Új Szó, 1986. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1986-11-18 / 272. szám, kedd

Amikor „az ember állatot mar“ avagy ha a fordítás helyett ferdítenek K lemzetiségi tankönyvkiadá- IN sunk színvonala általában hullámzó, szűkebb szakterülete­ken belül (állattenyésztés, állat- egészségügy) pedig valósággal aggasztó. Erről győződtem meg a minap is, amikor a kezembe került František Burda mérnök és munkaközössége: Állattenyésztés címú tankönyve, amelyet cseh eredetiből Štyndl Olga fordított le magyar nyelvre. Felelős szerkesz­tő Dóka László mérnök, a korrek­tor Szalay Márta. A könyv a Príro­da könyvkiadó gondozásában je­lent meg 1985-ben a mezőgazda-’ sági szaktanintézetek számára. Megszereztem a cseh kiadást - amelyet a Mezőgazdasági Kiadó (Státní zemédelské nakladatelst- ví) adott ki 1983-ban hogy összevessem az eredeti szöveget a fordítással. A fordító sajnos nem tudott megbirkózni a feladattai. Sok fra­zeológiai és terminológiai hibát követett el és amellett, hogy a tárgyban egyáltalán nem ottho­nos, nyelvileg sincs a helyzet ma­gaslatán. A törzsállomány szerinte anyaállomány, a takarmányozás táplálás, az ellenanyag az védő­anyag, az embrióátültetés csíra­átültetés, a mentesítés megsza­badítás, az ebzárlat a kutyák zár­latolása, a hústermelés fokozása pedig húsforrásnövekmény, és még folytathatnám... Az elsó nagy baklövés, már a 27. oldalon megtalálható. Idézem: ,,A mikro­organizmusok az elógyomrok tar­talmával a lépbe és a belekbe kerülnek, ahol megemésztődnek, úgyhogy testükből az állatok na­gyon értékes fehérjéket nyernek.“ Az alapos összehasonlítás kedvé­ért nézzük az eredeti szöveget: ,,S obsahom pŕedžaludkú se mikroor- ganismy dostanou do slezu a stŕev, kde jsou strávený a zvira- ta, tak získávají velmi hodnotnou bílkovinu z jejích tela." A fenti szöveg tehát magyarul így hang­zik: A mikroorganizmusok az eló­gyomrok tartalmával az oltógyo­morba, és a belekbe kerülnek, ott felszívódnak és az állatok igy érté­kes fehérjékhez jutnak. Ha a fordí­tónak az oltógyomor (slez), és a lép (slezina) egykutya, ám le­gyen, de ha ez a tankönyvben is így lát napvilágot, akkor ez már lelkiismeretlenség, mert a tanuló­kat félrevezeti. Az állattenyésztési szolgálat szervezetei a fpcím, a 69. oldalon. Nézem a cseh könyvben (74 o.) ott ez áll: „Organizaceplemenárs- ké služby." Ez magyarul azt jelen­ti, hogy a tenyészmunka szerve- %zése. A fordító, tehát tenyészmun­ka helyett állattenyésztési szolgá­latot, szervezés helyett pedig szervezetet fordít... Ez nem min­den, mert az állattenyésztési fel­ügyelőséget, (plemenárska sprá­va) tenyésztési szervezetnek, máshol tenyésztési vállalatnak fordítja. A fordító szerint a „tehén fejvetéssel okoz balesetet (90 o.), pedig magyar tájakon és nyelvte­rületeken inkább döfnek a tehe­nek. A 101. oldalon azt olvasom, hogy ,,a föcstejre jellemző a nagy szárazság.“ Ez így érthetetlen, a cseh könyv újból kisegít, magas szárazanyag tartalomról van szó. Felettébb érdekes a 284. oldalon található mondat: ,,A.baktériumok egyszerű oszlással szaporod­nak", sajnos nem oszolnak, osz­tódnak! Mégpedig ördögi gyorsa­sággal. A 311. oldalon szenzációs dologra bukkanok: ,,Az ember minden állatmarását haladéktala­nul jelenteni kell az egészségügyi központnak“. Erről Mikszáth Kál­mán mondása jut eszembe, hogy: ,,A publicisztikában nem az a szenzáció, ha a kutya harapja meg az embert, hanem ha az ember a kutyát"... A mi esetünk­ben ezt a biztonság kedvéért még be is kell jelenteni... A szakmai tévedések fódíjá’t (329 o.) a követ­kező mondat nyeri el: ,,A segéd­kező rögzíti a tehenet a martájéka mögötti bőrredő megemelésével.“ így soha nem szoktak tehenet rög­zíteni. Nézem az eredeti szöveget: „Pomocník fixuje kravu za pŕed- kolenní rasu." Magyarul: A tehe­net a haskorc megemelésével rög­zítjük. A fordító tehát a haskorcot martájéknak fordította, ami nagy baklövés, de a rosszabb az, hogy ha a tanuló a magyar tankönyvben leírtak szerint akarja rögzíteni a te­henet (a martájéki bőrredő mege­melésével) akkor a tehén meg­roggyan esetleg letérdel. Tehát rögzítés helyett inkább nyugtala­nítja az állatot! A fordító lefordít ugyan min­dent, de ez így szakszerűt­len és magyartalan. Fel sem ocsú­dom az előbbi sokkhatásból, a 364. oldalon újabb meglepetés ér: ,,A nemesítés tulajdonképpen a bélyegek mérésével kezdő­dik“... majd lejjebb így folytatja ,,a mélyreható genetikai ismeretek pótolhatatlan segédeszközül szol­gálnak a bélyegek végső osztályo­zásában“ (egy pillanatig, azt hit­tem filatelisták összejöveteléről tu­dósít). Helyesebb lett volna azt fordítani, hogy: a nemesítés az állatok értékmérő tulajdonságai­nak a felmérésével kezdődik stb. Nézem tovább (370 o.): ,,a turnu- sos rendszer megvalósításához szükséges állatkollekciót kell biz­tosítani," később újabb adalék a témához (401 o.): ,,Az egész malackollekciónak maximális mér­tékben kiegyenlített növekedésű­nek kell lennie." A nyakatekertség és az érthetetlenség fokozása mellett új, soha nem hallott sza­vakkal ismerkedhetnek a tanulók: állatkollekció, malackollekció... A kollekció egyébként a magyar köznyelvben: készletet, gyűj­teményt, esetleg árumintát jelent, de malaccal „párosítva“ nyelvújí­tás, sót nyelvrontás. A terminoló­giai és tárgyi tévedések mellett a magyartalan fogalmazások egész sora kíséri végig az egész könyvet. A pálmát a 410. oldalon található mondat viszi el: „a kifej­lett kanok párbajozása veszélyes mind magukra az állatokra, mind az állatgondozókra (sic!). Eddig azt hittem, hogy csak az emberek párbajoznak, de ha már a fordítás komédiává fajult, azt is közölhette volna a fordító, milyen volt a vá­lasztott fegyvernem: pisztoly, vagy netán kard? De félre a tréfával az ivarérett kanok párviadaláról van itt szó. A 416. oldalon újabb hideg zuhany: „a holtan született mala­cok általi veszteségek okozója az ember" (ki érti ezt?!) Ám ez még nem minden, mert a 485. oldalon még rátesz egy lapáttal: „A serté­sek egészsége, az ember egész­ségi állapotának dolga is." Eh­hez nem kell kommentár. Ez a za­varos mondat is a fordító, és a fe­lelős szerkesztő helyett beszél. A bélférgesség című fejezetben (509 o.) arról okosítja a tanulókat, hogy: „Kórtünetek fóleg bélfaltá­madás fázisában jelentkeznek", majd így folytatja: „Erős támadás esetén a fertőzött állatok hirtelen elhullására is sor kerülhet." Ami még felháborítóbb, hogy a fejezet végén (511 o.) az összefoglaló kérdések között az „erős táma­dás“ is szerepel. Ha tehát az is­métlésnél elhangzik a kérdés: mi az erős támadás?, akkor a helyes válasz: a bélfaltámadás. Mert ez van a könyvben! Erőm fogytán így a Juh- és baromfitenyésztés fejezeteit már nem is tudom átolvasni. Elkezde­ném a könyv végén található ma­gyar-szlovák szótár tanulmányo­zását, de a lábjegyzet (608 o.) arra figyelmeztet, hogy: „Az itt felsorolt szavak és kifejezések szlovák megfelelője, némely esetben nem feltétlen érvényű, hanem csak az adott összefüggésben fedi a ma­gyar szó vagy kifejezés értelmét.“ Ez az egyenes beszéd, ezt kellett volna közölni már a könyv elején a szegény nebulókkal, hogy a ma­gyar fordítás sem feltétlen érvé­nyű, és helyenként még az adott összefüggésben sem fedi az ere­deti szöveg értelmét. Ilyen tan­könyvet a diákok kezébe adni nagy-nagy felelőtlenség, hiszen a tankönyv a tanuló újabb ismere­teinek az alapja, még csak félre sem dobhatja, mint egy gyatra fordítású szépirodalmi művel ten­né, mert ez a munkaeszköze. Kí­vánatos és elengedhetetlen, hogy az illetékes kiadó, vezetői vála­szoljanak arra a kérdésre, miért ilyen a tankönyvek színvonala, és melyek lesznek azok az intézke­dések, amelyek véget vetnek en­nek az áldatlan állapotnak. Deme László írja: „A nemzeti iskolákban a tanulók nyelvi neve­lése, lényegében csak megalapo­zódik, a nemzetiségi iskolákban pedig tulajdonképpen befejező­dik." Éppen ezért iskolaügyünk jövőjét, a tankönyvek fordításának színvonala nagyban befolyásolja, és itt nem szabad szem elől té­vesztenünk azt a régi igazságot sem, hogy egy közösség nyelvi szintje olyan, amilyet írásbelisége képvisel’. T ankönyveink színvonaláról a Kazinczy-napokon is szó esett. Még több is eshetett volna. Szerény véleményem szerint ez az egyik legalkalmasabb fórum az ilyen problémák megbeszélésére. Ezért a Kazinczy-napokon külön szekcióban kell foglalkozni ezzel a kérdéssel - tankönyvkiállítással egybekötve -, ahol mód és alka­lom adódik a pedagógusok, a for­dítók és a kiadó képviselőjének véleménycseréjére is. Dolgunk nem a belenyugvás, hanem a job­bításra való törekvés. A hiányosságok feltárása, az igényesség és a bíráló szellem a XVII. pártkongresszus által is hangsúlyozott követelmények. Sajnos, az ilyen és ehhez hasonló tankönyvek, nem felelnek meg ezeknpk a követelményeknek sem, sót gátolják a közeljövő me­zőgazdászainak képzését. Pedig a mezőgazdaságban dolgozók szaktudása élelmiszer-önellátá- sunk megvalósításának legértéke­sebb erőforrása. Dr. FÓTHY JÁNOS Intercountry ’86 A prágai Intercountry '86 nemzetkö­zi fesztivál első koncertjén, az esti, majd a két, másnapi rendezvény láto­gatottsága nem hagyott kétséget afe­lől, hogy az új kezdeményezés - a country legjobb külföldi és hazai műve­lőinek kétévenkénti találkozója - lelkes fogadtatásra talált. A legnagyobb várakozás kétségtele­nül a hagyományos nashville-i irányzat egyik legjelentősebb élő alakjának, IV. George Hamiltonnak a bemutatko­zását előzte meg, akit ezúttal az ugyancsak amerikai Moody Brothers együttes és a cseh Jirí Brabec Country Beat zenekar kísért. Sikert arattak, amiként az utóbbi időben nagyon nép­szerű amerikai Bobby Bare és zeneka­ra, valamint Annie Rattlesnake és a ka­nadai Gordie West is. Nem csalódtak a country európai ,,változatának" kedvelői sem. A föld­rész tizennégy országából érkezett szólisták, együttesek méltón képvisel­ték hazájuk színeit. Közülük is főként a svéd Country Minstrels és a nagy- britanniai Colorado együttes teljesít­ménye emelkedett ki. A hagyományos countryt és swinget játszó svéd zene­kar huszonkét éve tartozik a műfaj élvonalába. Az egy szál gitárral színpadra lépő olasz Stefano Rosso a műfaj sajátos alakja, dalainak nemcsak előadója, ha­nem zeneszerzője, szövegírója és kí­sérője is egy személyben. Repertoár­ján a lassú, dallamos, klasszikus gitár­játékra is emlékeztető számok keve­rednek a country hagyományosabb irányzataival. A francia Stylix a bluegrass klasszi­kus darabjainak fölelevenítésével ara­tott sikert. Hangszertudásukkal való­sággal elkápráztatták a nézőket. Ugyancsak a bluegrass irányzatot képviseli a magyar 100 Folk Celsius. A hat zenész fergeteges sikerében, a jó értelemben vett „bolondozás“ mellett, nem kis része volt Mikes Attila bravúros hegedüjátékának, aki szóló­jával, melyet a Kis éji zenéből, a Pa­csirtából, egy magyar és egy cseh népdalból, a Nászindulóból, az öröm­ódából, a Monti-csárdásból és a Lady Carnevalból vett részletekből állított össze, valódi koncerthangulatot terem­tett. A műfaj hazai képviselői, a Plavci, a Jirí Brabec Country Beat és a Tučňá- ci nevükhöz méltóan, sajátos és szín­vonalas zenét játszottak. A fesztiválnak sikerült gazdag vá­lasztékot nyújtania a lekülönbözóbb irányzatokból. Reméljük, ez jövőre is így lesz. GÁL JENŐ- UJ FILMEK ­Az U-2-es ügy (szovjet) A szovjet filmek idei fesztiváljá­nak művészvendégei is voltak a Szovjetunióból, akiknek jelenlé­tében ünnepi bemutatón láthattuk Az U-2-es ügy című filmet. A Tyi- mofej Levesük rendezte alkotás minden kockája megtörtént ese­ményt idéz. Persze a tények, a do­kumentumok és a megelevenített jegyzőkönyvek szerencsés eset­ben önálló életre kelhetnek, mint­egy más fényben kerülve szólhat­nak az ilyen filmek esetében mö­göttesnek vélt dolgokról. Ebben a filmben minden a már félmúlt történelméhez tartozó ese­mény pontos mása. Ezt igazolan­dó, az alkotók elég sok eredeti dokumentumanyagot montázsol- tak a film cselekményébe, amely­nek dialógusait is nagyobbrészt a fellelhető jegyzőkönyvek anya­gából írta Borisz Antonov és Ivan Mendzserickij. Önmagában azon­ban ez nem képviselhet művészi értéket, ha nem jelenne meg - bár kissé vékony jelentésrétegben - a főhősök és a környezetükben élők lelkivilága. Úgy vélem ennek a filmnek a nagy lehetősége en­nek a teljes kibontása lett volna, hiszen a feldolgozott kémtörténet önmagában világpolitikai jelentő­séggel bírt, de ez még kevés a filmművészethez. Az amerikai pilótának (Remi­gius Satsulis alakítja) sokkal mé­lyebb és megrázóbb az emberi tragédiája, mint ahogy az ebból a filmből az elsó síkon közölt té­nyekből kiderül. Ó lényegében gátlástalan profi, aki mindig az adott helyzet kényszere alatt cse­lekszik. ösztönei súgják meg, hogy ne katapultáljon, mert külön­ben... Éppen az általam most el­hallgatott tények adják ennek az embernek az egyéni tragédiáját. Ezek az információs értéken túl feszültséget, izgalmat is teremte­nek, így a film jövőbeli nézőire gondolva nem árulom él őket. A film izgalmas egyéniséggel megáldott másik hőse Roman Andrejevics Rogyenko (Szergej Jakovlev) főügyész, aki annak ide­jén a nürnbergi per egyik fővádlója Paso doble volt. Ezúttal az egykor szövetsé­ges nagyhatalommal szemben képviselte hazáját, s áttételesen az emberiséget is, hiszen a kora­beli világpolitikai helyzetet nagy­mértékben megrontotta a kémre- püló ügye. A szovjet főügyész és az amerikai kémpilóta közvetlen találkozása, beszélgetése a film olyan művészi lehetőségének lát­szik, amelynek elszalasztása hiányérzetet szül a nézőben. A szovjet főügyész leginkább csak a nyomozótiszt útján „kerül kap­csolatba" az amerikai pilótával, holott éppen a két személyiség egymástól merőben különböző motiváltsága izgalmas drámai összeütközést eredményezett vol­na. így azonban minden maradt a történelmi hűség, a dokumenta­rista hitelesség síkján, s éppen ezért információkban, elvi állás- foglalásban igencsak gazdag, ugyanakkor a filmművészet esz­közeivel közölt gondolatokban már nem ennyire értékes alkotás született. Ennek az alkotói szem­léletnek az eredményeként halvá­nyul el a nyomozótiszt és az ame­rikai kémpilóta kapcsolata is, amelyről csupán a valósághűen rekonstruált dialógusokból értesü­lünk. A tárgyaláson megjelenik a vádlott családja, akik jól látható­an az amerikai manipuláció áldo­zatai, ugyanakkor a pilóta felesé­gének anyagiassága aligha lehe­tett egyetlen meghatározója a férj kalandorságának. A film zárójelenetében Rogyen- kó főügyész a mezón barangol, miközben a nézőnek megfordul a fejében, hogy a filmnek valahol itt kellene kezdődnie, hiszen a fő­ügyész életének két történelmi ál­lomása volt: a fasiszta vezetők nürnbergi pere és az amerikai kémrepülő ügye. Nemcsak törté­nelmi, politikai és jogi paradoxon, hanem személyes konfliktusa is az emberiséggel, a világgal, hogy azok fölött kellett most ítélkeznie a béke, a humánum nevében, akikkel annak idején együtt ült tör­vényt az embertelenség, a pusztí­tás és a szellemi sötétség fölött. (szlovák) A mai témájú filmek esetében elsősorban közvetlenül a bőrömön érzett társadalmi jelenségek izgat­nak. Vladimír Balco filmjében igencsak vonzó és szociológiailag is modellezhető környezetben ját­szódik le mindaz, ami az alkotás gyengéi és kissé naturalista színe­zete ellenére is bizonyára sokáig foglalkoztat még. Nem a filmes mesterfogások, a kidolgozottság, a pontos képi megfogalmazás az erényei ennek az alkotásnak. A nemzetközi szinten dolgozó tár­sastánccsoport közössége, a bá­nyaváros és a bánya társadalmi mikrokörnyezete, a jól eltalált típu­sok és a megsejtett szélesebb társadalmi összefüggések teszik ezt érdekessé. Mindez azonban sehogyan sem akar egységessé formálódni. Az egyes alkotóele­mek önmagukban akár több film témájához is elegendő konfliktust tartalmaznak, de egymás mellé fényképezve nem kommunikál­nak. Nincs közöttük gondolati kap­csolódás, csak a hősök kerülnek át az egyik környezetből a másik­ba. Ennek okait éppen abban ke­reshetem, ami nem mondatott ki a filmben: az elbizonytalanodás, az értékvesztés. A film alkotói sem tudtak szelektálni, fontossági sor­rendet vagy értékrendet teremteni, ahogyan az általuk filmszalagra vitt hősök sem képesek erre. A ki­válóan táncoló, de érzelmileg labi­lis, éppen ezért sivár lelkületű lány; a munkában és a táncban egyforma önfeláldozásokra képes, de a szerelméért igencsak kiüre­sedett módszerekkel küzdő part­nere: majd az életükbe a maga elemi tisztaságával, idegesítő jó­szándékával és bányászlétének keménységével berobbanó har­madik; az alkoholizmusával kö­zösséget romboló tánctanár; az ugyanezt anyai elfogultságból el­követő utóda - modellértékű figu­rák ebben a filmben, önmagukban is sűrítve hordozzák mindazt, amit az érzelmi, erkölcsi és esztétikai értékvesztés okoz. DUSZA ISTVÁN A legszebb, a legvonzóbb címú szovjet film egy tudományos módszerrel történő párválasztás komédiája. A főszerepét a képen látható Irina Muravjeva játssza. ÚJ SZÚ 4 1986. XI. 18.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents