Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-26 / 279. szám, szerda
ÚJ szú 5 1986. XI. 26. Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát Népi ellenőrök a Kelet-szlovákiai Vasműben Okulunk a feltárt fogyatékosságokból A fegyelem, a rend és felelősségtudat megszilárdítása, valamint a szocialista törvényesség és az erkölcsi normák következetes érvényesítése igen fontos részét képezi a jól végzett, megfelelő színvonalon szervezett hatékony munkának minden szakmában és munkahelyen, tehát társadalmi és gazdasági életünk minden területén. Természetes tehát, hogy pártunk XVII. kongresszusa megerősítette, sőt több szempontból kibővítette a CSKP KB Elnöksége 1983. februári, a szocialista törvényesség, az erkölcsi normák és a fegyelem megsértése elleni harcra felhívó levelének tartalmát. Ez év július 23. és szeptember 25. között a CSSZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága vállalatunkban is ellenőrzéseket végzett, amelyek kitértek a vállalaton belüli gazdálkodás minden területére, különös tekintettel a szocialista vagyon védelmére, a jogszabályok megtartására. Hosszú, s talán szükségtelen lenne ezen a helyen felsorolni, mire irányult a népi ellenőrök figyelme. Okulásként inkább az ellenőrzés folyamán megállapított fogyatékosságokra, s az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkra szeretnék utalni. Az ellenőrzés eredményei igazolták például, hogy vállalatunk politikai és gazdasági vezetésének tartós figyelme ellenére fogyatékosságok merültek fel a gazdasági vezetők munkájában, amelyek a beosztottjaik iránti következetlenségből, igénytelenségből fakadnak. Halaszthatatlan feladatunk az eddiginél sokkal igényesebb irányító- és ellenőrző munka meghonosítása, illetve a gyakran adminisztratív jellegű fogyatékosságok elleni harc rendszeresítése. Tudatában vagyunk, hogy minden fogyatékosságot, hibát ott, azon a helyen kell halogatás nélkül, véglegesen megoldani, ahol elkövették és nem pedig a felsőbb irányító szervekhez továbbítani őket, illetve a felettesek rendelkezéseire hivatkozva, azok mögé megbújva meghozni az ún. népszerűtlen döntéseket. Az ilyen és hasonló magatartást nem tűrjük meg vállalatunknál, legyen bárkiről is szó, az elszámoltatás nem marad el. Sajnos, találkozunk még vállalatunknál olyan megnyilvánulásokkal, - ezekre a népi ellenőrök is rámutattak - amikor a vezetők az irányításban, a munkaszervezésben az érzékeny, figyelmes és következetes emberi kapcsolatok helyett túlzottan engedékenyek, elnézik a hibákat és hasonló, népszerűbbnek tűnő magatartást tanúsítanak. Talán mondanom se kell, hová vezet, ha a vezető elnézi, hogy beosztottjai nem teljesítik feladataikat, megszegik a munka- fegyelmet. Ez okozza a problémákat és az eredménytelenséget a tervteljesítésben. Az ellenőrzés megerősítette, hogy a vezetők közül nagyon sokan lebecsülik a rendszeres ellenőrző munka jelentőségét, habár a jogszabályok világosan kimondják, illetve megkövetelik: aki irányít, az ellenőriz is. Saját tapasztalataink és a központi népi ellenőrző szervek észrevételei alapján újból bebizonyosodott, hogy az ellenőrzések hatékonysága döntően az ellenőrzést végző dolgozók politikai és szakmai felkészültségétől, hivatásbeli rátermettségétől függ. Ezeknek a követelményeknek csakis olyan vezetők képesek eleget tenni, akik példamutatásukkal is kiérdemlik beosztottjaik megbecsülését. Minden következetlenséget, a jogszabályok megsértését és a különböző fogyatékosságokat előidéző mulasztásokat, - a CSSZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának javaslatai alapján - felszámoltunk, az elkövetőket szigorúan megbüntettük, ötvenegy esetben róttunk ki pénzbírságot, négy vezetőt más munkakörbe osztottunk be. összegezésül elmondhatom, hogy a népi ellenőrök nem végeztek felesleges munkát vállalatunknál, minden esetben meghatározták, kik felelősek a feltárt fogyatékosságokért, a szabálysértők okultak a hibáikból. Az is kedvező jelenség, hogy vállalatunk dolgozói körében nagy visszhangot váltott ki a népi ellenőrök körültekintő munkája, az eredményekről sok beszéd folyik. Ennek örülünk, arra törekszünk, hogy dolgozóink minél aprólékosabban megismerkedhessenek a feltárt fogyatékosságokkal, azok okaival, és előidézőikkel. Tesszük ezt annak érdekében, hogy mindannyian okulhassunk saját hibáinkból s a jövőben minél kevesebb fogyatékossággal találkozhasunk. A központi népi ellenőrző szervek nálunk végzett munkájának eredményei, amellett, hogy igen tanulságosak számunkra, arra is ösztönöznek bennünket, hogy mi is az eddiginél következetesebb, szigorúbb, belső ellenőrzést végezzünk, határozottabban követeljük meg a fegyelem és szocialista törvényesség megtartását. OTTO TOMAŠÚ, a vasmű vállalati igazgatója A lakosság igényeihez igazodva A CSKP XVI. kongresszusának határozatai minden korábbinál igényesebb feladatok elé állították a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás szolgáltatóüzemeit, közöttük a helyi gazdálkodási üzemeket is. Ebből kiindulva már az elmúlt ötéves tervidőszakban jelentős fejlesztések történtek. A járási ipari vállalat például két új üzemcsarnokot épített az asztalosok és kárpitosok, valamint a hűtőberendezés- és mérlegjavítók számára, s a szakmunkásképzéshez is új munkahelyek, gyakorló- műhelyek épültek. A járási közszolgáltató vállalat fejlesztése a terveknek megfelelő ütemben folyt. A šafárikovói szolgáltatóház rekonstrukciójával jelentősen javultak a borbélyok, fodrászok, kozmetikusok és a háztartási gépjavítók munkakörülményei. Új szolgáltatási ágazatok nyíltak Ajnácskón (Hajnáčka), Bátkában éa Királyiban (Kráľ). A komplex lakásépítés keretében két szolgáltatóház épült, mégpedig Rimaszombat új városközpontjában és a Győzelem utcában. Az elmúlt időszak legjelentősebb beruházása kétségtelenül a közszolgáltató vállalat üvegházának építése volt, ütemével azonban nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. Fejlődtek városainkban a műszaki szolgáltatások is. Rimaszombatban, Šafárikovóban és Hnúšťában mindenekelőtt a szemét és a hulladék begyűjtése és biztonságos elhelyezése javult. Minőségi fejlődés jellemezte a temetkezési szolgáltatásokat is. A CSKP KB 6. ülése után új lendületet vett a helyi gazdálkodási üzemek fejlesztése, ami végül az ötéves terv 135,1 százalékos teljesítését eredményezte. A nemzeti bizottságok kisüzemei fontos láncszemei a falusi szolgáltatásoknak. A fejlődést jól mutatja, hogy amíg 1980-ban a kisüzemek összesen 23 féle szolgáltatást végeztek, öt évvel később már tízzel többet. Leggyakrabban a teherfuvarozást, a szobafestést, a fényképészetet, valamint a borbély és fodrászat szolgáltatásait veszik igénybe az apró falvak lakosai. A nyolcadik ötéves tervidőszakban főként a helyi gazdálkodási üzemek fejlesztése révén javítjuk a szolgáltatásokat. Az elkövetkező években mindenekelőtt az anyagiműszaki ellátottság javítását tervezzük. Csupán a járási ipari vállalat 7 millió 340 ezer koronát költ majd gépekre és műszaki felszerelésekre, s hat millió koronán felüli összegből gazdálkodhat a járási szolgáltató vállalat is. 1988 és 1990 között épül fel Rimaszombatban az új szolgáltatóház, ekkor fejezik be a šafárikovói és a rima- szombati mosoda építését is. A vidéki lakosság ellátása is jelentősen javul majd az elkövetkező években. Szolgáltatóépületek építését-átalakítását tervezzük Újbáston (Nová Bašta), Jesenské- ben, Hnúšťában, Ajnácskón és Klenovecben. Nagy figyelmet fordítunk a szolgáltatások minőségére, a határidők megtartására. Szolgáltatóüzemeink dolgozóit a bérrendszer tökéletesítésével anyagilag is érdekeltté tesszük a minőség javításában, a határidők megtartásában. A helyi gazdálkodási üzemek másik fontos feladatát abban látjuk, hogy hozzájárulhatnak egyes keresett árucikkekkel a piaci ellátáshoz. Ezen a téren különösen a járási ipari vállalat fém és fafeldolgozó üzemrészlegének törekvéseit támogatjuk. A szolgáltatások színvonalának javítása elképzelhetetlen a dolgozók szaktudásának, politikai fejlettségének fejlesztése nélkül. Mindenekelőtt javítanunk kell egyes ágazatokban a munkaerő-utánpótlás helyzetén. A cipészszakmában fennálló kritikus helyzet javítása érdekében például már az idén külön osztály nyílt, s szükség esetén a jövőben más népszerűtlen szakmák utánpótlásáról is hasonló módon gondoskodunk szakmunkásképző intézeteinkben. A nemzeti bizottságok kisüzemeinek fejlesztése is felgyorsul. Az elkövetkező években Balogfalván (Blhovce), Várgedén (Hode- jov), Gesztetében (Hostice), Nagybalogon (Veľký Blh) és Luko- vištében tervezzük a kisüzemek tevékenységének fellendítését. Több községben is megszervezzük a háztartási hulladék elszállítását, aminek környezetvédelmi szempontból is nagy jelentősége lesz. A hnúštai kisüzem autójavító-műhellyel bővül. Jesenskében kertészet létesül, Rimaszécsen pedig az elromlott háztartási gépek begyüjtését-javítását szeretnénk megoldani. A szolgáltató magánszektor terveink szerint az évtized végéig mintegy 15-20 fővel bővül, így a kisiparosok száma eléri majd a 320 főt, s ebben a vonatkozásban is elérjük az országos átlagot. GÁL BÉLA mérnök, a Rimaszombati Jnb helyi gazdálkodási szakosztályának vezetője A Nyugat-szlovákiai kerület egyik központi községe Mojmirovce. A helyi nemzeti bizottság, élve bővített hatáskörével, nagy figyelmet fordít a lakossági szolgáltatások javítására. Képünk a helyi autószervizben készült. (Amand Absolon, ČSTK felvétele) CÉLUNK A FOLYAMATOS ELLÁTÁS Megoldásra váró gondok • Kevés a mozgóbolt • Kölcsönösen előnyös árucsere Fogyasztási szövetkezetünknek járásunkban csaknem 30 ezer tagja van. Az egyes településeken a helyi ellenőrző bizottságok irányításával fejtenek ki sokrétű tevékenységet, többek között bekapcsolódnak a Nemzeti Front választási programjainak teljesítésébe. A széles tömegek mozgósításával együtt elsődleges feladatuknak a fogyasztói kereslet kielégítését tartjuk. Megállapíthatjuk, az év első háromnegyedében sikerült elérnünk, hogy az iparáru eladásának dinamikája meghaladja az élelmiszerek árusításában elért növekményt. Az élelmiszerpiac nálunk is stabilizálódott. De ez még korántsem jelenti azt, hogy nem merülnek fel gondok A közelmúltban az ecet hiányával, az innovált kávés kifli problémájával megbirkóztunk, de a kenyér minőségével kapcsolatban már hosz- szabb ideje nem tudunk zöldágra vergődni. Említettem, hogy az iparcikkek eladása terén sikerült előbbre lépnünk. Véleményem szerint, ha a feltételeink még jobbak volnának, eredményeink is tovább javulnának. Mire gondolok? A fogyasztási cikkeket az állami kereskedelem osztja el bizonyos kulcs szerint, s a szövetkezeti áruházak, boltok a sorban mindig az utolsó helyen vannak. így aztán a mi hálózatunkban még nagyobb gondot okoznak a hiánycikkek. Például a mélyhűtőkből, színes televíziókból, szőnyegtisztító kefékből, asztali rádióból, kávédarálóból, hogy csak néhány árufajtát említsek meg, mi csak akkor kapunk, ha az állami boltokat már ellátták. Nem kapunk minden esetben a behozott cikkekből sem, a vásárlók viszont nem azt nézik, | kihez tartozik a bolt, hanem azt, hogy milyen az ellátás. Az árukínálatunkat mi csak részben határozzuk meg. A következő évre például egy milliárd 125 millió korona kiskereskedelmi forgalmat irányoz elő a tervünk, s ebből előreláthatólag kb. 60 millió korona értékű áruról kell nekünk gondoskodnunk, a többit központilag kapjuk. A 60 millió értékű árut nem szerződéses kapcsolatok alapján szerezzük be, így nyílik lehetőségünk, hogy keresett cikkeket rendeljünk szállítóinktól, olyanokat, melyekről biztosan tudjuk, rövid időn belül elkelnek. A választékbővítés egyik nagyon jól bevált formája a magyarországi partnereinkkel, a nagykanizsai, a zalaegerszegi ÁFÉSZ-ekkel és az érdi Skála Áruházzal szervezett árucsere. Mindkét fél számára előnyösek ezek a kapcsolatok, s főként a vevők látják hasznát. Idén az árucsere értéke meghaladta a 600 ezer rubelt, jövőre pedig 700 ezer rubelt irányzunk elő. A textil, a konfekció és a cipókészletek nálunk is nagyok, de a nagykereskedelem meg akar szabadulni az elfekvő árutól, a boltokban viszont már nem lehet a vevőket arra kényszeríteni, hogy vegyék meg. A partizánskej nagyraktárból például hiába rendelnek az üzletvezetők bizonyos divatos lábbeliket, mert ott a modelleket az üzletek forgalmának nagyságrendje szerint osztják szét. Ha egy kisebb forgalmú bolt sohasem kap jól eladható, divatos lábbelit, sohasem növekedhet a forgalma, tehát kizárt, hogy egy felsőbb kategóriába kerüljön. A vevő pedig joggal kifogásolja, hogy eltérő a nagy és a kis boltok választéka, s mivel járásunkban többségben vannak a kis üzletek, és sokan fordulnak meg a főváros áruházaiban, nagyon szembetűnő a különbség. Az építőanyagok forgalmazásával kapcsolatban is érdemes felvetni néhány gondolatot. Az építkezők keresik az árut, de addig nem vehetik meg, amíg nincs kezükben az építkezési engedély, melynek beszerzése igen hosszadalmas és körülményes. A cementgyár termelése folyamatos, a cement árusítása pedig idényszerű. Senki sem vásárol novembertől márciusig cementet, mi viszont a gyártól rendszeresen kapjuk a szállítmányokat és ez fokozza a raktározással kapcsolatos többletkiadásokat. A falvak és a kistelepülések ellátásával rendszeresen foglalkozunk. Az üzlethálózat ugyan jónak mondható, de a húsellátás gondot okoz. Kisközségekben nem kifizetődő hentesüzletet létesíteni, s így körülbelül 30 településre mozgóbolt viszi az árut. Szövetkezetünknek négy hentesárut és két élelmiszert szállító jármüve van. Műszakilag elavultak. Idén kellett volna kapnunk egy új autóbuszt, de a napokban értesített a gyártó, hogy nem tudja szállítani. Itt a 800 ezer koronánk, melyet erre szántunk, s az év végéig már nehezen tudjuk elkölteni. Megtudtuk azt is, hogy ezentúl nem is fognak moz- góhentesboltot gyártani, csak vegyesüzletet, ahol csupán csomagolt húst árusíthatnak majd. Sajnos, tapasztalataink azt mutatják, hogy nem vált be a termelők elképzelése. a vevőknek nem kell a csomagolt hús. A másik kérdés pedig az, hogy a meglévő vegyesboltokba hűtőkre lenne szükség, de az energiafogyasztás csökkentésének követelménye és a további pultok vásárlása ellentétbe kerül. JUHOS JÓZSEF mérnök, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Jednota Fogyasztási Szövetkezet alelnöke
