Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-25 / 278. szám, kedd

Levelezőink írják Textilművész bemutatkozása A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Csallóközi Múzeumban meg­nyílt Štefan Rabina festőművész kiállítása, amelyen néhány akvarellen és tusrajzon kívül kézzel szőtt textíliák láthatók. A művész érdekes szerkezeti felépítésű faliszőnyegein gazdag fantá­ziával és széles színskála alkalmazásával örökíti meg vonzódását a természethez. _ .. . _ Csörgő Zsuzsa Krascsenits Géza felvétele Korszerű berendezés - ízletes ebéd Közel tíz éve üzemel a Jolsvai (Jelšava) Állami Gazdaság üzemi konyhája, mely a gazdaság köz­pontjából 1983-ban költözött Gi- cére (Hucín) egy 100 ezer korona értéket meghaladó korszerű be­rendezéssel felszerelt új épületbe. Eleinte kevés volt az érdeklődő az üzemi étkezés iránt, de ma már naponta átlag 200 adag ebédet Új iskola épül főznek. Az ebédet a konyha autója hordja szét a gazdaság 4 részle­gének hét pontjára. Nyáron, az aratási munkák idején megkétsze­reződik a munka a konyhán. Krah- nák Rózsa hattagú szocialista bri­gádja ilyenkor reggelit és vacsorát is főz a vendégkombájnosoknak és a többi aratónak. Dernák Mária szakács, valamint Hegyi Jolán, Szabari Ilona, Koreny Edit és Jana Germányiová konyhai alkalmazot­tak mindent megtesznek azért, hogy a dolgozók elégedettek le­gyenek a fóztjükkel. Bányász Ida Kitűnő eredmények A Szlovák Magnezitművek kas­sai (Košice) üzemének dolgozói az elmúlt háromnegyed évben ki­tűnő eredményeket értek el mind a szocialista, mind a nem szocia­lista országokba irányuló exportfel­adatuk teljesítésében. Az értékelt időszakban 103,7 százalékra tel­jesítették kivitelüket Belgium és NSZK részére. Először sikerült határidő előtt eleget tenni a szo­cialista országokba irányuló ex­portjuknak is. Magyarország és Bulgária részére 493 tonna termé­ket szállítottak, s ezzel tervüket 109,3 százalékra teljesítették. Drenko László Jelesre vizsgáztak A Csehszlovák Dunahajózási Vállalat komáromi (Komárno) ki­kötőjében a közelmúltban majd­nem tragikusan végződő baleset történt. Dušan Blaško egy óvatlan pillanatban a mozgó vagon alá csúszott. A súlyosan sérültet hihe­tetlen gyorsasággal a kórház se­bészeti műtőjébe szállították. Or­vosaink visszahozták ót a klinikai halálból. Most a fiatalember szét­roncsolt jobb karjának megmenté­séért küzd dr. Basternák Ferenc főorvos munkatársaival. Rengeteg vért veszített a páci­ens, melynek pótlása elengedhe­tetlen. A kikötő dolgozói közül: Beke Antal, Vendégh Pál, Krutch József, László József, Bohumil Feiger, Kis Petik István, Milan Gaj- dáč, Botyik Pál és Füssi Ernő azonnal véradásra jelentkeztek a kórház transzfúziós részlegén. Azóta már mások is követték pél­dájukat, bizonyítva, hogy nemcsak a dokkban állnak helyt, hanem humanitásban is. Csiba Géza Tizenhárom millió koronát fordí­tanak Leleszen (Leles) az új nyolctantermes alapiskola építésé­re, melynek alapkövét idén au­gusztus 15-én rakták le. A község 220 tanulója jelenleg a 150 éves öreg épületbe jár, de ha a lakos­ság továbbra is ilyen szorgalom­mal segíti az építkezést, 1989 szeptember elsején a tanévet az új iskolában kezdhetik a diákok. Augusztus közepétől október végéig elvégezték az építkezés első szakaszát, melyre egymillió 360 ezer koronát fordítottak Var­ga Ernő, a nemzeti bizottság elnö­ke elmondta, hogy az év végéig még 500 ezer koronát kapnak a járási nemzeti bizottságtól. Lele­szen 454 család él, s mindnyájan vállalkoztak arra, hogy nyolc órát dolgoznak társadalmi munkában az építkezésen. Az iskolánál min­den alkalommal 10-20 személy jelenik meg. Eddig legtöbb órát dolgozott Bodnár István, Salár László, llko László és llko Gábor. Halász László nyugdíjas mester szervezi a munkát és Jakab János nyugdíjas pedig felügyel az épít­kezésen. Ján Kunco Segítőkész nyugdíjasok Szűcs László, a Csallóközkürti (Ohrady) Hnb elnöke fogadta a község azon nyugdíjasait, akik még ma is aktívan kiveszik részü­ket a politikai és társadalmi életből. A meghívottak között volt Kiss Béla, a Nemzeti Front helyi szer­vezetének elnöke, Bugár István, a tűzoltószevezetnek és az állatte­nyésztők szervezetének elnöke, Varga Istvánné, a helyi Jednota fogyasztási szövetkezet elnöke, Varga Lászlóné a Vöröskereszt elnöke, Polin Irén és a 83 éves Almási István, aki magas kora el­lenére társadalmi munkában a község egyik parkját gondoz­za. Nagy Ilona Három nemzedék találkozója Vágsellyén (Šaľa) három nyug­díjasklubban találkoznak és szó­rakoznak az idős emberek. A 2-es számú klub vezetőségének Ján Okruhlica az elnöke. A több mint száz tag a nyári hónapokban leg­szívesebben a klub kertjében te­vékenykedik. Gondozzák a virá­gokat, a zöldségféléket. A hűvö­sebb évszakokban is igyekeznek hasznos elfoglaltságot találni. A legutóbb régi használati tárgya­kat, munkaeszközöket gyűjtöttek, s azokból kiállítást rendeztek. Az iskolák pedagógusai és tanulói is megtekintették ezt a kiállítást. Az idős emberek pedig mindig szere­tettel magyarázzák meg a gyere­keknek, hogy a bemutatott tárgya­kat valamikor mire használták. Évente megszervezik a három nemzedék találkozóját ( a felvéte­len). A szülők és gyermekeik egy­aránt érdeklődéssel hallgatják a nyugíjasok elbeszéléseit a régi gyermeksorsokról, a szegény em­berek ételeiről, ruházkodási szo­kásairól, a nincstelenek megaláz­tatásairól, a tanulási lehetőségek­ről, a háború okozta megpróbálta­tásokról, a fasiszták szörnyű bűn­tetteiről, a szocializmus építésé­nek kezdeti nehézségeiről. A szakkörök közül legjobban az énekkör és a versmondók köre működik. Lovecký Anna szakérte­lemmel irányítja az éneklócsopor- tot, Kollár Margit pedig a szavalók munkáját. Változatos műsoraikkal szívesen ismerkednek meg a kü­lönböző rendezvények résztvevői, ezért sokfelé hívják őket szere­pelni. Kép és szöveg. Milan Aľakša Megfontolt községfejlesztés Három új lakótelep készült el 1982-ben Somodiban (Drieno- vec). Azóta a hnb dolgozói, Képes Gyula hnb-elnök irányításával arra törekszenek, hogy elkészüljenek a járulékos beruházások is. Idén a 2-es lakótelepen - ahol a leg­több családi ház épült - befejezték a villanyhálózat és a betonutak építését, valamint a tereprende­zést. Ezekre egymillió 200 ezer koronát fordítottak. A 1 -es és a 3- as telepeken 600 ezer korona ér­tékű útalapozási munkálatokat vé­geztek, 500 méter hosszan lefek­tették a vízvezetéket és 600 méte­ren elkészült az útaszfaltozás. A kivitelezést az teszi olcsóbbá, hogy a munkát a helyi gazdálko­dási üzemek szakemberei végzik, a lakosság pedig társadalmi mun­kában segít. Farkas Rózsa [RT ÍFl pn au m lii IaJ Osztozkodás Sz. T.: A lányom 1974-ben ment férjhez. Házassága tönkre­ment, s ezért elváltak. A közösen szerzett állami lakásban a leá­nyom maradt a két gyermekkel. Elosztották a közösen szerzett in­góságokat. Volt azonban egy au­tójuk is, melyet a férje vitt el, pedig a megvásárláshoz a leányom még az esküvő előtt megtakarított 25 ezer koronájával járult hozzá. A vételár hiányzó részére hitelt vettek fel (ezt időközben már le is törlesztették). Arról szeretnénk most felvilágosítást kapni, érde- mes-e a bírósághoz fordulni eb­ben az ügyben? A házasság fennállása alatt kö­zösen szerzett vagyont (a törvény kifejezésével élve - a házastársak osztatlan közös tulajdonát), a vá­lás után a volt házastársak közös megegyezésével megoszthatják egymás között. A megosztás so­rán azonban a Polgári Törvény- könyv 150 §-ában említett elvek szerint kellene eljárniuk. A megosztásnál abból kell kiin­dulni, hogy a házastársak tulajdoni hányadai egyenlóek. Bármelyik házastárs követelheti, hogy meg legyen neki térítve az, amit a saját' különvagyonából a közös vagyon­ra fordított és köteles megtéríteni azt, amit a közös vagyonból fordí­tottak a különvagyonára. Figye­lembe kell venni továbbá a kiskorú gyermekek szükségleteit, azt, hogy melyik házastárs miként gondoskodott a családról, s azt is, ki hogyan járult hozzá a közös dolgok megszerzéséhez és meg­őrzéséhez. A hozzájárulás mérté­kének megállapításánál figyelem­be kell venni a gyermekekről és a közös háztartás vezetéséről való gondoskodást. A házasság fennállása alatt vá­sárolt autó kétségkívül közös tulaj­donban volt, bár a megszerzésé­hez a házastársak felhasználták a leánya különvagyonát képező 25 ezer koronát is. Az osztatlan közös tulajdon megosztásáról szóló megegyezésnek tehát ki kel­lett térnie az autóra is (ha a meg­egyezés ezt nem foglalta volna magába, érvénytelen lenne). Csak abból a tényből kiindulva, hogy a leánya volt férje „elvitte“ az autót, nem lehet azonban arra kö­vetkeztetni, hogy az autót kivonták volna az osztozkodás alól (a levél­ben egyáltalán nem tesz említést azokról a dolgokról sem, amelyek a leánya tulajdonában maradtak, illetve az értékükről). A személygépkocsi megszerzé­séhez felhasznált 25 ezer koroná­ra az osztatlan közös tulajdon megosztásáról szóló megegye­zésnek nézetünk szerint nem kel­lett feltétlenül kitérnie (a törvény szerint ugyanis csak „követelhe­ti“, de nem köteles erre, s ezért a házastársak nem is kötelesek a megyezésükben rendezni a kü­lönvagyonból történő beruházá­sok kérdéseit). Ugyanakkor azon­ban a leánya nem követelhette volna már a teljes 25 ezer koronát, mert figyelembe kellett volna ven­nie azt, hogy az autót használták (méghozzá közösen), s így csök­kent az értéke. Végezetül még megjegyezzük, hogy ha a válástól már eltelt 3 év, akkor elvben megindítható ugyan a közös tulajdon megosztására irányuló per, de az a vélelem érvé­nyesül, hogy már megosztoztak, méghozzá úgy, hogy mindegyikük annak vált tulajdonosává, amit ki­zárólag tulajdonosként a saját vagy a családja és háztartása ér­dekében használ. Végkielégítés V. M.: Huzamosabb ideje ellen­tétek jellemzik a feleségem és a szülei közti viszonyt. Azt híresz- telik a faluban (bár előttünk ezt tagadják), hogy mindazt, amink van, csakis és egyedül nekik kö­szönhetjük. A szövetkezeti laká­sunkat, autónkat és kertünket vi­szont a híresztelések ellenére csak szerény életmóddal, takaré­koskodással és kölcsönökkel tud­tuk megszerezni. Semmiféle anyagi támogatást nem kaptunk tőlük. Ezzel szemben a feleségem öccsének autót, színes tévét, bun­dát és egyéb értékes holmikat vá­sárolnak. A híresztelésük arra en­ged következtetni, hogy a felesé­gem már ki van elégítve a szülői vagyonból. Tudunk azonban konkrét esetről is, ahol az ilyen végkielégítés ténylegesen meg is történt. Ezért azt szeretnénk tudni, hogy hol lehet ezt a végkielégítést kérvényezni, milyen módon lehet elintézni. Szeretnénk ugyanis csa­ládi házat építeni és ezért most pénzre van szükségünk. A végkielégítést (vagy a kiháza- sítást, hozományt) nem ismeri és általában nem is ismeri el a jog­rendünk. A Polgári Törvénykönyv 484. §-ának első bekezdése sze­rint azonban a törvényes öröklés­nél az örökös örökrészébe be kell számítani mindannak az ingyenes adománynak értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítet­te (nem kell beszámítani a szoká­sos mértékű ajándékokat). Az örö­kösnek azonban nem kell vissza­térítenie örököstársainak semmit még akkor sem, ha a nem szoká­sos mértékű ajándékok együttes értéke meghaladja örökrésze ér­tékét. Ajándékokat (végkielégítést) követelni, perelni, kérvényezni persze sehol sem lehet. A felesé­ge szüleit a jog nem korlátozza a vagyonukkal való rendelkezés­ben. A saját munkájukkal szerzett vagyonukat bármilyen korlátozás nélkül elkölthetik, felélhetik, el­ajándékozhatják. Jogigény a jutalomra K. I.: Leányom júniustól mun- kásnőként dolgozik egy gyárban, de jutalmat, prémiumot még soha­sem kapott. A munkáját rendesen elvégzi, a mestere mégis azt mondja, hogy a munkabéren kívül semmi sem jár neki ezért. Nem ítélhetjük meg látatlanban, hogy keletkezett-e leányának jog­igénye jutalomra vagy sem. Érde­mesnek tartjuk azonban ezzel kapcsolatban ismertetni a legfel­sőbb bíróság nézetét, amely sze­rint helytelen az a nézet, hogy a jutalom mindig csak fakultatív juttatás lenne (vagyis olyan, amelyre a dolgozónak nincs alanyi joga, de mégis megítélhető). Van­nak viszont jutalmak, mint például a 159/1970. sz. rendelet alapján folyósított jubileumi jutalmak, amelyek nem válhatnak kötelező jellegű juttatásokká (a dolgozók­nak ezekre nincs alanyi joguk). Ezzel szemben nincs indoka annak, miért ne keletkezhetne jog­igény a teljesítményjutalomra, amelyet a munkafeladatok meg­határozott terjedelemben és minő­ségben való eredményes és kez­deményező teljesítéséért nyújta­nak, ha megítélése feltételeit pon­tosan szabályozzák a vállalat irányelvei és az összege előre meg van határozva. Hozzá kell tenni, hogy a pré­miumok megítéléséről a prémium­szabályzatok rendelkeznek, me­lyekben meg van határozva a pre­mizálás célzata, a jutalmazható dolgozók köre, a prémiumok felté­telei és a mutatók, valamint a pré­miumok összege a mutatók telje­sítésével való összefüggésben. Ajánljuk, a leánya forduljon előbb a szakszervezeti bizalmi­hoz, esetleg a szakszervezet üze­mi bizottságának elnökéhez és beszélje meg vele ezt a kérdést. Kívánságára a munkáltatója is kö­teles lehetővé tenni, hogy áttanul­mányozhassa az említett pré­miumszabályzatot ugyanúgy mint a kollektív szerződést, amely szin­tén tartalmazhat rendelkezéseket a jutalmazásról, illetve a jutalma­zás csökkentéséről vagy megvo­násáról. Amennyiben arra a következte­tésre jutna, hogy a jutalomra joga van, követelésével a szakszerve­zet üzemi bizottsága mellett mű­ködő munkaügyi döntőbizottság­hoz (rozhodcovská komisia) for­dulhat. (m-n.) ÚJ szó 6 1986. XI. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents