Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-02 / 232. szám, csütörtök

Kiváló politikus és államférfi volt (Folytatás az 1. oldalról) zedékének élenjáró személyiségeként lépett, amelynek tagjai életüket ós minden erejüket a kommunista pártnak, valamint a munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekeiért vívott. harcnak szentelte. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy érvényesült a lenini irányvonal a pártban. A CSKP 1929-től Klement Gottwald vezetésével irányította a proletariátusnak és a dolgozó nép más rétegeinek a tókés elnyomás és kizsákmányolás ellen irányuló akcióit, állt a fasiszta megszállókkal szembeni ellenállás élére, s vezette a munkásosztályt 1945 májusától 1948 februárjáig a burzsoázia elleni harcban, majd pedig a szocializmus építésének útján. Klement Gottwaldra mélyen és ösztönzően hatott a nagy októberi szocialista forradalom. Ladislav Novotny a továbbiakban kiemelte, hogy 1986 a CSKP megalapítása 65. évfordulójának éve. Ezzel kapcsolatban utalt Gustáv Husák elvtársnak az 1921 májusa és Szocialista jelenünk közötti folyamatosságra rámutató megállapítására. A továbbiakban utalt arra, hogy Klement Gottwald legfontosabb elve a nép szolgálata volt. Mindig abból indult ki: az ember felemelkedése kell, hogy minden törekvés célja legyen. A munkásosztály + Frantláek Pltra, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára tegnap a Cseh-Morva Hegyvidék burgonyatermelő vidékére látogatott. JiCI Stepánnak, a Havlííkúv Brod-i járási pártbizottság titkárának társaságában a Burgonyatermesztés! Kutató és Nemesítő Intézetbe is ellátogatott, ahol megismerkedett a burgonya minőségének javítására irányuló munkákkal. • Ottó Ömölik, a CSKP KB osztályvezetője tegnap Prágában fogadta Pedro Margói les Villeneuvát, a Prensa Latina latin-amerikai hírügynökség vezérigazgatóját. A két hírügynökség képviselői tájékoztatták Ottó ömolíkot együttműködésük intenzivebbé tételének közös céljairól. • Mate| Lúóan szövetségi miniszterelnök-helyettes tegnap Prágában fogadta Abdaf Kadir Asnát, az Afgán Demokratikus Köztársaság kulturális állami bizottságának elnökét, aki látogatáson tartózkodik hazánkban Értékelték a két ország kulturális és oktatásügyi kapcsolatainak eddigi fejlődését, és megtárgyalták e kapcsolatok további fejlődésének és elmélyítésének lehetőségeit. legjobb tulajdonságait testesítette meg. Klement Gottwald forradalmár, politikus és kiváló államférfi volt, s egyúttal meggyőződéses internacionalista is. Erös szálak fűzték őt a Szovjetunióhoz és dicső lenini kommunista pártjához. Az élet teljes mértékben alátámasztotta Gottwald a csehszlovák -szovjet szövetség szilárdítására irányuló törekvéseinek helyességét, amelyek nemzeteink legalapvetőbb érdekeit és szükségleteit fejezték és fejezik ki. Végezetül leszögezte, hogy éppen Klement Gottwaldtól tanulhatjuk meg, hogyan lehet az objektív valóság konkrét elemzésével alátámsztott történelmi megismerés alapján a marxizmus-leninizmust felhasználva merészen, alkotóan, kezdeményezóen, áldozatkészen és következetesen megvalósítani a párt irányvonalát. A beszámolók elhangzása után a felszólalók rámutattak Gottwald elvtárs személyiségének jelentőségére s a csehek és szlovákok antifasiszta, valamint nemzeti felszabadító harcában való részvételére. Klement Gottwaldnak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban kifejtett tevékenységéről F. Flrszov, az SZKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézetének munkatársa beszélt. A konferencia végén Zdenök Snftil, a CSKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézetének igazgatója szólalt fel. Kiemelte, hogy pártunk a megalapítása óta eltelt hatvanöt évben hatalmas mennyiségű tapasztalatra tett szert, amelyeket tovább gazdagítanak az SZKP és a nemzetközi kommunista mozgalom ismeretei. Olyan utat tett meg, amelyen haladva balsikerek és vereségek is előfordultak, de a kommunisták mindig a nép létérdekeiért küzdöttek. Klement Gottwald élete és munkássága elválaszthatatlan ettől a történelmi úttól. A béke-világkongresszus előtt (Tudósítónktól) - A nemzetközi békeév eseményeinek kicsúcsosodását jelenti a béke-világkongresszus, melyre október 15-19-e között kerül sor Koppenhágában. Amint a Szlovák Béketanács képviselői tegnap Bratislavában tájékoztatták az újságírókat, a koppenhágai békefórum jelentós mértékben hozzájárul a világ békeerőinek mozgósításához. Elősegíti a bókéért és a leszerelésért harcoló különböző mozgalmak erőinek egyesítését, -•rfA társadalomtudományoknak a gyakorlat felé kell fordulniuk Meghalt Antonín Klecka akadémikus (CSTK) - Antonín KMki akadémikus, a Köztársasági Érdemrend és más állami kitüntetések tulajdonosa, a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia tiszteletbeli tagja, a moszkvai Lenin Szövetségi Agrártudományi Akadémia külföldi tagja és az NDK Agrártudományi Akadémiájának levelező tagja szeptember 30-án, kedden 86 éves korában elhunyt. 1899. november 23-án született. Egész életét az agrártudománynak szentelte. 1953-tól 1962-ig az akkori Csehszlovák Agrártudományi Akadémia elnöke volt. Lerakta a korszerű takarmányozás alapjait, hozzájárult a szocialista agrártudomány fejlesztéséhez és mezőgazdaságunk szocialista nagyüzemi átalakításához. Főiskolai tanárként számos mezőgazdasági szakembert és tudományos munkatársat nevelt. Síkraszállt a tudomány és a gyakorlat szoros kapcsolatáért, széles körűen támogatta a kísérleteket. 23 könyvet és több mint 600 szak- és tudománynépszerűsítő cikket írt. Búcsúztatása október 8-án 13. órai kezdettel a Prága-straSnicei krematóriumban lesz Megelégedettséget váltott ki a reykjavíki találkozó bejelentése (Folytatás az 1. oldalról) széd elősegíti a két ország jobb kölcsönös megértését, hozzájárul a lázas nukleáris fegyverkezés korlátozásához és a hagyományos fegyverek állományának csökkentéséhez A nyugatnémet kormány nagy megelégedéssel fogadta Gorbacsov és Reagan közelgő találkozójának hírét, jelentette be Bonnban Frledhelm 0*t, a kormány szóvivője. Brüsszelben az északatlanti szövetség szóvivője is megelégedéssel nyilatkozott a bejelentésről és arról, hogy sikerült elhárítani a csúcstalálkozó megrendezését gátló akadályokat. A szovjet-amerikai párbeszéd kedvező befolyást gyakorol a nemzetközi helyzetre - jelentette ki az ENSZ-közgyűlés ülésszakán Várkonyl Péter magyar külügyminiszter A két állam közötti feszültséget ós bizalmatlanságot csak konstruktív tárgyalások útján lehet felszámolni - mondotta. A Szovjetunió józanul tekint a reykjavíki Gorbacsov-Reagan találkozóra, • nem vér tőle többet, mint amennyit az eredményezhet, ugyanakkor nem becsüli le jelentőségét, mutatott rá Borisz Pjadlsev, a szovjet külügyminisztérium tájékoztatási hivatala vezetőjének elsó helyettese Moszkvában tartott sajtóértekezletén. Moszkvában a találkozó jelentőségét abban látják, hogy hozzájárul a helyzet áttekintéséhez és a nukleáris leszerelés egyes kérdéseiben az előrelépést segítő világos Intézkedések elhatározásához Szovjet részről leginkább a közepes hatótávolságú rakéták területén látnak perspektívákat. A sajtóértekezleten az Is elhangzott, hogy Reykjavlkban egyúttal előkészítik Mihail Gorbacsov egyesült államokbeli látogatásét, s megállapodnak az Időpontról. A sajtóértekezleten szóba került a kiutasított huszonöt szovjet ENSZ diplomata ügye, akiknek tegnap keilett volna elhagyniuk az USA-t. Ebben a kénlésben a felek végérvényesen csak a csúcstalálkozó után döntenek. (Folytatás az 1. oldalról) Még mielőtt elérjük társadalmunk minőségileg új állapotát, nagy intellektuális sikereket kell elérnünk és jelentősen előre kell lépnünk az elmélet, az új jelenségek és életfolyamatok alkotó megvilágítása területén. Az elmélet nemcsak a távlati szociális és politikai irányvonal számára elengedhetetlen. Szükség van rá szó szerint minden lépésünkhöz. Egyetlen mégoly jelentós gyakorlati kérdést sem lehetne megoldani, ha az nem lenne elméletileg megvilágítva és megindokolva. Maga az elméleti tevékenység a szocialista és a kommunista épités egyik legfontosabb mozgatóerejévé és az átépítés legfontosabb eszközévé válik. Az elméletnek teljesebben és mélyrehatóbban kell feltárnia mindenekelőtt a szocializmus jelenlegi stádiumának sajátosságait és azokat az egyes szakaszokat, amelyeken keresztül a szocializmus a 2000-ig terjedő időszakban és később is eléri minőségileg új állapotát. Az elméletnek tudományosan objektív képet kell adnia egész jelenlegi világunkról. Mindezek bonyolult kérdések. Vegyünk közülük csupán egyet. A mi eszményképünk az ember sokoldalú fejlődése, ami az emberek egyre növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek mind teljesebb kielégítését feltételezi. Ugyanakkor fontos, hogy az anyagi haladást szellemi és erkölcsi gazdagodás kísérje. A kibontakozó átépítés a társadalomtudományok egész rendszerével szemben felelősségteljes szociális követelményeket támaszt. A termelőerők és a termelési viszonyok dialektikájára, a szocialista tulajdonra, a szövetkezetekre, a népi önigazgatásra ós a demokráciára, a társadalmi tudat fejlődésére, a negatív jelenségek leküzdésének okaira és módjaira ós sok minden másra vonatkozó elképzeléseink azt követelik meg, hogy a mai életanyaggal gazdagodjanak. A párt abban bízik, hogy a gazdaságtudomány fokozza hozzájárulását a termelőerők fejlesztéséért, a haladó technológiák bevezetéséért, a termelési viszonyok minőségi tökéletesítéséért, valamint a gazdálkodás és az irányítás formáinak megváltoztatásáért vívott harcunkhoz. Enélkül lehetetlen a gyorsítás ós a legfőbb tényező - az emberi tényező - érvényesítése. Az elméleti front aktivizálását tehát az SZKP KB rendkívül fontos feladatnak tartja. Ez stratégiánk elválaszthatatlan része, sürgető és objektív szociális szükséglet. Ezen az úton sok mindenről le kell mondani, és sok mindent elölről kell kezdeni. Mire gondolok? A XXVII. kongresszus programdokumentumai ós az SZKP KB nemrég hozott határozatai a Kommunyiszt című folyóiratról említést tesznek a társadalomtudományok átépítésének szükségességéről. Meghatároztuk ennek a munkának az irányait, konkrét módjait ós módszereit. Önök ezekről a kérdésekről fognak itt tárgyalni. Szeretném elmondani véleményemet erről a problémáról. Úgy vélem, hogy nemcsak az egész tudományon belül, hanem szélesebb méretekben is mindenekelőtt a társadalomtudományok megváltozott szerepéről és jelentőségéről kell beszélni. Azok a mélyreható, minőségi és mondhatni, forradalmi változások, amelyek a társadalomban mennek végbe, nemcsak maguknak a társadalomtudományoknak az átépítését követelik meg, hanem több lényeges változást is más tudományágak és az egész társadalom hozzá való viszonyában. Világos, hogy életünk átépítése, megújítása során az eszmék, pszichológiai koncepciók, gondolkodási és viselkedési módok éles, nem mindig nyílt, de kompromiszszumot nem tűrő harca játszódik le. A régi nem adja meg magát harc nélkül, de megtalálja annak új formáit, hogyan alkalmazkodhatnak az élet dinamikájához különböző skolasztikus megnyilvánulásokban. A „gyorsítás" és az „átépítés" fogalmát is gyakran a túlhaladott dogmák és sztereotípiák kereteibe akarják beszorítani és meg akarják fosztani őket újszerűségüktől és forradalmi lényegüktől. A mai folyamatokat azonban nem lehet régi keretekbe zsugorítani. Olyan új határozatokat kell kidolgoznunk, amelyek az élet jelenlegi dialektikáját tükrözik, és ezt csak alkotó légkörben tehetjük meg. Ezért különös hangsúllyal beszélünk arról, hogy az új eszmék kimondásakor bátorságra és kezdeményezőkészségre van szükség. A párt ezért hangsúlyozza ma olyannyira az „igazság pillanatát", az igazság érvényesítését az életben és a tudományban, amely feladata épp ennek az igazságnak a tanulmányozása, s problémái megoldásának józan és hatékony keresése. A társadalomtudományok dolgozóinak ma az a feladata, hogy leküzdjék az élet követelményeitől való eddigi elszakadást. Sürgetően szükség van arra, hogy a társadalomtudományok egész frontja a gyakorlat felé forduljon. Ezt a kérdést így fogalmazta meg pártunk kongresszusa. Meggyőződésem, hogy épp ebben az irányban fog haladni az önök értekezlete is. Még egy dolog: a gyakorlat a megismerés alapja és az igazság kritériuma. Ezt már régen megértettük, ós önök erre tanítják a diákokat. De vajon mindig tudatában vagyunk-e annak, hogy az elmélet és a gyakorlat összefonódása dialektikus kapcsolat? Az elméleti feladatokat nem lehet elszakítani a gyakorlati feladatoktól, ugyanakkor az elmélet nem szorítkozhat a tények egyszerű feljegyzésére. Az elméletnek előnyre kell szert tennie a gyakorlattal szemben, szélesebben és mélyrehatóbban kell látnia „azt, ami gyakran el van rejtve". A tudomány ós az elmélet ott ós akkor pótolhatatlan, ahol ós amikor csődöt mondanak az eljárás megszokott módjai, amikor már az eddigi tapasztalatok és a gyakorlati rutin nem szolgálhat szükséges tanáccsal, amikor alapvetően új megoldásokra van szükség. A tudományra azért is szükségünk van, hogy az ifjúságban kialakítsuk, kifejlesszük az önálló és alkotó gondolkodás képességét. Kimondom egyenesen és nyíltan: a társadalomtudományok tanításának eddigi felfogása, formái ós módszerei jelentós mértékben hozzájárulnak ahhoz, amit dogmatizmusnak és skolasztikának nevezünk. Mint ismeretes, Lenin a biflázással és a bemagolással szembeállította a gondolkodást. És épp ez az, ami a társadalomtudományok tanításából gyakran hiányzik. Ellentmondásos helyzet alakult ki. A jelenlegi tudományos megismerés legérdekesebb tárgya - az ember és a társadalom, fejlődésük törvényei, ellentmondásaik, az osztályharc, az új világ építése stb. - az előadások során és gyakran a tankönyvekben is szomorúvá, hivatalossá, formálissá változik. Ma, amikor a párt újszerű gondolkodásra és újszerű munkára szólít fel, elengedhetetlen az oktatási ós nevelési folyamat átépítése. Mindenekelőtt az alkotó hozzáállásról, a dogmatikus módszerekkel való leszámolásról ós a társadalomtudományok oktatásának módszertanáról van szó. Át kell dolgozni a programokat, új előadásokat és új tankönyveket kell kidolgozni. Tehát ismét a dialektikához kell fordulni, az egyes tárgyak, vagy jelenségek lényege feltárásának módszeréhez, a gondolkodás és a megismerés ellentétek által történő fejlesztéséhez. Ennek az alapelvnek kell meghatároznia a főiskolai programokat és a társadalomtudományok oktatásának módszertanát, amelyben az élei szellemét kell érvényesíteni. A szemináriumokon nagyobb mórtékben kell fejleszteni az önálló gondolkodás képességét, a tudományos vitakészség művészetét, mivel ebben születik az igazság. A párbeszéd és nem a monológ az elengedhetetlen eleme az oktatási és nevelési folyamatnak. Arra van szükség, hogy az ifjúság marxista-leninista meggyőződése gondolkodás, keresés és örömteli felfedezések eredménye legyen. A meggyőződés csakis ekkor válik első meggyőződéssé, olyanná, amelyhez bonyolult úton önmaga jutott el, tehát valóban szilárd és segít élni és dolgozni. A jelenlegi, ellentmondásokkal teli, bonyolult világban, valamint annak kölcsönös összefüggéseiben orientálódni - ez nem a természet adta kincs. Ennek művészetére tanítani kell a jövő szakembereit, hiszen a világnézet nem csupán a világról szóló általános információk összessége. A világnézet egyben az osztályérdekek és eszmények, a jogi és erkölcsi normák, a szociális prioritások és humanista értékek megismerése, mindannak a megismerése, ami az ember viselkedésmódja, a társadalomhoz és önmagához való felelősségteljes viszonyulása szempontjából döntő. A társadalomtudományoknak semmiképp sem szabad szem elől téveszteni a legfőbb feladatot, amely nem más, mint a szovjet ember személyisége szellemi pilléreinek formálása. A tudományos-műszaki haladással rendkívüli mértékben bővült az emberiség technikai potenciálja. Ennek a potenciálnak egy része a mérnökök, konstruktőrök, tudósok kezébe kerül. Hogyan fognak vele bánni és vajon helyesen választanak-e, ha azt a körülmények megkövetelik? Ez kardinális kórdós, s egyértelműen függ a szakemberek világnézeti beállítottságától, tehát igen nagymértékben az önök munkájától. A gyors tudományos-műszaki haladás mellett az intellektuális, tudományos potenciál rendkívül fontos ós lényegét tekintve a társadalom kimeríthetetlen forrása. A gyorsítás történelmi feladatainak megoldása pedig sok tekintetben ennek a potenciálnak a helyes, gazdaságos és hatékony kihasználásától függ. E potenciál mozgósítása során nagy szerepet kell játszania a főiskolák tudományos potenciáljának. A főiskolai rendszeren belül működik azoknak a tudósoknak körülbelül a fele, akik tudományos rangot viselnek. Elmondható-e azonban, hogy hozzájárulnak a tudományos-műszaki és társadalmi haladáshoz úgy, ahogy azt a kor megköveteli? Nyíltan kimondva, nem! A főiskolák tudományos potenciáljának a társadalommal szemben még nagy tartozásai vannak. Szeretnék emlékeztetni rá, hogy a társadalmi-gazdasági fejlesztés komplex, hosszú távú programjait nem lehet megvalósítani a társadalom-, a természetés a műszaki tudományok képviselői közötti együttműködés megszilárdítása nélkül. A túl nagy és rendkívül szűk szakosodás és a más területeken szerzett ismeretek figyelmen kívül hagyása jelenleg magának a tudománynak, ezen belül a társadalomtudományok fejlődésének is a gátjává válik. Akárcsak a gazdaságban, a tudományban és az oktatásban is határozottan fel kell számolni a reszortérdekeket, a korlátokat, s itt nemcsak a főiskolákon, a tudományos akadémiák ós ágazatok keretében dolgozó tudósok közötti korlátokra gondolunk, hanem közvetlenül a főiskolai rendszeren belüli korlátokra, amely rendszer több tucatnyi „osztályra" forgácsolódik szét. Mindezeket a kérdéseket bátrabban kell felvetni és megoldani, így a társadalomtudományok átépítése is gyorsabb lesz, s a társadalomtudományok közelebb kerülnek az élet, a gyakorlat követelményeihez. Ekkor a társadalomtudományok tanítása is gyümölcsözőbb ós hatékonyabb lesz - mondotta beszédében Mihail Gorbacsov. ÚJ SZÚ 2 1986. X. 2.