Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-15 / 243. szám, szerda

A kelet-csehországi kerületi pártbizottság kezdeményezése ...hogy a párt mindenütt jobban dolgozzon „...hogy a mindennapi életben, a munkahelyen, a családban, a társadalmi szervezetekben minden párttag jobban, hatékonyab­ban, meggyőzőbben magyarázza és váltsa valóra a párt politikáját.“ Az idézet a kelet-csehországi kerületi pártbizottság elnöksége beszámolójából való, amelyet a bizottság ülésén, szeptember 18-án terjesztettek elő, s tömören fogalmazza meg mindazt, mit tar­tanak fontosnak a kerületben a párttagság minőségi javítása te­rén. A jelenlegi helyzet felmérése után - amely során megállapítot­ták a pozitívumokat, bírálták a hiá­nyosságokat (konkrétan, névre szólóan) - a kerületi pártbizottság kidolgozta a tagállomány fejlesz­tésének fö irányait 1991-ig. Érdeklődéssel kísérjük, hogy a XVII. kongresszus igényes, kriti­kus szelleme hogyan érvényesül a kerületi és járási pártbizottságo­kon, milyen intézkedéseket tesz­nek a munkamódszerek és -stílus megváltoztatására, annak érdeké­ben, hogy még jobban meg­erősödjön a párt vezető szerepe, és növekedjék akcióképessége. A kerületi pártbizottságok tanács­kozásait - az utóbbi hetek igazol­ták, hogy tárgyilagosak, munkajel­legűek voltak - szenvedélyes vita jellemezte. Ilyen szellemben zaj­lott le a kelet-csehországi kerületi pártbizottság tanácskozása is. A tizenhat vitafelszólalónak volt miről beszélnie, értékes javasla­tokkal egészítették ki az elnökség jelentését. A létszám nem mérvadó Az elvtársak tudatában vannak, hogy a tagállomány minőségének alakulása, a párt vezető szerepé­nek elmélyítése nem csak a párt­tagok és tagjelöltek számának függvénye. Vannak-e kommunis­ták mindenütt, ahol szükség van rájuk? S vajon úgy látják-e el fela­datukat, ahogy azt a kommunis­táktól elvárjuk? A kerületi pártbizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intenzifikáció folyamatáért, a ter­melés hatékonyságáért, a tudo- mányos-müszaki vívmányok al­kalmazásáért, az irányítás tökéle­tesítéséért, a kedvező irányú vál­tozások eléréséért folytatott törek­vések során mindenekelőtt az üzemek és vállalatok műszaki kö­zépkádereire kell támaszkodnunk, kezdve a művezetőktől, a gazda­sági szervezetek vezető glolgozói- ig. Egyidejűleg azt is megállapítot­ták, hogy ezen a szinten még sok a probléma, s ezért intézkedése­ket tettek. Az elmúlt öt évben 313 művezetővel és műhelyvezetővel erősítették a pártot (legtöbbet a Hradec Králové-i, a Pardubicei, a Náchodi járásban vettek fel), és 2088 műszaki szakemberrel, kö­zülük 1200-an dolgoznak az ipar­ban, az építőiparban és a közleke­désben. Csakhogy, nem a létszám a mérvadó, hanem az eredmé­nyek. Ha értékeljük a kommunis­ták tevékenységét, hogyan bizto­sítják a 8. ötéves terv feladatának teljesítését, azt a kérdést is fel kell tennünk, mint kommunisták ho­gyan teljesítik kötelességeiket, ha nem állnak ki teljes erejükkel a kongresszusi feladatok megva­lósítása mellett, s ha nem állnak a dolgozókollektívák kezdemé­nyezésének élén? Ennek alapján született a hatá­rozat: egyes pártalapszervezetek munkájának elbírálásakor az lesz a mérvadó, hogy valóban erősí­tik-e befolyásukat, és hatáskörük­ben a párt politikájának érvényt szereznek-e. A járási pártbizottságok és a pártalapszervezetek problémái­nak megoldásához a kerületi párt- bizottság nyújt segítséget. A Se- milyi és a Rychnov nad Knéžnou-i járásban is szükség volt a segít­ségre, hogy a CSKP KB 3. ülése határozatainak megvalósításában kedvező irányú változások követ­kezzenek be, és így lesz a Trutno- vi járásban is, ahol még megoldat­lanok a problémák. A tolerancia nem helyénvaló A kelet-csehországi kerületi pártbizottság tanácskozása arra is rámutatott, hogy a pártszervekben nem mindig idejében és követke­zetesen vonják felelősségre a kommunistákat. „Egyelőre bi­zonytalanság tapasztalható, igye­keznek elkerülni a konfliktusokat, elnézőek a párttagok és tagjelöl­tek kötelességei értékelésekor. El­tusolják a hiányosságokat, a párt­alapszabályzat, a párt- és az álla­mi fegyelem megsértését.“ A tapasztalat azt mutatja, hogy a felelósségrevonás a tagdíj nem fizetése, a taggyűlésekről való hi­ányzás miatt történik, de a pártha­tározatok nem, vagy csak részbe­ni teljesítése, az irányítás és szer­vezés okozta károk, a gazdasági szabályozók, a pénzügyi előírások, a technológiai fegyelem megsér­tése miatt nem vonják le a megfe­lelő következtetéseket. Mi az oka, hogy húzódoznak a felelősségre- vonástól? Gyakran az is, hogy az intézkedéseket sokszor helytele­nül, megtorló intézkedésként fog­ják fel, és nem értékelik kellőkép­pen a nevelő és megelőző szere­püket. Közvetlenebb kapcsolatot az emberekkel, kevesebb papírmunkát A kongresszus célul tűzte ki: közvetlenebb kapcsolatot az em­berekkel, kevesebb papírmunkát. Ä tanácskozáson erről is szó esett. Jaroslav Ondráček a žačléŕi Šverma üzem dolgozója, a szocia­lista munka hőse, a pártcsoportok A korszerű Rep­rovet rendszert a Klíčanyi Állami Gazdaság tehén­istállóiban is si­keresen alkal­mazzák. Számí­tógéppel ellenőr­zik az állatállo­mányt, határoz­zák meg a meg­felelő takarmány­anyagot és an­nak összetéte­lét. A képen Miroslav Kuthan és Marie Štépán- ková az állatállo­mány nyilvántar­tás szerinti ellen­őrzése köz­ben. (Michal Krump- hanzl felvétele - CTK) munkájáról beszélt a bányában. Többek között elmondta: ,,Ami nincs papíron, azt senki sem hiszi el.“ Példaként az üzemi ellenőrző és revíziós bizottságot említette, amelyet „nem érdekel, hogy mi­lyen eredményeket értünk el, ha­nem elsősorban jelentéseket akarnak. Mi nem követelünk párt­csoportjainktól papírmunkát, ha­nem aktív részvételt.“ Bohuslav Janáček, a náchodi járási pártbizottság vezető titkára leszögezte, hogy a formalizmus megnyilvánulásaival nem lesz könnyű megbirkózni. „A pártmun­ka hatékonysága nem az akci­ók számától, s a gyűlések napi­rendi pontjainak számától függ. Ám az emberek szemléletén sem könnyű változtatni“. Jifina Maternová, a kerületi nemzeti bizottság népi ellenőrző bizottságának elnöke arról be­szélt, milyen nehéz megkövetelni minden dolgozótól az igényessé­get. Elmondta, hogy a főosztály- vezetők munkájának értékelését milyen alaposan végezte a kerületi pártbizottság, tehát várható lett volna, hogy ezek a dolgozók ugyanilyen körültekintően járnak el annak a negyven vezetőnek az esetében, akik számos kollektívát irányítanak. Ehelyett azonban: „a döntő többség felületes értékelést dolgozott ki. Elnézőek, mintha azt várnák, hogy valaki más végezze el helyettük beosztottjaik értéke­lését.“ Gazdag és termékeny volt a ke­let-csehországi kerületi pártbizott­ság tanácskozása. Bebizonyította, hogy a kerületi pártszervezet kom­munistái nyíltan, kritikusan beszél­nek a problémákról, és a saját hibáikról, s azon igyekeznek, hogy tökéletesítsék a pártmunkát, le­győzzék a nehézségeket. Mind a tizenegy járási pártbizottság konkrét feladatokat kapott, ame­lyet az elkövetkező időszakban teljesítenie kell. JARMILA HOUFOVÁ A bölcsőtől a sírig Örömünkben és bánatunkban is igényeljük, hogy ember­társaink mellettünk álljanak, osztozzanak érzéseinkben. Már több mint három évtizede annak, hogy kezdett kibontakozni az az új hagyományrendszer, melyet a helyi nemzeti bizottsá­gok által létesített polgári ügyek testületei voltak hivatottak életre kelteni. Céljuk az volt, hogy tudatosítsák az emberek­kel: a társadalomra minden alkalomkor számíthatnak. A kez­det nem volt zökkenőmentes. Akik az úttörök szerepét vállalták el tudnák mondani, milyen váratlan és nem épp kellemes meglepetésekkel is szembe kellett nézniük. Ez viszont már a múlt. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, Szlo- vákia-szerte egyre jobban működnek a testületek. Munkájuk eredményességének fokmérője a fokozódó érdeklődés. Mondhatnánk azt is, hogy az emberek életében a bölcsőtől a sírig valamennyi jelentősebb határkőnél jelen vannak. Az újszülöttek köszöntése a legtöbb helyen már természetessé vált. Persze más kérdés, hogy a névadókat mennyire sikerült a jelenlevők számára emlékezetessé tenni. Néha apró figyel­mességeken múlik a rendezvény sikere. Az esküvői szertartások is egyre nagyobb pompával zajla­nak, s bizony sok helyen szűkre szabták a közelmúltban épített szertartástermeket a mai nagy lakodalmakhoz viszo­nyítva. Az ifjú párt - akik az izgalomtól talán nem is jegyeznek meg minden elhangzott szót - talán nem zavarja, de a komo­lyabban odafigyelőket igen, hogy még elhangzanak sablonos beszédek, olyan mondatok, melyek az ünnepeitekre nem is vonatkoznak. Ezen a téren nem ártana a gondosabb előkészí­tés. Érthető, hogy a városokban a tisztségviselők nem ismerik személyesen a jegyeseket, viszont ez még nem ok arra, hogy rutinszerűen végezzék a szertartásokat. Faluhe­lyen más a helyzet, hisz legalább az egyik házasfél ismerős, helybeli. S ez már lehetőség arra, hogy az egyéniségének megfelelően készítsék elő a beszédet. Persze a testületeknek a névadókon, az esküvőkön kívül számtalan más alkalmuk is van, hogy közös ünneplésre hívják meg a lakosokat. Akár a szikrák vagy a pionírok avatására, vagy a személyi igazolványok átadására. Emlí­tésre méltó figyelmesség a bevonuló sorkötelesek búcsúzta­tása és a két év elteltével ünnepélyes fogadásuk. Statisztikai adatok igazolják, évről évre növekszik a szer­tartások száma, de az is tény, hogy a színvonal nem felel meg mindig az elvárásoknak. Több figyelmet kellene erre fordíta­niuk nemcsak a testületeknek, hanem a Nemzeti Front szervezeteinek, és nem utolsósorban a szakszervezeti mühelybizottságoknak. Szorosabb együttmúködéssel való­ban szebbé tehetjük ünnepeinket. S bár nem szívesen beszélünk a halálról, a végső tisztelet- adást, a polgári temetési szertartásokat is meg kell említe­nünk. Ezek színvonala elmarad az említettek mögött. Pedig természetessé kellene válni, hogy a születés örömteli pilla­natai, életünk emlékezetes napjai után a temetéskor is mellettünk álljanak embertársaink. Ilyenkor is fontos szerep hárul a polgári ügyek testületére a méltó megemlékezésben, a hozzátartozók bánatának enyhítésében. DEÁK TERÉZ Miénk a tizenharmadik hely A hazai szeszfogyasztás óva intő adatai A Szovjetunióban és más álla­mokban az alkoholizmus elleni harc erélyes intézkedéseit követő­en időszerű feltenni a kérdést, hogy nálunk, a világhoz viszonyít­va, milyen a szeszfogyasztás helyzete. Erre a kérdésre néhány statisztikai adat ad választ, fgy például a szeszes italok összfo- gyasztásában (100 százalékos al­koholtartalomra átszámítva) világ- viszonylatban már hosszú évek óta a tizenharmadik helyet foglal­juk el az egy főre jutó 9,5 literes fogyasztással (1984). Az első he­lyet, 18 literes fogyasztással Lu­xemburg foglalja el (erre a szintre hatással van az, hogy a külföldiek nagy mennyiségű tömény szeszes italt vásárolnak a vámmentes öve­zetben). Ezután 12-13 literes fo­gyasztással a legnagyobb borter­melő országok, Franciaország, Portugália és Olaszország követ­kezik. Az első tíz országot még kiegészíti Magyarország, Spa­nyolország és Svájc, továbbá a „sörivó országok“, vagyis Belgi­um és a két német állam. A sörfo­gyasztást illetően 1983-ban má­sodikak voltunk a világon, amikor is nálunk minden lakosra 148 liter jutott. Egy évvel később a sörárak emelésének hatására a világrang­listán az NDK és az NSZK mögött a harmadik helyre kerültünk. A statisztikai adatok tükrében vegyük most tüzetesebben szem­ügyre a hazai szeszesital-fo­gyasztást. Míg 1950-ben tiszta al­koholra átszámítva nálunk minden lakos átlag 4 litert fogyasztott, a legutóbbi, 1984. évi adatok 9,5 literről szólnak. Országos viszony­latban a legnagyobb fogyasztás 1981-ben volt, amikor gyakorlati­lag minden lakosra átlag 10 liter jutott. Érdekesebb azonban szem­ügyre venni az egyes szeszes ital­fajták fogyasztásának adatait, hogy rámutassunk a két köztársa­ság, és végül is az egyes kerüle­tek közti különbségekre. Először is szóljunk arról, hogy nálunk mennyi fogy el a „folyé­kony kenyérből“, vagyis a sörből. Fogyasztása 1983-ban érte el a csúcsszintet, amely csaknem háromszorosa volt a háború előtti­nek. A CSSZK-ban a sör fogyasz­tása egy főre az 1936. évi 65 literről 1983-ban 162 literre növe­kedett. Szlovákiában, ahol koráb­ban nem hódoltak annyira a sör­nek, fogyasztása nagyjából meg­tízszereződött, mégpedig az 1936. évi 12 literről 1983-ban 119 literre. A legnagyobb volt a fogyasztás, több mint 200 liter fejenként, a Nyugat-csehországi kerületben, valamint a Dél- és a Közép-cseh­országi kerületben (192 liter). Per­sze hangsúlyoznunk kell, hogy egy főre számított átlagos fo­gyasztásról van szó, beleértve a csecsemőket, a gyerekeket és az idős embereket is. A valós helyzet jobb feltérképezése érde­kében felmérés készült arról, hogy milyen a felnőtt, vagyis a 15 évnél idősebb emberek szeszesital-fo- gyasztása. Megállapítást nyert, hogy az említett kerületekben min­den felnőtt átlag és évente mint­egy 250 liter sört fogyasztott. S ha számba vesszük azt, hogy nem mindenki iszik sört, nyilvánvalóvá válik, hogy a tényleges sörivók milyen mennyiséget fogyasz­tanak. Kedvező körülmény viszont, hogy 1984 végén, a sörárak eme­lése következtében jelentősen csökkent a sör fogyasztása. Az egész országban két esztendő le­forgása alatt 20 literrel. Ma a CSSZK-ban lakosonként évente átlag 147, Szlovákiában pedig 99 liter sört fogyasztanak. A sörnél lényegesen kevesebb bort fogyasztunk. Évente egy főre számítva nagyjából 15 litert, mi­közben a szlovákiai fogyasztás ennél mintegy két literrel több. No­ha nem vagyunk bortermelő or­szág, a háború előtti szinthez ké­pest nálunk is kb. megduplázódott a borivás. Hol isszák a legtöbb bort? A két fővárosban. Bratisla­vában egy főre az átlagfogyasztás eléri a 27, Prágában pedig a 16 litert. A statisztikai adatokban nem csapódik le az olyan bortermelő területek fogyasztása, amilyen például Dél-Morvaország. Itt a borfogyasztás nyilván jóval na­gyobb a hivatalos adatoknál. A szeszes italok további cso­portjához tartoznak a különféle égetett, tömény szeszek. Ezeket főleg Szlovákiában fogyasztják. Itt az egy lakosra jutó éves átlagos fogyasztás mintegy 12 liter, amely kétszerese a cseh országrészek szintjének. Szlovákiában, eltekint­ve a sör térhódításától, a tömény italoknál emelkedett a legnagyobb mértékben a fogyasztás. A cseh országrészekben 1948-tól ez a fo­gyasztás több mint meghárom­szorozódott, Szlovákiában négy és félszeresére növekedett. S még néhány szót arról, meny­nyit költünk a szeszes italokra. Természetesen milliárdos nagy­ságrendű értékeket. Tavaly példá­ul e tekintetben 1945 óta csúcs­szintet ériünk el, szeszes italokra több mint 30 milliárd koronát fordí­tottunk. A legtöbbet - 13 milliárd koronát - a sörre. Persze erre hatást gyakorolt az áremelés is. A lakosság csak nem egészen 1 milliárd koronával kevesebbet adott ki a tömény szeszes italokra, a hátralevő részt pedig borra. A je­lenlegi adatokat egybevetve a nagyjából 30 évvel ezelőttiekkel - az 1953-as esztendővel - meg­állapíthatjuk a szeszes italra fordí­tott költségek óriási növekedését. Ez a növekedés csaknem hat­szoros. Az említett költségeket ismét egy főre számítva elmondhatjuk, hogy hazánk minden állampolgára évente átlag több mint 1700 koro­nát ad ki szeszes italra, miközben Szlovákiában nagyjából 400 koro­nával többet, mint Csehország­ban. (I. p.) ÚJ SZÚ 4 1986.

Next

/
Thumbnails
Contents