Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-03 / 259. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1986. XI. 3. A nemzeti bizottság és a falu sportja Élni a lehetőségekkel Bizony, ez csinosra sikeredett- mondom Kovács Ferencnek, a Vásárúti (Trhové Mýto) Hnb el­nökének, aki a faluban tett látoga­tásunkkor készségesen kísért el az augusztus 3-án átadott új sportpályára. Vagy ahogy itt mondják, a stadionba. Mert a helyi „csoda“ annak is beillik.- Hárommillió korona az értéke- világosít fel sétánk közben az elnök s Z-akcióban, közös összefogással épült. Aki csak te­hette eljárt segíteni. Én magam is sok időt töltöttem az építkezésen. Tavaly terveztük az átadást, saj­nos, a villannyal bajok voltak, így csúsztunk egy kicsit. Az efsz sie­tett segítségünkre: beruházásos társulásban új transzformátort szereltünk fel, s megoldódott a probléma. A lelátót már egy éve használ­ják. Alatta öltözők, elegáns klub- helyiség. A futballpálya körül sa­lakkal borított futópálya. Érdekelt, vajon a falu lakosai kihasználják-e a lehetőséget. A választ már Oláh Ödöntől, a hnb titkárától kapom:- Kapralik doktor és még néhá­nyan lejárnak futni. Szikrányi alap tehát van. Nagyobb összefogással pedig még több embert lehetne megnyerni a testmozgásnak. Úgy hisszük, a fiatalokkal kell kezdeni, hogy minél korábban megszeres­sék a sportot. A hnb fennhatósága alatt testnevelési ifjúsági szakbi­zottság működik, ennek feladata a sportszervezet, az iskola, a SZISZ és a Honvédelmi Szövet­ség együttműködésének koordi­nációja. A hnb égisze alatt, s ter­mészetesen az egész falu sportjá­nak fejlődése érdekében. Nemrégiben rendezték meg a honvédelmi sportnapot a hnb elnöke díjáért. Ennek egyik fő szervezője Bőgi Sándor mérnök, a Honvédelmi Szövetség elnöke volt. Jó az együttműködés a helyi iskola igazgatóságával is. Az isko­la udvarán létesített teniszpályára nyolc-kilencen eljárnak játszani, sőt, már a járási bajnokságba is beneveztek Szatmáry Zoltán, Benyák Arnold, Takács László, Nyeső Vazur, Bíró Ottó, az elnök és még néhányan szerdán és pénteken, meg szombat, vasár­nap ott találhatók délután a tenisz­pályán. Télen persze beszorulnak ők is az iskola tornatermébe.- Nyáron a középiskolások is el-eljárnak közénk, vagy amikor mi nem vagyunk ott. örülünk ne­kik, annak, hogy jönnek, de annak nem, ha rendetlenül hagyják ma­guk után a pályát. Meg kellene mondani nekik, hogy tegyék rendbe, vetem oda. KIS FALU ­Még 1929 nyarán történt: Som­ló Tibor és Herman Sándor Szé- csénykovácsiban (Kovačovce) megalakította a környék első lab- darúgócsa'patát. Azóta sok idő teit el. Racsko Gyula 1972 óta irányítja a sportegyesület tevékenységét. Tizenhét éven át futballozott, majd hét esztendeig játékvezető volt. Antal Béla régebben nekilátott a sportszervezet krónikájának megírásához, most már viszont az elnök folytatja a fiatalember kez­deményezését.- A falu hosszú évek óta játék­vezetőket is biztosít a járási labda­rúgó-küzdelmek lebonyolításá­hoz. Pillanatnyilag is négy bírónk fújja vasárnaponként a sípot. Po­hánka László kerületi találkozókat vezet. De hadd dicsekedjek társa­dalmi tevékenységünkkel is. Még az idén tető alá szeretnénk hozni a volt tűzoltószertár épületéből alakított sportházunkat. A pálya környékét is csinosítani akarjuk. Egy-egy rangosnak ígérkező fut- balltalálkozóra még a szomszédos falvakból is jönnek nézők. Közön­ségünk lelkes, mostanság már az efsz is támogatja egyesületünket, autóbuszt biztosít mérkőzéseink­re. Nem kell személykocsikkal utazni. Régebben asztaliteniszeztek a kovácsi fiatalok. Ifj. Antal Béla szervezett csapatot, s egyúttal a szakosztály irányítását is vállal­ta. Nem győzték azonban a csapat tagjai a mérkőzésekre járás költ­ségeit fedezni, így feloszlott a gár­da. Most újra pingpongoznak a ti­zenéves fiatalok. A kultúrházban gyakoroltak a fi­úk, s ott zajlottak a mérkőzések is - tudtam meg a sportegyesület agilis elnökétől. - De az épület tatarozás alatt áll, egyelőre nemi­gen akad felkészülésre alkalmas terem.- Jelenleg diák-futballcsapa­tunk is van - említi meg Racsko Gyula. - Buris Józseffel közösen bábáskodtunk születésénél. Az Oravecz fiúk, Hrubik Béla, Lavri- kék s a fiaim, Miroslav és Attila alkotják a csapat gerincét. Több­nyire én hordom őket személy- gépkocsimmal a mérkőzésekre. Racsko Gyula szabadidejének nagy részét a kovácsi sport fej­lesztésére, fellendítésére áldozza. Célunk az utánpótlás nevelése, biztosítása a felnőtt csapatunk számára. A gyerekek élnek-hal- nak a játékért, szeretnek és tud­nak is futballozni. Nyaranta nagy röplabdacsatá­kat vívtak a kastélyudvarban a falu lakosai. Remek sportnak tartotta mindenki. Kár, hogy alábbhagyott a kezdeti lendület.- Nálunk - állapítja meg Racs­ko Gyula -, a labdarúgás a leg­népszerűbb sport. Mindenki szívü­gyének tekinti. Néhány egykori já­tékosunkra különösen büszkék vagyunk. Lavrik János például a Losonc (Lučenec) csapatában is helytállt. Süléi Zsolt pedig, amikor Kassán (Košice) diákoskodott, a Lokomotíva ifjúsági együttesé­ben jeleskedett. A futballcsapat edzéseit régebben Dudok József és Dobra Béla vezette, most Lav- rík Gyula és Majoros Gábor foglal­kozik a kollektívával. A közeljövő­ben szeretnénk a tömegsport nép­szerűsítésére is nagyobb súlyt he­Bárhol épüljenek is a Szovjet­unióban új lakótelepek, a tervező­ket most már nemcsak az erkölcsi késztetés, hanem a törvény is kö­telezi arra, hogy gondoskodjanak az új lakásokba költözők sportle­hetőségeiről. A tervezőkre vonat­kozó törvény kimondja: minden olyan lakóterületen, ahol ötezernél többen kapnak majd lakást, ter­vezni kell valamilyen sportlétesít­ményt is. Hogy ez a létesítmény sportpálya, tornacsarnok, vagy uszoda, az nagymértékben függ a környék adottságaitól. Termé­szetesen az iskolába tervezett tor­natermek, tanuszodák vagy sport- csarnokok az előbb említett sport- létesítményektől függetlenül épül­nek. Ezen kívül minden lakótele­pen kötelező egészségügyi házat is létesíteni, ahol a lakók szaksze­rű útbaigazítást és felvilágosítást kapnak egészségügyi, valamint sportkérdésekben. A lakások után járó bérek, szolgáltatási térítések három százalékát fordítják a sportlétesítmények fenntartásá­ra és üzemeltetésére. A legutóbbi pártkongresszus határozata értelmében a létesít­ménykapacitás 50 százalékát a tömegsport rendelkezésére kell bocsátani. Ennek gyakorlati meg­valósítását az állam és a sport tisztségviselői a lakosság bevoná­sával beszélik meg az érdekeltek­kel, mindig figyelembe véve a kör­nyezeti adottságokat. A kongresz- szusi határozat értelmében min­den szovjet állampolgárt megillet a sportoláshoz való jog, de ennek kimondása természetesen nem elegendő, azt át is kell ültetni a gyakorlatba. Ezért a sportegye­sületek,- sportszervezetek és sportközösségek védnökséget vállalnak egy-egy nagyobb terület sportélete felett. Sok helyütt már ki is adták a jelszót, amely így hang­zik: „Minden hét végén szervez­zünk valamilyen sporteseményt“. Ez a sportesemény természete­sen nem abban merül ki, hogy az ott lakók csak tétlen szemlélői a mérkőzésnek, vagy sportver­senynek, hanem maguk is a meg­mozdulás cselekvő részeseivé válnak. Esetleg a SZISZ jelöljön ki fel­ügyelőt hozzájuk, aki felelne a pá­lya karbantartásáért. Az elnök és a titkár beleegyezően bólogat, mint akik már meg is találták a megoldást. Pangás után újból kezd indulni , az asztalitenisz-szakosztály mun­kája. Fiatalok és a középkorosz­tály tagjai is szívesen pingpon­goznak. Nagy Árpád tornatanár irányítja a fiatalokat, akik a 4.-5. osztálytól kezdve ismerkednek a sportág alapjaival. Vásárút egyesített község. Köz­igazgatásilag Vámosfalu (Horné Mýto) is hozzátartozik. Ebben a faluban is újjáépítették a sport­pályát, bevezették a hangosbe­mondót, labdafogó hálót építettek a kapuk mögé, merthogy a mérkő­zések alkalmával a szomszéd ku­koricásban kellett keresgélni a bőrt. Nagy támogatást nyújtott Vá­mosfalun a polgári bizottság a testnevelési egyesület újjászer­veződéséhez. Újra indult a felnótt- és diáklabdarúgás, Rózsa Sán­dor szakosztályelnök vezetésé­vel. Évek óta igen színvonalas női labdarúgótorna színhelye a helyi sportpálya. Ez a torna az utóbbi esztendőkben már nemzetközi szintre emelkedett, merthogy Vá­mosfalun kitűnő női focicsapat működik. Az esemény szünetében sportbemutatókat tartanak, - leg­utóbb az ökölvívó Puha Tibor és Máron József járt ott, hogy a gye­rekek körében népszerűsítse a sportágat.- Azt szeretnénk -hangsúlyoz­za Oláh ödön ha a sport itt nálunk egyre inkább tömegessé válna. Persze e téren még sok tennivalónk akad. Az asszonyok, lányok télen az alapozó testneve­lés keretében dzsesszgimnaszti- kát, vagy aerobicot szerveztek, a gyakorlatokat a helybeli tanító­nők vezették. De a tavasz köze­ledtével megfogyatkozik számuk, falun olyankor mindenki a kerti munkával van elfoglalva. Vásárúton és a hozzá tartozó Vámosfalun a hnb törődik azzal, hogy a lakosságnak jó körülmé­nyeket teremtsen a rendszeres testmozgásra. A társadalmi szer­vezetek bevonásával igyekeznek megnyerni a falu apraját-nagyját. A sportpálya építéséből vala­mennyien kivették részüket, a SZISZ és a CSSZTSZ helyi szervezetének tagjai társadalmi munkában segédkeztek, az efsz gépekkel, szakmunkásokkal sie­tett segítségükre, és anyagi támo­gatást is nyújtott, a Nószövetség tagjai takarítottak. A sportpálya mögött forrás csörgedezik. A Tőkési ág, így hív­ják a patakot, amely nyáron a für- dőzők „paradicsoma“. Egy részét szépen kitisztították, a gazzal be­nőtt térségen a víz mellett pihen­hetnek, napozhatnak a fürdőzők. S ha kedvük támad, sportolhatnak is. Mint az illetékesektől megtud­tuk, a következő ötéves tervidő­szakban strandot létesítenek itt, tenisz- és röplabdapályával. A lehetőségek tehát adottak a községben a sportolásra. Csak az embereken múlik, vajon élnek­p \/p|p URBÁN KLÁRA A Szovjetunióban sok helyütt már kiadták a jelszót, amely így hangzik: „Minden hét végén szervezzünk valamilyen sportese­ményt“. Nagy népszerűségnek örvendenek a futóversenyek (ČSTK-felv.) Minden hétvégére sporteseményt! A vásárúti (Trhové Mýto) sportpálya - a korszerű új lelátóval (Archív-felvétel)- ÉLEDEZŐ SPORTÉLET Tél előtti sorok a Tátrából Ha hinni lehet a népi időjós­lásnak, kemény tél elé nézünk. A Magas-Tátrában már októ­ber végén láttam havat, meg- fehéredtek a Csorba-tó körüli fenyők, az országúton fél napig tartotta magát a hó. Mindez szerencsére nem zavarta meg a februárvégi téli főiskolai vi­lágjátékok, az Universiade elő­készületeit. Az universiadét Jasnában és a Csorba-tónál rendezik. Ez utóbbi helyszín a síugrókat várja. Nem csoda hát, hogy a munkák lendülete­sen haladnak - javítják, csino­sítják, korszerűsítik a berende­zéseket, rendezik a terepet. A Magas-Tátra egyúttal megpályázta az 1991-es kem- ping-vilagtalálkozó rendezési jogát. Mint ahogyan a jövő évi téli Universiade sem az első, itt lebonyolításra kerülő világver­seny (1970-ben sívilágbajnok­ságot rendeztek itt), úgy a kempingezők világtalálkozó­jára is másodszor kerülne sor. 1974-ben már fogadták a Tát- ralomnic (Tatranská Lomnica) alatti réten a karavaning és sátoros turizmus képviselőit a világ minden részéből. Az a tizennégy évvel ezelőtti talál­kozó olyan jól sikerült, hogy a résztvevők még ma is szíve­sen emlegetik. Jók az 1991-es esélyek is; a két vetélytárs Bulgária és Tajvan. A napokban helyszíni szemlén a Magas-Tátrában járt a Kemping és Karavaning Világszövetség elnöke és főtit­kára. Az elnök, Ivar Kahl meg­jegyezte: - Ha a fedett uszoda is elkészül, Tátralomnic jó eséllyel pályázhat! A legtöbb látogató persze nem külföldről érkezik a he­gyek közé. Az óriáshegység ezen a télen is várja a hazai turistákat, mindazokat, akik a mozgás, a kikapcsolódás örömét keresik a jó levegőn, a behavazott ösvényeken. Az itteni viszonyok egyik legjobb ismerője a Tátralomni- con élő Ivan Bohuš, aki a Ma­gas-Tátra történetét kutatja. Pontos statisztikát vezet a saj­nálatosan évről évre ismétlő­dő, csökkenni nem akaró tra­gédiákról is. Amit a téli idény kezdete elótt mond, nagyon- nagyon megszívlelendő: - Év­ről évre ugyanazok az okok játszanak közre a balesetek­nél. A túrázók elhagyják a jelölt ösvényeket, hegyi utakat, ho­lott ez szigorúan tilos! - köz­ben rájuk sötétedik, eltéved­nek, pánikba esnek, s máris meg van a baj. Még mindig megesik; az ide merészkedók nem a meg*elelő öltözékben járják a magaslatokat, s nem az egészségi állapotukhoz mért túrákat vállalják! Mások fittyet hánynak az előírások­nak, nem jelentik be a szállo­dában vagy a menedékház­ban, hová indulnak, s hány órakor. A tragédiák zöme elke­rülhető volna, ha a turisták végre tudomásul vennék, hogy egy merőben más időjárású, különleges terepre érkeztek. Sajnos, ez egyelőre még nincs így. Ezért fordul elő, makacs gyakorisággal, hogy a hegyek évről évre szedik áldozatai­kat. (batta)

Next

/
Thumbnails
Contents