Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1986-11-03 / 259. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1986. XI. 3. A nemzeti bizottság és a falu sportja Élni a lehetőségekkel Bizony, ez csinosra sikeredett- mondom Kovács Ferencnek, a Vásárúti (Trhové Mýto) Hnb elnökének, aki a faluban tett látogatásunkkor készségesen kísért el az augusztus 3-án átadott új sportpályára. Vagy ahogy itt mondják, a stadionba. Mert a helyi „csoda“ annak is beillik.- Hárommillió korona az értéke- világosít fel sétánk közben az elnök s Z-akcióban, közös összefogással épült. Aki csak tehette eljárt segíteni. Én magam is sok időt töltöttem az építkezésen. Tavaly terveztük az átadást, sajnos, a villannyal bajok voltak, így csúsztunk egy kicsit. Az efsz sietett segítségünkre: beruházásos társulásban új transzformátort szereltünk fel, s megoldódott a probléma. A lelátót már egy éve használják. Alatta öltözők, elegáns klub- helyiség. A futballpálya körül salakkal borított futópálya. Érdekelt, vajon a falu lakosai kihasználják-e a lehetőséget. A választ már Oláh Ödöntől, a hnb titkárától kapom:- Kapralik doktor és még néhányan lejárnak futni. Szikrányi alap tehát van. Nagyobb összefogással pedig még több embert lehetne megnyerni a testmozgásnak. Úgy hisszük, a fiatalokkal kell kezdeni, hogy minél korábban megszeressék a sportot. A hnb fennhatósága alatt testnevelési ifjúsági szakbizottság működik, ennek feladata a sportszervezet, az iskola, a SZISZ és a Honvédelmi Szövetség együttműködésének koordinációja. A hnb égisze alatt, s természetesen az egész falu sportjának fejlődése érdekében. Nemrégiben rendezték meg a honvédelmi sportnapot a hnb elnöke díjáért. Ennek egyik fő szervezője Bőgi Sándor mérnök, a Honvédelmi Szövetség elnöke volt. Jó az együttműködés a helyi iskola igazgatóságával is. Az iskola udvarán létesített teniszpályára nyolc-kilencen eljárnak játszani, sőt, már a járási bajnokságba is beneveztek Szatmáry Zoltán, Benyák Arnold, Takács László, Nyeső Vazur, Bíró Ottó, az elnök és még néhányan szerdán és pénteken, meg szombat, vasárnap ott találhatók délután a teniszpályán. Télen persze beszorulnak ők is az iskola tornatermébe.- Nyáron a középiskolások is el-eljárnak közénk, vagy amikor mi nem vagyunk ott. örülünk nekik, annak, hogy jönnek, de annak nem, ha rendetlenül hagyják maguk után a pályát. Meg kellene mondani nekik, hogy tegyék rendbe, vetem oda. KIS FALU Még 1929 nyarán történt: Somló Tibor és Herman Sándor Szé- csénykovácsiban (Kovačovce) megalakította a környék első lab- darúgócsa'patát. Azóta sok idő teit el. Racsko Gyula 1972 óta irányítja a sportegyesület tevékenységét. Tizenhét éven át futballozott, majd hét esztendeig játékvezető volt. Antal Béla régebben nekilátott a sportszervezet krónikájának megírásához, most már viszont az elnök folytatja a fiatalember kezdeményezését.- A falu hosszú évek óta játékvezetőket is biztosít a járási labdarúgó-küzdelmek lebonyolításához. Pillanatnyilag is négy bírónk fújja vasárnaponként a sípot. Pohánka László kerületi találkozókat vezet. De hadd dicsekedjek társadalmi tevékenységünkkel is. Még az idén tető alá szeretnénk hozni a volt tűzoltószertár épületéből alakított sportházunkat. A pálya környékét is csinosítani akarjuk. Egy-egy rangosnak ígérkező fut- balltalálkozóra még a szomszédos falvakból is jönnek nézők. Közönségünk lelkes, mostanság már az efsz is támogatja egyesületünket, autóbuszt biztosít mérkőzéseinkre. Nem kell személykocsikkal utazni. Régebben asztaliteniszeztek a kovácsi fiatalok. Ifj. Antal Béla szervezett csapatot, s egyúttal a szakosztály irányítását is vállalta. Nem győzték azonban a csapat tagjai a mérkőzésekre járás költségeit fedezni, így feloszlott a gárda. Most újra pingpongoznak a tizenéves fiatalok. A kultúrházban gyakoroltak a fiúk, s ott zajlottak a mérkőzések is - tudtam meg a sportegyesület agilis elnökétől. - De az épület tatarozás alatt áll, egyelőre nemigen akad felkészülésre alkalmas terem.- Jelenleg diák-futballcsapatunk is van - említi meg Racsko Gyula. - Buris Józseffel közösen bábáskodtunk születésénél. Az Oravecz fiúk, Hrubik Béla, Lavri- kék s a fiaim, Miroslav és Attila alkotják a csapat gerincét. Többnyire én hordom őket személy- gépkocsimmal a mérkőzésekre. Racsko Gyula szabadidejének nagy részét a kovácsi sport fejlesztésére, fellendítésére áldozza. Célunk az utánpótlás nevelése, biztosítása a felnőtt csapatunk számára. A gyerekek élnek-hal- nak a játékért, szeretnek és tudnak is futballozni. Nyaranta nagy röplabdacsatákat vívtak a kastélyudvarban a falu lakosai. Remek sportnak tartotta mindenki. Kár, hogy alábbhagyott a kezdeti lendület.- Nálunk - állapítja meg Racsko Gyula -, a labdarúgás a legnépszerűbb sport. Mindenki szívügyének tekinti. Néhány egykori játékosunkra különösen büszkék vagyunk. Lavrik János például a Losonc (Lučenec) csapatában is helytállt. Süléi Zsolt pedig, amikor Kassán (Košice) diákoskodott, a Lokomotíva ifjúsági együttesében jeleskedett. A futballcsapat edzéseit régebben Dudok József és Dobra Béla vezette, most Lav- rík Gyula és Majoros Gábor foglalkozik a kollektívával. A közeljövőben szeretnénk a tömegsport népszerűsítésére is nagyobb súlyt heBárhol épüljenek is a Szovjetunióban új lakótelepek, a tervezőket most már nemcsak az erkölcsi késztetés, hanem a törvény is kötelezi arra, hogy gondoskodjanak az új lakásokba költözők sportlehetőségeiről. A tervezőkre vonatkozó törvény kimondja: minden olyan lakóterületen, ahol ötezernél többen kapnak majd lakást, tervezni kell valamilyen sportlétesítményt is. Hogy ez a létesítmény sportpálya, tornacsarnok, vagy uszoda, az nagymértékben függ a környék adottságaitól. Természetesen az iskolába tervezett tornatermek, tanuszodák vagy sport- csarnokok az előbb említett sport- létesítményektől függetlenül épülnek. Ezen kívül minden lakótelepen kötelező egészségügyi házat is létesíteni, ahol a lakók szakszerű útbaigazítást és felvilágosítást kapnak egészségügyi, valamint sportkérdésekben. A lakások után járó bérek, szolgáltatási térítések három százalékát fordítják a sportlétesítmények fenntartására és üzemeltetésére. A legutóbbi pártkongresszus határozata értelmében a létesítménykapacitás 50 százalékát a tömegsport rendelkezésére kell bocsátani. Ennek gyakorlati megvalósítását az állam és a sport tisztségviselői a lakosság bevonásával beszélik meg az érdekeltekkel, mindig figyelembe véve a környezeti adottságokat. A kongresz- szusi határozat értelmében minden szovjet állampolgárt megillet a sportoláshoz való jog, de ennek kimondása természetesen nem elegendő, azt át is kell ültetni a gyakorlatba. Ezért a sportegyesületek,- sportszervezetek és sportközösségek védnökséget vállalnak egy-egy nagyobb terület sportélete felett. Sok helyütt már ki is adták a jelszót, amely így hangzik: „Minden hét végén szervezzünk valamilyen sporteseményt“. Ez a sportesemény természetesen nem abban merül ki, hogy az ott lakók csak tétlen szemlélői a mérkőzésnek, vagy sportversenynek, hanem maguk is a megmozdulás cselekvő részeseivé válnak. Esetleg a SZISZ jelöljön ki felügyelőt hozzájuk, aki felelne a pálya karbantartásáért. Az elnök és a titkár beleegyezően bólogat, mint akik már meg is találták a megoldást. Pangás után újból kezd indulni , az asztalitenisz-szakosztály munkája. Fiatalok és a középkorosztály tagjai is szívesen pingpongoznak. Nagy Árpád tornatanár irányítja a fiatalokat, akik a 4.-5. osztálytól kezdve ismerkednek a sportág alapjaival. Vásárút egyesített község. Közigazgatásilag Vámosfalu (Horné Mýto) is hozzátartozik. Ebben a faluban is újjáépítették a sportpályát, bevezették a hangosbemondót, labdafogó hálót építettek a kapuk mögé, merthogy a mérkőzések alkalmával a szomszéd kukoricásban kellett keresgélni a bőrt. Nagy támogatást nyújtott Vámosfalun a polgári bizottság a testnevelési egyesület újjászerveződéséhez. Újra indult a felnótt- és diáklabdarúgás, Rózsa Sándor szakosztályelnök vezetésével. Évek óta igen színvonalas női labdarúgótorna színhelye a helyi sportpálya. Ez a torna az utóbbi esztendőkben már nemzetközi szintre emelkedett, merthogy Vámosfalun kitűnő női focicsapat működik. Az esemény szünetében sportbemutatókat tartanak, - legutóbb az ökölvívó Puha Tibor és Máron József járt ott, hogy a gyerekek körében népszerűsítse a sportágat.- Azt szeretnénk -hangsúlyozza Oláh ödön ha a sport itt nálunk egyre inkább tömegessé válna. Persze e téren még sok tennivalónk akad. Az asszonyok, lányok télen az alapozó testnevelés keretében dzsesszgimnaszti- kát, vagy aerobicot szerveztek, a gyakorlatokat a helybeli tanítónők vezették. De a tavasz közeledtével megfogyatkozik számuk, falun olyankor mindenki a kerti munkával van elfoglalva. Vásárúton és a hozzá tartozó Vámosfalun a hnb törődik azzal, hogy a lakosságnak jó körülményeket teremtsen a rendszeres testmozgásra. A társadalmi szervezetek bevonásával igyekeznek megnyerni a falu apraját-nagyját. A sportpálya építéséből valamennyien kivették részüket, a SZISZ és a CSSZTSZ helyi szervezetének tagjai társadalmi munkában segédkeztek, az efsz gépekkel, szakmunkásokkal sietett segítségükre, és anyagi támogatást is nyújtott, a Nószövetség tagjai takarítottak. A sportpálya mögött forrás csörgedezik. A Tőkési ág, így hívják a patakot, amely nyáron a für- dőzők „paradicsoma“. Egy részét szépen kitisztították, a gazzal benőtt térségen a víz mellett pihenhetnek, napozhatnak a fürdőzők. S ha kedvük támad, sportolhatnak is. Mint az illetékesektől megtudtuk, a következő ötéves tervidőszakban strandot létesítenek itt, tenisz- és röplabdapályával. A lehetőségek tehát adottak a községben a sportolásra. Csak az embereken múlik, vajon élnekp \/p|p URBÁN KLÁRA A Szovjetunióban sok helyütt már kiadták a jelszót, amely így hangzik: „Minden hét végén szervezzünk valamilyen sporteseményt“. Nagy népszerűségnek örvendenek a futóversenyek (ČSTK-felv.) Minden hétvégére sporteseményt! A vásárúti (Trhové Mýto) sportpálya - a korszerű új lelátóval (Archív-felvétel)- ÉLEDEZŐ SPORTÉLET Tél előtti sorok a Tátrából Ha hinni lehet a népi időjóslásnak, kemény tél elé nézünk. A Magas-Tátrában már október végén láttam havat, meg- fehéredtek a Csorba-tó körüli fenyők, az országúton fél napig tartotta magát a hó. Mindez szerencsére nem zavarta meg a februárvégi téli főiskolai világjátékok, az Universiade előkészületeit. Az universiadét Jasnában és a Csorba-tónál rendezik. Ez utóbbi helyszín a síugrókat várja. Nem csoda hát, hogy a munkák lendületesen haladnak - javítják, csinosítják, korszerűsítik a berendezéseket, rendezik a terepet. A Magas-Tátra egyúttal megpályázta az 1991-es kem- ping-vilagtalálkozó rendezési jogát. Mint ahogyan a jövő évi téli Universiade sem az első, itt lebonyolításra kerülő világverseny (1970-ben sívilágbajnokságot rendeztek itt), úgy a kempingezők világtalálkozójára is másodszor kerülne sor. 1974-ben már fogadták a Tát- ralomnic (Tatranská Lomnica) alatti réten a karavaning és sátoros turizmus képviselőit a világ minden részéből. Az a tizennégy évvel ezelőtti találkozó olyan jól sikerült, hogy a résztvevők még ma is szívesen emlegetik. Jók az 1991-es esélyek is; a két vetélytárs Bulgária és Tajvan. A napokban helyszíni szemlén a Magas-Tátrában járt a Kemping és Karavaning Világszövetség elnöke és főtitkára. Az elnök, Ivar Kahl megjegyezte: - Ha a fedett uszoda is elkészül, Tátralomnic jó eséllyel pályázhat! A legtöbb látogató persze nem külföldről érkezik a hegyek közé. Az óriáshegység ezen a télen is várja a hazai turistákat, mindazokat, akik a mozgás, a kikapcsolódás örömét keresik a jó levegőn, a behavazott ösvényeken. Az itteni viszonyok egyik legjobb ismerője a Tátralomni- con élő Ivan Bohuš, aki a Magas-Tátra történetét kutatja. Pontos statisztikát vezet a sajnálatosan évről évre ismétlődő, csökkenni nem akaró tragédiákról is. Amit a téli idény kezdete elótt mond, nagyon- nagyon megszívlelendő: - Évről évre ugyanazok az okok játszanak közre a baleseteknél. A túrázók elhagyják a jelölt ösvényeket, hegyi utakat, holott ez szigorúan tilos! - közben rájuk sötétedik, eltévednek, pánikba esnek, s máris meg van a baj. Még mindig megesik; az ide merészkedók nem a meg*elelő öltözékben járják a magaslatokat, s nem az egészségi állapotukhoz mért túrákat vállalják! Mások fittyet hánynak az előírásoknak, nem jelentik be a szállodában vagy a menedékházban, hová indulnak, s hány órakor. A tragédiák zöme elkerülhető volna, ha a turisták végre tudomásul vennék, hogy egy merőben más időjárású, különleges terepre érkeztek. Sajnos, ez egyelőre még nincs így. Ezért fordul elő, makacs gyakorisággal, hogy a hegyek évről évre szedik áldozataikat. (batta)
