Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-13 / 241. szám, hétfő
A könyves szakmában mondogatják, hogy egy ország művészeti könyveit, képzőművészeti kiadványait látva megállapítható papír- és nyomdaiparának, de kultúrájának a fejlettségi színvonala is. Ez csak természetes, hiszen ma már éppen ezek a kiadványok igénylik a könyvtervezés, a könyvművészet, a tipográfia és a papírgyártás legkorszerűbb technológiáját, valamint a legigényesebb olvasókat. Nem véletlenül tartják számon a világban az NDK könyvművévészeti kiadóinak. Termékei közül az UNESCO a világ legszebb művészeti kiadványainak katalógusába eddig mintegy százat vett fel. 400 nagyméretű és 800 kisméretű reprodukción a világ festészetének legszebb alkotásait kínálják a kispénzű vásárlóknak. A kiállításon elsősorban egy monumentális vállalkozásuk hívja fel magára a figyelmet. Idén jelenik meg a harminc kötetesre tervezett Das allgemeine Künstlexikon (Általános művészeti lexikon) második kötete. A tervek szerint ez a kézikönyv valószínűleg a világ 800 ezer művészét mutatja be. Bár születését tekintve a drezdai Verlag der Kunst a legfiatalabb, a kiadványainak széles skálája miatt nagy népszerűségnek örvend. Annak idején ez a kiadó adta ki a világsikert aratott Hieronymus Bosch életművét bemutató albumot, amelynek Wilhelm Fraenger volt a szerzője és össze- llítója. Említést érdemlő vállalkozásaik közül kiemelkedik az a két zsebkönyv-sorozat, amelyben isA lenini nemzetiségi politika _______eredményei_______ Mag yar irodalmi élet a Szovjetunió Kárpátontúli Területén Szellemi értékben számolva szetét. Nemcsak a nagy és régi kiadók képviselik ezt, hanem a viszonylag új vállalatok is. Nemzetközi könyvkiállításokon és vásárokon kívül ritkán adódik arra alkalom, hogy a nagyközönség a könyvkiadásnak ezzel az igényes ágával szinte teljes keresztmetszetében megismerkedjen. Az NDK bratislavai Kulturális és Tájékoztató Központjában nemrég három kiadóvállalat legszebb könyveit bemutató kiállítás nyílt. Nem is ez a felfigyeltető ebben, hanem az ott látható, fellapozható képzőművészeti és művészeti kötelek sokszínű, szerteágazó tematikája. Nem véletlenül különböztetem meg minduntalan a „képzőművészeti“ és a ,,művészeti" könyveket, hiszen az egyik kiállító, a Henschelverlag igencsak széles terepen tevékenykedik. A képzőművészettől, a színházon, a filmen, az építészeten át az úgynevezett kisművészetekig (fotó, pantomim, balett, opera, cirkuszművészet) minden témát felvállal. Elsősorban két kiadványára hívnám fel a figyelmet. Az egyik a 450 szerző 1500 drámáját bemutató Schauspielführer (Színházi kalauz), a másik a sok országban nélkülözött kiadványféleség a Sammlung Kunst der DDR (Az NDK képzőművészeti gyűjteményei), amelyben az ország galériáiban megtalálható valamennyi festményt és plasztikát felsorolják. A lipcsei' Seemann-Verlag a nemzetközi könyvkiállításáról és nyomdaiparáról híres városban tevékenykedik. A céget 1858-ban alapították, s egyike a német nyelvterület legrégibb képzőműÚJ KÖNYV Ének az éjben SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK 1939-1945 SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK 1939-1945 Ének az éjben MADÁCH Az antológia szerkesztője és a korszak elismert szakértője, Turczel Lajos írja ennek a valóban hiánypótló vállalkozásnak a jelentőségéről: egy fontos kérdést teszünk fel: helytálló-e az eddig kialakult nézet, mely szerint a csehszlovákiai magyar irodalom folytonossága a Szlovák Állam idején megszakadt? Nos, antológiánk éppen azt igyekszik bizonyítani, hogy az 1918-19-től bontakozó kisebbségi irodalmunk folytonossága ebben a nehéz korszakban sem szakadt meg, csak társadalmi bázisai és mennyiségi összetevői szűkültek meg erősen." meretterjesztő stílusban a kispénzű olvasókhoz is eljuttatják a képzőművészet megértéséhez nélkülözhetetlen ismereteket. Felfigyeltető, hogy ennek a kiadónak a könyvei között sok olyat találunk, amelyben érdemtelenül háttérbe szorult vagy elfeledett művészeket mutatnak be a világ képzőművészeti kultúrájából. A bevezetőben a fejlett papír- és nyomdaiparról szóltam, amely nélkül aligha lehet ma már igazán értékes és szép művészeti kiadványokat készíteni. Az NDK-ban négy nagy nyomda foglalkozik ezzel a műszakilag igényes feladattal. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kiadók nincsenek kiszolgáltatva monopolhelyzetben lévő nagyvállalatnak. A két lipcsei és az egy- egy zwickaui illetve erfurti tipográfiai műhelyekben, a bizonyos mértékű papírkorlátozás ellenére is, mindig minőségileg kiváló könyvek készülnek. Szépen ható közhelyként a ,,guttenbergi hagyományokat" is emlegethetném, csakhogy ennél jóval több szükségeltetik a szép könyvhöz. Mindenekelőtt olvasói érdeklődés, mert enélkül aligha lehet ilyen széles műszaki és szellemi bázisokon folyó művészeti könyvkiadást finanszírozni. Úgy látszik az NDK-beli kiadóknak kifizetődő - legalábbis szellemi értékben számolva - több nálunk ritkán tapasztalt vállalkozás is. DUSZA ISTVÁN A Szovjetunió Kárpátontúli Területének közel 1,2 millió lakosából mintegy 170 ezer magyar anyanyelvű, akik a Tiszaháton- Ungvár, Munkács, Beregszász- és Nagyszőllős környékén élnek. E gazdag történelmi hagyományokkal rendelkező vidék távol volt az irodalmi központoktól. így csak néhány név jelezhette az ilyen irányú kibontakozást: Cza- bán Samu, llku Pál, Tamás Mihály, Sáfáry László, Sas Andor, majd a háborús években Györy Dezső és Illés Béla. A mostoha természeti viszonyok ellenére gyorsan gyarapodó lakosság nyomoráról rajzolt megrendítő képet Balogh Edgár, Fábry Zoltán és Ivan Olbracht. Ezrek vándoroltak ki, és a háború innen is szedte áldozatait. 1945-tel új élet kezdődött az itt lakók számára. Az első feladat az újjáépítés volt. A kulturális és ezen belül az irodalmi élet is csak ezután állhatott talpra. Mivel többnemzetiségű területről van szó- ukrán, magyar, orosz, román -, ezért számukra a lenini nemzetiségi politika szellemében meg kellett teremteni a kibontakozás feltételeit. Az anyanyelvi iskolák megnyitása mellett először az újságok biztosították a tájékoztatás és a művelődés forrását, mint például a beregszászi Vörös Zászló, az ungvári Kárpáti Igaz Szó. A Kárpáti Kiadó Ungváron már 1951- ben kiadja Balla László (Bakó László néven) verseskötetét, Zengj hangosabban! címmel. Innen számítható a népességére nézve legkisebb magyar nemzetiségi irodalom megindulása, melynek kezdetben sem hagyományai sem kiemelkedő alkotói nem voltak. Ám 1945-ben Új Hang címen már megjelent az első antológia is. Az eddigi negyven év terméséből válogató, tavaly kiadott Sugaras utakon című gyűjteményes kötet már harmincöt szerzőt sorakoztat fel, de a kritika és egyéb szakirodalom nem is szerepel benne. Igaz viszont, hogy helyet kapott Győry Dezső, aki 1940—49 között Beregszászon élt, a sarlós Sándor László, valamint Osvát Erzsébet, Szenes László, Györke Zoltán, akik valamennyien Magyarországra költöztek, illetve Kovács Vilmos és Csengeri Dezső az utóbbi években elhunytak közül. És ott van Skrobinec Jurij ukrán költő, aki magyar nyelven is ír. Természetes, hogy e válogatásban nem feledkeztek meg róluk. Hiányzik viszont például Balla Teréz, Kádas Katalin, Barta Zoltán, Prófusz József és a kritikai és fordítói munkával foglalkozó Dalmay Árpád. Gortvay Erzsébet és Vaszócsik Vera irodalomtörténészek neve is csak az értékelő utószóban bukkan fel, pedig ők is szerves részét képezik ennek az irodalomnak, de felsorolhatnánk még itt Debreceni Mihály (kritikus, e kötet szerkesztője), Petro Lizanec (a kötet életrajzi adatainak és bibliográfiájának összeállítója, az ungvári magyar tanszék vezetője), Kótyuk István, Horváth Katalin, Kovács Elemér nevét a be nem mutatottak közül. A harmincöt szerző kétszázharminc művét, verset, novellát, elbeszélést elemezve így is nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez az irodalom felnőtt ahhoz, hogy fennmaradását kiérdemelje. A legjelentősebb alkotók közül a már említett pálóci (Pavlovce nad Uhom) születésű Balla Lászlót kell kiemelnünk, aki szobrászként kezdte, majd újságíróként a Kárpáti Kiadó és a Ragyanszka Skola (tankönyvkiadó) magyar osztályának, valamint a Kárpáti Igaz Szó újjászervezésének vezető egyénisége. Több mint húsz kötet (versek, novellák, regények, riportok, tankönyvek) "fűződik nevéhez, több müvet ukrán ey orosz nyelvre is lefordították. Kezdeményezője volt 1971-ben a Kárpáti Igaz Szó égisze alatt megindult József Attila Irodalmi Stúdiónak, amely jelenleg a fiatal alkotók fóruma, és eddig 15 önálló kötetet jelentetett meg a lap hasábjain, könyvtükör formában tördelve, otthon kivágva és összefűzve könyvként eltehető módon. Ha feltételezzük, hogy ezt minden olvasó megteszi, akkor ez 38 ezer példányt jelent (!). Nemcsak irodalomszervező munkássága érdemel dicséretet, hanem művei is meghatározóak. Az 1977-ben megjelent Visszapillantó tükör című gyűjteményes kötete után a két éve kiadott Totális fényben című novellákat tartalmazó könyEgy régész regénye Zolnay László könyvéről Zolnay László nevét 1974 tavaszán tanulta meg a régmúlt korok emlékei iránt fogékony humán műveltségű nagyközönség. Ekkor kerültek ugyanis a felszínre a budai vár ásatása során azok az - azóta méltán híressé vált - gótikus szobortöredékek, amelyek egy csapásra megváltoztatták a középkori magyar művészetről kialakított addigi ismereteket. Amíg a szakemberek azt megelőzően ugyanis legfeljebb, különféle analógiákra támaszkodva, feltételezték egy európai színvonalú szobrászat meglétét a Kárpátmedencén belül, ezek a töredékességükben is impozáns leletek kézzelfogható bizonyítékát szolgáltatták ennek. De ki volt az az ember, akinek köszönhetően a budai gótikus szobrok napvilágra kerültek, akinek lenyűgöző, hatalmas mű- vetlségról árulkodó művei (Kincses Magyarország, Elátkozott Buda - Buda aranykora, A magyar muzsika évszázadai stb.) középkori művelődéstörténetünkről olyannyira kitágították ismereteinket? Ki volt az az ember, akinek közismertté válása után egy bő évtizeddel már váratlan, hetven évesen bekövetkezett halálán döbbenhettek meg lelkes olvasói? A Magvető Könyvkiadó Tények és Tanúk sorozatában megjelent Hírünk és hamvunk című kötet (Budapest, 1986), amely Zolnay László önéletrajzi írásait tartalmazza, a várhatónál is nagyobb alapossággal, árnyaltsággal válaszol a fenti kérdésekre. Olyannyira gazdag, meglepő fordulatokban bővelkedő életutat, az életút kísérőjelenségeinek jó megfigyelőké- pességről tanúskodó hű rajzát tárja elénk ez a könyv, hogy már-már kételkedem ismertetésem címe - amely Ceram A régészet regénye című könyvére utal - létjogosultságában. Talán az „egy ember regénye“ találóbb megnevezés lenne, vagy még inkább a „huszadik századi Kelet-Európa korrajza“, hiszen amellett, hogy a szerző saját és tágabb környezete hányatott sorsát mondja el, egyúttal tájaink közelmúltjának, ha kissé szubjektiven is, de hiteles történelmét festi meg. Közben egy sokoldalú „reneszánsz ember“ életútja bontakozik ki előttünk, aki volt lapkiadó és nyomdaigazgató, jelentetett meg verseskötetet, filozófiai eszmefuttatást, írt bábjátékot, drámát, művészettörténeti értekezést, volt „órabéres napszámos“, majd múzeumigazgató és tudományos főmunkatárs... Mindezek ellenére mégis találó ez a - látszólag - szűkítő cím (Zolnayt mindennek lehet mondani, csak könyvtárszobájába, leletei és cédulái közé elzárkózó szaktudósnak nem), hiszen, ahogy a gótikus szobrok megtalálásával kapcsolatban ő maga mondta: „ezeket csak megtalálni lehetett - keresni nem". De azt is nyomban hozzáteszi, hogy „a Szerencse szeszélyes istenasszonya csak annak az ágya szélére ül, aki sze- relmetes szívű, és áhítattal keresi ót". És valóban, az életút vargabetűit a visszaemlékezővel ismét végigjárva tapasztalhatjuk, hogy valahol állandóan ott kísért, a háttérben meglapulva, majd kacérkodva elő-elővillanva ennek a nagy fölfedezésnek az „előszele“. „Kereste“ hát ő nagy áhítattal, impozáns életművet alkotó becsületes, fáradhatatlan munkával, még ha nem is ezeket a szobrokat (mert hiszen azt senki nem tudhatta, hogy egyáltalán léteztek), de valamit, ami annak az embernek évtizedeket felemésztő „aprómunkáira) koronát tehet, aki már gimnazista korában, a tanítást is „elbliccelve“ a levéltárban forrástanulmányokat folytatott, és eredményeit szaklapokban közzé is tette. Minden könyv megtalálja a maga olvasóját - mondják. Kiterjeszthető ez a régészeti felfedezésekre is: a budai szobortorzók arra érdemesebb megtalálójukra nem is találhattak volna! Hát, ezekért érzem én jogosultnak a fenti címadást. Talán e rövid, lényegében csak a maga címét magyarázó ismertetésből is kivilágiig, hogy a kötet nem a tudományos eredmények megszületése körülményeinek száraz bemutatása. A műhelytitkoknak szenzációhajhász kiteregetését sem tartalmazza, hanem sziporkázó humorral, sokszor kegyetlen önkritikával, exhibicionizmusba hajló őszinteséggel színezett freskóját annak a kornak, amelyben egy emberből végül iS' az egyik leghíresebb magyar régész lett. A kötet éppen ezért az olvasók legszélesebb rétegeinek az érdeklődésére tarthat számot. LISZKA JÓZSEF ve az életmű további gazdagodásáról tanúskdik. A másik nagy egyéniség a már tíz éve halott Kovács Vilmos volt, akinek a Vallani kell című verskötete, majd a Holnap is élünk című regénye a hatvanas években új szellemet hozott ebbe az irodalomba. Négy verskötete közül az egyik oroszul is megjelent. Az első nemzedék sorából Sütő Kálmán az, aki már a harmincas évek óta publikál. Lelkeket jöttem venni című Beregszászban 1936- ban megjelent kötetét elkobozták. Stílusa és életsorsa a mi Csontos Vilmosunkéhoz hasonlatos. Legutóbbi kötete - S az életem most széjjelosztom - válogatást kínál eddigi alkotásaiból. Nem lebecsülendő az sem, hogy mint megbecsült öregje a kárpátalji irodalomnak ma is odafigyel a fiatalok indulására, felajánlásokkal támogatja az irodalmi pályázatokat. Az elsők közt indulók csoportjába tartozott Szalai Borbála, aki eddig négy gyermekvers kötettel jegyeztette be magát. A fiatalok, főleg az ötvenes évek szülöttei az irodalmi stúdió keretében termékeny alkotómunkáról adnak számot. Az Igaz Szó irodalmi oldalai, az önálló alkotásokat havonta megjelentető Lendület és a kritikáknak, fordításoknak helyet adó Neon rovatok, valamint gyűjteményes kiadványaik (1972 - A várakozás legszebb reggelén, 1977 - Szivárványszínben, 1982 - Lendület almanach), rendszeres összejöveteleik életképes nemzedéki csoportosulást feltételeznek. A költők közül Balla D. Károly, Balogh Balázs, Dupka György, Vári Fábián László, Fe- renczi Tihamér, Fodor Géza, Füzesi Magda, Köszeghy Elemér és Tárczy Andor munkásságát kell kiemelnünk. Bár itt sem oly nagy a prózaírók tábora, illetve sokan a vers mellett a prózát is művelik, de Györke László, Keresztyén Balázs, Nagy Zoltán Mihály már jó- néhány elbeszéléssel illetve novellával hívta fel magára a figyelmet. Többségük pedagógus vagy szerkesztőségben dolgozik. Nagyobb részt az ungvári egyetem filológiai karán 1963-ban létesült magyar tanszék neveltjei. Sokan fordítanak ukránból, oroszból, de az ő írásaik is megjelennek ezeken a nyelveken, mint két éve Balla D. Károly versei Ivan Petrov- cij, beregszászi ukrán költő tolmácsolásában, aki többek között már Tőzsér Árpádtól is fordított egy csehszlovákiai költészetet bemutató antológia számára. A Kárpáti Kiadó évente két- három kötetet jelentet meg magyarul. A tankönyvkiadó közel száz iskolát lát el magyar könyvekkel, ami évente 28-30 könyvet jelent. Egyetemi tankönyvet Kijevben is kiadnak magyarul, mint 1986-ban a Petro Lizanec szerkesztésében osszál lított Bevezetés a nyelvtudományba címűt (300 oldalon 960 példányban). A Kárpáti Kiadó gondozásában megjelenő kötetek példányszáma általában ezer, de a bő publikálási lehetőséget nyújtó és gazdag irodalmi anyagot felsorakoztató Kalendárium évente 14 ezer példányban jut el az olvasóhoz. Jellemző viszont az, hogy az üzleteknek szinte valamennyi faluban van könyvrészlegük, ahol a magyarországi könyvek bő választéka mellett a helyi kiadványok a megjelenés után szinte csak hetekig kaphatók. Van tehát olvasóközönség, és van igény az otthoni szerzők műveire. Kulturális életükhöz szorosan hozzátartozik még az is, hogy az ungvári rádiónak és televíziónak hosszú évek óta van rendszeres magyar adása. Mindez a lenini nemzetiségi politika gyakorlati érvényre juttatásának jó példája, melynek alapvető tézise a nemzetiségek kulturális életének kibontakoztatása. Mindez abban a Szovjetunióban, ahol a magyar nemzetiség az összlakossághoz képest még egy ezreléket sem tesz ki. MIHÁLYÉ MOLNÁR LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1986. X. 13.
