Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-28 / 254. szám, kedd
Az új világ küldötte MEGEMLÉKEZÉS VACLAV VACLAVOVICS VOROVSZKIJRÓL Vorovszkij alakját markáns vonásokkal örökítette meg az ismert szovjet író, a több nyelven megjelenő Szovjet Irodalom című folyóirat főszerkesztője, Szawa Dangu- lov, akinek alkotó munkásságában jól megférnek egymás mellett a szülőföldjét, az észak-kaukázusi tájat és az ott élő kis adige nép hagyományőrző világát bemutató leheletfinom elbeszélések a nagyszabású diplomáciatörténeti freskókkal. Dangulov maga is aktív diplomata volt, s az itt szerzett élményektől, tapasztalatoktól is ihletve vállalkozott az új és a régi világ megütközésének, a diplomácia sajátos közegében végbemenő párharcának irodalmi feldolgozására. A Molodaja Gvargyija kiadásában nemrég megjelent legújabb regényciklusa, a szovjet diplomácia születését idéző trilógia is eredetien ötvözi a dokumentumelemeket a szárnyaló irodalmi képzelet leleményeivel. A pergő cselekmény sodrában a fiktív szereplőkkel együtt a történelmi személyiségek egész sora bukkan fel. A lenini diplomáciai iskola élgárdája, Csicserin, Litvinov, Kraszin és Kollontaj mellett megelevenedik a 115 évvel ezelőtt született, tájainkon kevéssé ismert, szinte csak a lexikonokban szereplő Vorovszkij alakja is, amint a nagy október utáni időszakban az elsó megbízott szovjet követként Stockholmban igyekszik a forradalom fegyverévé változtatni a diplomáciát. A rendkívül nehéz körülmények között kiépülő szovjet diplomáciai apparátus színe-java a bolsevik forradalmárok legjobbjai közül került ki. A dangulovi regényfolyamban Vorovszkijt jellemezve külön hangsúly helyeződik forradalmi múltjára, egyéniségének a szüntelen fegyelemben élés körülményei között berögződött, s a diplomácia világába is átmentódő vonásaira. Vorovszkij több mint tíz évet töltött a cári börtönökben és száműzetésben. Mérnökhallgatóként kapcsolódott be a forradalmi diákmozgalomba. Az emigrációban csatlakozott a bolsevikokhoz, Lenin legközelebbi munkatársai közé tartozott. Lenin már itt, felismerve Vorovszkij kiváló elemzőkészségét, a nemzetközi kapcsolatok vizsgálatára ösztönözte őt. Mindez persze később kamatosan megtérült a diplomácia mezején. Az e téren végzett odaadó és hozzáértő szolgálat azonban nem töltötte ki maradéktalanul Vorovszkij sokrétű forradalmár egyéniségét. 1919. tavaszán ott volt a Kommunista Internacionálé létrehozásának sűrűjében. Közvetlen tárgyalásokat folytatott az osztrák, a magyar és a német küldöttekkel. Lenin és Vorovszkij nevéhez fűződik az alapító kongresszus legfontosabb dokumentumának, a világ proletariátusához intézett felhívásnak az elkészítése. Vorovszkij a Komintern egyik titkára lett. Rövidesen viszont az új egységes állami könyvkiadás megszervezésének teendőit is magára kellett vállalnia. Az ezer sebből vérző szovjet állam a polgárháború súlyos áldozatokat követelő időszakában is hihetetlenül nagy gondot fordított a hazai és a külföldi klasszikusok alkotásainak megjelentetésére, amit több mint ötszáz címszó jelzett. A szűkös anyagi erőforrások összefogását és átfogó kiadópolitikát szorgalmazva Vorovszkij, Gorkij segítségével élni tudott az új rendszer iránt lojális kiadói szakemberek tapasztalataival és támogatásával. Nem újoncként került a kultúra területére, sokrétű publicisztikai munkásságában előkelő helyet foglalnak el az orosz kritikai realisták és a kortárs szerzők alkotásait elemző írásai. Ezek már stílusuknál fogva is tudományos feldolgozások tárgyává lettek. Egy, a hatvanas évek elején megjelent laza portréfüzérben Vorovszkij együtt szerepel John Reeddel, Zalka Mátéval és Larissza Reisznerrel. A rendező elv feltehetően arra az összekötő kapocsra épült, amit az alkotói életútnak a forradalommal való maradéktalan összefonódása teremtett. Vorovszkijt Lunacsarsz- kij mellett a marxista esztétika megalapozójaként tartják számon. A katonai intervenció kudarca után, amikor Szovjetoroszország a nemzetközi politika porondjára lépett, Vorovszkij ismét átvette az új világ küldöttének szerepkörét. A szovjetellenes egységfront megbontását eredményező tárgyalásokat értékelve Csicserin Vorovszkijról, a szovjet delegáció főtitkáráról megállapította, hogy ó bonyolította le „az összes lehetséges tárgyalásokat (...) az új kapcsolatok kialakítását". Ma már talán nemcsak irodalom- és diplomáciatörténeti tény, hogy az az Ernest Hemingway, aki kanadai lapok európai tudósítójaként az újságírók hadában Vorovszkij közvetlen közelébe jutva kérdéseket tehetett fel neki a genuai sajtótájékoztatón, később a vendégek között talán elsőként rázott kezet a szovjet diplomatákkal a küldöttség szerény, rögtönzött, Vorovszkij irodalmi felolvasásaival tarkított május elsejei összejövetelén a Palazzo Imperiale Hotelban. 1923-ban a tengerszorosok megvitatására összehívott lausan- nei konferencia idején egy Konrad nevű fehér gárdista gáládul meggyilkolta Vorovszkijt. A svájci hatóságok a gyilkost és segítőtársait felmentették, ami nagy nemzetközi felháborodást váltott ki. A Kassai Munkás hasábjain Gábor Andor sajátos, szellemes fordulatokban bővelkedő publicisztikai eszköztárral tette láthatóvá a gyilkosság hátterében húzódó társadalmi viszonyokat. A polgári demokrácia képmutatását a Horthy-Magyaror- szág terrorjával párhuzamba állítva Gábor Andor az általa teremtett műfaj, a „kassai levelek“ stílusában a fölényes elidegenítés utánozhatatlan poénba sűrítésével leplezte le a polgári rend osztálylényegét. A tiltakozásnak - részvétet nyilvánítva - nemcsak több párt, szervezet, testület, hanem számos ország politikusa is hangot adott. Gorkij Romain Rollandnak azt írta hogy: „Konrad gyilkos golyójának egy ragyogóan müveit, kiváló elme, a becsületességben is kivételes jellem esett áldozatul." (kj) CÉHEK A VÁROSÉRT Helytörténeti kiállítás a Gömöri Múzeumban Városaink fejlődésében mindig fontos szerepük volt a különböző egyesüléseknek és társulásoknak. A Károly Róbert által 1335-ben városi rangra emelt Rimaszombat (Rimavská Sobota) fejlődésében is meghatározó szerepe volt a céheknek, a kézművesek és az azonos mesterséget gyakorló iparosok csoportosulásának. A különböző céhek megalakakulását, fejlődését és felvirágzását jól szemlélteti a Gömöri Múzeumban közelmúltban megnyitott helytörténeti kiállítás. Rimaszombatban 1479-ben engedélyezik olyan csoportosulás megalakulását melyben aranyművesek mellett szerkovácsok, lakatosok, valamint szíj- és nyereg- gyártók dolgoztak. Az évszázadok során számos szerkezeti változáson mentek keresztül, megélve a fellendülés, a virágzás és a hanyatlás szakaszait. A 17. században az ötvösmesterség például olyannyira fellendült a városban, hogy azt számos nagyobb település, így Kassa (Košice) város elöljárói és mesteremberei is megirigyelték. Meg is tettek mindent a gömöri konkurrencia visszaszorítása érdekében, ám terveiket nem tudták megvalósítani, mert az uralkodóház védelmébe vette az ügyeskezű, és szorgos rimaszombati kézműveseket. II. Ferdinánd 1631-ben kiadott levelében határozottan a viszálykodás megszüntetésére szólítja fel a kassai céhek képviselőit, s egyben szavatolja a rimaszombati céhek háborítatlanságát. A levélmásolat mellett láthatók e kiállításon a céhek emblémái és pecsétjei, a kézművesek munkaeszközei és használati tárgyai is. A tímár céh rézből készült korsója mellett kiállították a gombkötő céh palackját a 17. századból, s ugyancsak megtekinthetők a rimaszombati mesterek által készített órák a 18. századból. Kellő bepillantást nyerhet a látogató a céhek életébe azok belső alapszabályzataiból, artiku- lusaiból. Az aranyművesség mellett a fazekasságnak is igen gazdag hagyományai vannak a városban, s az egykori Gömör-Kishont vármegye területén. Fazekaszsalu- zsányban (Hrnčianske Zalužany), Susányban (Sušany), Deresken (Držkovce) és környékén a lakosság jelentős része az agyagból készült edények és használati tárgyak formálásával, égetésével és értékesítésével foglalkozott. Létüket első ízben Szécsi Györgynek 1643-ban kelt levele említi, melyben a heti vásárok kivételével megtiltja a vidéki fazekasok áruinak eladását Rimaszombatban. A városban lakó kereskedők is fontos szerepet játszottak a céhek által előállított termékek értékesítésében. Ók ugyan nem tömörültek céhekbe, érdekeik védelmére azonban egyfajta szövetséget hoztak létre, s vezetőjüket bírónak nevezték. A bemutatott dokumentumok jól tükrözik a céheken belül kialakult hierarchiát, a céhmesterek és alattvalóik, valamint a segédek és az inasok közötti kapcsolatot. A nagy rátermettséget és szaktudást igénylő szakmákban az utánpótlás nevelés igen megfontoltan történt. Bizonyos idő eltelte után az inas vándorútra mehetett, hogy messzi országokban tökéletesítse ismereteit, szakmájában tapasztalatokat szerezzen, s az idegen nyelveket is elsajátíthassa. A tehetséges inaslegények vándorútjaikra legtöbb esetben a céhmes- terektól kaptak anyagi támogatást. A vándorlási engedély - melynek fényképmásolata látható - egyfajta védettséget biztosított külhonban az inaslegény számára. Ugyancsak betekinthetünk a céhek életébe az újonnan választott céhmester és dékán által letett eskü szövege, a mészáros céh által kiállított inaslevél, valamint a csizmadia céh artikulusai alapján. A rimaszombati kézművesek magas szakmai színvonaláról és igényességéről tanúskodik egyebek között, hogy soraikból került ki a múlt század első felének két ismert művésze, a puskamúves fiaként született Szentpéteri József (1781-1862), korának legismertebb ötvösművésze, valamint a lakatosmester gyermekeként indult Ferenczy István (1792-1856) a magyar nemzeti szobrászat megteremtője. Az iparosítás, a gyári termelés térhódítása a céhek szerepének, befolyásuknak fokozatos gyengüléséhez vezetett. Fokról fokra vesztették el ősi jogaikat és kiváltságaikat. A nagy társadalmi változások, a múlt század nagy műszaki felfedezései aztán végképp eldöntötték a céhek sorsát, s felszámolásuk folyamatát sietették a belső ellentétek és villongások is. Mindez azonban nem változtat a valóságon, hogy a céhek hosszú évszázadokon keresztül jelentős gazdasági és társadalmi erőt képviseltek, s nagyban hozzájárultak e város fejlődéséhez is. A nagy gonddal és hozzáértéssel válogatott kiállítás anyaga a céhek életének alapos megismeréséhez segítik a látogatót, s ez mindenképpen a Gömöri Múzeum fiatal történészeinek az érdeme. Reméljük, a város és környékének történelmi gazdagsága, a honismeret iránti fokozódó érdeklődés és igény a közeljövőben újabb hasonló vállalkozásra ösztönzi a kiállítás rendezőit. HACSI ATTILA-UJ FILMEKSzökőkút Zsuzsannának (szlovák) Fiatalos és fiataloknak való film a Szökőkút Zsuzsannának; az első nagy szerelem útvesztőit érzékelteti, ügyes, kerekre formált, szépen, elegánsan fotografált jelenetek sorozatában. Az alkotás hősei tizenéves fiúk és lányok, akik egy lakótelepi szökókútnál ta- lálkozgatnak, s önfeledt csevegéssel, könnyed szórakozással töltik szünidejüket. Vágyak, álmok, merész elképzelések repítik őket magasba, a szülői intelmek időről időre azonban fékezik szabad szárnyalásukat, s közelebb hozzák őket a valósághoz. A tanév közeledte pedig azt is jelzi, hogy visszavonhatatlanul vége a gónd- talan gyermekkornak, szétszélednek.. . Bizonyára szándékosan közhelyszerű a sztori, hiszen mostanság minden gyerekember hasége - ismerős fordulatok jellemzik itt a fiatalok életét. Szerelem, féltékenység, kibékülés, közös, nekiszabadult száguldás, némi veszekedés - jószerivel minden közhely sorra kerül, amit e filmtípusban mások másutt már kitaláltak. így aztán túl jólfésült, túlságosan jólszabott, túl mesebeli ez a tinivilág. Voltaképpen nem is érzékeljük a történetet keretező társadalmi környezetet, hátteret, a sztori helyszíne akármely ország akármely városa lehetne. Dušan Rapoš - aki Karol Hlávka forgató- könyve alapján készítette a filmet - csak annyiban módosította a korábbi, romantikus-ifjúsági, zenével dúsított vígjáték menetét, hogy megváltoztatta a szereplők nevét, s modern holmikba öltöztette ifjú hőseit. Emiatt aztán ez a kiglancolt, fényes-elegáns lakótelepi háJelenet a szlovák zenés filmből, melyben a fiatalok szerepét az ostravai konzervatórium növendékei játsszák sonló módon éli át a tinédzserélet bonyodalmait, a napsütések és viharok, a vonzás és taszítás időszakát. Dušan Rapoš rendező tipikus szituációkból gyúrta össze a történetet, jobbára a felszínt faggatva. A lehető legkönnyebb, a lehető legsimább utat választotta. Kellemes részletekben bővelkedő, de alapjában szimpla, üres, zenés filmet faricskált a lakótelepi tizenévesek hétköznapi megpróbáltatásaiból. A lélekrajz mélységeit, a jellemek árnyaltságát ne keressük e szórakoztató produktumban. Elsősorban a tizenévesek újból divatba jött érzelmességére épít a film: az első szerelem hamvas- sága, az elsó csalódás keserűsége, az első összebékülés érdesDacból szeretni zak, lakások, parkok között pergő történet valahogy távol áll tőlünk. Valóságlátásban. Nem tükrözi korunk fiataljainak életérzését. A társadalmi közeget, problémákat mellőzi. Mindezt szemére lehet vetni e jó zenéjü, ritmusosan vágott, Vladimír Ješina jóvoltából dinamikusan fényképezett film alkotóinak. De valószínű: a Szökőkút Zsuzsannának kísérlet a szlovák zenés film megteremtésére. Nem is akar többnek látszani annál, amennyit ér: friss, könnyed, szórakoztató filmmé kerekedett, s Václav Patejdl zenéje és az Elán együttes közreműködése bizonyára sok fiatalt vonz majd a mozikba. (bolgár) Izgalmas, a napjaink valóságához kötődő témát dolgoz fel a Dacból szeretni című bolgár film, melyet az idei Karlovy Vary-i fesztiválon a zsűri különdíjával jutalmaztak. Alkotója, Nyikolaj Volev, ellentmondásokkal terhes életünk visszás jelenségeit meglepő nyíltsággal tárja a néző elé, az erkölcsi felelősség kérdését is felvetve. Az emberi kapcsolatok és a társadalmi fejlődés egészségtelen tendenciáit egy tizenéves fiú szemével láttatja, általa nevezi nevén a dolgokat, s vele mondatja ki, hogy a felnőttek milyen képmutatóak, hogyan torzítják el az igazságot, ha önös érdekeik azt úgy kívánják. A serdülő fiatal konfliktusba kerül nemcsak az iskola igazgatójával, hanem apjával is, miután rájön, hogy az tisztességtelen úton, csalással, üzérkedéssel teremt jólétet családjának. A tehergépkocsi-ve- zetőként dolgozó apa fia elótt elveszti erkölcsi hitelét, atyai tekintélyét. Hogy visszanyerje gyermeke bizalmát, szeretetét, megtagadja a machinációkban való részvételt, a robogó vonatról azonban nem könnyű leszállni... Nyikolaj Volev bátran szókimondó munkájának egyik legnagyobb hibája a következetlenség. A szatirikus indíttatású film fokozatosan elveszti élét, eluralkodik benne a stiláris és gondolati tisztázatlanság, a vége pedig a nyugati A bolgár filmben az apa szerepét Velko Kanev alakítja kalandfilmek elkoptatott kliséire emlékeztet. (Az apa a dühbe guruló Búd Spencerhez hasonlóan, gépkocsijával tör-zúz mindent, ami az útjába kerül.) Az alkotói bizonytalanság - minden jószándékú igyekezet ellenére - így aztán meglehetősen erőtlen filmet eredményezett.-ymÚJSZÚ 4 1986. X. 28.
