az európai együttműködés és biztonság problémáiról tartandó tanácskozásra. A legnagyobb érdeklődés Eduard Sevardnadze és George Shultz beszédét előzte meg. A szovjet külügyminiszter higgadtan, konstruktív szellemben szólalt fel, s két javaslatot is előterjesztett. Az egyikben azt ajánlotta, a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről a Varsói Szerződés és a NATO szakértői csoportjai tárgyaljanak, majd elgondolásaikat terjesszék a bécsi utókonferencia elé. A másikban indítványozta, hogy a humanitárius kérdések megvitatása céljából a közeljövőben Moszkvában rendezzenek külön konferenciát. A sorsolás úgy hozta, hogy rögtön utána kapott szót az amerikai külügyminiszter, s így még szembetűnőbb volt a Shultz-beszéd ellenséges szelleme, az amerikai konstruktív kezdeményezések hiánya. Shultznál túlsúlyba kerültek a Szovjetunió és a többi szocialista ország elleni kirohanások és rágalmak ,,az emberi jogok megsértése“ miatt, s szinte elhomályosult, vagy inkább kötelező szóbeli fordulatnak hatott az a kijelentése, miszerint az USA úgy véli, Reykjavík nyomán „történelmi lehetőség kínálkozik a megegyezésre“. Ezek után nem csoda, hogy Bécsben a betervezett két szov- jet-amerikai találkozót felfokozott várakozások kísérték. Csalódniuk kellett azonban azoknak, akik valamilyen konkrét eredményt vártak, ugyanis - ahogy Sevardnadze elutazása előtt fogalmazott - az USA minél előbb el szeretné felejteni Reykjavíkot. A szovjet külügyminiszter nem leplezte, hogy a két találkozó kiábrándította. A következő szovjet-amerikai csúcs még csak szóba sem került. Bécs a zene városa, s így kézenfekvő a zenei hasonlat: a nyitányba ugyan zavaró, helyenként hamis hangok is keveredtek, de az összbenyomás végül is kellemes volt A lényeg most az, hogy maga a ,,mű“ ne fulladjon kakofóniába, hanem harmonikus, az európaiak „fülébe mászó“ hangokkal érjen véget. (P. G.) Kényszerházasság Nem a republikánusok elképzelései szerint alakultak az Egyesült Államokban kedden tartott időközi választások, amelyek során újjáválasztották a teljes 435 tagú kép- viselóházat és a 100 tagú szenátus egyharmadát. A kormányon lévő Reagan-pártiak fő célkitűzése az volt, hogy megőrizzék- vagy fölényesebbé tegyék- szoros 53:47 arányú többségüket a szenátusban, s lehetőleg a demokraták által 253:182 arányban uralt képviselóházban ne szoruljanak még erőteljesebb kisebbségbe. Nos, sem ez, sem az nem sikerült nekik. Pedig Reagan igazán kitett magáért, 70-en túli korát meghazudtoló szívóssággal korteskedett, keresztül-kasul utazta az országot, és agitált a republikánus képviselők mellett. Úgy próbálta beállítani a kongresszusi választásokat, hogy azok egyúttal referendumnak is tekinthetők saját bel- és külpolitikájáról. S mi lett a „népszavazás“ eredménye: a demokraták elhódították a szenátusi többséget, amelyet 1960-80 között, vagyis Carter bukásáig birtokoltak. A republikánus fölény elsöpréséhez elég lett volna négy mandátum megszerzése, de ezt a demokraták három képviselői hellyel „túlteljesítették“, s a megalakuló felsóházba 55 szenátort küldhetnek majd, míg a republikánusok mindössze 45- öt. A képviselóházban 4-gyel növelték mandátumaik számát, s így az alsóházban 257:173 lesz az arány a demokraták javára. Mindenképpen felfigyeltetó, hogy pl. Reagan szükebb hazájában, Kaliforniában is demokrata szenátor győzött, holott ez a szövetségi állam köztudottan a republikánusok erős fellegvárának számított. Érdekesség, hogy bekerült a képviselóházba a meggyilkolt Robert Kennedy fia, aki a nyugdíjba vonuló O’Neill helyét foglalja el. (A tekintélyes politikus egyúttal a képviselóház elnöke is volt.) A demokraták győzelme egyúttal azt is jelenti, hogy az ő soraikból kerülnek ki az egyes kongresszusi bizottságok elnökei is. Ha valóban egyfajta népszavazásnak tekintik a választásokat, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a reagani bel- és külpolitikát komoly vereség érte, s Reagan személyes „varázsa“ jelentősen megkopott. Már most „béna kacsaként“ emlegetik őt, akinek rúdja már kifelé áll a Fehér Házból, hiszen két év van már csak hátra elnökségéből, s mozgástere most nemcsak emiatt lesz kétségtelenül kisebb, hanem azért is' mert manőverezési lehetőségeit jelentősen beszűkíti majd az ellenzékiek által irányított kongresszus. Reagan és a demokraták kényszerű kétéves együttélése bizonyára nem lesz idillikus. Igaz, eddig sem volt harmonikus az elnök és a törvényhozás viszonya, hiszen gyakran a republikánus szenátorok is ellenezték az elnök egyes lépéseit, így például a délafrikai szankciók ügyében is a képviselőház kényszerítette az elnököt arra, hogy legalább korlátozott intézkedéseket hozzon Pre- tória ellen. Most, hogy beköszönt a kényszerházasság időszaka, nyilván még több lesz a torzsalkodás. Megfigyelők szerint az új törvényhozás Reagant jelentős engedményekre késztetheti számos kül- és belpolitikai kérdésben. A választások kapcsán feltétlenül meg kell említeni azt, hogy 54 óta nem vettek részt ilyen kevesen a választásokon, mint most. A szavazásra jogosult több mint 170 millió állampolgár 60 százalékot meghaladó hányada nem voksolt. Felmérések azt igazolták, elsősorban abból fakadt ez a nagyfokú érdektelenség, hogy a szavazók szerint alig van különbség a két párt által kínált politikai program között. A demokrata és a republikánus törvényhozók egyaránt a nagytőke képviselői, és éppen ennélfogva engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy - a U. S. News and World Report napilap adatai szerint - átlagosan 4,5 millió dollárt fordítsanak egy szenátusi hely megszerzésére, fél millió dollárt pedig egy képviselőházi mandátum birtoklására. (pve) (KIS V NYELVŐR. Lat-os szólásaink Sokszor vagyunk bajban a szólások használatakor: nem ismerjük pontosan alakjukat; megváltoztatjuk, összekeverjük őket. Különösen azoknak az igés szólásoknak a használatában vagyunk bizonytalanok, amelyekben a lat szó szerepel. A minap az egyik szerkesztőségünkben járva ebben a kérdésben kértek tőlem tanácsot, s beszélgetés közben az is kiderült, hogy a kérdezők nem ismerik a lat jelentését. Mivel elég sok igés szólásban fordul elő, foglalkozzunk most ezzel a kérdéssel: nézzük meg, mint jelent a lat, milyen alakú és jelentésű szólásokban találkozunk vele! A lat régi súlymérték, a font harmincketted része, pontosabban: 1,75 dkg. De a lat volt az ezüstművességben az ezüst finomságának mértéke is, mint az aranyé ma is a karát. így talán már érthetőbbek azok a szólások is, amelyekben előfordulnak. Például a sokat nyom a latban vagy a súlyosan, illetve nagy súllyal esik a latba azt jelenti, hogy sokat számít, nagy jelentősége van valamiben. Ilyen mondatokban szoktak előfordulni: Ez az eset sokat nyom a latban; Az ó szava nagy súllyal esik ott latba. Használatos a latba esik önmagában is, ebben a jelentésben: tekintetbe, figyelembe veszik. Például: Ott latba esik az ő véleménye, is. Csak a lat eredeti jelentésének ismeretében érthetjük meg ezt a szólást is: lattal vagy latra mér valamit; ez azt jelenti: fukarul, nagyon takarékosan bánik valamivel. Ez a valami lehet konkrét és elvont dolog egyaránt. Tehát mondhatjuk: Latra méri ó a paradicsomot; de ezt is: Ó még a szeretetet is latra méri. A konkrét jelentése érezhető ebben a közmondásban is: lat pótolja ki a fontot; átvitt jelentése: a keveset is meg kell becsülnünk, mert néha éppen annyi hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen valami. Elég gyakori a latba vet kifejezés is, mert két jelentése is van, attól függően, mit is vetünk latba. Ha a tekintélyünket, befolyásunkat, hatalmunkat, akkor ezt jelenti: felhasználja, érvényesíti, sőt kockáztatja valakinek az érdekében, valami végett. Például: Az apjának latba kellett vetnie minden tekintélyét, hogy a fiút ne tartóztassák le. De a latba vet jelentheti ezt is: alaposan fontolóra vesz, mérlegel valamit. Ebben a jelentésében ezekkel az alakokkal váltakozhat: latra tesz, latra vesz valamit. Ilyen példákban találkozhatunk velük: ezt az esetet latba vetjük az ön érdekében; Latra vettünk mindent, amivel menthetjük a családot; stb. De ebben a szólásformában is előfordul a lat: nagyot vet a latba valaki. Ezt akkor használjuk, ha az illető olyan érvvel áll elő, amelyet nehéz megcáfolni, olyasmit mondott, amire nehéz válaszolni. Az egy latban vannak kifejezés már ritkábban fordul elő; jelentése: ugyanaz a céljuk, szándékuk. Az ó van most a latban szólás szintén ritka; azt jelenti: most róla van szó. De a lat bizonyos szóalakokban kellemetlen, nemkívánatos helyzetet is jelölhet! Ha azt mondják valakire: latban van, azt értjük rajta, bajban, rossz helyzetben van. Előfordulhat - ritkán - ebben a szólásban is: sok van már a latban. Ez annyit jelent, mint a sok van a rovásán, vagyis sok bűne van már valakinek. Ezek a példák is azt bizonyítják, hogy a late lég sok szólásunkban fordul elő, pedig nem is törekedtünk teljességre, arra, hogy valamennyit bemutassuk itt. Jó tehát, ha ismerjük magát a szót is, használhatóságát is. De nemcsak a szólások helyes használata véget kell ismernünk ezt a szót és a hozzá hasonlókat, hanem ezért is, mert ezek művelődéstörténetünk fontos szavai. JAKAB ISTVÁN Fantommondatok Századunk nagy alakítója a gép. Új örömöket, sok könnyebbséget hozott nekünk. De amint „kiiktatja“ az embert a társaslét folyamatából, elszakadunk egymástól, kihűlnek szavaink. A gépekkel kommunikálunk, gépiesen. Ez a „bip-bip" nyelv megszólal már mindennapi beszédünkben is. A közlés szinte mechanikus folyamattá, gépi adatközléssé válik. A mondatokból gyakran hiányzik a közvetlen, éló, személyes jelenlét, azaz nincs az állítmány mellett konkrét emberalany. Az én azt javaslom helyett „A javaslat felvetésre kerül" hangzik el. Nem így „modern“: helytelen a mai felfogásunk, hanem: ,,A hozzáállás negatív irányban tendál". Irodánk még nem intézte el az ügyet helyett: ,,A probléma további intézésre vár az iroda vonatkozásában." Arctalan, láthatatlan-megfoghatatlan fantommondatok ezek. A hasonló, már - sajnos - hagyományosnak mondható szerkezetek legtöbbször valami „rosszat, bajt“ tartalmaznak. Például: ,,megállapítódott, hogy a környezetvédelem nem kellően tervezett. " (Ki vagy melyik testület állapította meg?) „A jogos bejelentés nem került kivizsgálásra." (Ki vagy melyik osztály nem vizsgálta ki?) ,,A lakossági ellátás területén mulasztás jelentkezett." (Ki a hibás?) A „taktika“ részben érthető: elbújik a felelős a sűrű szóbozótban, nem meri megmutatni alanyarcát a mondatban. A gépies részvétlenség, a bürokrácia papírzsákjának fejre húzása azonban már azokban a mondatokban is megjelenik, amelyek valami jót, örömet újságolnak. Egy tisztségviselő nyilatkozatából: ,,A fiatal házasoknak a kölcsön harminc százaléka elengedésre kerül." A közlés tárgyának megfelelően humánusabban mondhatta volna, például így: elengedjük a kölcsön harminc százalékát. A nyer ige pályafutása is tanulságos. A felvételt nyert, elintézést nyert személytelen szókapcsolatokban (a felvettük, elintéztük helyett) még van valami értéke, értelme a nyert jelentésének. De újabban ellentétes „előjelű“ szóhoz is kapcsolják: elutasítást nyert, írásbeli figyelmeztetést nyert, a kérelem teljesítése halasztást nyert. KOLTÓI ÁDÁM ÚJ SZÚ 4 1986. XI. 8.
