Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-11 / 240. szám, szombat
Ego hét a nagyvilágban Október 4-től 10-ig Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Afganisztánban befejeződtek a helyhatósági választások Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter mexikói tárgyalásait befejezve, útban hazafelé Havannában Fidel Castróval tárgyalt • Pekingbe érkezett Igor Rogacsov szovjet külügyminiszter-helyettes, s megkezdte tíznapos tárgyalásait az államközi kapcsolatok rendezéséről • A nicaraguai fegyveres erók lelóttek egy amerikai szállítógépet Sikerrel ért véget a novemberi bécsi találkozót előkészítő tanácskozás az osztrák fővárosban, melyen 35 ország képviselői vettek részt • Nyolc izraeli repülőgép észak-libanoni célpontok ellen intézett támadást, e terület a szíriai csapatok ellenőrzése alatt áll Weinberger amerikai hadügyminiszter négynapos látogatásra Kínába érkezett • Mainzban a nyugatnémet CDU kongresszusa nyílt meg, az angliai Bornemouthban pedig a Konzervatív Párt idei konferenciája A TASZSZ közölte: október 15-én megkezdik hat szovjet ezred kivonását Afganisztánból Befejeződött Moszkvában a KGST végrehajtó bizottságának 120. ülése • Zbigniew Messner lengyel kormányfő hivatalos baráti látogatásra az NDK-ba utazott • A fajüldöző pretoriai rezsim közölte, hogy fokozatosan kiutasítják az országból a mozambiki munkásokat Reykjavíkban sajtóértekezletet tartott a szovjet küldöttség • Befejeződött az ENSZ-közgyűlés általános vitája Mihail Gorbacsov tegnap Ronald Reagan pedig még csütörtökön, a késó esti órákban érkezett Reykjavíkba. A hét elsó számú híre természetesen kissé háttérbe szorította a világsajtóban a nemzetközi élet egyéb eseményeit. A csúcstalálkozóval kapcsolatos nyilatkozatokkal, a párbeszéd hátterével naponta bö terjedelemben foglalkoztunk. Mostani összefoglalónkban ezért két másik fontos területre hívjuk fel a figyelmet. Konzervatív kongresszusok E héten tartotta esedékes évi tanácskozását két nagy nyugateurópai párt. A különbségek helyett ezúttal azt kívánjuk hangsúlyozni, ami közös: mindkettő kormánypárt, mindkettő a politikai tabella jobb oldalán áll, mindkettő a közelgő parlamenti választások jegyében tanácskozott, ami azt jelenti, hogy a beszámolók kortes- beszéd-jellegúek is voltak, s végül: a jelzések szerint mindkettő népszerűsége visszaesőben van. Szerdán fejeződött be Mainzban a Kereszténydemokrata Uniónak (CDU), a nyugatnémet kormánykoalíció legnagyobb pártjának a kétnapos kongresszusa. A küszöbönálló bajor tartományi választások, valamint a januári országos parlamenti választások miatt előrelátható volt, hogy a tanácskozást az egység demonstrálására fogják felhasználni. Közvetlenül a kongresszus előestéjén, hétfőn hozták nyilvánosságra az alsó-szászországi választások eredményeit: az NSZK második legnagyobb tartományában a CDU 4,2 százalékot vesztett, a szociáldemokraták (SPD) 3,6 százalék szavazattal többet kaptak, mint öt évvel ezelőtt. De a CDU a 46 százalékkal még így is vezet, az ellenzéki SPD 40,5 százalékával szemben. Az eredményről mindkét fél bizonyos elégedettséggel nyilatkozott. Az SPD azért, mert nagyjából visszaszerezte korábban elvesztett szavazótáborát, a CDU azért, mert továbbra is megalapozatlannak tartja Johannes Raunak, a szociáldemokraták kancellárjelöltjének azon célkitűzését, hogy helyi és országos szinten is megszerezzék az abszolút többséget. Az alsó- szászországi választásokból tehát nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de azért a politikai erővonalak mozgásait valamiképpen mégis tükrözik. Helmut Kohl kancellár, aki a CDU elnöke is, beszédében megvonta az uniópártok négyéves kormányzásának mérlegét. Állást foglalt az USA-val folytatott együttműködés elmélyítése mellett. Ugyanakkor kijelentette, pártja építő módon kívánja fejleszteni a kapcsolatokat a keleti szomszédokkal, főleg a Szovjetunióval. Hangsúlyozni kell, hogy a pártvezetők már a januári választásokra gondolva fogalmazták meg nyilatkozataikat, s ezt tükrözi a kongresszus zárónapján elfogadott ún. jövőmanifesztum is. E tizenkét pontból álló dokumentum középpontjában a gazdasági és műszaki haladás, a szociálpolitika és a családépítés legfontosabb kérdései állnak. Vitathatatlan: ez a jövőnek szóló kiáltvány a CDU választási programját kívánja kiegészíteni, megállapításai eléggé ellentmondásosak. Bár hangsúlyozza a munkanélküliség felszámolásának szükségét, receptet nem tud erre, illetve nem olyan gazdaságpolitikát ígér, amely megoldaná a problémát. Mindent összegezve - s tekintettel az SPD pár héttel ezelőtti tanácskozására - egyáltalán nem lehet megjósolni, ki érezheti magát nyeregben. Mindenesetre szoros küzdelem várható, s majd csak a januári választások adják meg a nyugatnémet belpolitika mostani nagy kérdéseire az egyértelmű választ. A másik nagy nyugat-európai hatalom kormánypártja, a brit Konzervatív Párt szintén kedden kezdte meg tanácskozását, tekintettel a Thatcher elleni két évvel ezelőtti brightoni merényletre: rendkívüli biztonsági intézkedések Miloš Jakeš (baloldalt), a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára NSZK-beli látogatásának utolsó napján, kedden tágyalt Willy Brandttal, az SPD elnökével. (Telefoto: ČSTK) között. A toryk idei bournemouthi konferenciájára kétségkívül rányomta bélyegét, hogy a párt a májusi helyhatósági választásokon súlyos vereséget szenvedett, egyes körzetekben 15-20 százalékkal is visszaesett. A szigetországban jövőre lennének esedékesek a parlamenti választások, de májusban még több toryvezető is úgy nyilatkozott, hogy 1988-ig nem lenne szabad kiírni a választásokat. Thatcheréknek most megvolt az a helyzeti előnyük, hogy már ismerték a legnagyobb ellenzéki párt, a Munkáspárt programját, ennek a konferenciája ugyanis a múlt héten ért véget. Természetes tehát, hogy a Munkáspárt elleni kirohanásokból nem volt hiány, főleg Kinnockék nukleáris programját támadták. A Munkáspárt ugyanis megígérte, ha hatalomra kerülne, fokozatosan felszámolnák a brit atomerót. A toryk ezért azzal vádolják a labouristákat, hogy szét akarják verni a nyugati szövetséget, hogy bomlasztják a NATO egységét. (E támadásokba - megengedhetetlen módon- Weinberger amerikai hadügyminiszter is besegített.) Kinnockék a vádakat visszautasítják, mondván: a nyugati szövetségen belüli egyetértéssel, és nem azzal szemben hajtanák végre a programot. A CDU-hoz hasonlóan az angol konzervatívok sem akarnak változtatni a gazdaságpolitikán, sőt, Lamont pénzügyminiszter a vállalatok reprivatizálását olyan forradalomnak nevezte, amely nem állhat meg félúton. Vagyis folytatják az iparvállalatok magántulajdonba való visszaadását. A Thatcher kormányzat évei alatt már közel 40 százalékkal csökkent az állami szektor részaránya. Sokan kételkednek - főleg a labouristák közül- hogy ezzel a kormány segíteni tudna a több mint 3 millió munka- nélküli gondjain. Egyébként a munkáspártiak azt ígérték, ha hatalomra jutnak, egymillióra apasztják a munkanélküliek számát. S bár az ígéret csak akkor szép szó, ha megtartják - a toryk szerint pedig a Munkáspárt erre képtelen lenne - a konzervatívoknak mégis csak szükségük lenne valamilyen hatásos ellenprogramra (ha ismét győzni akarnak) - de nincs. Ez is oka a kormánypárt (és személyesen Thatcher) népszerűsége hanyatlásának. Figyelemre méltó, hogy a konzervatív sajtó is azt írta: Kinnock helyreállította a labouristák hitelét. A befejezés most is legyen ugyanaz: majd elválik. .. A pilóta vallott A nicaraguai fegyveres erők vasárnap lelóttek egy amerikai szállítógépet, amely utánpótlást vitt az ország déli részében levő ellenforradalmároknak. A gépen több amerikai állampolgár is tartózkodott, de egyedül Eugen Hasenfus maradt életben, aki amerikai tanácsadóként Salvadorban állomásozott. S bár az amerikai vezetés Reagan elnökkel az élen következetesen tagadta, hogy a gépnek és személyzetének valami köze lenne az USA haderőihez vagy egyéb szervezeteihez, közben a pilótáról kiderült, hogy a CIA szolgálatában állt és nem ez volt az első eset, hogy a CIA megbízásából fegyvereket szállított az ellenforradalmároknak. Az ügy washingtoni körökben is botrányt kavart, ugyanis ismét bebizonyosodott, hogy a CIA a felforgató tevékenységhez, a törvényeket kijátszva, polgári légitársaságok gépeit veszi igénybe. Módszereire jellemző például az is. hogy a gép roncsai között szovjet gyártmányú géppisztolyokat, páncéltörő gránátokat, egyenruhákat stb. találtak. Azért látja el ilyenekkel az ellenforradalmárokat, hogy úgy tűnjék, mintha zsákmányolták volna azokat. Másrészt pedig: az amerikai Kongresszus nemrégiben megszavazta az ellenforradalmároknak a százmillió dolláros segélyt, de folyósítása még nem kezdődött meg, s az amerikai törvények tiltják a Nicaraguában való közvetlen beavatkozást. Ez az eset viszont bizonyítja, az amerikai törvény- hozás kijátszásával közvetlen amerikai agresszió folyik Nicaragua ellen, s ennek már amerikai áldozatai is vanMALINÁK ISTVÁN KIS _______ NY ELVŐR Képtelen kifejezések Egy hazai újságíró cikkében olvastam ezt a szokatlan kifejezést: rekkentó hideg. Hát ilyen hideg bizony nincs - állapíthatjuk meg. Még meleg sincs ilyen. Rekkenó melegről többször hallunk, olvasunk, vagyis ilyen meleg létezik. A rekken ige ugyanis ezt jelenti: nagy forróságtól, hőségtől hévül. A rekkenó melléknévi igenév jelentése meg ez: szinte elviselhetetlenül magas hőmérsékletű és fülledt, fullasztó. Rendszerint ebben a szókapcsolatban használjuk: rekkenó hőség. Tehát a meleggel igen, a hideggel azonban egyáltalán nem hozható kapcsolatba ez a szó. Még kevésbé a rekkentó igenév. A rekkent ige ugyanis csak tájszókónt él ma, ebben a jelentésben: dug, rejt valamit valahová. A ,rejtő* jelentésű rekkentó melléknévi igenévnek így még kevesebb köze van a hideghez, mint á rekke- nónek. Újságírónk tehát szót tévesztett. Hibásan választotta meg a szót, illetve megváltoztatta a szó- kapcsolatot az a tollforgató is, aki ezt a mondatot leírta: „Egyre nagyobb teret ölt a kooperáció.“ A teret ölt szókapcsolat nemcsak szokatlan, hanem jelentésére nézve zavaros is. Van egy szólás- szerű szókapcsolatunk annak kifejezésére, hogy valami egyre nagyobb mértékben terjed. Ez a tért hódít. Noha a fér tárgyragos alakja a teret, mégsem szoktuk azt mondani: teret hódít. Néhány régies kifejezésben a tért tárgyragos alak él: tért hódít, tért nyit valaminek stb. Petőfi is ezt írta: ,,Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit!“ Tehát ha a hódít ige, illetve a szólásszerú kifejezés használatához ragaszkodott újságírónk, akkor így kellett volna megszerkesztenie mondatát: Egyre nagyobb tért hódít a kooperáció - vagy magyarosabban: az együttműködés. De az ölt igével is kifejezhető ez a gondolat, illetve megállapítás, csak azt nem a fér szóval kell tárgyas szerkezetbe állítani, hanem a többes számú méret szóval: Egyre nagyobb méreteket ölt az együttműködés. Egy egészségügyi cikkben ezzel a kifejezéssel találkoztam: nyitott seb. Megértette mindenki, miről van szó, mégsem hagyhatjuk szó nélkül a kifejezésnek ezt az alakját, már csak azért sem, mert elég gyakran találkozunk vele, különösen nem szakmai körökben. A sebbel, töréssel kapcsolatban nem a nyit, hanem a nyílik igének a befejezett történésű melléknévi igenevét szokták használni: nyílt seb, nyílt törés. Mást jelent a nyitott seb, mást a nyílt seb. Nyitott sebről esetleg akkor beszélhetünk, ha valamilyen céllal sebet nyitnak emberen, állaton. De a magától vagy baleset következtében keletkezett, még be nem hegedt sebet nyílt seb-nek nevezzük. A nyílt törés meg az olyan csonttörés, amelyben a törött csont a testrész izomzatán, bőrén áthatolva kívülre jut, illetve amelyben a zúzódás, ütés mély sebet vágva, a csontot is éléri. Látjuk tehát, hogy nemcsak stilisztikai, hanem értelmi, logikai szempontból is fontos a szavak megválasztása. "JAKAB ISTVÁN Tudhatunk-e valamit a lelkiismeretűnkön? „Nem akarlak a lelkiismeretemen tudni“ - mondta valaki, hirtelenében lefordítva, ha nem is egészen szó szerint, ezt a szlovák szókapcsolatot: nechcem ťa mať na svedomí. Mit is jelent valójában a ^szlovák mať niekoho vagy niečo na svedomí kifejezés? Azt, hogy valakit felelősség terhel valakiért vagy valamiért. Ha nem személyről van szó, mondhatjuk magyarul azt, hogy valami valakinek a lelkén, esetleg a lelkiismeretén szárad. Tehát például: Nem akarom, hogy a kudarc az én lelkemen száradjon. De azt már nem mondhatjuk: Nem akarom, hogy te a lelkemen száradj. Az idézett szlovák szókapcsolatot mindig a szövegkörnyezetnek megfelelően kell lefordítanunk. Az egyik fordítási lehetőség például ez: Nem akarom megterhelni veled a lelkiismeretem. Egy másik lehetőség: Nem akarom, hogy engem terheljen érted afelelósség. Esetleg: Nem akarom, hogy rossz legyen miattad a lelkiismeretem. Ha pedig szükséges, még jobban felbonthatjuk a szlovák szókapcsolatot, például így: Nem vehetem a lelkemre, hogy ez vagy az történjék veled. MAYER JUDIT ,, Légszen ny eződésmentesebben íí A közéleti nyelvben mindig is kísértett a körülményeskedés, a hosszadalmas, magánbeszélgetésben soha elő nem forduló suta kifejezések sűrű használata. A Magyar Televízióban volt egy nagyon érdekes és hasznos riport a gépjárművek légszennyező hatásáról. Szemléltetésül ebből a műsorból merítek egy-két példát. Egy sokunk által jól ismert és rokonszenves riporternó megkérdezte a Volán vállalat egyik vezetőjét: ..Hogyan lehetne légszennyezó- désmentesebben közlekedni?“ A kérdés tömör és érthető ugyan, de a szószörnyetegbe a riporternó nyelve is belebotlott. Nem is csoda. Többszörösen összetett, mindenféle toldalékkal ellátott kilenctagú szókígyó, leírva is riasztó. Az ilyen jellegű tömörítés nem válik a stílus előnyére. Bizony, jó lett volna lazábban, köznyelvibben megfogalmazni a kérdést. Például akár így: „Miképpen lehetne úgy közlekedni, hogy minél kevésbé szennyezzük a levegőt? Vagy így: „Hogyan csökkenhetnénk a közlekedés okozta légszennyeződést?“ Az egyik riportalany pedig arra a kérdésre, hogy mit terveznek a fegyelem elősegítésére, így válaszolt: „Szankcionálni fogjuk a járműveket." Talán egyszerűbb így: „Megbüntetjük a szabály- sértő járművek vezetőit.“ Vagy: „Érvényt szerzünk a büntető szabályoknak. “ Végül elég nyugtalanító az az ígéret, hogy „Az épület átadási tevékenysége már október hónapban megkezdődhet. “ Mennyivel biztosabban érezné magát az átvevő, ha a televízióban ez hangzott volna el:,, Az épületet októberben átadjuk!" KÁLMÁN BÉLA I ÚJ SZÚ 4 1986. X. 11.
