Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-07 / 263. szám, péntek

ÚJ szú 3 Határozott előrelépést a szocializmus lehetőségeinek kihasználásában Jegor Ligacsov beszéde a moszkvai évfordulós ünnepségen (ČSTK) - Jegor Ligacsov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára tegnap beszédet mondott a nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulója alkalmából Moszkvában rendezett ünnepi ülésen. Egyebek között rámutatott: Az októberi forradalom műve, azé a forradalomé, amely alapvetően meg­változtatta a Szovjetunió sorsát és az egyetemes történelem menetét, amely a népek előtt megnyitotta az utat a tár­sadalmi felszabadulás és a nemzeti szabadság előtt, amely a világ fölött szétterítette a béke és a nemzetközi együttmúködés zászlaját - ez a grandi­ózus és bonyolult, nemes és nagy mű folytatódik. A Szovjetunióban jelenleg végbe­menő változások világosan bizonyít­ják, hogy az októberi forradalom óta eltelt években a szovjet nép nem ve­szített semmit a kommunizmushoz ve­zető nagy úton betöltött úttörő szere­péből. Lenin forradalmár nemzedéké­hez hasonlóan mi is tudatosítjuk, hogy a társadalmi haladás új határait nem érjük el automatikusan. A tavalyi áprilisi plénum és a párt XXVII. kong­resszusa határozatai pedig nem jelen­tenek mást, mint azt a követelményt, hogy határozottan lépjünk előre, hogy minél teljesebben használjuk ki a szo­cializmus lehetőségeit és előnyeit a szovjet emberek, valamennyi nemzet hasznára. Az októberi forradalom győzelmével új, szocialista társadalom született, amely megerősödött és az érettség magas fokát érte el. A szovjet társada­lom a szociálpolitikai és szellemi téren egy egész korszakkal előzte meg a ka­pitalista világot. A hatalom és a terme­lőeszközök a nép kezében vannak. Kizárt a kizsákmányolás, a társadalmi elnyomás és a nacionalista ellentétek bármilyen formája. A szovjet ember világa a kollektivizmus és az elvtársi kölcsönös segítségnyújtás világa, amelyben mindenki a jövőbe vetett biztonsággal, a megbízható szociális «biztosítás érzésével él. Teljesült az emberek ősi vágya az igazságosság után ós azután, hogy a személyiség sokoldalú fejlődéséről való gondosko­dás legyen a társadalom mozgató ereje. A szocialista rendszer fölénye főleg abban a képességében nyilvánul meg és erősödik meg, hogy az emberi lét alapvető kérdéseit meg tudja oldani. Vitathatatlan tény, hogy az áprilisi plenáris ülés és a XXVII. kongresszus határozatainak megvalósítása során már rendkívül jelentős mértékben fo­koztuk pártunk politikai erejét és politi­kai tekintélyét - hangsúlyozta Jegor Li­gacsov. Ez nagy vívmány. Ugyanakkor azonban a párt fokozott felelősségét is jelenti. A nép jóváhagyta és támogatja az SZKP politikáját, saját akarata kife- jezőjeként fogadta el, mint olyan politi­kát, amelynek nincs alternatívája. Vilá­gos, hogy a kitűzött célok következetes teljesítése nem csupán elhatározás kérdése.' Nem csak célkitűzéseink alapján fognak bennünket megítélni, hanem elsősorban a társadalomban bekövetkezett reális változások és a gyakorlati eredmények szerint. Jegor Ligacsov a továbbiakban han­goztatta: tévednek azok, akik arra haj­lanak, hogy az átépítésben csupán a szocialista építmény kozmetikai vál­tozását lássák. Az átépítés a gazda­ság, a politika és a szociális szféra belső, kulcsfontosságú struktúráinak a megváltozását jelenti. Éppen erre irányul, épp ebben rejlik lényege, épp ez változtatja visszafordíthatatlanná. Kulcsfontosságúak a gazdaságban végbemenő változások. Ezek a válto­zások jelentősek, érezhetőek. Megkez­dődött a népgazdaság új, széles körű múszaki átépítése. Sokat teszünk a gépipar megkülönböztetett fejleszté­sének biztosításáért, termékei minősé­gének jelentős és gyors javulásáért. A 12. ötéves tervidőszak első hat hónapja a népgazdaság fejlődésének fokozott dinamikájáról tanúskodik. Ezekben a hónapokban értük el a nyolcvanas években a nemzeti jöve­delem és az ipari termelés legnagyobb növekedési ütemét. A mezőgazdasági termelés növekedésének üteme, amint azt feltételeztük is, csaknem kétszere­sével meghaladta az ötéves terv átla­gos évi feladatainak szintjét. A gabona össztermése mintegy 210 millió tonna lesz, ami 30 millió tonnával több, mint az elmúlt ötéves tervidőszak átlagos évi gabonatermelése volt. Jegor Ligacsov beszédének további részében kiemelte, a statisztika csak­hamar jelentős határt regisztrálhat: a Szovjetunió nemzeti vagyona a forra­dalom előtti szint ötvenszeresét fogja kitenni. Ez tízszerte nagyobb az Egye­sült Államok hasonló mutatójának a növekedésénél. Szovjethatalom éveiben radikálisan megváltozott népünk életének színvo­nala és minősó<Jte egyaránt. A lakos­ság reáljövedelmei a városokban 12- szeresükre, vidéken 19-szeresükre növekedtek. A szovjet nép számára az élet szokásos normájává vált a garan­tált munka, a térítésmentes orvosi ellá­tás, a nyugdíjjogosultság idős korban, valamint mindenki számára hozzáfér­hető az állami és közügyek irányításá­ban való részvétel. A legutóbbi 30 évben épített lakóházakba 240 millió ember költözött be. A forradalom magadta a népnek az általános művelődésre való lehetősé­get. A szovjet tudomány megnyitotta az emberiség számára az utat a világűr­be. A Szovjetunió változatlanul tartja vezető helyét a kozmosz békés kutatá­sában, akárcsak a nemzetközi tudo­mányos-múszaki haladás további terü­letein is. A szocializmus alapvetően megvál­toztatta hazánk helyzetét ós szerepét a nemzetközi színtéren - szögezte le Jegor Ligacsov. Olyan anyagi, eszmei és erkölcsi forrásokra tettünk szert ál­tala, amelyek lehetővé teszik azt, hogy hatékonyan hassunk a nemzetközi események alakulására, offenzív küz­delmet folytassunk népünk ós a világ többi népe számára a békés élet bizto­sítása céljából, hogy teljesítsük az SZKP XXVII. kongresszusának határo­zatait és a párt Programjában kitúzött történelmi feladatokat. Erre az alapra, a szocializmus korlátlan lehetőségeire épülnek hazánk társadalmi és gazda­sági fejlesztése meggyorsításának gondolata, társadalmi életünk megújí­tása, újszerű megoldásaink, valamint bel- és külpolitikai akcióink. Az átépítés megkezdett folyamata forradalmi jellegű méreteit ós tartalmát tekintve egyaránt. Természetesen nem társadalmi rendszerünk lényegének megváltoztatásáról van szó. Épp ellen­kezőleg. Ennek a folyamatnak a célja az alapvető szocialista elvek megszi­lárdítása és fejlesztése, a vele össze­egyeztethetetlen jelenségek felszámo­lása, a feltételek megteremtése a szo­cializmus hatalmas potenciáljának ha­tékony kihasználásához. A párt az.áté- pítés mólyenszántó lényegét pontos definícióval fejezi ki - Több szocializ­must!. Hozzáláttunk a szocialista termelési viszonyok határozott megújításához, továbbá ahhoz, hogy biztosítsuk össz­hangját az egyre növekvő termelőerők­kel. Sokat teszünk a szociális igaz­ságosság legszigorúbb elveinek fejlesz­téséért ós megtartásáért, amely szo­cialista rendszerünk sajátossága. Ki- szélesednek és gazdagodnak a szov­jet népi hatalom és a szocialista népi önigazgatás formái. Mindez azt jelenti, hogy teljes lendületre kapcsoltak a ha­ladás erőteljes motorjai, amilyenekkel a szocialista rendszeren kívül semmi­lyen más rendszer sem rendelkezik. Jegor Ligacsov a továbbiakban az átépitéssel kapcsolatos fegyelemről beszélt. Rámutatott arra, hogy gyakor­lati síkon folyamatban van az áttérés a részleges javítgatásokról az irányítás és a gazdálkodás átfogó radikális re­formjára. A népgazdaság fejlesztésének ki­emelt irányai a következők: az ólelmi- szerprobléma lehető leggyorsabb megoldása, a piac feltöltóse kifejezet­ten az igényelt választékhoz alkalmaz­kodó közszükségleti cikkekkel, vala­mint a lakosság számára a szolgáltatá­sok korszerű színvonalának a biztosí­tása. A szociális területen kifejezetten javulnak a gazdasági eredmények. A január és szeptember között eltelt időszakban 11 százalékkal több lakást adtak át, mint az elmúlt év hasonló időszakában, 13 százalékkal több is­kolát, 27 százalékkal több óvodát és bölcsődét ós hozzávetőleg 60 száza­lékkal több rendelőintézetet ós kórhá­zat. Ezek magas mutatók, azonban még mindig nincsenek összhangban a tervvel. Jelentős mértékben azzal függ ez össze, hogy a szociális komp­lexumhoz tartozó minisztériumok ós reszortok szétforgácsoltán dolgoznak. Ezen a helyzeten most változtatni kell. Megalakul a szovjet kormány állandó szerve, amely e területen egyezteti a teendőket. Jegor Ligacsov egyéb szociális in­tézkedésekről is tájékoztatott, továbbá a demokrácia kiszélesítéséről, ós arról, hogy a szovjet társadalmat meg kell szabadítani a tőle idegen jelensé­gektől. A szónok a továbbiakban nagy fi­gyelmet szentelt a pártmunka stílusa ós módszerei átépítésének. A párt- alapszerveztekben a kongresszus utá­ni időszakban most megtartott beszá­moló taggyűlések éppen befejeződött kampányának eredményei azt mutat­ják, hogy a kommunisták jelenleg igé­nyesebbek magukkal ós választott képviselőikkel szemben is. A pártbi­zottságok és szervezetek egyre inkább a politikai vezetés kompetensebb szer­veként működnek. A pártirányítás rendszerében eddig is a káderkérdés volt az alapprobléma és az is marad. Már most megállapítható, hogy a ká­derek jobb széthelyezését célzó, 1985 áprilisa után jóváhagyót intézkedések a gyakorlatban beváltak. A párt határo­zottan felszámolja mindazt, ami a ká­derek minőségének csökkenéséhez vezetett. Arra törekszik, hogy megbíz­ható gátat állítson az ilyen jelenségek útjába. A kádermunkában sok mindent még meg kell javítani ós meg kell változtatni. Teljesen törvényszerű, hogy a káderpolitika kérdéseit külön pontként besorolták az SZKP Központi Bizottsága plenáris ülésének program­jába. Jegor Ligacsov a továbbiakban kül­politikai kérdésekkel foglalkozva leszö­gezte, hogy a haditechnika fejlődése a világot választás elé állította: vagy a túlélés érdekében magtanul ember­hez méltóan élni vagy elpusztul. Ez szükségessé teszi azt, hogy bátran és részletesen átértékeljük a létrejött hely­zetet, továbbá azt, hogy új gondolko­dásmódra van szükség, amely mente­sül a nukleáris órát megelőző korszak elképzeléseitől és nézeteitől. Az áprilisi plenáris ülés éppen azért rendkívül fontos, mert megkezdte annak az új gondolkodásmódnak a kialakítását, amelyet átfogóan az SZKP XXVII. kong­resszusa fogalmazott meg. A kongresz- szus arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi körülmények között, amikor halálos veszély fenyegeti az emberi faj puszta létét, a kapitalizmus és a szocia­lizmus közötti konfrontáció kizárólag a békés versengés formájában mehet végbe. A külpolitikai kérdésekhez való új hozzáállás mindenekelőtt azáltal adott, hogy a biztonság szavatolása most elsősorban politikai, nem pedig katonai feladat: a saját biztonságot nem lehet garantálni, ha más országok veszé­lyeztetve érzik magukat. Más út nincs - szögezte le a szónok. Jegor Ligacsov a továbbiakban rá­mutatott arra, hogy az atomfegyverek megsemmisítéséért folyó harc minősé­gileg új, gyakorlati síkra helyeződött át ez év január 15-e után, amikor is a Szovjetunió előterjesztette a fegyve­rek 2000-ig történő világméretű meg­semmisítésének konkrét programját. Mindinkább elismerik a szovjet atom­moratórium jelentőségét és értékét, amely már több mint egy éve érvény­ben van. Stockholmban sikerült előre­lépést elérni az országok közötti biza­lom megszilárdításában, továbbá an­nak az elvnek a megerősítésében, hogy a nemzetközi gyakorlatban mondjanak le az erő alkalmazásáról, vagy az erővel történő fenyegetésről. A bizalom megteremtése szempontjá­ból rendkívül nagy fontosságú a Nem­zetközi Atomenergia Ügynökség bécsi konferenciája. Joggal remélhetjük, hogy az európai biztonsági és együtt­működési konferencián részt vett or­szágok képviselőinek most megkezdő­dött utóértekezlete hozzájárulhat e fo­lyamat jelentős továbbviteléhez. Tö­mören szólva: számos jel utal arra, hogy reális lehetőség van a széles körű kelet-nyugati párbeszéd alapján a feszültség csökkentésére. A Szovjet­unió ilyen értelemben rendkívüli fon­tosságot tulajdonít például az NSZEP és az SPD közös javaslatának, hogy Európában, a NATO ós a Varsói Szer­ződés közötti választóvonal két oldalán hozzanak létre atomfegyvermentes övezetet. A Szovjetunió nemcsak előterjesz­tette reális terveit a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésére, a ha­gyományos fegyverek állományának radikális csökkentésére, a nemzetközi feszültséggócok felszámolására, vala­mint számos más, az államok közötti kapcsolatokban vitás kérdés megoldá­sára. A Szovjetunió elérte, hogy gya­korlatilag valamennyi kezdeményező javaslata az államférfiak közötti párbe­széd vagy tárgyalás, illetve közéleti és politikai körök tanácskozásának tár­gyává vált. Ilyen értelemben nagy eseménynek számított Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan reykjavíki találkozója. Erre a Szovjetunió kezdeményezése nyo­mán került sor. Helyes ós időben tett lépés volt. A találkozó hangsúlyozta a nemzetközi ügyekben az aktivitás és a kitartás jelentőségét, annak fontos­ságát, hogy szívósan keresni kell az égető problémák megoldásához veze­tő nem hagyományos eljárásokat és vissza kell utasítani az ezek megoldá­sát gátló másodrendű dolgokat. A reykjavíki találkozó a két legna­gyobb atomhatalom politikájának vala­miféle próbaköve volt és megmutatta az egész világ előtt, hogy ki kicsoda. A Szovjetunió bátor és radikális tervet terjesztett elő a nukleáris potenciálok jelentős és kiegyensúlyozott csökken­tésére, majd mielőbbi megsemmisíté­sére. Az Egyesült Államok részéről beigazolódott, hogy nem képes meg­tenni az út reá eső felét sem, sőt, képtelen volt kimozdulni a holtpontról. Egyetlen célt tartott csak szem előtt: megvódelmezni az úgynevezett hadá­szati védelmi kezdeményezést (SDI), „a csillagháború“ hírhedt tervét, a mili­tarizmus e koncentrált kifejezőjét. Más szóval: fenntartani a halált hozó új fegyverfajták kifejlesztésére való „jo­got", amelyek bármely ország ellen az agresszió eszközévé válhatnak, a „jo­got" országunk és az egész emberiség zsarolására. A reykjavíki találkozó ily módon megerősítette, hogy az Egye­sült Államok vezető képviselőinek a katonai fölényre ós a világúr militari­zálására irányuló törekvései a radikális leszerelés legfőbb akadályává léptek elő. Ez a találkozó mást is alátámasztott: azt, hogy lehetőség van a nukleáris leszereléshez vezető megállapodá­sokra. Az atomfegyverektől mentes vi­lágért folyó harc új, magasabb szintet ért el, s most erről a színvonalról tovább kell folytatni az aktív bókeoffen- zívát valamennyi területen. A Szovjetunió az SDI ellentéteként javaslatot terjesztett elő a világűr bé­kés célú kihasználásában való nem­zetközi együttműködésre. Ez új mun­kalehetőségeket is biztosítana jelentős mértékben, ami különösképpen fontos, tekintettel a nyugati munkanélküliség­re, valamint a legújabb technológiák világűrben ós a földön történő haszno­sításának lehetősége szempontjából is. Napjainkban rendkívül sok függ a szovjet-amerikai kapcsolatok hely­zetétől a háború és a béke kérdésköré­ben. A történelem is így határozta ezt meg. Országunk elsősorban ebből a szempontból közelít ezekhez a kap­csolatokhoz. Sürgető szükségszerű­ségnek tartjuk ugyanis a legfelsőbb szintű tárgyszerű párbeszéd fenntartá­sát, hogy a Reykjavíkban előterjesztett szovjet javaslatok alapján az hozzájá­ruljon a legfontosabb kérdés megoldá­sához: az atomfegyverek egyszer s mindenkorra történő megsemmisíté­séhez. Külpolitikánkban azonban nem aka­runk kizárólag a szovjet-amerikai kap­csolatokra szorítkozni. Nem is tesszük , ezt. Irányvonalunk a párbeszéd és a valamennyi országgal való együtt­működés irányvonala minden terüle­ten. Elsősorban a nemzetközi bizton­ság átfogó rendszerének létrehozásá­val összefüggő területeken. Ez a rend­szer azonban csak akkor válhat univer­zálissá ós igazságossá, ha a nemzet­közi közösség megtanulja azt, hogy szem elótt kell tartania a jelenlegi világ minden realitását. Ezek közül az első és legvisszafordíthatatlanabb az, hogy a béke az emberiség legmagasabb rendű értéke, sőt, mi több, túlélésének elengedhetetlen feltétele. Ez azonban nem jeletni azt, hogy a többi realitás háttérbe szorul. Ellenkezőleg, a sza­badságra, függetlenségre és a demok­ráciára való jog elismerése, vagyis más szóval a társadalmi haladásra való jog tiszteletben tartása kötelező feltétele annak, hogy valóban garantál­ni lehessen az atomfegyverektől men­tes, biztonságos, igazságos és demok­ratikus világot - szögezte le Jegor Ligacsov. A szónok a továbbiakban rámutatott arra, hogy az SZKP a kommunista mozgalom, a baloldali demokratikus erők elválaszthatatlan része volt a múltban ós ezentúl is az marad. A Szovjetunió mindig is a háború ellen, a politikai és gazdasági biztonság szi­lárd épületének létrehozásáért küzdő haladó, demokratikus országok olda­lán állt és a jövőben is ott fog állni. Jegor Ligacsov kijelentette: a Szov­jetunió külpolitikájának egyik legalap­vetőbb feladata a szocialista közösség megszilárdítása, a szocialista orszá­gokkal fenntartott kapcsolatok és köl­csönös együttmúködés bővítése. Kö­zös céljaink vannak és gyakorlatilag hasonló feladataink is a társadalmi­gazdasági fejlesztés meggyorsításával összefüggésben. Ezért különösen fon­tos a pártjaink közötti konkrét tapaszta­latcsere, a nemzetközi színtéren meg­valósuló akcióink egyeztetése. A baráti országok vezető képviselőinek munka- találkozói mindemellett rendkívüli je­lentőségűek. A XXVII. kongresszus után ez a te­vékenység jelentősen kiszélesedett és felgyorsult. A szocialista országok kap­csolatainak légköre nyíltabb és termé­szetesebb lett. Új formákat keresünk a külgazdasági együttműködésben, a gyártásszakosítás ós a termelési ko­operáció elmélyítésében, a szocialista országok vállalatai közötti közvetlen kapcsolatok megszilárdításában. Tovább bővülnek ós mélyülnek az ál­lampolgárok és a dolgozókollektívák legkülönfélébb jellegű kapcsolatai, szi­lárdul és bővül a baráti országok népe­inek barátsága, illetve együttműködé­se. Ez valamennyiünknek javára válik, de leginkább közös ügyünk - a béke ós a szocializmus ügyét szolgálja. A szocialista országok között a nem­zetközi kapcsolatokban akadnak bo­nyodalmak, nézeteltérések, sőt olykor problémák is. Azonban jelentős mér­tékben erősödött a közös törekvés ezek együttes felszámolására. A szov- jet-kínai kapcsolatok javulása ezt meggyőzően bizonyítja. Az SZKP ab­ból indul ki, hogy szükséges és elodáz­hatatlan a két nagy szocialista ország kapcsolatainak további normalizálása és egészséges fejlesztése az egyenjo­gúság, a kölcsönös tisztelet és a jó­szomszédság elvei alapján. Jegor Ligacsov beszédének záró­szakaszában az ideológiai harc kérdé­seire tért ki. Rámutatott arra, a Szovjet­unió amellett száll síkra, hogy az ideo­lógiai harc ne akadályozza a különbö­ző társadalmi rendszerű országok kö­zötti kapcsolatok fejlesztését. Az ideo­lógiai harc felváltása ideológiai diverzi- óval ós „keresztes háborúval" a koz­mikus érában súlyosan veszélyezteti a békét. A nyugaton azonban éppen így járnak el azok, akik primitív, kifeje­zetten agresszív ós éppen ebből ere­dően különösen veszélyes antikommu- nizmust hirdetik. Megkísérlik a kommu­nizmus „feltartóztatását" a szocialista országokra szórt rágalmazások segít­ségével. Ez a lényege az emberi jogok és a szabadságjogok védelme ürügyén a nyugati propaganda részéről folyta­tott hisztériakampánynak. „A jogok vé­delmére" valójában nem a Szovjetunió­ban és a többi baráti országban van szüksége, hanem saját államaikban. Utunk az elkövetkező években nem lesz könnyű, sok bonyodalommal és problémával kell szembenéznünk. Ki­tartóan haladunk azonban előre az általunk választott úton - Október út­ján. Társadalmi ós gazdasági terveink, nemzetközi politikánk minden szónál ékesebben cáfolják a „szovjet katonai fenyegetésről" terjesztett antikommu- nista mítoszt, amely állítólag aláássa a nemzetközi bizalmat. Cáfolja ezt egyértelműen az SZKP XXVII. kongresszusán megfogalmazott szovjet védelmi katonai doktrína is. Lényege nagyon egyszerű: a Szovjet­unió nem akar saját maga számára nagyobb biztonságot más országok ro­vására, de sosem engedi meg azt sem, hogy saját biztonsága csökkenjen. Ez nem kevés eszközt és erőt emészt fel. De mindaddig, amíg változatlanul ve­szély fenyegeti Október eredményeit és a világbókét, mi továbbra is szilár­dítjuk dicső fegyveres erőinket és any- nyit fordítunk országunk védelmére, amennyire szükség lesz. A párt erről következetesen fog gondoskodni. Jegor Ligacsov beszédének végén megállapította, hogy a nemzetközi helyzet továbbra is feszült. A Szovjet­unió, a többi szocialista ország, a szé­les körű antinukleáris mozgalom- amelybe országok tucatjai ós embe­rek százmilliói aktívan bekapcsolódnak- azért harcolnak, hogy ez a helyzet megváltozzon. Mi reméljük és meg vagyunk győződve arról, hogy pozitív irányba változik meg! Jegor Ligacsov végezetül kijelentet­te: Október évfordulója megünneplé­sének legjobb módja az, hogy előbbre vigyük azt a művet, amelyért a szovjet nép dicső fiai és leányai támadásba lendültek a Téli Palota ellen, életüket áldozták a polgárháborúban és a nagy honvédő háborúban, s bebizonyították nagy hősiességüket a harcban és a munkában. tz egyet jelent azzal, hogy nagy lépést kell tennünk a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusa történelmi határozatai­nak teljesítésében. És mi ezeket telje­síteni fogjuk — hangsúlyozta Jegor Li­gacsov. 1986. XI. 7. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllll

Next

/
Thumbnails
Contents